Tulajdonságai: fiú, 3800 gramm, 59 cm :)
Jól vannak. :)
Röviden reggel még benn volt valami vizsgálaton Ildi aztán hazajött semmi nem volt.
Majd dél körül kicsit görcsölgetett, meg keményedett vagy mi.
Kb. kettőre mentünk be de még akkor sem volt semmi extra de már tudtuk hogy szülés lesz ma belőle.
Szerintem 3 körül burkotmetszettek.
Én kb 15:45-től voltam vele, akkor már kivolt szegény.
Kb 16:15-16:50-ig melegvizes bohockodás, jobban szenvedett.
17:08 már kinn is volt mucipocok. :)
Voltaképpen könnyű szülésnek mondanám az elsőhöz képest, végül is 3 óra alatt letudtuk. :)
Nagyon ügyesek voltak mind a ketten!
Köszönöm!!!
Majd Ildi ír részletes beszámolót ha minden jól megy csütörtök reggel jöhetnek haza.
Képeket majd éjjel tolok fel ide.
Üdv Boldog kétgyermekes apuka :)
***
Hát megpróbálom leírni, mi is történt turbo bébi érkezése kapcsán...
Hétfő
reggel még írtam, hogy megnézett az orvosom, de nem volt semmi. Olyan
11 körül elkezdett keményedni a hasam, de ilyen volt már sokszor. De
csak nem múlt... De mivel nem voltak fájdalmasak, rendszeresek, ellenben
elég sűrűek voltak, 3/4 12 körül beültem egy kád vízbe. Hát annyit
tudtam megállapítani, hogy nem múltak. De nem lettek erősebbek, sőt,
enyhültek picit, és még össze-visszábbak lettek. De valahogy olyan furán
éreztem magam, totál befelé koncentráltam. Aztán lefeküdtem kicsit,
akkor már megint erősebbek lettek a keményedések, és megint kezdett
picit "fájni". De ez még olyan alig fájó valami volt. Aztán egyszercsak
az egyik ilyen fájásnál elkezdett a derekam is fájni tőle. Na ott
döntöttem, felhívom Ágit (szülésznőm), mi legyen. Mondta, hogy
figyelgessem még fél órát, mi történik, figyeljem, mennyi ideig tart egy
fájás, meg hogy erősödnek-e, stb. Közben a biztonság kedvéért átvitte
Janó Hannát szüleimhez (a sors iróniája, hogy amikor kikapcsoltam a
TV-t, épp a Kisvakond és a születés ment, épp megszületett az 1.
nyuszi... :D). Én addig itthon összeraktam a hiányzó dolgokat a
csomagba, meg figyeltem a továbbra is egész gyenge fájásokat. Kb 40-45
mp-ig tartott 1-1 fájás, amikor hívott Ági, hogy na mi a helyzet.
Mondtam, hogy még mindig kb 3-4 percenként (néha 2, néha 5 is volt
közte) jönnek, ici-picit erősödtek, a derekam viszont belesajog mindbe.
Abban maradtunk, bemegyünk, néznek egy NST-t, aztán meglátjuk, mi a
helyzet... Negyed 3-ra értünk be, 14:20-tól voltam NST-n. Szépen mutatta
a fájásokat, amik olyan 2-3-4 percenként jöttek. Én ez alatt a fél óra
alatt a másik 2 vajúdóban "várakozó" kismamival viccelődtem,
beszélgettem, stb. Amikor visszajött Ági, mondta, hogy szép, szerinte
szülünk. Átmentünk a vizsgálóba, megvizsgált, bő 2 ujjnyira voltam
nyitva. Jött az orvosom, ő is gyorsan megnézett, meg viccelődtünk, hogy
nem gondoltuk, ilyen hamar találkozunk megint. :) Ági annyit mondott, ő
az estét már otthon tölti, higgyem el... Na de visszaküldtek a vajúdóba,
hogy öltözzek át, aztán megbeszéljük a továbbiakat. Megkérdezte,
szeretnék-e beöntést, mondtam, hogy igen, szóval szólt az orvosomnak,
hogy akkor azt elintézzük, amíg ő a papírjaimat intézi. Itt azért már
kezdtek picit erősödni a fájások, de fájások között még mindig ott
"szaladgáltam". :) A beöntés után még egy gyors mosakodás, és már mentem
is a szülőszobára. Itt elhangzott a következő kérdés. Szeretnék-e
burokrepesztést? Fogalmam nem volt, mivel járok jobban, tudtam,
felerősíti a fájásokat, de előbb-utóbb ez úgyis megtörténik. Na végül
arra jutottam, repesszenek. Fel az ágyra, orvosom jött, elmondta, hogy
fájás közben fogja megrepeszteni, stb. Hát nem volt olyan kellemes,
főleg, amikor a vizet nyomta ki az orvos... Na de az is megvolt,
megállapították, hogy hűűűű mennyi vizem volt! Ezután 20 perc NST jött.
