Sok minden

Sok minden történik, de sem időm, sem energiám leülni és bepötyögni. Csütörtökön volt a születésnapom, Hanna életében először készült úgy, hogy el is készült azzal, amit tervezett: egy hercegnős képet színezett ki nekem. Édes volt, ahogy láttam az igyekezetet az arcán este, hogy be szeretné még fejezni mindenképp. :) Benedektől meg kaptam egy orchideát a gyűjteményembe. A családtól közösen pedig, EGY VARRÓGÉPET! :) Még itt várja a sorát az asztalon, anyagot majd talán holnap tudok venni, eddig még csak egy régi szakadt lepedőn meg egy pólón próbálgattam, de jajjj, nagyon jó. :) Már csak meg kell tanulni varrni! :P
Most íróasztalt vadászok igen erősen, mert kitaláltam, hogy vicc, hogy a fél étkezőasztalt ellepem a laptoppal, papírokkal, ha meg lenne kis asztalkám, elférne a varrógép is, laptop is, és útban sem lenne semmim. Na szóval most keresgélek, mert a méretét tekintve eléggé meg vagyok kötve, mert viszonylag kicsi asztal férne csak el. De nem adom fel, remélem hamarosan itt fog állni az ideális darab! :)

Ja hát és Hanna is tesz megjegyzéseket a koromra... 24-én pl épp valamit leejtettem, amikor megkérdezte: "Mami, te ma azért vagy ilyen béna, mert már 30 éves vagy???" igazán kedves... :D

Múltkor írtam a visegrádi kirándulás kapcsán, hogy nagy vágyam lett egy csatos hordozó, mert Borkával már sokkal praktikusabb, egyszerűbb lenne, mint a kendő. De a csatos hordozók igencsak drágák, szóval sajnos döntenem kellett... Kendő vagy csatos... Döntöttem... Bár nem így terveztem, eladtam a kendőimet, amikre fél nap alatt találtam vevőt is, úgyhogy pár nap múlva már mehettünk is az áhított csatosért! :) Még a mei taitól kéne megszabadulnom, és akkor boldog leszek. Akkor maradna a karikás meg a csatos, Borkával már elég ennyi.

Hosszas tanakodás, és milliónyi kép megnézése után úgy néz ki eldőlt, kb 1 hét múlva új hörcsög költözik hozzánk (azóta eltelt pár nap, csütörtökön érkezik). Egy mandarin-merle dzsungáriai törpehörcsög lányka. Igen nehéz szülés volt, mert Hanna szeretett volna választani. Első kitétele az volt, hogy lány legyen, és más színű, mint Totó volt. Megnéztük, milyenek léteznek, aztán hogy melyik tetszik legjobban, és milyen várható a tenyésztőnél, akitől Totó is volt. Hát amikor épp lett volna valami ideális, akkor az mégsem felelt meg Hannának. Ha meg lefoglalta más, akkor meg mérgelődött, mert mégis jó lett volna. Volt egy, amibe beleszeretett, de ő nem volt eladó. Végül egy másik tenyésztőnél találtam hasonlót, így választottuk ki őt. :) Elvileg nov. 2-től lehet elhozni, gyakorlatilag úgy néz ki, csütörtökön már meg is érkezik hozzánk! :)

Borka szupercukin halandzsázik. Érdekes, hogy időről időre jönnek új szavak amivel párhuzamosan eltűnnek régiek... :O Eddig mondta, hogy háp, hát most nem mondja már. Helyette ha valamit ad, mondja, hogy tesssz (tessék). Ezen kívül a kedvenc, bármit mondunk neki, a reakció az, hogy miiiiiiiiiiiiiiii. Hogy ilyenkor visszakérdez, vagy mit akar, nem tudom, de iszonyú édes. :) És rázza végre a fejét, ha valamit nem szeretne!! Éljen, igen sokat tanítottam neki, de nem érdekelte eddig...

13 hónapos

Borzasztóóóóóóóóóó!! Most volt a születésnapja, aztán mégis, már 1 hónap eltelt. 

