Vééégre!

Úgy tűnik, megtört a jég! Mióta Lili megszületett, Benedek nem akart beletörődni, hogy ő nem a mi babánk. Láthatóan nem is tudott mit kezdeni a helyzettel, ha ott voltunk, és megmutattam neki Lilit, ő időnként már könnybe lábadt szemmel nézte csak, nagyon zavarba jött. De többnyire inkább oda se akart menni hozzá. 

De tegnap megtört a jég!! Épp megfogtam Lilit, amikor odajött hozzám Benedek, és megkért, hogy adjam kicsit oda az ölébe!! :) Olyan boldog voltam!!!! :) És nagyon büszkén, boldogan fogta, simogatta, puszilgatta a kis unokahugit!!! :)

Oltások

Ugyan senki nem piszkált vele, de én tudtam, el vagyunk csúszva Borka oltásaival... Így 18 hónaposan még a 15 hós oltást sem kapta meg, nem hogy a 18 hóst... A védőnővel nem igen van kapcsolat, fél évente felhívom, hogy nem kéne-e esetleg státuszra mennünk egyikkel-másikkal. Úgyhogy így ő sem igen tartja számon az oltásokat.

Többször próbáltam egészséges rendelésre időpontot kérni, hogy megkapja Borka az oltást, de folyton tele volt a doktornő... Végül tegnap a betegrendelésre mentünk már el, hogy ugyan oltsa már be Borkát! Nem kellett olyan sokat várni, talán 20 perc volt az egész. Borka meglepően lelkesen ment be, előtte megbeszéltük, hogy szurit kap, olyan, mintha Hanna megcsippentené. :) Ő lelkesen mutatta a doktornőnek, hogy hogyan csípi meg magát. :) Aztán levetkőztettem,és nem is 1, hanem kapásból 2 oltást kapott (mert mint kiderült, nem 2, hanem 3 oltás elmaradás van, egy ismétlőt is kellett volna a 15 hóssal kapni). Egy igazi kis hős volt, lefektettem, és csak az 1. oltás után kezdett sírni, de akkor sem nagyon. Amikor felvettem, már abba is hagyta, és jókedvűen magyarázott tovább mindenkinek. :))) Oooolyan ügyes volt!!! 

Most jó előre kértem megint időpontot, április 23-án megyünk az újabb oltásra, akkor Hannát is vinnem kell, mert neki meg a 6 éves oltást kell beadatni.

És egy mai Borka, éljen az önálló evés!!! :D

Majdnem 6 :)

Képek

Megmutatom a múltkori képeimet, mégiscsak az első fotózás volt ... :)

Azt hiszem, kiindulásnak jó. Innen lehet gondolkozni, mit csinálnék legközelebb máshogy. :)

Borka mondja

Aaaaaaaaapaaaaa!!! Haaaannnnaaaaaa!!! Mam!!! (Mami)

az éjszakázás utáni délelőtt...

Annyira édes, ahogy cérna hangon így szólít már minket!!! <3 IMÁDOM!!! (Ma amúgy is egész nap imádom, annnnnnnyira édes volt végre megint, és békés, és játszottunk, főztünk,mostunk. Nem volt hiszti, nem volt műsor, nem volt rosszalkodás! Mert ilyen is tud Ő lenni!!! :)

Vendég

Bátyám és Lilien tündér

Ici-pici vendégünk volt hétvégén: Lili!!!! :)

Borka szokás szerint extázisban volt onnantól, hogy meglátta. Megállás nélkül hajtogatta, hogy baba baba baba!!!! :)

Most először fogtam meg úgy igazán Lilit, nem csak egy pillanatra. Olyan furcsa volt... Egyrészt, érdekes, hogy mióta Hanna megszületett, nem igazán vágytam rá, hogy bárkinek a babáját megfogjam, úgy kellett a kezembe adni. Lili az első, akinél már alig vártam, hogy megszeretgethessem kicsit! :) Másrészt meg rettegtem, hogy ha a családban megint pici baba lesz, majd elönt a vágy, hogy most azonnal kell egy 4. gyerek is... Hát nem így lett. Jelenleg semmiféle vágyat nem érzek egy újabb gyerekre (max a terhesség-szülés részre) attól, hogy Lilit kézbe veszem. :) Ez nagyon megnyugtató azért... :D 

Lili baba jót szundikált amúgy, és alaposan megnézte magának a csillárt a szobában!!! :D szuper volt, hogy itt voltak, remélem sokat fog még vendégeskedni nálunk! :)

