Munka, 1. nap

Szombatra vállaltam az első turnus karácsonyi minifotózást. 2-3 héttel előre elkezdtem már készülni rá. Inspirációt gyűjtöttem, tervezgettem, mit és hogyan szeretnék. Leírtam, mit milyen sorrendben szeretnék, hogy ne legyen akkora rohanás. Szóval tényleg mindent próbáltam pontról pontra eltervezni. Múlt héten még futottam egy kört, mert az ötletekhez be kellett gyűjtenem csokis kekszet, ahhoz Andától üvegeket, szőrmét, stb... De csütörtök este úgy éreztem, készen állok... Pénteken még végiggondoltam egyszer mindent, és csodák csodájára nem agyaltam egész éjjel, hanem aludtam! Szombat reggel gyorsan összepakoltam, és indultam. Délelőtt segíteni mentem Andinak az ő fotózására, mert azért egyedül ezeket a minifotózásokat nehéz levezényelni. Fényeket gyorsan beállítani, fél óra alatt megcsinálni a képeket, gyerekek figyelmét a fényképezőre csalni, pénzt rendezni, stb... Szóval az ő 2 órás fotózásán segédkeztem, aztán nem jöttem már haza. Leültem nyugiban ebédelni, sétáltam, gondolataimat rendeztem, nézelődtem, vásároltam. Aztán indultam is vissza a műterembe. Gyors fény állítás, háttér, dekoráció, és jött az első család. Nemsokkal később befutott Zsófi is, hogy segítsen, ahogy én is Andinak. Az idő iszonyú hamar elrepült, összesen 5 családot fotóztam 2,5 óra alatt. Büszke voltam magamra, hogy sikerült, hogy megcsináltam. :) Tegnap este az 5-ből már 4 család képei kész voltak, átadtam. :) Vasárnap újabb fotózás, aztán következő héten szombaton ismét, aztán hétfőn, és megint szombaton. És élvezem minden percét. Az agyalást, a kigondolást, megvalósítást, fotózást, utómunkát. :) 

Mindeközben itthon:

szombaton, mielőtt elindultam, odatettem főni egy nagy adag húslevest, azt itt hagytam Janóra. Meg a 3 gyereket. És szuperül megoldotta, mire este hazaértem hulla fáradtan, a konyha ragyogott, és a nappaliban is csak 1 játékkupac várt félresöpörve. Úgyhogy nagyon büszke vagyok Janóra is, amiért ilyen szuperül megoldotta. És azóta is amit tud, segít, hogy alvásidőben dolgozhassak.

Illat

Van az úgy, hogy az ember megjegyez bizonyos illatokat hosszú-hosszú ideig... Ilyen az óvoda illata, ahova jártam. Ilyen nagymamám illata, szüleim illata. Vannak mesterséges illatok is, amik nem mennek ki a fejemből... Pl anyukám kézkréme, amit gyerekkoromban használt... Sose felejtem szerintem el azt az illatot, amivel esténként a kezét kente... :) Na és van egy illat, amit még talán tizenévesen éreztem először. Egy parfüm illata volt, tisztán emlékszem az esetre... Ildi barátnőm kapott egy új parfümöt, amit egy közös aerobic edzés után fújt magára... Megéreztem az illatát, és beleszerettem. Naomi Campbell parfüm volt. Nem sokkal később én is szereztem egy (nem eredeti) üveggel, imádtam. Aztán mást használtam, mire vettem volna, beszüntették azt az illatot. Égen-földön kerestem, minden ősszel beugrott, hogy nekem Naomi kell télre!!!! És minden évben elkezdtem keresni, hátha találok valahol, legalább valami hasonlót. Soha nem jártam sikerrel. Idén megint jött a kattanás, szombaton bementem egy parfümériába, hátha tudnak segíteni... Ha nem is azt, valami hasonlót hátha tudnak ajánlani. Hát nem.... Végül interneten megtaláltam az illatot!!!!!!! Természetesen nem az eredeti, de annak az utánzata (volt már onnan parfümöm, mert a Kenzo is nagy kedvencem (Janónak sajnos nem :D ), az is onnan volt, és tudtam, hogy tényleg semmi különbség az eredetihez képest). Azonnal megrendeltem, és tegnap megérkezett!! Alig vártam, hogy megszagoljam. És IGEN, AZ!!!! :) Több, mint 10 év után megtaláltam az illatot, amit kerestem!!! :) Úgyhogy most hatalmas a boldogság! :) 

