Év vége

Fárasztó éven vagyunk túl. :)
Hanna: első félévben kicsit lazábbra vette a figurát, de a második félévben nagyon összeszedte magát, meglepően kitartó volt utolsó pillanatig. Ez meg is látszik a bizonyítványán, ami igazán szép lett. Kitűnő lett, 2 dicsérettel. Amiért külön büszke vagyok rá, hogy nem adta fel azt, amit sokan mások igen: kitartott egész évben a gitárral. Végén már nehezen ment, de nem adta fel. :) Emellett járt kórusba, velük fellépésekre, hangversenyekre.  Plusz idén volt elsőáldozó, így heti 1-szer plusz hittan is volt. És külön oklevelet kapott, amiért egyetlen órát sem hiányzott az év során!! :D

Benedek: úgy ment iskolába, hogy nem tudott se írni, se olvasni. Ez tartott úgy november elejéig, amikor végigkérdezte az összes betűt, és kiolvasta az első Boribon könyvet. Aztán a másodikat. Aztán.... Aztán nem volt megállás, kért Olvasó Tigris könyveket, kiolvasta. Soron kívül beíratta a tanító néni könyvtárba, onnan hozott könyveket. És azóta is olvas és olvas. Imádom. :) A 2. félév nehezebb menet volt, rengeteget reklamált, hogy miért nem tanulnak már értelmes dolgokat?! Állandóan problémázott, hogy nem megy iskolába, mert unalmas, mert nem tanulnak szorozni, osztani, stb. Utolsó pár hétre ez csendesült, kapott plusz feladatokat, így elvolt azért. A bizonyítványa neki is kitűnő, tényleg nagyon ügyesen vette az évet. Második félévtől focizni járt, heti 2-szer, jövőre leigazolják, heti 3 edzése lesz már, remélem bírni fogja. :)

Most itt a nyár, és a pihenés!

Házunk

Az előző házas poszt óta sok víz folyt le a Dunán. A félelmem sajnos bejött, a ház, ami a terveken szerepelt, nem felelt meg a helyi építési szabályzatnak... Kezdhettünk az építkezls kezdése előtt 2-3 héttel vakarózni, hogy akkor most hogyan tovább. Mérhetetlen düh és csalódottság volt bennem a tervező felé, hogy az ő kényelmessége és lustasága miatt nem indulhat az építkezés. Elkezdtünk SOS másik tervezőt keresni. Találtunk egy másik tervezőt, akivel sikeresen "csöppet" elbeszéltünk egymás mellett. Kértünk egy 115-120 nm-es 2 szintes házat (minden paramétert megadva), mire kaptunk egy 170nm-es tervet, mert ennyi szoba ekkora alapterületen lenne kényelmes.. Na ettől végképp kiakadtam, hogy erre elszúrtunk ismét 1,5 hetet. Végül leültem, és 2 éjszaka alatt megterveztem a házat. A régi tervező azt mondta, hogy oké, akkor ez így jó, és akkor ezt megszerkeszti nekünk.  Persze még így is mentek a kínlódások, végén még a lépcsőt is nekem kellett kiszámolnom, ami miatt viszont az emelet módosul, de azt a tervező már nem volt hajlandó módosítani, azt majd saját tervek és rajzok alapján lehet építeni.... De maga a terv elkészült végre, megnyithattuk az e-naplót.
A múlt hétvégén pedig elkezdődött az építkezés. Alap kiásva, pénteken betonoztak volna, ami csúszott sajnos, mert nem működött a gép, így az tegnapra csúszott, de már láthatóan készül valami, és ez SZUPER érzés. Reméljük 1-2 hét, és már a falak emelkednek. :) 

itt a fürdő miatt fog még változni, az alaprajz

Borka műtét, diéta

A tavalyi műtét nem volt elég Borkánál. Áprilisban műtötték, 2 hónapig minden oké volt, de június végén ismét kezdődött elölről minden. :( Állandó savós fülgyulladás, erős hallásromlással (és ennek megfelelően a beszéde sem tiszta). :( Próbáltuk húzni az időt, hátha rendeződik, de hiába. Közben elkezdtem vele bőrgyógyászatra is járni az állandó, elmulaszthatatlan ekcémája miatt. Ott a szteroidon kívül persze sok mást nem kaptunk, így egy idő után más irányt választottam: elmentünk allergológushoz, hogy nem lehet-e összefüggés az ekcéma, az állandó savós fülgyulladás és egy esetleges allergia között. Hát, de lehet... 