Okosodik, ügyesedik, ahogy kell. Kapaszkodás nélkül is egyre hosszabban megáll. :) Bútorok mentén lépeget, bár nem sokat. Nem tud 1 másodpercig sem nyugton maradni. Komolyan, mint egy zsák bolha... Állandóan mászni kell, mindegy hova, de muszáj... Evés közben feláll, leül, hatmilliárdszor. Ügyesen duplozik, firkál a táblára, egyedül próbál enni, amit rettentően élvez, és inni is egyedül szeretne a pohárból, amit gonosz módon nem sűrűn hagyok. :) Továbbra is rettentő barátságos, mindenkivel kacérkodik, aki szimpatikus, és nem közeledik túlságosan. Állandóan vigyorog. Iszonyú anyás, és iszonyú féltékeny. Senki egy ujjal ne érjen hozzám, mert akkor kikel magából. :) 

Nappali alvás felborult, próbál átállni az 1 alvásra, de nem igen megy. Azért próbálkozik. Én meg viselem a következményeit. Viszont, ha nem jön épp a foga, akkor éjjel ügyesen alszik, 5-6 előtt nincs hangja, 6-kor kap cicit, aztán tápit. (de ma pl 3-szor kelt, ki tudja miért...)

Ja a tápszer: pénteken elvittem a gyerekorvoshoz, mert a kakija 4-5 napja egyre jobban tele volt valami kis fekete szemcsékkel. Először azt hittem, a játszótéren túl sok homokot evett, na de az azért nem 4-5 napig ürül, szóval úgy döntöttem, megkérdezzük a gyerekorvost. Azt tudtam, hogy ételt semmi újat nem kapott, hisz mindent eszik, amit mi (kivéve tejet nem kap még direktbe, meg aprómagvasok, stb). Viszont 2 hete iszik kb tápszert, szóval felmerült bennem, hogy esetleg azt nem bírja... A gyerekorvos azt mondta, nem valószínű, legyen egy székletvizsgálat, nehogy vér legyen esetleg... Mondta, hogy azért próbáljam 2-3 napra elhagyni a tápszert, addig kapjon sinlacot tápszernek hígítva. És lám, hétfő estére teljesen eltűnt a feketeség. Azért megnézettük, nem vér volt a székletében. Feltehetőleg nem bírja valamelyik összetevőjét a tápszernek, úgyhogy hanyagoljuk...

"Beszéd": Mamama, nagyon ritkán AAAAaaaaaaaaaaaaaaaaaaapa, Háp, há (hallo), pa (lámpa), tösz (kösz), rrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr (ha kér, vagy ad valamit) na meg a jajjjajajjjjajajjjjjjj :D

Szégyen szemre elfelejtettem megmérni, de holnap pótlom... :)

Visegrád

Végre eljutottunk Visegrádra! Szuper volt!!!!!!!!!!! :) Reggel 9-kor elindultunk, Visegrádon kiszálltunk a kocsiból a Pisztrángos tavaknál (a keresett tóig ugyan nem jutottunk el végül). Elindultunk az erdőbe, mert a lényeg a gyerekeknek annyi volt, hogy ERDŐ, PATAK, TÓ. Nagyon élvezték, és egész sokat bírtak, szedtünk szelíd gesztenyét, most láttam életemben először így (másnap meg is sütöttük, úúúú de finom volt, ezerszer jobb, mint a piacon megvett napok óta állni hagyott, kukacos gesztenye...), rengeteg tobozt, makkot, leveleket, meg mindenféle fontos őszi termést. :) 1 körül visszaértünk a kocsihoz, a kincseket letettük, ettünk, ittunk, aztán mentünk is tovább. :) Volt patakba kavics dobálás, köveken patakba besétálás, csalán csípés, minden, ami kell. :) Iszonyúan élvezték a gyerekek. Borka végig a hátamon utazott, mivel pénteken pont kölcsönkaptam kipróbálásra egy csatos hordozót. Így gond nélkül mehettünk az erdőben bármilyen úton (nem is tudtuk volna ott tolni a babakocsit). Ennek egyetlen hátránya az volt, hogy sajnos minden kép bemozdult, mert Borka folyton ugrabugrált a hátamon, ha megálltam. :D Viszont a hordozóba beleszerettem, amit kölcsönkaptam... Most villámgyorsan meg is hirdettem a saját hordozóimat, amikből már úgyis kinőttünk/nem annyira szeretem (egyet már sikerült is eladni, juhuhuuuuu), és ha összejön a pénz, beruházok a csatosra!!!!!!! :) Alig várom, tényleg egész nap a hátamon volt Borka, és abszolút nem volt fárasztó, pedig jóóóó sokat mentünk, és hát ruhástul 10 kiló körül van már!

