Karácsony előtt idén valahogy nagyon sikerült túlvállalnom magam a munkát illetően. A terv minden évben az, hogy december 1. hetében vállalom az utolsó fotózásokat, akkor normál tempóval el is készülnek a képek, és még karácsonyi készülésre is marad 1-1,5 hetem. Hát ez nagyon nem így sikerült idén.... :D Ami persze jó részben, hisz azt jelenti, hogy van munka bőven, csak hát nekem is vannak határaim, amit lássuk be, én nehezen tolerálok. :D Szóval ismét feszegettem a saját határaimat, mit bírok (a mélypontom az volt, amikor elfelejtettem, hogy 1-kor bezár az ovi, én meg ottfelejtettem Borkát... :( Úgy telefonáltak rám, hogy mi legyen szegénnyel, mert egyedül ő ücsörög az irodában, rám várva... Borzalmasan éreztem magam, és azóta is, ha ez eszembe jut...). Egyre nehezebben bírom az éjszakázást, illetve a nappalokat 5 óra alvások után.
Azért adventkor sikerült Hannával eljutnom minden héten 1-szer hajnali misére, ami jót tett a lelkemnek, még ha az alvás rovására ment ez is. Az utolsó fotózás végül talán december 18-án volt, így a retusálással 21-én végeztem. Addig se éjjelem, se nappalom, nonstop munka, a lakás romokban, karácsonyi vásárlást 1 azaz 1 nap alatt rendeztem le. Maradt 2 napom, hogy rendbe vágjam a lakást, ami 2 hónapja romokban és koszban hever, süssek, hangolódjak a karácsonyra, és a gyerekek és ünnepi hangulatba kerüljenek.
Amire próbáltam idén jobban odafigyelni, hogy az adventi naptárban tényleg minden napra jusson valami élmény a gyerekeknek, és ha tudtam esetleg előre, hogy nem jön aznap össze semmi, akkor is legyen valami kis meglepi. Na ezt sikerült is tartani, szuper volt így! :)
Végül persze 24-re rend és tisztaság volt itthon. Az volt a terv, hogy a gyerekek délelőtt szüleimnél lesznek, addig mi itthon készülünk, majd 3 körül átmegyünk, ott vagyunk egy picit, aztán jövünk haza karácsonyozni. Hát az átmegyünk a gyerekekért részig minden rendben is volt. Csakhogy én borzasztó rosszul lettem addigra, így mondtam is, hogy jöjjünk el, mert nem bírom... Hazajöttünk, még annyira volt erőm, hogy kivártam, amíg a gyerekek kibontják az ajándékaikat, de utána én el is rohantam a mosdóba... :( Utána csak arra volt erőm, hogy bevánszorogjak az ágyig és lefeküdjek. A 25-ét én át is aludtam jóformán. Janó a gyerekekkel átment szüleimhez, és csak délután jöttek haza. 26-ra össze kellett kaparnom magam, mert aznap meg nálunk volt családi ebéd, amire készülni, főzni kellett. Ez már egész jól sült el, addigra egész jól összekapartam magam. :)
Ajándékok: a gyerekek idén nem írtak levelet a Jézuskának... Nem kért egyik sem semmit... Egyszerűen nem tudtak mit kitalálni, mindegyik azt mondta, nekik megvan mindenük. Azért persze kaptak ajándékot. :)
Idén a társasoké volt a főszerep, a Rumikub hatalmas siker, azóta nem igen telt el nap, hogy ne játszanánk vele (van, hogy csak én ülök le anyóssal pl játszani, ha itt van :D ), a Halli Galli szintén nagy siker. És emellett persze kaptak csomó könyvet, meg ezt-azt. A szétesésem másik jele: a fő ajándékukat, amit közösen kaptak volna, egyszerűen ELFELEJTETTEM!!! Még 4-5 nappal karácsony előtt mondtam Janónak, hogy el kell menni megvenni, de azzal ki is ment a fejemből, és 24-én este jutott legközelebb eszembe. :( Nem baj, majd a névnapi, szülinapi ajándék ez lesz... :)
Janó kapott egy elektromos fogkefét, neki ez volt a vágy, én pedig egy Nespresso kávéfőzőt, amit imádok. :)
A legnagyobb ajándék mégis minden előtt: idén Hanna teljesen magától úgy döntött, meglep minket valamivel karácsonyra. Én ettől totál meghatódtam... Egyik este elment Janóval vásárolni, és az adventi vásáron kötöttek ki, ahol Hanna vett nekem egy fürdősót, aminek a fedelén kis bábu van, a legjobb Anyának! feliratú táblácskával. 1-2 nappal később velem is el akart menni, akkor pedig Janónak vett szintén ilyen fürdősót, Szeretlek Apa! táblácskával. Borzasztó jó érzés, ahogy látom, hogy egyre nagyobb, és egyre jobban figyeli, mivel tud örömet szerezni másoknak! <3
Két ünnep között rengeteget társasoztunk, játszottunk itthon, szuper volt! :)