2009. április 4-én 09:47-kor megszülettem.
55 cm és 3300 gramm vagyok.
Anyukám és én jól vagyunk.
Apu majd ír élménybeszámolót este.
Üdvözlettel Johanna
***
Na most van egy kis erőm írni. Először is nagyon szépen köszönjük a rengeteg megjegyzést, gratulációt.
A szülés (mint ahogy az általában lenni szokott) elég hirtelen történt. Pénteken még ugye a dokim a hétfői befektetésről beszélt csak, mivel semmi jele nem volt Babu érkezési szándékainak. Aztán anyukáméknál ismét egész nap tettem-vettem. Este elmentünk még vásárolni is Janóval. Aztán olyan 9 körül hazajöttünk, apukám még beszaladt, mert áthozott 2 doboznyi minden féle cuccomat. Még viccesen meg is jegyezte, hogy na mire ezt mind kipakolod, meg is szülsz... :) Hát el se kezdtem még, épp e-maileket olvastam kb este 10-kor, amikor egyszercsak valami hirtelen kicsit kifolyt... Persze "tapasztalt kismama": biztos megnyomott valamit Babu, és bepisiltem... :D Aha... Aztán kimentem pisilni (mivel tényleg nagyon kellett). Akkor is folyt egy pici valami még, de aztán elmúlt. Addig Janó megtanulmányozta a kis tócsát a széken, majd közölte velem, hogy hát ez magzatvíz!!!! Na így pesze 10 perc alatt be kellett látnom, a folyamatosan csordogáló valami bizony magzatvíz... :) Fájás sehol, szülésznő felhív. Menjünk be, megnézik, mi a helyzet. Fél 12 kórház: tiszta magzatvízcsorgás, rendszertelen méhtevékenység, zárt méhszáj. Átküldtek az 5 ágyas vajúdóba, hogy pihenjek (próbáljon bárki ott pihenni...), vasárnapra (!!!!!!!!!!) várható így a baba. Éjjel 2 körül már éreztem 1-1 kis görcsölést, gondoltam szólok az ügyeletesnek. Megvizsgált, 1 ujjnyira vagyok nyitva. Én örültem,mint majom a farkának, hogy óóóó ez alig fáj... (ja a fájások rendszertelenek voltak) Aztán egyre jobban fájt, reggel 6-ra totál kifáradtam, nagyon fájt már, de csak nem akartak rendszeresek lenni a fájások. Újabb vizsgálat: még mindig 1 ujjnyi... Totál elkeseredtem, de ez van, nem baj, küzdünk... Szülésznőt felhívták, nyugotdtan utazzon el, ha bármi van, hívják, 1-2 óra alatt úgyis visszaér... Mégjobban elkeseredtem. Aztán fél 7-kor megint megvizsgáltak. Programváltozás: szülésznő ne menjen sehova, most azonnal jöjjön a kórházba, SZÜLÜNK!!! Ekkor szóltunk Janónak is, hogy na mostmár jöhet végre ő is! Átmentünk a szülőszobára, azt mondták,csinálnak 1 NST-t, utána mehetek megint zuhanyozni. Na erre már nem került sor. A fájások ugyan picit rendszertelenek maradtak, de nagyon gyorsan elkezdtem tágulni... Én reggel fél 7-kor becsuktam a szemem, ezzel totál kizárva a külvilágot, egyedül arra figyeltem, hogy Janó nehogy elengedje a kezem, és hogy mondogatja, mikor kezdenek múlni épp a fájások. Amikor legközelebb kinyitottam a szemem, akkor már mindenki zöldbe öltözve sürgött forgott körülöttem. Szem visszacsuk, fájásokra koncentrál... Egyszercsak amikor bejött a szülésznő a "minden rendben?" kérdéssel, akkor annyit mondtam,hogy igen, 1 baj van, nekem nyomnom kell... Megvizsgál, bő 4 ujjnyi, a babának fekete haja van! Éljen, de ne nyomjak még... Hát mondom az kizárt... :D Következő fájásra eltűnt a méhszáj, mehet élesbe a kitolás... Örökkévalóság.......... 2 fájás között, babunak félig van kinn a feje, azt hittem szétszakadok... Amikor kinn volt a feje, kinyotottam a szemem, hogy megnézzem. Egy nagy fekete hajas fejecske a 2 lábam között... :) Fájásokat már nem tudtam kontrollálni, Janó figyelte, és szólt, amikor jött a fájás, hogy nyomhatok... Hát.... Nem tudom, hány fájásra, mennyi idő alatt bújt ki, de 2-szer vágtak gátat, mert nem fárt ki a feje. Meg én azt hittem, ha kinn a feje, 1 fájás, és kicsúszik a váll után a test... Hát nem!!! :D Még kellett 1-2 fájás. De megszületett, és mintha elvágták volna, iszonyú boldog voltam, csak azt láttam,hogy Janó is meg én is zokogunk, a mellen pedig egy baba szuszog, aki 1 pillanat alatt megnyugodott... Sok részlet kimaradt nekem, amire nem emlékszem, de Janó mindent elmesélt utólag. :)))
Hát így született meg Hanna. :) Majd teszek fel képeket is megint, szerintem napról napra egyre szebb, és édesebb! és hihetetlen,hogy már 4 napos. :)