Másfél éves

Hihetetlen, de Borka 1,5 éves... Olyan nagy, mégis olyan baba... Hatalmas nagylány, mégis sokszor olyan baba (szerintem a rövid haj is rásegít erre).. :) Továbbra is a legmosolygósabb,

ma hajnalban a babzsákban

legbarátságosabb. És bizony a legaktívabb, legönfejűbb. Sokszor lelkiismeret furdalásom van miatta. Nem tehet ő semmiről, ő kíváncsi, fel akar mindent fedezni, és ugyanannyi figyelmet (vagy inkább többet) szeretne, mint a nagyobbak. De nyilván a gyerekek számával arányosan egyre fáradtabb és türelmetlenebb vagyok sajnos, így ezt sokszor nehezen viselem. :( Ha reggel jól indul a nap, és nem veszekszem már akkor vele, akkor szuperül telik a nap. Nagyon máshogy kell vele foglalkozni, mint a többiekkel, nehéz megtanulni. Őt nem érdekli sem formabedobó, sem formaberakó, semmi, ami neki való. Egyetlen játék érdekli (és azt hiszem el is fogunk menni ebbe az irányba... Hanna nem babázott, de majd Borkánál bepótoljuk! :) ), a babázás!!! Kiskonyhából enni visz a babának, aztán betakarja, tologatja, ringatja, puszilgatja, simogatja. Nagyon édes. De egyszerre persze max 5-10 perc az, amit így játszik, és ezt naponta max 2-3 alkalommal, és addig is nézzem lehetőleg... :D De már bűntudatomban visszaolvastam, Benedek sem játszott többet ennyi idősen. Aztán 2-2,5 évesen meg a fél napot néma csendben töltötte, és játszott... :) Úgyhogy talán van remény. :)

Házimunkába is totál máshogy lehet csak bevonni.. Teregetésnél pl most nem szedem ki a mosógépből a ruhákat, hanem megkérem, hordja be nekem... Így egyesével elkezdi behozni, addig sem mászik fel sehova, és nem szedegeti le a frissen teregetett darabokat. Amikor végeztem, futok egy gyors kört a lakásban, hova sikerült még "véletlenül" hordani a vizes ruhákból, és már kész is. Így legalább ez megoldódott. :)

Játszótéren sem igen érdekli semmi, hinta 10 másodperc, csúszda hidegen hagyja, homokozó sem hatja meg. Egyedül az érdekli, hogy lehetne lelépni észrevétlenül, amíg mondjuk Benedeknek meglököm a hintát. Amit szeret, az a pörgetős, amiben jóóóóól elszédül. :) A motort tervezem, hogy előveszem neki, de bevallom, ő az első, akinél félek tőle...  Sejtésem szerint ő nem az a típus, aki szépen megáll az úttest előtt csak azért, mert én szólok neki... :/ De meglátjuk, a feljutok a padlásra, lehozom, kipróbáljuk.

Még a szobatisztaság margójára: megdöbbentő,de mindenféle próbálkozás, és gyakorlás nélkül, ott tartunk, hogy előre szól, ha pisilni, kakilni kell. A bökkenő csak a HOVA kérdéskörrel van. Tegnap épp iszonyú zokogást rendezett, mert fürdés előtt, amikor levettem a pelusát, még szaladt 2 kört a lakásban, majd rájött, pisilnie kell. Megállt mellettem, és elkezdett sírni, hogy kaka, kaka, kaka!! (a pisi is kaka néven fut, vagy néha psss). Megfogtam, hogy na akkor futás, csüccs a bilire, és pisilhetsz. Zokogás, remegés, belém csimpaszkodás. Wc-vel ugyanez. És amíg be nem tettem a kádba, és oda nem mert pisilni, addig sírt, próbálta, hogy megy a szobába és mutatja, hogy adjak rá pelust.... Tehát akár szobatiszta is lehetne, ha sikerülne meggyőznöm, hogy a bili nem mumus ám, és lehet bele pisilni-kakilni. Mert tényleg szól rengetegszer, hogy pisilnie kell, kakilnia kell, csak épp a peluson kívül sehova nem hajlandó intézni... :/

Fogat növeszt megint, ez nagyon megviseli most. :( 3 napig alig evett (ma evett először kenyeret, eddig max egy kis joghurtot fogadott el), remélem most már kibújik a fogacska. Ma aludni sem tudott, fél óránként keserves sírásra ébredtem éjjel, aztán 4:30-kor végleg felkelt. :( Kijöttünk a nappaliba, itt ücsörgött és nézett maga elé... :( Úgy sajnáltam. :( Aztán elaludt 5-fél 6 körül, de 6-kor meg felébredt arra, hogy a többiek felkeltek. :( Most is bújós, fáradt, de nagyon cuki. 

