Az építkezésről

Lassan, de alakul a ház kérdés is. Decemberben a nevünkre került a telek, és kezdődött a tervezés. Nem volt egyszerű, nekem nagyon nem volt rá kapacitásom, hogy még ezen is napokig üljek, így elég lassan haladtunk. Végül kompromisszumokkal, az eredeti elképzeléseimből leadva, de elkészültek a tervek. Végül nettó 115 nm lesz, 2 szinten.

Az ablakokon még változtatunk majd, meg a felső szinten a szobák mérete picit módosul. 

A látványterv is elkészült, az 1. kép a mi felünk, a második a szomszéd.

Feltöltötték már az e-építési naplót, ha letelik a 15 nap, kezdődhet az építkezés májusban!

Kórház

Millió dologról írhatnék, HA lenne rá időm... De nincs.

Erre a bejegyzésre is hétfő óta készülök. Merthogy akkor azt mondtam magamnak, most úgyis kell egy kis pihenő, majd írok mindenről. Persze pihenő most sem lett.

Na de most röviden leírom a húsvétot.

Nagyon vártam, nálam a húsvét nem is a külsőségekről szól, hanem sokkal inkább a hitről. Amennyire hagyom, hogy "sodródjak" a karácsony őrületével, pont annyira nem szoktam hagyni ugyanezt húsvétkor. Fontos, hisz a keresztény ember legnagyobb ünnepe. Szóval lélekben nagyon készültem, és elterveztem: pénteken elmegyek gyónni, utána az esti szertartásra. Szombaton sütök, tojást festünk aztán vacsi és körmenet. Vasárnap reggel mise, szüleimnél ebéd.

Na hát ebből az ég világon semmi nem lett. Csütörtök este fél 11 körül lefeküdtem, majd negyed 1-kor arra ébredtem, hogy olyan, mintha elaludtam volna a jobb oldalam, fáj a derekam. Felültem, és hirtelen belenyílalt a hasamba a fájdalom. Onnantól iszonyúan görcsölt, és nem tudtam, a hasamtól fáj a derekam, vagy a derekamtól a hasam... Annyit tudtam, hogy jobb oldalt lent fáj, piszkosul. Próbáltam mozogni, de nem lett jobb, elkezdett rázni a hideg, mindenem remegett. Felébresztettem Janót, hogy valami nagyon nem oké, nem tudom mi ez, de nagyon gáz. Behozta a lázmérőt, lázam nem volt. 1-kor felhívtam Ádámot, hogy esetleg be tudnak-e vinni a kórházba ügyeletre. Jöttek, bevittek Zsófival, Janó pedig maradt a gyerekekkel (mivel az utóbbi napokban mindig kelt Benedek vagy Borka, és tuti nagy sírás lett volna, ha nincs itthon egyikünk sem). Kórházban néhány órás várakozás és ilyen-olyan vizsgálat következett. Reggelre kiderült, hogy nem fognak hazaengedni, rossz a vizelet és a vérkép is. De nem tudják eldönteni, hogy vakbél, vagy nagyon durva bakteriális húgyúti fertőzés (amiről tudjuk, hogy 1,5 éve van amúgy is). Szóval befektettek. Első körben elsírtam magam, hogy KOMOLYAN erről fog szólni a húsvét?!?!?!?! De aztán megnyugodtam. Kaptam több körben infúziót, fájdalomcsillapítókat, így a fájdalom egész tűrhető volt innentől. Mivel nem tudták eldönteni, hogy vakbél-e, így viszont koplaltattak hétfő reggelig. Egy falatot sem ehettem, SEMMIT, csak ihattam. Na ettől persze kegyetlenül legyengültem, fogytam 3 kilót hirtelen. És igazából onnantól, hogy felvettek, napi 2-3 vizsgálat volt összesen, jöttek, megkérdezték, hogy vagyok, megnyomkodták a hasam, majd közölték, hogy koplalás folytatódik. Szombat délután hőemelkedésem volt, itt kicsit kezdett mindenki aggódni. Vasárnap megint egyre jobban fájt a hasam, ekkor kicsit kiakadtam, hogy kértem délután 2-kor fájdalomcsillapítót, de nem adtak, mert nincs orvos, és csak vizsgálat után adhatnak. Így este fél 8-ra már kaptam is vizit után gyógyszert...