Amikor szóltunk a gyerekeknek, hogy indulni kell haza, Hanna persze kiakadt, és kiselőadást tartott, mennyivel jobb lenne, ha itt laknánk, vagy valahol erdő szélén, ahol van patak, és ő mindig ott lenne kinn, és kavicsokat dobálna, meg azokkal játszana. :) Édes volt. Megígértük, hogy jövünk még kirándulni ilyen szép helyekre. Hazafelé még megálltunk bobozni, de iszonyú sokat kellett várni (közel 1 órát álltunk sorba), így csak egyet csúsztam Hannával, és jöttünk tovább. Hazafelé még megálltunk egy vacsira. Végül fél 7-re értünk haza, és mindenki kellőképp fáradt volt addigra! :)

Öt és fél éves

Napok óta készülök írni Hannáról, de sosincs idő, energia. 5 és fél éves, hihetetlen nagylány. Épp a napokban került a kezembe egy kép, azon épp 3 éves, döbbenet, mennyit változott azóta. Igazi nagylány. 

Mai napig nem igen szeret semmivel sem játszani, nagyon ritkán babázik csak, vagy barbie-zik, nem köti le semmi ilyesmi. Néha legozik, de azt is 1-2 hetente csak. Helyette szeret színezni, festeni, kreatívkodni. Karkötőt gyárt lelkesen, vagy gyöngyöt fűz, vagy gyurmázik, vagy üvegfestékkel fest, vagy mikor mi. 

Betűket mindet ismeri szerintem, le is írja a legtöbbet. De én soha nem kérem, akkor kerül elő ilyesmi, amikor épp eszébe jut. Ma pl azzal kelt, hogy írjunk számokat együtt. Mert tegnap épp rajzolásnál írt egy 4-est, és mondtam, hogy fordítva kell kezdeni. Na ezért ma reggel ezt kellett gyakorolni. Amúgy a számokat felismeri, 1-től ki tudja meddig, 19-ig tuti, a többit inkább csak azokat olvassa össze, amiket buszokon, villamosokon látunk. :) De így felismeri a 48, 49, 61, 107 stb számokat tuti. És lehet, az összes többit is. :) Számolni akármeddig el tud, néha unom az olyan játékot, hogy Mami, melyikünk számol el gyorsabban 100-ig? :D :D 

Rendetlen. Ha épp kedve van, nagyon rendes tud lenni, de ritkán van kedve. Olyan, mint egy kis kamasz, mindenért duzzog, péntek reggel épp kiselőadást tartott nekem arról, hogy rossz Mami vagyok, és ő bizony sokkal jobb anyuka lenne, mert ő mindent megengedne a gyerekeinek!!!!! :D Mondtam, hogy akkor ezt most JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL jegyezze meg, és majd 20 év múlva visszatérünk erre a témára. :DDDDD 

Végre megnyílt, barátkozik!!!!! Oviban tele van barátokkal, mindenki körülugrálja, mert végre mindenki felé nyitott. Láthatóan élvezi!!! Délután a játszótéren csak úgy sugárzik a boldogságtól, hogy mennyi mindenkivel tud játszani végre! :) És ennek nagyon örülök. Persze ettől ugyanúgy utál köszönni pl, meg idegenekkel ugyanolyan tartózkodó.

