Elmaradva

Sose fogom utolérni magam...

Borkának kinn van a 12. foga, azt hittem éééén naiv, hogy majd most szünet jön majd. Nem-nem, gőzerővel jön a 13.!!!

Hannával voltunk iskola nyitogatón pénteken. Odafele nagyon lelkes volt, aztán ott jött a zokogás, hogy nem megy nélkülem sehova. Végül annyira sírt, kapaszkodott belém, hogy azt mondták a tanító nénik, hogy oké, akkor én leszek az egyetlen anyuka, aki bemehet a gyerekkel. Így hajlandó volt bemenni, de semmin nem vett részt, csak ült, és az ölemből figyelte a többieket. Pedig a csoporttársai is ott voltak, de nem érdekelte. Az egész kb 1,5 óra volt, de a végén már nyavalygott, hogy mikor megyünk már haza. Az iskolából kilépve pedig az első megjegyzése: Mami, én nem akarok ebbe az iskolába járni még, olyan nagy és félelmetes nekem!!!!! 

Lesz még pár köröm ez ügyben, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem szeretném én még Hannát iskolába küldeni idén...

Vannak cuki dolgaik (meg kevésbé cukik is, de azt most hagyjuk)

Benedek:

Régóta előjött időnként valami őrület Benedeknél meg Hannánál, és ilyenkor röhögve üvöltözték, hogy cikkkku/csikkku. Fogalmam nem volt, mi a fene ez, mert hiába kérdeztem, annyit mondtak, hogy hát cikku/csikku. És a legváltozatosabb időpontokban, helyzeteben jött ez elő... Fogmosásnál, utcán, alvás helyett. Aztán egyik nap sétáltunk épp, amikor Benedek mutogatni kezd, hogy Mami, ott van csikkkku!!! Nézek, hogy miről beszél... Aztán megláttam jó messze egy táblát, amin CIRKUSZT hirdetnek... Hát azóta is röhögök, hogy ez eddig miért nem jutott eszembe?! :D Mondjuk Hanna sem tudta, mi ez, ő csak eltanulta Benedektől.. :D

Hanna:

múlt héten Benedek megütött nagyon a hintával, Megijedt ő is, meg Hanna is, mert látták, hogy nagyon fáj. Hanna próbált vigasztalni és elterelni a figyelmem a következő monológgal: "Mami, nekem is volt ám, hogy nagyon fájt a lábam, ültem az ágyon, és le kellett vennem még a zoknimat is, mert olyan volt, mintha valami lenne benne és szúrna, de nem volt benne semmi, sőt, még akkor is fájt... És olyan érzés volt, mintha sok bogárka vagy hangya szaladgálna rajta! Pedig nem is volt ott semmi. De aztán szerencsére elmúlt. Neked is el fog múlni a fejfájás! És képzeld, volt, hogy a kezem is ugyanígy fájt... Szerinted ez amúgy mitől lehet?" Annyira édesen mondta... :)))) És megbeszéltünk, hogy ilyenkor elzsibbad valamije és az fáj! :)

Benedek:

Ha nincs itthon Hanna, nagyon érzelgős: szombaton ült az asztalnál és vacsizott, amikor egyszer csak megszólalt: "Nadon szejet Be!" és megölelt... :) Aztán hétfőn reggel úgy kelt, hogy kiszaladt a szobából, a nyakamba ugrott, iszonyúan megölelt és közölte: "Nadon szejet Mamit Be!!!" és csak ölelgetett... Aztán még a reggeli kávémat is ő főzte! :) Annyira imádom!!!!!