2. fogacska

Kiesett 11-én Hanna 2. foga is. Ismét meg volt szeppenve, de nagyon büszke ám rá!!! :) A gond az, hogy azóta teljes tanácstalanságban él(ünk)...  A fogtündér vajon minden kiesett fog után hoz ajándékot???? Hanna szerint úgy kéne, sőőőőőőt, még kicsit többször is. :D Én meg mondtam, hogy kizárt, csak az 1. kiesett fogacska után hoz ajándékot! :D Most abban maradtunk, hogy hétfőn megkérdezi az oviban Timi nénit is, hogy neki hányszor hozott gyerekkorában a fogtündér ajándékot... :D :D :D :D

Benedek és Borka

Benedek délelőtt elment wc-re. Kérte, hogy csukjam rá az ajtót, hogy Borka ne menjen be. Persze Borka fél perc múlva megy az ajtóhoz:

Borka kopog, mondja, hogy kopp-kopp

Benedek: Boka, nem jöhetsz be!

Borka: miiiiiiiii?????

Benedek: nem jöhetsz be hozzám!

Borka: miiiiii??????

Benedek: mondom neeeeeem jöööööööö-heetsz beeeeeeeeeeee

Borka: miiiiii????, brühühüüüüüü (műsírás 10 mp-ig)... kopp-koppp

Benedek: Boka!!! Mondtam, hogy nem jöhetsz be!!!!

Borka: miiiiiiiii?????

Benedek: azt mondtam, nem jöhetsz be!!!

Borka: miiiii???? brühühüüüüüüü

Benedek: de akkor sem jöhetsz most be, kakilok!!!!

Borka itt feladta, és eljött az ajtótól. Én pedig szakadtam a röhögéstől. :D (Benedek is)

17 hós

Mert ez kimaradt.

Okos-ügyes nagylány. Kegyetlen fárasztó, egy percet nem képes a popsiján csücsülni. Mászik mindenhova. Vagy az asztal tetején táncol, vagy a székeken ácsorog, netán az íróasztalomra mászik, és rámolja le, vagy épp az etetőszékben támad dolga. Ha egyik sem, akkor tuti az ikeás játékos polcrendszert képzeli mászókának, és mászik fel rajta, vagy az emeletes ágyat hódítja meg. Úgyhogy nem unatkozom mellette. Egy percre sem lankadhat a figyelmem, mert akkor azonnal olyat csinál, amit nem szabad. Ja már arra is rájött, hogy a szék, sámli, egy mobil dolog, tehát ha odatolja a konyhapulthoz, konyhaszekrényhez, hűtőhöz, akkor bizony azokat is remekül eléri...

Emellett be nem áll a szája. Döbbenetes Benedek után, és felettébb vicces is. Vannak értelmes szavai, a többi újmagyar lehet, Mézgáék Aladárja lehet, le tudná fordítani. ;)

Ami érthető: 

Pa/Papa (Apa), 

Mama (ennek ellenére úgy kiabál nekem, hogy eeeeeeee), 

baba, 

habba (labda), 

tessz (tessék), 

tösz (kösz), 

téjsz (kérsz), 

hamm, 

báb/bába (láb/, lába), 

háü (hallo) 

vauvau, 

nem, 

kaka, 

tűz, 

miii (állandó reakció mindenre, hogy mmmiii?), 

csüccs, 

koppkopp, a pápát valamiért nem úgy mondja, hogy pápá, hanem integet és jobbra-balra mozgatja a nyelvét :D, 

kecc (reccs), 

ápa (lámpa), 

ka (sapka), 

kuka, 

ssssssssz (kígyó), 

háááááááá (oroszlán), 

háp.

És akkor ezeken kívül mondja összefüggően, megállás nélkül a magátét, ami csupa halandzsa... és akkor tudjam, miről magyaráz... :D De nagyon vicces azért, szoktunk így beszélgetni, hogy én ugyanazt válaszolom, amit ő mond, és elégedett. :D

Na de ami még iszonyú édes, ahogy UTÁNOZ. Van egy SPuzzle társasunk, amiben egy kirakós kártyánál minél előbb kell mondani, hogy SPuzzle (mi módosítottuk, kirakót kell mondani). Persze a gyerekek kiabálva mondják. Egyik este épp játszották Janóval, és vadul kiabálak, hogy KIRAKÓÓÓÓÓÓÓÓ! Borka azonnal kiabált velük, kákáááááááá kakakóóóóóóóóóóóóóó. Nagyon édes. :) És ebből kiindulva van remény, hogy ő nem marad néma 3,5 éves koráig. :D

Szól, ha kakilnia kell, és szól, ha pisilt. Egyelőre itt kimerül a dolog, majd ha jön a jó idő, elkezdünk bilizni. Addig nem akarom, mert csak megnehezíti a dolgunkat.