A szobatársammal hatalmas szerencsém volt, egy szuper aranyos lány volt mellettem, tartottuk egymásban a lelket (bár neki sokkal-sokkal nehezebb dolga volt). :) 

Ahogy tudott, Janó is jött hozzám, bár nem igen volt rá lehetősége, mivel a gyerekekkel volt. És mindig meglep, mennyire profin megoldja a 3 gyerek ellátását. Reggel felkeltek, normálisan felöltöztek, reggeliztek, aztán bejöttek hozzám (kivéve vasárnap), onnan vagy haza vagy vasárnap anyukámékhoz, hétfőn Janó nagymamájához ebédre, majd haza, uzsonna, vacsora, fürdetés, fektetés. Emellett mosott, mosogatott, rendet tartott, szóval le a kalappal!!!! Amíg anyukáméknál voltak szombat délután, meg vasárnap délben, kicsit lelépett, hogy egyedül is bejöhessen hozzám, ne csak 10 percre a gyerekekkel. Ez nagyon kellett mindkettőnknek...

Ezen kívül rengeteget jelentett, hogy a húsvéti készülődés ellenére Hanna szombat délelőtt átmehetett Rékához, festettek tojást, játszottak, ebédeltek, stb. És szintén húsvét ide vagy oda, Adri (Réka anyukája) minden nap jött hozzám látogatóba, beszélgettünk csomót, nagyon jó volt.

Végül hétfőn reggel kaptam próba reggelit. Mivel nem lett tőle bajom, így délután elengedtek! :)

Amire rájöttem a 4 nap alatt: Egyrészt: utálom a telefont. Nem lehet pihenni még a kórházban sem, mert ha nem válaszolok azonnal mindenkinek, vagy nem hívok mindenkit azonnal vissza, akkor világvége. :D És persze jellemzően ezek a katasztrófa turisták. De nyilván nem kapcsolom ki a telefont, mert akkor meg nem ér el az, akit szeretnék, ha bármikor elérhetne... Na szóval így a pihenés nem volt túl pihentető. Másrészt: ciki vagy sem, de jól esett a nyugi... Tök gáz, de akármennyire is imádom a gyerekeimet, néha ANNYIRA jól esne egy kis NYUGI, amikor csak úgy vagyunk Janóval, és pihenhetünk a tudat nélkül, hogy közben másnak terhére lennének a gyerekek. Harmadrészt: nekem erős a gyanúm, hogy ez az egész egy brutál erős intolerancia volt nálam a D-mannóz nevű cukorra. Az orvosok nem hitték, én hiszem, és a háziorvos is ezt gondolja. Most tervben van egy intolerancia vizsgálat, hátha kiderül más is, hátha a gyomromnak is más baja van, nem is a sav és reflux... Negyedrészt: ha nem eszem semmit, nem fáj a gyomrom és SEMMIFÉLE reflux tünetem nem jelentkezik! :) 

Hanna betegség 2.0

Hétfőn elmentem a vérvétel eredményéért. Amit egyből láttam, hogy iszonyú vashiánya van. Na de az még nem magyarázat a lázra. Volt még másik 6 csillag a vérképen. 1-re elvittem orvoshoz (természetesen továbbra is lázas volt). Az orvos nézegette, majd mondta, hogy hát anyuka ez mononukleózis egy kis streptococcusos megtelepedéssel. A mononukleózist egy elég makacs vírus okozza, ami a vérképet felborítja, még a májfunkciót is totál fel tudja borítani. A máj, lép megnagyobbodásával járhat, és nagyon lassú lefolyású. A streptococcus miatt kapott antibiotikumot Hanna, de amikor felmerült, hogy lehet, hogy még JÖVŐ héten SEM mehet suliba, ott feljajjdult szegény. Mert ő bizony BÁRMIT megtenne, csak végre suliba mehessen!!! :D Ezen a héten még semmiképp nem mehet, így 2,5 hetes itthonlétnél tartunk...

Na de tegnap megkapta az első adag gyógyszer, ma reggel még volt hőemelkedése, délben viszont már semmi nem volt. Fáradékony, sápadt, de sokkal jobban van. :) Úgyhogy végre látom a fényt az alagút végén!!! :)

UPDATE: kicsit lassan megy ez a blogolás az utóbbi időben. Végül a hetet itthon töltötte, meg még következő héten a hétfőt, kedden-szerdán bevittem fél napra, csütörtökön egész napra, pénteken megint félre. Így nem volt olyan vészes a visszaterhelés. Borzasztóan elfáradt 1. héten, este 6-kor már alig lehetett ébren tartani, de aztán utána már nem volt gond, azóta jól van. Vasat pótoljuk, remélhetőleg az is hamar rendeződik. :)