Hanna, Benedek, Borka: április 2018

Pici kora óta volt időnként fülgyulladása Borkának, és elég rég észrevettük, hogy egy-egy nátha után romlik kicsit a hallása. De nem foglalkoztunk vele. Aztán nyár végén a státuszon egy minimális nátha is bekavart már a hallásvizsgálatnál. Abban maradtunk a védőnővel, hogy ha nem javul a helyzet, elmegyünk fülészetre. Hát a helyzet nem javult, helyette rohamos romlásnak indult Borka hallása. Decemberben a Heim Pálban már 40%-os halláscsökkenést állapítottak meg, és műtétet javasoltak. Januárban terveztünk időpontot kérni, eddigre a hallása tovább romlott egy újabb betegség után. Mivel ott július végi időpontot kaptunk, a gyerekorvos javaslatára más kórházat kezdtünk keresni, hogy mielőbb túl legyünk rajta. Így végül elmentünk a Szent Imre fülészetre is. Nagyon kedves, lelkiismeretes orvoshoz kerültünk. Március végére volt a legkorábbi időpont, de végül április 11-ben maradtunk.

Megbeszéltük, hogy addig próbálunk nagyon vigyázni rá, amennyit tudom, inkább itthon tartom oviból, és húsvét után már egyáltalán nem is megy. Így is tettünk, persze így is sikerült egy gennyes fülgyulladást még összeszedni húsvét előtt.

Eljött az április 10, mentünk műtét előtti laborra, audiológiára, stb. Iszonyú ügyes volt végig Borka, nagyon cuki volt, mindenki oda volt tőle, és a tüll ruhájától.... :D Audiológia eredménye sajnos siralmas lett. Csak az utolsó, leghangosabb sípolást hallotta (ugyan az audiológus szerint mást is hallhatott, mert mosolygott. Szerintem meg ő alapból folyton vigyorog, de mindegy). Persze nem lepett meg, mert TÉNYLEG csak a nagyon hangos beszédet értette már, borzasztó zavaró, fárasztó, idegesítő volt már. Őt is zavarta, hisz sokszor nem értette, mit mondanak neki.

Délután úgy csomagolt Borka, mintha nyaralni mennénk... 11 könyv, 3 társas, szép ruhák, stb. :D Amikor fürdősót akart eltenni, és jeleztem, hogy de ott nincs kád, akkor kiakadt, hogy na akkor ő nem is megy mégsem kórházba. :D

11-én reggel fél 8-kor megérkeztünk a kórházba. Megkaptuk a szobánkat, majd jött az orvosunk és egy nővérke. Hoztak Borkának nyugibogyó szörpöt (nyugtatót), amit meg kellett innia (1 pici korty). Próbáltam levarázsolni róla közben a tüllruhát, hogy pizsamát adjak rá, de nem sikerült. Elkezdtünk kártyázni, aztán egyre közelebbről kezdte nézni a lapokat, kezdett totál lelassulni, meg a semmin röhögni. Vagyis azon,hogy most akkor kék vagy zöld vagy piros a lapja, mert nem látja jól. :D Na ezen a ponton gyorsan átöltöztettük kisebb hiszti és ellenállás árán. Mire átöltöztettük, épp jöttek is a műtőből érte, ő volt az első aznap. Ölben vittem a műtőig, mert ugyan már felülni sem tudott biztosan, de nagyon sírt, és semmiképp nem akart az ágyra feküdni. Így végül csak a műtő előtt vették el tőlem, borzasztó sírások árán. A végén, amikor betolták, és még mindig hallottam a sírását, már én is sírtam. Kb 45 perc várakozás Janóval a folyosón. Majd nyílik az ajtó, és hozzák Borkát. Minden rendben, én iszonyúan megkönnyebbültem, hogy végre túl van rajta. De semmi többet nem tudtunk meg, azt mondták, majd jön a doktor, és ő elmond mindent.

Felkészítettek, hogy az ébredés nem lesz feltétlen egyszerű, lehetnek sírások, köhögések, hányás, félrebeszélés, bármi. Hát lett sírás, iszonyú öklendező köhögéssel, érthetetlen motyogással. Motyogott, hogy menjünk haza, meg hogy vegyük le ezt (branül), meg szomjan hal, stb. Végül ölbe vettem, sétáltam vele kicsit, megnyugodott, és el is aludt. Aludt rajtam még kb 1 órát, ami azért is volt jó, mert mire újra ébredt már ihatott pár kortyot. És akkor már nem volt sírás sem. Rekedtes hangon csak azt kérdezte, mit játsszunk? :) A köhögés, öklendezés még maradt picit, de aztán az is múlni kezdett. Kezdődött a maratoni ivás. Déltől este 7-ig igyon 1,5-2 litert, különben este infúzió. Hát megitta. :) És jól volt, jó kedve volt, nem fájt semmi, csak rekedt volt, meg be volt dugulva az orra. :) Délután jött az orvos is, így végre megtudtuk, mi a helyzet. Orrmandulája hatalmas volt, azt kivették. Dobhártyáját felnyitották, tele volt mögötte savóval, de mivel viszonylag híg volt, csak leszívták, és nem tettek be tubust. Adjunk egy esélyt a fülének, hátha rendeződik így is. Ha kezdődik megint minden elölről, akkor viszont nem ússzuk meg, újabb műtét és tubus.

Amit a kórházban tapasztaltunk:

-a nővérek hihetetlen kedvesek, 2 ágyas szobát kap minden gyerek, egyik ágyban ő, másikban a szülő alszik, amit éjjelre összetolnak nekünk, hogy együtt alhassunk!!!

-a műtőben a branül tapaszára csillámos muffin meg madárka matricákat kapott Borka, hogy kevésbé akarja leszedni

-minden a lehető legzökkenőmentesebben ment

Esti vizitnél Borka rémülten bújt hozzám, de mondtam,hogy ne féljen, már nem történik semmi, túl van a műtéten,már nem bántják!!! És itt esett le neki, hogy már mindenen túl van. :D Azt mondta, hogy ő nem is tudta, nem emlékszik még a nyugtatóra sem... :) Az éjszakát végigaludta (ellentétben velem), és jókedvűen ébredt. Azt mondta, ez olyan,mintha nyaralóban lennénk. :D Reggel még megvizsgálta az orvos, ellátott mindenféle tanácsokkal, adott papírt minden tudnivalóról, és haza is engedtek.

Pénteken megyünk az 1 hetes kontrollra, de amit laikusként tapasztalunk: megszűnt a horkolás, a szájon át vett levegő, az orrhangon beszélés, tisztult a beszéde, és érezhetően sokkal-sokkal jobb lett a hallása. Végre normál hangerőn is hallja pl a tv-t, és nem zeng a lakás egész nap, ha a másik szobából szólunk neki, azt is hallja.

6 hét múlva lesz a 2. kontroll, akkor meglátjuk, milyen lett a hallása. :)