Szösszenetek Benedektől

Simogatja Borkát: Boka olyan szép vagy.... Tényleg dönölű vagy...
Átfordul Hannához: Hanna te is nadon szép vagy!
én már épp mosolyogva nyugtázom, hogy egy igazi lovag a fiam, amikor kitör:
hahahahahahaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aki mondja, aaaaaaaaz!!!!! Úgyhogy én vagyok a legszebb, muhahahahhaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!!!!!


Beszélget épp Hannával.
H: fáj a szájpadlásom, biztos megsértettem evés közben, vagy megégettem valamivel...
B: Miiiiiiiid? A szájpadlásod??????????? Az meg miiiiiiii???
H: tudod, ami itt van felül a szánkban!
B (teljes komolysággal, elgondolkozva): jaaaaaaaa... És mit tartunk azon a padláson...? Tartalék fogakat?

Bővült a család :))))

Ez is elmaradt... :D Szeptemberben új taggal bővült a család!!! :) Megszületett öcsémék kislánya is!!! :) Úgyhogy így közel 2 hónap késéssel, de Isten hozott Szandi baba :)

első találkozás :)

Benedek hosszasan nézte... :)

Elmaradva

Bevallom, marhára nem volt sem időm, sem energiám a bloggal foglalkozni az utóbbi hetekben-hónapokban. De próbálom azért behozni a lemaradást, hátha sikerül... :) Rengeteg minden történt. A nemlétező szabadidőmet, amit eddig kreatívkodással töltöttem, vagy olvasgatással, netezgetéssel, stb, az a múlté, legalábbis átmenetileg. Jelenleg örülök, ha élek. Van 3 gyerek, akik nonstop mondják a magukét, 10 másodperc nyugi nincs, mert valami mindig kell valamelyiknek. De hát ez ilyen. Emellett sokat vagyok apukámnál, vagy ő van épp nálunk, ami néha zökkenőmentes, néha ez is kihívás. Borka nagyon érzi, épp milyen apukám állapota, ennek megfelelően vagy teljes harmóniában vannak és játszanak, vagy utasítgatja a Nagypapát megállás nélkül, és ha nem csinál valamit, ököllel üti.... :/ Na ezt nagyon nehezen viselem. Az utasítgatások ilyenek: Papa NEM!!!!! Papa csönd!!! Papa nem jön pápá!!!! menj vissza!!!! Papa hess!!!!! Papa neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!! Papaaaaaaaaaaaaaaaa!!!!! Papa enyééééééééééém!!!!! stb... Na tehát a napom egy része így telik. :) Aztán amíg Borka alszik, én próbálok a lakásban valamit haladni, mert muszáj... mosni, netán főzni, rendet rakni, takarítani, stb... :) Aztán ha marad időm, lerogyok a gép elé 10 percre, olyankor ha kell dolgozom, ha nem kell, netezek... Majd ovi kör, de mire hazaérünk, egy kis játék, és már vacsi. Aztán én heti 2-3-szor elmegyek edzésre, és csak 3/4 9 körül érek haza. Jó esetben addigra legalább Borka alszik. Mire Hanna meg Benedek is alszik, negyed 10, és fél 10kor én is fürdök, 10-kor lefekszem,mert nem bírom tovább. Emellé elmegyek heti 1-2 alkalommal futni. :)

Emellett hatalmasat vállaltam, a novemberem tele van fotózással... Fogalmam sincs még, hogy lesz időm az utómunkára, mert a fotózás még hagyján, hétvégére tettem szinte mindet, na de az utómunka marha sok idő, és még nem tudom, mikor lesz erre időm. De persze megoldom. De izgulok, várom, és jó érzés, hogy nem is igazán hirdettem (akik korábban már jelezték, hogy jó lenne karácsony előtt, azoknak írtam most), és 5-6 fotózást terveztem max (az még reális lett volna, hogy belefér az időmbe), jelenleg ott tartunk, hogy 11 család van már beírva novemberre... De megcsinálom, mert élvezem, szeretem. :) 

Na tehát jelenleg így alakult át az életem, a kreatívkodás helyét átvette a sport, fotózás, apukám. :)

Ja és hulla vagyok, de nagyon hálás vagyok Janónak, amiért este, munkából hazaérve is azt mondja, menjek nyugodtan edzésre, tudja, hogy kell ennyi kikapcsolódás nekem is.

2 éves

Írjam? Írom, bár marha unalmas... Döbbenet, hogy már ennyi idős... Olyan nagy... Mégis olyan pici...

Egy igazi tündér... Komolyan mondom, mindenféle elfogultság nélkül, hogy nem láttam még ennyire kedves, közvetlen, mosolygós, barátságos gyereket, mint ő. És nem csak én gondolom így. Akárki meglátja, szóba áll velünk, mindig azt kapom, hogy "ez a kislány maga a csoda", "hát még egy ilyen kedves-mosolygós tündér nincs is...", "ez a gyerek tényleg egy ajándék, egy csoda", "eszméletlen, hogy idegeneknek is köszön, integet, puszit dob!", "egy igazi mosolyalbum ez a kislány!" stb. És igazuk van. Furcsa Hanna meg Benedek után ezt megtapasztalni, de nagyon jó érzés. Kimutatja az érzelmeit (pozitív és negatívat is), mindenről határozott elképzelése van, aminek hangot is ad. Emellett persze feszegeti a határokat időnként, és a képembe tud röhögni, de egyszerűen ő az, akire képtelen vagyok úgy igazán haragudni. Néha azt érzem, hogy nem megy... Annyira bele tudom képzelni magam minden pillanatban a disznóságaiba, hogy többnyire nem tudok nem röhögőgörcsöt kapni. Múltkor épp egy ovis anyuka mondta döbbenten, hogy ő most látott engem először úgy, hogy igazán határozott voltam, és Borkára ennyire erélyesen rászóltam... :D Pedig azért szoktam, mert van ami már nekem sem vicces, meg fáradt vagyok hozzá, de többnyire röhögök. Ettől persze a helyzet nem jobb, csak kevésbé idegesítem magam... De mondjuk az is biztos, hogy Borka az első gyerek, akivel képtelen vagyok vásárolni normálisan... A babakocsiban igen rövid ideig van el, hátamra sem akar hosszasan ülni többnyire. De ha csak úgy mellettem jöhet, annak az a vége, hogy ha 1 másodpercre elfordulok, akkor tuti, hogy már hűlt helye lesz, mire visszanézek.... Ha élelmiszer boltban vagyunk, 2-3 sorral odébb találom. Ha ruha bolt, akkor 2 verzió van... Vagy talál valami akasztós ruhasort, ahol a ruhák a földig érnek, és akkor bebújik mögé, vagy talál egy olyan polcot/akasztós sort stb., ami alá épp be tud feküdni, és nem lehet észrevenni. Én meg leizzadok egy pillanat alatt, de keresgélek, és szólítgatom... Aztán várom, honnan jön a hang, a vinnyogva röhögés vagy a horkolás. :D Mert ha fekszik, akkor alvósat játszik... :D És persze a végére én is szakadok a röhögéstől, amikor megtalálom. :D A múltkor a dechatlonban bújt el, egy felakasztott hálózsák mögé. Én tudtam, hogy ott van, de egy vásárló nem... Nem kicsit döbbent le, amikor a hálózsák "életre kelt" előtte... .:DDDD na szóval vicces a lányka!!! :D Persze ki tud akasztani, amikor direkt nem jön, ha kérem, amikor nem fogja meg a kezem, amikor a járda szélére kiteszi az egyik lábát, várva, hogy vajon hogyan reagálok, vagy amikor poénból tépi Hanna haját, vagy poénból megharap valakit, stb. :)

Na és akkor ezen kívül tények a mi 2 évesünkről:

-evés: az első és legfontosabb... :D 1-2 dolog kivételével bármit megeszik. Imádja a gyümölcsöket, zöldségeket, húst, tényleg mindenevő. Kedvencei a sajt (leginkább a mozzarella), a májkrém (vicces, mert üresen eszi, kenyeret alig-alig eszik csak), hagyma (üresen, önmagában), áfonya, stb. Amit nem szeret, az csodák csodájára a kenyér és a krumpli. :O Mindkettőt megeszi, ha nagyon éhes, de egyikért sem rajong. Egyedül eszik természetesen mindent.

-alvás: éjjel kb 11 órát alszik, 0-1-2-3-x keléssel. Napközben 1,5-3,5 óra között alszik, ez időszakosan változik. Alvósok száma végtelen... Ami nélkül nincs élet, az a cumi, nyuszi 1 és nyuszi 2, valamint cincin. :) Emellé jön 2 baba, hallo (régi számológépem, amit telefonnak használ), Boribon és a 7 lufi könyv, és néha egy kötött sapka.

-szobatisztaság: július 6-án reggel levette a pelust, azóta köszöni, csak éjszakára viseli el magán. Tökéletesen balesetmentesen lett szobatiszta, már a bilit is eltettem, csak a wc-t használja, azt is wc szűkítő nélkül. Éjjelre kap pelust, de kb 4-5 naponta 1-szer van benne pisi. Éjjel is felébred és szól, hogy pisilni kell. Kiviszem (természetesen még akkor is megölel, hozzám dugja a kis buksiját és megpuszil), pisil, és megy is vissza aludni.

-mozgás: szalad, bukfencezik, próbál ugrálni, de még nem igazán megy, felmászik mindenre.

-érzelmek: hihetetlen, mennyire kimutatja... Nagyon tud szeretni, de nagyon mérges is tud lenni, ami persze csak pár percig tart. :)

-beszéd: be nem áll a szája.... :) Furcsa, de magáról E/1 ben beszél többnyire (Hanna és Benedek is E/3-ban beszélt, mint a legtöbb gyerek általában). Borka közli, hogy ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉN!!!! ENYÉM!!!!! stb... :) Emellett, ha ez nem elég hatásos, akkor hozzáteszi: ÉN, baba, Bojiiii!!!!!!! Na és a Boji: annyira furcsa, hogy soha nem Borizzuk szinte, mindig Borka. Ennek ellenére magát Bojinak hívja, hiába tudja azt is mondani, hogy Borka. :) De nagyon édes, és imádom, ahogy mondja. :) Ja és én is legritkább, hogy Mami vagyok... Én Mei vagyok, Benedek pedig Bei. :D És énekel is, és IMÁDOM!!!!! :) Énekli, hogy booooodo booooooodo (Boldog születésnapot), énekli a Ma van a szülinapomat, a nád a házam tetejét, a jár a toronyórát, meg csomó énekből néhány szót, amit tud. :) De annnnnnnnyira cuki. :)

fogak: fogak száma jelentem 18!!! :) Szülinapja után 1-2 nappal bújt ki egyszerre 2 rágó. :)

méretek: 13-13,5 kg és 90cm