Méretek, ovi- és sulikezdés, képek

Na gyorsan 1-1 szóval:

A méretek: végre nem felejtem el, és leírom a gyerekek méreteit! :)

Hanna: 120cm, 19 kg

Benedek: 110cm, 18,5 kg

Borka: 96,5cm, 14kg

Hatalmas lábuk van, Hannáé 30-31, Benedeké 29-es, Borkáé 25-26 (!!!!!).

suli:

jajj, nagyon izgatott már Hanna, nagyon várja a sulit. Ma délutén össze kellett készíteni, miket visz holnap suliba, ünneplő kivasalva, uzsonna összekészítve, stb. :) Végül vettünk új táskát neki,mert ami volt, az hatalmas volt a hátán. És persze elkészült a szobája is, imádja!!! :) 

Majd hozok remélhetőleg képet az évnyitós nagylányról. :)

ovi: izgulok, bevallom... Oké, hogy a 3. évet kezdi már Benedek, de ez lesz az első egyedül... És ő is izgul és fél, látom rajta. Ezért most még első 2 nap tuti délben hozom haza, aztán meglátjuk a jövő hetet. 

képek: véééégre véééégre van új gépem, Janó meglepett vele, így ha épp gép elé kerülök, akkor még dolgozni is tudok (bár most meg a színeket kell még megszoknom ezen)! :) Mondjuk most meg már csak a képek hiányoznak a gépről, így a július még sehol, de augusztusi képek már vannak!!!! :) 

Velencei-tónál:

Hajókázás, Római part szüleimmel:

4x2 keréken

Hát ez is eljött! :) Eddig csak álmodoztunk, milyen jó is lenne családilag biciklizni menni. Tavaly még Benedek nem volt elég stabil 2 keréken, na de idén!!!! :) Pár napja már tettünk próba kört, elmentünk fagyizni, aztán  Bikáson tettünk pár kört. Ma pedig kimentünk a Kopaszi gátra! :) Szuper volt, Benedek még kicsit ügyesedik, és mehetünk sokkal többet is. :) Most még ott tartunk, mint annak idején a járással... Hiába tudott menni, megaludt a tej a szánkban, mire a-ból elért b-be, mert olyan volt 3 éves koráig, mint egy lassított felvétel (na jóóóó erre most is hajlamos még)... Na a biciklin ugyanez van. Ha nem szólok rá fél percenként, hogy ne maradjon le, akkor ő bámészkodik, ábrándozik, nézelődik tekerés helyett. :D De szerintem jövőre már totál profi lesz ő is, és mehetünk akárhova biciklivel!!!! :)

Hanna és a suli

Nem győzök hálát adni, hogy visszatartottuk Hannát 1 évvel... Hihetetlen, mennyit változott! Nagyon várja az iskolát, és nagyon lelkes. Eszméletlen fogékony lett a dolgokra. Eddig csak kb 20-ig próbálgatott összeadni. Na de most már ott tartunk, hogy a céltáblára dobálva gond nélkül ad össze számokat akár 130-ig is... :O Az utóbbi napok slágere pedig a szorzótábla, ABC, római számok... :O És ami nekem még megdöbbentőbb: Benedek is a szorzótáblát tanulgatja... :O :O Mi lesz velünk?!?!? :D Benedek a 2-es szorzótáblát tudja, a 3-ast csak addig, amíg az ujjain számon tudja tartani, hol tart( általában a 3x6-ig megy)... :D 

Nekem ez olyan furcsa. A szorzótábláról van egy nagyon élénk emlékem...  Talán 5-6 éves lehettem. Összeadást "gyakoroltam" én is épp, amikor szüleim visszakérdeztek, hogy és mennyi 2-szer 3? Hát szerintem 5. Nem... Az 6. Akárhogy is próbáltam megérteni, nem ment... Aztán este feküdtem anyukám helyén az ágyban, és csak nem ment ki a fejemből, és iszonyú dühös voltam magamra, majd felrobbantam, amiért nem tudom megérteni, hogy ennek mi a logikája?!!?! Aztán aludtam rá párat, és persze megértettem. :) De ezt akkor sem felejtettem el, mennyire nem értettem, és mennyire dühös voltam. :)

Na de Hannára visszatérve. Szóval összeadás megy. Kivonást is próbálgatja. Szorzást gyakorolja. ABC-t naponta x alkalommal kell elmondani neki. És akkor ma megtanulta a római számokat 10-ig. Mert hát snapszerozni is tanul, és ahhoz nem árt tudni, hogy melyik lapon mi van, mi mennyit ér... ÉS TUDJA!!!! Döbbenetes. 