Mivel a prick tesztet csak a 40 allergén felcsöpögtetéséig tűrte Borka, a karcolást nem, így vérből néztek allergéneket. A sorrend nem világos, miért innen indulunk, ha a családban nem kevés a tejallergiás, de mindegy, nem én vagyok az orvos. A lényeg: TOJÁS allergia. Szenzációs... 1 hónap próba diétát írtak ki, amit szépen tartottunk is (bár nem egyszerű az én tejmentességem mellé még a tojásmentességet is tartani), 1 hét után az ekcéma szinte észrevehetetlen kezdett lenni. Volt 1 diéta hibánk, másnap a hasa és karja is tiszta ekcéma lett megint. az 1 hónap leteltével mentünk kontrollra, fülészeten az egyik füle egész jó volt, a másik még mindig nagyon rossz, így azt mondták, ezt nem lehet tovább húzni, muszáj műteni és beültetni a tubust... :( Allergológián azt mondták, nagyon szépen múlik az ekcéma, műtét után 1 héttel elkezdünk tojást terhelni (előre félek), direktbe kap tojást minden nap, és figyeljük, mi történik...

A műtét múlt kedden lett volna, de hétfő estére 37,8 volt a hőemelkedése, így nem vállalták az altatást, eltoltuk 1 héttel. Most kedden viszont műtötték. Hihetetlen ügyes volt, mindenki csodálta, mennyire ügyes, és fegyelmezett. Negyed 8-ra kellett mennünk, 8-kor hozták neki a "reggeli gumibogyó szörpöt", amiben a nyugtató van. Ettől szépen belassult, nagyon vicces volt. :) 3/4 9-kor már jöttek is érte. Vihette magával a Cincint és a párnáját is. :) Gond nélkül feküdt a kocsira át, és már tolták is a műtőbe. Ott még adtam neki egy puszit, aztán várakozás... 3/4 óra múlva jött ki az orvos tájékoztatni: Borka teljesen jól van, de a tubust sajnos nem sikerült beültetni. Túl kicsi és vékony a dobhártyája, így azt csak felnyitották, és leszívták mögüle a savót... :( Hogy ez hogy is történhetett (az orvos szavaiból kivéve létezik kisebb tubus, csak nekik nincs), nem értem... 

Persze a lényeg, Borka jól van, műtét után még aludt 1,5 órát felébreszthetetlenül, aztán mosolygósan ébredt, ahogy az tőle megszokott. Gond nélkül evett-ivott, így délután haza is engedték. 

Hogy ezek után mi lesz, fogalmam sincs... Bízom a diétában, hogy hosszú távon az is elég, és nem kell újabb műtét... 

Házunk

Az életünk a munka és család mellett jó ideje a házról is szól. De élvezzük azt hiszem (szinte) minden pillanatát. Elkészültek a tervek, szuper lesz, úgy gondolom. :) Nem lesz túl nagy, de szerintem éppen elég (muszáj elégnek lennie, mert ennél nagyobbra tuti nem lesz pénz). 

A régi házat mi bontottuk le, ami szintén nagy élmény, még ha fárasztó is. Persze az érdem főleg Janóé és apósomé, mert én decemberben ebből teljesen kimaradtam, csak most, januárban álltam vissza a csatasorba. Múlt héten jött a nagy markoló a régi alapokat kibontani, az is szuper élmény volt nekünk is, és a gyerekeknek is. Ők is rettentően élvezik, ha kijöhetnek segíteni. :) Ma volt a szemle, ellenőrizték, hogy tényleg lebontottuk-e a házat. Ha megkapjuk erről a papírt, akkor már csak a földhivatalnál beadjuk, és amint módosítják a telek besorolását, már nyithatjuk is az enaplót. Utána pedig 14 nap, és kezdődhet a nagy kaland!!!! :) Nagyon-nagyon várjuk már. :) Magát a telket pedig napról napra egyre jobban imádom, alig várom, hogy ott lakjunk! :) 

A terveket is megmutatom:

Az ablakokon még kisebb változások lesznek, meg az előszoba és nappali között nem lesz ajtó valószínűleg, de ezek már csak apró változtatások. 