Jövő héten szülői értekezlet, ahol megtudjuk hivatalosan is, kinek javasolják szeptembertől az iskolát. Ha a szülő nem ért esetleg egyet az óvónőkkel, lehet menni nevelési tanácsadóba, hogy ők mit gondolnak. Mivel Hanna pici, délután sokat alszik, most tisztult még csak ki a beszéde (viszont most már minden hangot szépen mond!!! SZ, ZS, TY, CS, GY, R volt eddig a hiányzó, de már mind megy), feltehetőleg az óvónők is azt fogják mondani, hogy hiába okos, értelmes, nem feltétlen kéne még leterhelni a sulival. Mert azért a mai iskola rendszer sajnos már rég nem olyan, mint gyerekkorunkban... Iskolaotthonos iskolák, fél 2-kor van vége az utolsó órának, 4-ig még iskola, ahol a házi feladat 70%-át nem írják sajnos meg. Tehát 5-kor mondjuk, amikor hazaesik a hulla fáradt gyerek, még üljön le tanulni. Nem hiszem, hogy erre szüksége lenne már Hannának. Persze van olyan, iskola, ami kivétel, de a fél 2-ig tartó tanítás mindenhol általános már 1. osztályban. Hanna fél 2-kor jelenleg hulla fáradt és elalszik, vagy ha nem is alszik kivételesen, akkor is pihen.

És a méretei: 107 cm és 15 kg!!! :)

Séta

Hétvégére azt terveztük, elmegyünk Visegrádra, kirándulunk, horgászunk, bobozunk. Mivel reggel nem olyan volt az idő, mint jósolták, nem mertünk elindulni. Végül délelőtt elállt az eső, délre egész szép idő lett, így arra jutottunk, hogy ha Visegrádra már nem is indulunk el, azért a Gellérthegyre felmegyünk sétálni egy nagyot. Iszonyúan élvezték a gyerekek, alig lehetett őket hazarángatni. Úgyhogy most hétvégén tényleg jó lenne elmenni egy igazit kirándulni, tuti nagyon élveznék. :)

Sokfogú

Nem írtam, de Borka idő közben 11 fogú lett. Eddig ez volt a legküzdelmesebb fogacska, nemalvás, rengeteg sírás, 3 nap koplalás. Ekkor a tápszert is bevezettük, mert éhes volt szegény, de csak sírt, ha bármit kapott. A cicit is csak rágta... Azóta reggel-este cici után kap tápszert is.

Amúgy meg mindenki meglepődik, amikor kérdezik, hogy mennyi idős, hogy 1 éves, és ennyi foga van?!?!?! Ez mindenkinek feltűnik valahogy. :D Jogos, Benedeknek pl a 3. fogát növesztette még csak ennyi idősen... :D

Esték

Nem tudom, máshol hol zajlik, itt az esti műsor így van: Borka 7-fél 8 körül kidől, Hannáéknak 8-kor fogmosás, szobában ima, mese (vagy Janó, vagy én, bár mostanában Janó a nyerő), aztán mindenki megy "aludni". Ritka, hogy hamar elaludjanak, mert szórakoztatják egymást, bohóckodnak, veszekednek, kijönnek miden féle ürüggyel.

Ma este ilyenek fordultak elő (nem írom le mindet, mert holnapra sem érnék a végére)

Hanna: "Mami, szerinted én kakiltam ma már? Mert ha nem, akkor most kell." eltelik 5 perc, majd kiabál, hogy ja, mégsem kellett!!! :DDDDDDDDD

Benedek: "Mami, mit mond sima hátú kacsa??? Éééééés mit mond gólya?" Fogalmam nem volt, mire gondolt, tudtam, hogy a Zakatoló könyvben kérdez valamit, idehozta, elmondtam az egészet, majd visszament....

Hanna: "Mami, valami pici van a szobában, nem tudom, mi az, de nem hagy aludni, és repked... Lehet, hogy egy bogár?"

Benedek: (itt már azt hittem, alszanak, mert 10 perce csend volt, amikor megjelent a semmiből) "Mami, kettő meg néd, mennyi? kettő? ed? hat?" és persze ő is röhög....