Ami az iskolai készülődéshez még kell: tolltartó, füzettartó. Táskája van, viszont ami még kell: vagy saját szoba, vagy íróasztal... Ha saját szoba, akkor a mi ágyunkat meg kéne szüntetni, hogy ő megkaphassa, oda kéne egy ágy, íróasztal. Mindezt 30 napon belül ugye. Én már 1 hónapja is megvettem volna, de Janó azt mondta, minek ennnnnnyire elsietni, még bőven van rá idő, ki tudja, hova költözünk addig... Hát most itt vagyunk, és valami mindenképp kell.

1 eve...

Kozel 1 honapja keszulok errol irni.... Julius elejen volt 1 eve, hogy Apukam korhazba kerult. Rengeteg mindenen ment azota keresztul O is es az egesz csalad is. Sokat valtozott a hozzaallasom nekem is azota sokmindenhez es sokmindenkihez.
Mai napig nincs sose egyedul Apukam, mindig van vele valaki. Ez persze szervezessel, lemondasokkal, idonkent konfliktusokkal jar, de  megeri. Heti 2 napot toltok vele. Ha ez nem tortent volna, es meg 30 evet elne Apukam, akkor sem toltottem volna valoszinuleg sem en, sem a gyerekek osszesen annyi idot vele, mint amennyit toltunk igy. Probalok mindig erre gondolni, es nem a tortentek rossz oldalara. Igy kicsit jobb erzes (vagy legalabb kevesbe rossz).
Ahogy jott a nyar, egyre surubben jottek elo az emlekek. Egyre tobbszor lett egy-egy illat kapcsan, amirol a korhaz jut eszembe, sirhatnekom. Ahogy elokerultek a tavaly nyari ruhak, akarva-akaratlanul allandoan a korhazi honapok jutottak eszembe. Amikor nyaralni mentunk, es meglattam a szobat.... hogy pont igy voltak abban a szobaban is az agyak, ahol akkor voltunk epp, amikor hivott anyukam... Nehez volt ezeken az emlekeken felulkerekedni, es biztos, jovo nyaron is eszembe fog jutni, de talan kevesbe fajo pillanatokkal...

Az is rengeteget valtozott bennem, ahogy mas emberekhez viszonyulok. Van, akiben csalodtam, beigazolodotak sejteseim...  Nehezen fogadom el, ha valaki nem tud felnott letere felnott lenni meg ilyen helyzetben sem. Viszont az utcan jarva egesz mashogy nezek egy-egy lathatoan nem egeszseges emberre. Mindig az jut eszembe, hogy ot is lehet, hogy ugyanigy felti-ovja a csaladja, es orulnek, hogy egyaltalan van az adott ember. Mar nem azt nezem, hogy na megint pont elottem botorkal valaki, vagy azt, hogy na hat ez se szazas.... Mert igen, regen az ilyeneket inkabb kikerultem. Mar nem teszem.

Es hogy Apukamrol is irjak. 1 eve meg azt mondtak, nem biztos, hogy valaha labra fog meg allni. Oruljunk annak, ami epp van. Aztan szep sorban jottek az apro lepesek, az apro csodak. Ujra elkezdett beszelni, meg ha nagyon nehezen is es csomo szot elfelejtve, osszekeverve. Aztan felallt, setalt, egyre jobban beszelt, egyre inkabb raebredtunk, mennyi mindenre nem emlekszik, mennyi mindebt nen tud, mennyi zavarossag van benne. De ahogy hazajott a korhazbol, szep lassan megtanult felulkerekedni a zavarokon, kontrollalni azokat. Aztan jott a mutet, ICD-kapott. Siman vette a megprobaltatast. Vannak meg kepzavarok (ma ujra a huga lettem a lanya helyett), de ez mar ritka. Rovidtavu memoriaja viszont tovabbra sincs... Van 1-1 dolog, amire emlekszik fel napig mondjuk, de nem ez a jellemzo. Altalaban fel oran belul nem emlekszik semmire. A szive gyenge sajnos, ez nagyon meglatszik a fizikai allapotan....
Voltunk nyaralni is egyutt, az egesz nagy csalad. Kocsiba ultettuk, ujra vezethetett par metert. Apro csodak, de a vilagot adtuk volna ezert meg 1 eve.