Na itt 2 fájás alatt iszonyúan beerősödött a dolog, már nagyon fájt, már
csak azt próbáltam betartani, amit közben a szülésznő mondogatott:
fájások között pihenj, lazulj el!!! Fájásnál engedd át magadon...
Igyekeztem. Itt érkezett meg Janó. Az NST után felkelhettem, hát ez
megváltás volt. Kimentünk a zuhany alá, ráültem a labdára, Janó meg
engedte a hasamra a vizet. A baj annyi volt, felül hidegre, alul forróra
vágytam... Így egyre melegebb vízzel locsolta a hasamat Janó.
Fájásoknál rugóztam a labdán és azt hajtogattam magamban, hogy "nem
fájsz fájás, nem fájsz fájás..." (miért pont ezt...?), köztes időben
pihentem. A köztes idő volt, hogy hosszabb volt, ez jó volt pihenésre,
de hamar rá kellett jönnöm, hogy ilyen után mindig sokkal erősebb fájás
következik... Időnként benézett az orvos meg a szülésznő, hogy minden
oké-e. Még korábban mondta az orvosom, hogy ha valamikor székelési
ingerem kezdene lenni, szóljak. Hát először csak a labdán ülés lett
kellemetlen. Ekkor fájások közben (mivel a labda a sarokban volt) a
falnak támaszkodva kiemeltem a csípőmet, hogy ne érjek a labdához, mert
éreztem, hogy kezd feszülni, alulról nyomni. Aztán még 1-2 fájás, és
jött a székelési inger... 2-3 ilyen után pont jött Ági, mondtam neki.
Mondta, hogy akkor szépen törölközzünk meg, és menjünk vissza,
megvizsgálnak (hozzátette, hogy de ha szeretnék, maradhatok még a víz
alatt). Visszamentünk a szobába, de a következő fájás még az ágy előtt,
állva ért... Na akkor megijedtem, olyan erős tolófájás jött, hogy nem
tudtam hirtelen nem nyomni... Ági kérte, álljak akkor kicsit terpeszbe,
megnézi, mi van, de ha kell, nyomjak.
16:50
Fájás után felfeküdtem az ágyra, Ági megvizsgált.... "Ildi, én estére
tényleg otthon leszek!" én: 6-ra lesz ebből már baba? Ági: "hajjaj,
bőven! Teljesen eltűnt már a méhszáj, szülhetünk"
 |
| burokrepesztés utáni fájásszünet... |
És akkor itt jött a
következő toló... Itt még nem nagyon tudtam nyomni, mert nem volt kész
semmi, a lábam lógott kb... Ági kiabál, hogy jöjjön a doktor úr, mert
jön a baba!!!! Orvosom rohan, hogy mi van, mi történt... :DDD Hát semmi,
szülünk!!!! Na orvosom a bal oldalamon, Ági a jobb oldalamon, Janó a
fejemnél. 2 lábamat az orvos és Ági csípőjére támasztva jött a következő
fájás. Nyomtam, kegyetlen volt, nagyon feszült. Ági gátat masszírozott
rendületlenül, orvosom tartotta bennem a lelket, mondta, hogy mikor
hogyan próbáljak segíteni, mit csináljak.Ekkor félig volt kinn Benedek
feje. Lenéztem, megsimogattam(!!!!) és erőt gyűjtöttem. Persze ismét
jött a fájás után a kérdés: nagy lesz a feje, ha nem megy a gát védelem,
vághat-e, Én csak bólogatni tudtam, de igennek vette. Igen ám, de hogy
is vágjon...? Jött a következő fájás, ő lépett volna a szikéért,
csakhogy a kezemet fogta, én meg nem engedtem el, mert közöltem, hogy
Doktor úr most nem megy még sehova!!! Nem ment, segített, fogta a kezem,
tartotta a lábam. és akkor fájás után kinn volt a feje. Én itt már
nagyon nem éreztem erőt magamban, iszonyú volt az a feszítés, amikor
kibújt a feje... Mondták, hogy pihenjek, következő fájásra kinn lesz a
baba. Jött a fájás, és nem éreztem, hogy mit kéne tennem...