Ezeken kívül 100-szor jönnek, hogy szomjas vagyok, szörpötkérek, deestenincsszörp, deszörpötkérek, dekilyukadafogad, nemis, deigen, szörpötkérek, vízvancsak, hiszti, jóavíz?, jóvíz.

pisilni kell, nm jó ez az alvós, másik kell, de nem találom, Mami nem hagy a Benedek, Mami nem hagy Hanna, stb... :D

Totó

Vasárnap délután Borka épp nagy cuppogások közepette mutatta nekem, hogy kijött Totó a házikójából. Ahogy megláttam, tudtam, hogy valami nem ok vele... odamentem, láttam, hogy szédelegve megy, és nem úgy néz, ahogy szokott, nem is nyitja teljesen a szemét. A pofájában olyan volt, mintha lenne valami kis kaja, nem tudom, mag volt-e benne, nem piszkáltam azt inkább. Csak dőlt a kezemnek, a fejét is odahajtotta. Láttam, nincs jól, letettem a ház tetejéről, hogy menjen be a házikóba. Bemászott, de pár perc után valahogy megint visszatámolygott ugyanoda. Közben állandóan a fejét próbálta vakarni, de folyton felborult. Végül a házról is leesett, és bevánszorgott még a házába. Innentől nem zavartuk inkább, csak amikor már a gyerekek lefeküdtek, akkor néztük meg, mi a helyzet. Hát ekkor már nem tudott lábra állni sem, csak feküdt, és bámult maga elé. Nem akartuk már a házába visszatenni, mert onnan nehéz kivenni, szóval inkább a műanyag házba tettem neki forgácsot, és abba befektettük. Csak onnan tudtam, hogy él, hogy picit szuszogott. Félve mentem aludni... Hanna ki volt borulva láthatóan,este vasalható gyöngyből szívecskét is csinált neki. 

Reggel félve rohantam ki a nappaliba, hogy még a gyerekek előtt megnézzem, mi a helyzet. Nem sikerült, nem láttam, csak annyit, hogy kb ugyanúgy fekszik, mint este. Szóval sejtettem, hogy nem él már. Fél perc sem telt el, és már jött is utánam Hanna. Láttam, hogy nagyon zavart, hogy nem mer semmit kérdezni. Ürügyet keresve folyton a ketrechez kellett mennie, majd végre megkérdezte: megnézzük, mi van Totóval..? Mondtam, hogy várjuk meg Apát, majd ő kiveszi a házat és megnézzük. Közben szóba került, hogy délben megyek értük az oviba, amin Hanna kiakadt, mert akkor mikor viszem Totót orvoshoz?!?! Mondtam, hogy nem biztos, hogy el tudom vinni, az is lehet, hogy már nem él. Ekkor megérkezett Janó, és kiszedte a házikót. Totó pedig ott feküdt, csukott szemmel, mozdulatlanul. :( Megnézték a gyerekek is, mondtam, hogy Totó elpusztult, délután eltemetjük.

Innentől egész nap ezt mantrázták felváltva, Totó meghalt, Totó nincs, el kell temetni. Benedek magyarázatot keresett, mert az nem magyarázat, hogy öreg volt. Felmerült részéről, hogy rossz magot evett, esetleg büdös almát adtunk neki, vagy kitörte a lábát, vagy KISZAKADT a hasa. Az oviban is mindenkinek elmesélték, és itthon is csak erről tudtak beszélni. Hanna rajzolt is Totónak emléket. Lent a kertben eltemettük ovi után. Estére Hanna már láthatóan nagyon feszült volt, próbálta tartani magát, aztán gyorsan befeküdt az ágyába, és iszonyú zokogásban tört ki. Nem bántam, sirassa meg, adja ki magából. Ültem mellette vagy 20 percet, mire kezdett megnyugodni, de még 1 óra múlva is könnyes szemmel bámult maga elé. 

Így szerdára már egész megbékéltek a helyzettel, már reggel nem az első gondolat volt, hogy nincs Totó, bár kb 5 perc után azért ismét előjött. De az oviban sem ezzel fogadtak már, szóval talán kezdik elfogadni a történteket. És bár azt gondoltam, nem kötődtem különösebben ehhez a kis állathoz, azért bizony én is megsirattam!!!! :(

Borka viszont még mindig keresi, áll a polc alatt és cuppog neki (eltanulta tőlünk, hogy úgy hívjuk ki mi is, hogy szólunk, hogy Totó, és cuppogunk), hátha előjön a házikóból... :(