Ezek a látványtervek még az első verzióhoz készültek, azóta már sokminden módosult, de nagyjából ilyesmi lesz a ház. :)

utca felől - fent a  2 pici helyett 1 nagy ablak lesz

terasz felől - itt csak 1 terasz ajtót mutat, de mellette lesz még egy dupla ajtó,
és az emeleten a 2 egymás melletti ablak helyett 1 francia erkély lesz

 A konyha-nappali ikea tervezőben:

baloldalt az a beugró a lépcső lesz, csak az ikeás tervezőben az nincs :) 

Videót valamiért csak így enged betenni, de a linken van egy videó, hogy kb milyen lesz :)
https://photos.app.goo.gl/r2SnHEQWYyFLiUNV8

Autó

Miután eladtuk a Golfot, elkezdtük nézni a kocsikat. Tudtuk, hogy nehéz ügy lesz, mert nincs sok pénzünk, szóval jócskán le kell faragni az igényekből. Figyeltük a hirdetéseket, aztán elmentünk egy kereskedésbe, hogy megnézzük, milyen állapotú kocsira van egyáltalán pénzünk, meg mi tetszik. De a mi tetszik, és mit szeretnénk elég egybecsengő volt Janó és az én részemről. Olcsó, 7 személyes Volkswagen Touran. Már csak keresgélni kellett. Végül talált Janó egy szimpatikus hirdetést, amire azt mondta, na ezt lehet megnézi. El is ment öcsémmel, és aznap este hatalmas örömünkre az új autónkkal tért haza!!! :) Sötétkék VW Touran, 15 éves kis kamasz, és imádjuk!!!!! :) Olyan jó érzés mindig, amikor ránézek, és bár vannak vele apróbb bajok néha, Janó is mindig azt mondja, hogy azért olyan jó, hogy ez a kocsink lett. :) Nagy, tágas, végre elférnek a gyerekek is, és a cuccaink is. :) 

Karácsony

Karácsony előtt idén valahogy nagyon sikerült túlvállalnom magam a munkát illetően. A terv minden évben az, hogy december 1. hetében vállalom az utolsó fotózásokat, akkor normál tempóval el is készülnek a képek, és még karácsonyi készülésre is marad 1-1,5 hetem. Hát ez nagyon nem így sikerült idén.... :D Ami persze jó részben, hisz azt jelenti, hogy van munka bőven, csak hát nekem is vannak határaim, amit lássuk be, én nehezen tolerálok. :D Szóval ismét feszegettem a saját határaimat, mit bírok (a mélypontom az volt, amikor elfelejtettem, hogy 1-kor bezár az ovi, én meg ottfelejtettem Borkát...  :( Úgy telefonáltak rám, hogy mi legyen szegénnyel, mert egyedül ő ücsörög az irodában, rám várva... Borzalmasan éreztem magam, és azóta is, ha ez eszembe jut...). Egyre nehezebben bírom az éjszakázást, illetve a nappalokat 5 óra alvások után. 

Azért adventkor sikerült Hannával eljutnom minden héten 1-szer hajnali misére, ami jót tett a lelkemnek, még ha az alvás rovására ment ez is. Az utolsó fotózás végül talán december 18-án volt, így a retusálással 21-én végeztem. Addig se éjjelem, se nappalom, nonstop munka, a lakás romokban, karácsonyi vásárlást 1 azaz 1 nap alatt rendeztem le. Maradt 2 napom, hogy rendbe vágjam a lakást, ami 2 hónapja romokban és koszban hever, süssek, hangolódjak a karácsonyra, és a gyerekek és ünnepi hangulatba kerüljenek. 

Amire próbáltam idén jobban odafigyelni, hogy az adventi naptárban tényleg minden napra jusson valami élmény a gyerekeknek, és ha tudtam esetleg előre, hogy nem jön aznap össze semmi, akkor is legyen valami kis meglepi. Na ezt sikerült is tartani, szuper volt így! :) 

Végül persze 24-re rend és tisztaság volt itthon. Az volt a terv, hogy a gyerekek délelőtt szüleimnél lesznek, addig mi itthon készülünk, majd 3 körül átmegyünk, ott vagyunk egy picit, aztán jövünk haza karácsonyozni. Hát az átmegyünk a gyerekekért részig minden rendben is volt. Csakhogy én borzasztó rosszul lettem addigra, így mondtam is, hogy jöjjünk el, mert nem bírom... Hazajöttünk, még annyira volt erőm, hogy kivártam, amíg a gyerekek kibontják az ajándékaikat, de utána én el is rohantam a mosdóba... :( Utána csak arra volt erőm, hogy bevánszorogjak az ágyig és lefeküdjek. A 25-ét én át is aludtam jóformán. Janó a gyerekekkel átment szüleimhez, és csak délután jöttek haza. 26-ra össze kellett kaparnom magam, mert aznap meg nálunk volt családi ebéd, amire készülni, főzni kellett. Ez már egész jól sült el, addigra egész jól összekapartam magam. :)

