Bölcsi

 Na ez megint egy külön sztorit érdemel. 

Barnabás nem az a nyugis, békés fiúcska, mint tudjuk. Idegeinket erősen próbára teszi minden cukisága ellenére. Ezért is, meg mert borzasztóan igényli a társaságot, és mert borzasztó Mami-függő, arra jutottunk augusztusban, hogy be kéne íratni mégis heti 2 délelőtre bölcsis "játszócsoportba". Fel is iratkoztam a várólistára, azt ígérték, december-január körül kezdhet. Mivel a december siralmas volt vele (bronchitis, majd antibiotikum után visszaesés, újra bronchitis majd tüdőgyulladás), a pulmonológus mondta, január végéig várjunk, mert lehet, hogy komolyabb a gond... Végül februártól elkezdhettük. Itt van a bölcsinek egy fizetős része, ahol heti 2 napot mehetnek a gyerekek, hogy szokják a közösséget. 1. hét szuperül telt, 4. nap már ott is hagytam 2 órát Barnabást, nem volt gond. Ekkor hívtak épp munkahelyemről is, hogy hát az van, hogy ember kell... Visszamegyek most, vagy keressenek mást? Mondhattam volna nemet, kérdés, akkor milyen munkát kapok szeptembertől... Ezt nem mertem kockáztatni... Szóval úgy voltam vele, valahogy sakkozok majd a napokkal, heti 2 napot dolgozok amíg Barnabás bölcsizik, a másik 3 nap meg délután, amikor ő elalszik, onnantól estig... Bár tudom, ez kemény lett volna, mert állandó stressz lenne, mikor alszik el...

Következő héten jött a sokk... Hétfőn mondták, hogy hát sajnos sok a beteg gondozó, ezért a játszócsoportos gyerekeket beteszik a sima bölcsis csoportba és velük lesznek pár napig... Háááááát oké... Barnabásnak nagyon nem tetszett... Sírt rengeteget. 2. nap ott tartottam, hogy nem viszem többet így, mert annyira sírt... Nem is vittem, mivel aznap jött az email, határozatlan ideig nem nyitják ki a játszócsoportot munkaerőhiány miatt. Sokkolódtam... A munkát elvállaltam, bölcsi sehol... Hogyan tovább...? Hívtam a bölcsit, hogy ez mi... Hát bocs, ez van, de a sima bölcsibe fel tudják talán venni... Ok, átgondoljuk... De azt éreztem, megszakad a szívem... A 2 nap sima bölcsi alatt Barnabás kifordult magából... SENKI nem érhetett hozzá, csak én. Nem maradt 1 percet sem nélkülem... De annyira, hogy a boltban nem mehettem át másik sorba, amíg ő Janóval vásárolt, mert azonnal zengett a bolt a zokogástól, hogy Mami ne hagyj itt egyedül!!!!!!!!! És végtelenítve hisztizett, ha kellett, ha nem. Tényleg kétségbe voltunk esve... Azt tudtuk, hogy minden magán bölcsi már szeptemberben tele volt, és egy vagyon amúgyis... Aztán jött a gondolat... Januárban nyílt egy családi bölcsi a szomszéd utcában... Bár a ház nem volt szimpi, de úgy voltam vele, megkérdezem, mit tud. Már másnap mehettünk megnézni. Kicsit féltem, mert még csak 1 kislány volt összesen "a bölcsi", de nem volt más választás, bíznom KELLETT. Hagytunk még 1 hét pihenőt, és kezdődött az újabb bölcsis kaland. :) Fokozatos, sírásmentes beszoktatás elvén, egy csoda volt. Az elengedni képtelen gyerekem szép lassan kinyílt, 1. hét végére visszakaptam a hiszimentes, mindenki felé nyitott, édes-cuki fiamat!!!!! :) Azóta ez a 4. hetünk, és mondhatom, a legjobb döntés volt. Az 1 kislányból álló csoport ennyi idő alatt felduzzadt egy 6 fős szuper csapattá. :) És ugyan sokba kerül, de itt van lehetőség a heti 5 napra, így nyugodtan tudok dolgozni is áprilistól. :)