Sajnálom, hogy most nem tudtam a babavárásról rendszeresen írni... De most próbálok azért ezt-azt összeszedni. :)
Szóval:
ez a 33. hét, elég gyorsan közeleg a vége. Maga a terhesség sok szempontból iszonyúan hullámzó:
-hol iszonyú boldogsággal tölt el, hol rémülettel, aggódással
-hol alig bírok járni, hol pedig azt sem veszem észre, hogy nagy pocakom van, és pörgök ezerrel
-hol azt várom, hogy mikor születik már meg, hol pedig megállítanám az időt, és így maradnék még pár hónapig
-hol nevetek, hol bőgök a semmin
Ami állandó:
-zöldség és gyümölcs evési mániám
-alvókám, szerintem egy mormota növekszik bennem
-szeretet, érintés, ölelés igénye
Ami még történt:
1. trimeszteri vérvételen a TSH-m alacsony lett, emiatt picit izgultam, de a 2. trimeszterre rendeződött. Addigra viszont a vérszegénység ütötte fel a fejét elég látványosan, így azóta vas tablettán, kreuterbluton és céklaleven élek többek között :D
2. múlt hétfőn letettem a munkát, holnap még bemegyek az irodába leadni a cuccom, meg elköszönni, de most átmeneti pihi következik (azért igyekszem nem felejteni, és fél év múlva szeretettel várnának vissza, ha úgy érzem...). Egyelőre borzasztó furcsa, hogy nem dolgozom, és napközben intézhetem a dolgom - mondjuk ez időszerű volt: a napi 8-10 óra munka mellett nem volt energiám a babavárásra készülni. Egyszerűen semmit nem vettünk meg, semmit nem készültem. Aztán most 1 hete elkezdtem agyalni, mik kellenek egyáltalán. Kórházi csomag összekészítése, kisruhák (rengeteget kaptunk) mosása, kiságy összeszerelése, szükséges dolgok összeírása stb...
3. a 28. hétre megint jött egy nehezebb, izgulósabb időszak. Rengeteget keményedett a hasam, menni alig tudtam. Orvosom azonnal elkezdte a görcsoldó szedetését, mivel a 3x2 magnézium sem lendített a helyzeten. Kezdtünk aggódni, nehogy ugyanúgy járjunk, mint Benedekkel, hogy kórház, tüdőérlelés, fekvés stb... Pár hét után ez szerencsére egész jól megszűnt, és a gyógyszert elhagyva is egész jól elvagyok. :)
4. Orvos-kórház-szülésznő: orvost nem lehet már választani, a kórház is adott, szerencsére oda tartozunk, ahol a 3 nagy is született, így ez nem volt kérdés. Szülésznőt viszont lehet választani, és ezzel élek is, Ágival fogunk ismét szülni, akivel a 3 nagyot is.
5. Gyerekek, várakozás: Borka nagyon izgatott, már nagyon várja a tesót. Persze láthatóan féltékeny is már most, le se tudom vakarni magamról. :D Benedek olyan Benedekesen várja, nem szól semmit. :D Hanna pedig már nagy. Ő már mindent ért, tud, vannak emlékei... :D Szóval tisztában van vele, hogy egy baba azért tud sírni is, tud idegesítő is lenni, stb. De lelkesen, kamaszosan várja, már jelezte, hogy öltöztetni majd ő fogja, én azt a részt felejtsem is el. :D Etetni Benedek szeretné, pelenkázni pedig Borka. Jó dolga lesz a kis Törpinek, azt hiszem. :)
6. Közben eltelt 1 hét, a 34 hetet betöltöttük... Kiságy összerakva, komód, pelenkázó megvéve, ruhák kimosva, Hanna által kivasalva. :) Tegnap jártam a szülésznőnél, jobban aggódik, mint én... :D Annyit kért, még 2 hétig még ne szüljünk. Nem gondolom egyébként, hogy ez a veszély fenyegetne, sőt. Én szerintem kivárjuk a július elejét is. :) Addig pedig RENGETEGET alszunk. :D :D Hanna annak drukkol,hogy június utolsó hetében szülessen meg a pici, mert ő akkor táborban lesz, és szerinte mekkora poén lenne, hogy arra jönne haza, hogy megszületett a kistesó. :) Hát akkor július 1-én szülessen, ha már... :D
7. Újabb hét telt el.... 35 hetes a pocak, és a napokban kezdtem el igazán bánkódni... Hogy mennyire keveset éltem meg ebből a kismamaságból a munka és állandó rohanás miatt. De most próbálom pótolni, amíg még lehet. :)
Tegnap voltam dokinál, hát nem mondom, hogy nem akadtam ki. Levette a kenetet, és ami eddig rendszer volt, hogy innentől hetente NST, és vizsgálat, na az most nincs. Hozzá nem kell többet mennem, és máshoz sem. Majd menjek be a kórházba, ha szülök. Ha 40. hétig nem szülök meg, akkor onnantól heti 1 NST, meg akkor megcsinálják a 36 hetes uh-t is. Nagyon szomorú, hogy ennyire átfordult ez az egész...
