Első sorban erről a napról még mindig a saját édesanyám jut eszembe, hogy Őt ünneplem, és csak utána jut eszembe, hogy van, akinek viszont az én ünneplésem ugyanilyen fontos már. Érdekes, minél többet jelent maga az ünnep, annál kevésbé mutatom talán ki. Gyerekként még verset mond az ember anyukájának, meg énekel, mert azt úgy kell. És persze könnyekig hatódnak az édesanyák... Most, hogy felnőtt fejjel tényleg sokat jelent, nem adunk mást, csak két puszit, meg virágot. Pedig ilyenkor tudja csak igazán az ember, mit is jelent ez az egész... Felnevelni, gondoskodni, óvni, félteni egy életen át valakit, valakiket... Nagy munka, amit nem lehet eléggé megköszönni.
Vasárnap kaptam a sok-sok tulipán mellett egy kis videót Janótól és a gyerekektől, mindenki elmondta, "miért szeretem a Mamit", nagyon édesek voltak. :)
Csütörtökön pedig ovis anyák napja volt. Nagyon készült rá Hanna, 1-2 hete mást se hallottam tőle, csak hogy nem igaz, nem megy ki a fejemből az anyák napi ének, és nem akarom, hogy meghalld!!!! :) Sikerült magában tartani! :) Énekeltek, verset mondtak, tündériek voltak. Aztán az Úgy szeretném meghálálni-nál minden gyerek az anyukája/nagymamája ölébe bújt (iszonyú tömegnyomor volt, így nem is tudtam anyukám mellett ülni, így mindketten az én ölemben voltak,mert hátra nem is tudtak menni :( ), és természetesen ahogy körülnéztem, egyöntetűen potyogott minden anyuka könnye. :D Utána még ajándékot adtak, és vége is volt.
Persze ilyenkor minden gyereknek jár a fagyi, úgyhogy szinte mindenki átvándorolt az ovi melletti fagyizóba, utána pedig a játszótérre. Szuper nap volt.
És Hanna kedvence, amit énekeltek, furulya kísérettel (azóta nekem is egész nap ezt kell furulyán kísérnem :D ):
(csak így tudom feltenni, a baloldalon a cím alatt a 2:31-re kell kattintani, akkor indul el)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése