Totó

Vasárnap délután Borka épp nagy cuppogások közepette mutatta nekem, hogy kijött Totó a házikójából. Ahogy megláttam, tudtam, hogy valami nem ok vele... odamentem, láttam, hogy szédelegve megy, és nem úgy néz, ahogy szokott, nem is nyitja teljesen a szemét. A pofájában olyan volt, mintha lenne valami kis kaja, nem tudom, mag volt-e benne, nem piszkáltam azt inkább. Csak dőlt a kezemnek, a fejét is odahajtotta. Láttam, nincs jól, letettem a ház tetejéről, hogy menjen be a házikóba. Bemászott, de pár perc után valahogy megint visszatámolygott ugyanoda. Közben állandóan a fejét próbálta vakarni, de folyton felborult. Végül a házról is leesett, és bevánszorgott még a házába. Innentől nem zavartuk inkább, csak amikor már a gyerekek lefeküdtek, akkor néztük meg, mi a helyzet. Hát ekkor már nem tudott lábra állni sem, csak feküdt, és bámult maga elé. Nem akartuk már a házába visszatenni, mert onnan nehéz kivenni, szóval inkább a műanyag házba tettem neki forgácsot, és abba befektettük. Csak onnan tudtam, hogy él, hogy picit szuszogott. Félve mentem aludni... Hanna ki volt borulva láthatóan,este vasalható gyöngyből szívecskét is csinált neki. 

Reggel félve rohantam ki a nappaliba, hogy még a gyerekek előtt megnézzem, mi a helyzet. Nem sikerült, nem láttam, csak annyit, hogy kb ugyanúgy fekszik, mint este. Szóval sejtettem, hogy nem él már. Fél perc sem telt el, és már jött is utánam Hanna. Láttam, hogy nagyon zavart, hogy nem mer semmit kérdezni. Ürügyet keresve folyton a ketrechez kellett mennie, majd végre megkérdezte: megnézzük, mi van Totóval..? Mondtam, hogy várjuk meg Apát, majd ő kiveszi a házat és megnézzük. Közben szóba került, hogy délben megyek értük az oviba, amin Hanna kiakadt, mert akkor mikor viszem Totót orvoshoz?!?! Mondtam, hogy nem biztos, hogy el tudom vinni, az is lehet, hogy már nem él. Ekkor megérkezett Janó, és kiszedte a házikót. Totó pedig ott feküdt, csukott szemmel, mozdulatlanul. :( Megnézték a gyerekek is, mondtam, hogy Totó elpusztult, délután eltemetjük.

Innentől egész nap ezt mantrázták felváltva, Totó meghalt, Totó nincs, el kell temetni. Benedek magyarázatot keresett, mert az nem magyarázat, hogy öreg volt. Felmerült részéről, hogy rossz magot evett, esetleg büdös almát adtunk neki, vagy kitörte a lábát, vagy KISZAKADT a hasa. Az oviban is mindenkinek elmesélték, és itthon is csak erről tudtak beszélni. Hanna rajzolt is Totónak emléket. Lent a kertben eltemettük ovi után. Estére Hanna már láthatóan nagyon feszült volt, próbálta tartani magát, aztán gyorsan befeküdt az ágyába, és iszonyú zokogásban tört ki. Nem bántam, sirassa meg, adja ki magából. Ültem mellette vagy 20 percet, mire kezdett megnyugodni, de még 1 óra múlva is könnyes szemmel bámult maga elé. 

Így szerdára már egész megbékéltek a helyzettel, már reggel nem az első gondolat volt, hogy nincs Totó, bár kb 5 perc után azért ismét előjött. De az oviban sem ezzel fogadtak már, szóval talán kezdik elfogadni a történteket. És bár azt gondoltam, nem kötődtem különösebben ehhez a kis állathoz, azért bizony én is megsirattam!!!! :(

Borka viszont még mindig keresi, áll a polc alatt és cuppog neki (eltanulta tőlünk, hogy úgy hívjuk ki mi is, hogy szólunk, hogy Totó, és cuppogunk), hátha előjön a házikóból... :(