Ajándékok: a gyerekek idén nem írtak levelet a Jézuskának... Nem kért egyik sem semmit... Egyszerűen nem tudtak mit kitalálni, mindegyik azt mondta, nekik megvan mindenük. Azért persze kaptak ajándékot. :) 

Idén a társasoké volt a főszerep, a Rumikub hatalmas siker, azóta nem igen telt el nap, hogy ne játszanánk vele (van, hogy csak én ülök le anyóssal pl játszani, ha itt van :D ), a Halli Galli szintén nagy siker. És emellett persze kaptak csomó könyvet, meg ezt-azt. A szétesésem másik jele: a fő ajándékukat, amit közösen kaptak volna, egyszerűen ELFELEJTETTEM!!! Még 4-5 nappal karácsony előtt mondtam Janónak, hogy el kell menni megvenni, de azzal ki is ment a fejemből, és 24-én este jutott legközelebb eszembe. :( Nem baj, majd a névnapi, szülinapi ajándék ez lesz... :) 

Janó kapott egy elektromos fogkefét, neki ez volt a vágy, én pedig egy Nespresso kávéfőzőt, amit imádok. :)

A legnagyobb ajándék mégis minden előtt: idén Hanna teljesen magától úgy döntött, meglep minket valamivel karácsonyra. Én ettől totál meghatódtam... Egyik este elment Janóval vásárolni, és az adventi vásáron kötöttek ki, ahol Hanna vett nekem egy fürdősót, aminek a fedelén kis bábu van, a legjobb Anyának! feliratú táblácskával. 1-2 nappal később velem is el akart menni, akkor pedig Janónak vett szintén ilyen fürdősót, Szeretlek Apa! táblácskával. Borzasztó jó érzés, ahogy látom, hogy egyre nagyobb, és egyre jobban figyeli, mivel tud örömet szerezni másoknak! <3 

Két ünnep között rengeteget társasoztunk, játszottunk itthon, szuper volt! :) 

Félév

Pénteken megkapták a sulisok a félévi bizonyítványt. Büszke vagyok nagyon mindkét gyerekre, nagyon ügyesen vették az akadályokat.
Hanna: idén egy új tanítónénit kapott, aki nagyon más, mint az előző volt. Bár én régebben ismerem őt, még nekem is nehéz volt elfogadni 1-1 furcsa dolgát, és nem mutatni Hannának, ha épp nem teljesen értek egyet az adott módszerrel/reakcióval stb. De nagyjából sikerült megszokni az új rendszert. :) Idén már nem olyan lelkes Hanna a tanulást illetően, de azért becsülettel mindent megcsinál. A bizonyítványa nagyon szép lett, egy 4-ese lett, minden másból 5-öst kapott (és azzal a 4-essel sem tudok egyetérteni, de sebaj).

Benedek: egyszerűen imádja az iskolát. Imádja, hogy tanulhat, hogy feladatokat kap. Téli szünet előtt jelezte a tanítónéninek, hogy nagyon kevés a lecke amit kapnak (nem az én gyerekem....:D ), így azóta ő mindig külön kap szorgalmit. Karácsonyra kapott csomó könyveket (jajjj, karácsonyról se írtam...), rettentő lelkesedéssel esett neki mindnek. Nem is értem, mi a jó ebben, de párhuzamosan olvas folyton 2-3 könyvet... De kettőt már kiolvasott, a 3. könyvnek most tart talán a felénél, és közben olvas már megint 1 másikat... :D Elképesztő a pasi. :)
Matekot is imádja természetesen, csak nem érti, ebben mi a nehéz, és mikor tanulnak majd végre értelmesebbeket ennél.

Bizonyítványa: természetesen kitűnő lett, mindenből jól megfeleltet kapott. A szöveges értékelésbe meg belekötött, mert szerinte hazudnak benne. Ugyanis matekból a félévi témazárónál lett 1 azaz 1 hibája, tehát ő NEM hibátlanul tud összeadni-kivonni... :D De megnyugtattam, hogy azért ez még nem a világ, ráadásul nem elszámolta magát, hanem simán nem számolt valamiért... :D