Rámparancsolt az orvos, hogy de igenis, tudok nyomni, nyomjak, fújjam a
gyertyát!!!! Na és tényleg tudtam nyomni, 17:08-kor kibújt Benedek és
már tették is a hasamra. Az első, amit éreztem, hogy hűű, de nehéz!
Próbáltam megnézni, de be volt takargatva, hogy ne fázzon. Még kicsit
hagyták, aztán elvágták a köldökzsinórt (Janó nem akarta), és jött a
méhlepény megszülése. Érdekes, Hannánál totál nem fájt, most azért nem
volt jó érzés, de csak 1 nyomás volt, és kijött. Megnéztük, milyen,
minden része megvan-e, megmutatták, mi hogy volt odabent. Aztán
megnézték, mennyire repedtem. Hát felfelé sajnos picit berepedtem,
illetve a régi seb is megrepedt egy picit. Az utóbbit 2 öltéssel
összevarrta az orvosom, a többire mondta, hagyja, hamar gyógyul, bár a
pisilés nem lesz leányálom 1-2 napig, inkább zuhany alatt pisiljek, hogy
közben folyatom a vizet is,akkor kevésbé csíp. Amíg engem varrt,
lemérték Benedeket, meg felöltöztették, odaadták Janónak.Aztán megkaptam
újra Benedeket, cicire tehettem, aztán magunkra hagytak.
Összességében:
-iszonyúan
hálás vagyok az orvosomnak és Áginak. Elmondhatatlan az az érzés, amit
érzek, ha arra gondolok, hogy Ők voltak ott, Ők segítettek... Ezt nem
lehet egy köszönömmel vagy x ft-tal letudni...
-Janó
nagyon ügyesen segített végig, szegény tartott, ha tartani kellett,
locsolt kitartóan a vízzel, itatott, stb. Időnként ő mondjuk vicces
módon elkalandozott, ha lett volna erőm, még röhögök is rajta. Pl a
zuhanyzóban eszébe jutott megszagolni a kézmosó folyadékot, majd
lelkesen mutatta nekem is, milyen jó illata van.... :DDDDDDDD Kész....
:DDDD Pasi.... :DDDDD
-a
szülést pontosan ugyanazzal a szóval jellemezném, amivel az egész
terhességemet: felfoghatatlan... Olyan gyorsan történt minden, hogy időm
sem volt felfogni...
-ma
jöttem rá, hogy az orvosomnak meg Áginak sem volt ideje a szüléshez
sterilbe öltözni, mert olyan hirtelen jött minden... De amúgy is, a
papírokat is utólag írtam alá, mert még fel se vettek a szülészetre,
amikor már megvolt Benedek... :)
-Ági
szülés után mondta, hogy egész megdöbbent, milyen nagy Benedek, mert
burokrepesztés után úgy összeesett a hasam, hogy ő 3100 gramm körülre
saccolta volna csak... :))
-és
ha hasonlítani kell: Hannával hosszú, lassú szülés volt, volt időm
bőven agyalni, felfogni, mi is van. Benedeknél nagyon gyors, rövid
szülés volt, egyedül a kitolás az, ami bár rövidebb volt, jobban fájt
sokkal. Utána Hannával mérhetetlen boldogság volt, öröm, meg minden.
Benedeknél fel se fogtam, hogy Ő az én Fiam... Nála kellett jópár óra,
mire ez eljutott a tudatomig. Feldolgozni még mindig csak részben
sikerült, de ha az ember nem akar hosszas sírásokba bonyolódni, akkor
jobb, ha egy ideig még nem agyal ezeken a dolgokon... :)
és 1-2 kép:
 |
| 3 napos :) |
 |
| hazaérkeztem! |
 |
| ismerkedés |