Továbbra is imádja a pocakját, 1-2 dolog kivételével (pl szilvásgombóc :O ) mindent megeszik, de vannak persze kedvencei. Az evés kicsit kiborít... Nem engedi, hogy segítsünk neki, ennek megfelelően a leves fele többnyire az ölében landol, mert annyira azért még nem ügyes, hogy ne öntse le a kanálról... Segítséget nem fogad el, próbáltam, hogy akkor nem adok neki, ha nem segíthetek... Hiába, fél nap koplalás után feladtam. Pár hónap és ügyes lesz, addig túlélem, naponta 3-4 felmosás meg mit számít... :D
Játékok marhára nem érdeklik, max addig, amíg én is ott ülök mellette. Egyedüli játék, ami magától eszébe jut néha, az a babázás. :) Beteszi a babakocsiba a babát, betakarja, tologatja, viszi a kiskonyhához, megeteti, imádom!!! :) 

Méreteiről annyit tudok, hogy 11 kiló, de centit nem tudok... De bárki meglátja, ledöbben, mennyire nagy. :D Tényleg hatalmas, na... :)

Mozgalmas hétvége

Nem kicsit volt mozgalmas a hétvégénk. Szombaton volt az annyira várt fotós workshop. A hét közepén viszont megkeresett egy régi ismerősöm, hogy most 1,5 hetes a 2. babájuk, és a fotós, aki ment volna újszülött fotókat készíteni, utolsó pillanatban lemondta, tudnék-e valahogy SOS segíteni. Egy pillanatra elgondolkoztam, aztán úgy voltam vele, hogy itt az alkalom, most vagy soha... Elvállaltam vasárnapra. Persze görcsben állt a gyomrom, és innentől éjjel-nappal ez járt az agyam. Féltem a szombattól, hogy mit keresek én egy ilyen workshopon, tök égő lesz, és közben terveztem a vasárnapot, hogy mikor mit hogyan kéne csinálni, amit persze elméletben marhára tudok, gyakorlatban meg azért mégsem... És szegény Borka is hogy fogja bírni, soha nem volt még ennyit nélkülem...

És akkor, ha ez a programmennyiség nem lenne elég, péntek este még átjött hozzánk Ildi, akivel igen ritkán sikerül találkoznunk sajnos. Itt is aludt, így szombat reggel még közösen kávéztunk egyet, aztán én mentem is a workshopra. Hannát, Benedeket útközben átadtam anyukámnak,  Borka meg maradt Janóval.

A workshop: Szipál Martin tartotta, a maga 91 évével. Döbbenetes egy ember. :) Szerintem nincs olyan, aki ne látott volna életében legalább 1-2 Szipál képet, max nem tud róla. Féltem, hogy mit keresek én majd ott a (szerintem) nulla tudásommal, de hát megnyugodtam. A 12 fős csoportban abszolút nem lógtam ki a sorból. Sokat tanultam, és remélem lesz alkalmam kipróbálni, gyakorolni, alkalmazni a tanultakat. A workshop első fele elmélet volt, Szipál képeivel illusztrálva, aztán jött a gyakorlat modelleken. A gyakorlat előtt volt kis bökkenő, de ahogy az lenni szokott, ha baj van, jön Papa és megment... :) Úgyhogy ez az aggodalmam is megoldódott így, hogy azonnal a segítségemre sietett. :) Jó volt tényleg. Kikapcsolt, de piszkosul lefárasztott. 6 körül lett végre, addigra úgy éreztem, elájulok a fáradtságtól. Ráadásul Janó pedig a nagy izgalmában elfelejtett értem jönni, így Andiék hoztak haza, amiért szintén ezer köszönet. Itthon gyorsan vacsit adtam Borkának, bedobtam a kádba, és már futottam is tovább, hogy hazahozzam Benedeket (meg Hannát, mivel utolsó pillanatban úgy döntött, ő is hazajön), babáztam gyorsan kicsit Lili babával, megnéztem a beállíthatatlannak tűnő kütyüjüket, és hipp-hopp 9 körül már itthon is voltam.. :D :D :D

Akkor még nekiálltam összeszedni a gondolataimat a vasárnaphoz, megcsináltam egy sapit, meg egy fejpántot, végiggondoltam, mit milyen sorrendben és hogyan fogok csinálni, átnéztem a kelléket, majd ájultan dőltem az ágyba.

Vasárnap reggel készülés, és indulás a nagy kihívásra. Meglepően nyugodt voltam onnantól, hogy beléptem az ajtón. Tudtam, hogy mi a feladat, mit szeretnék, milyen sorrendben. Persze a dolgok nem úgy alakultak, ahogy terveztem, illetve nem végig. De nem volt gond, tervet módosítottam, megoldottuk, alkalmazkodtam a körülményekhez. Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy meg mertem és meg tudtam csinálni. :)