Nyúl-ügy

Az a történet kimaradt, hogy dec. 27-én Nózi elpusztult. :( Már előző nap mondtam Janónak, hogy gyanús... Jól láttam, másnap reggel már csak feküdt és nézett maga elé, mire hazaértünk miséről, már nem élt. :(

Na de én akkor, amikor Nózi lett (ugyan ennél hosszabb életre számítottunk Totóból kiindulva) megmondtam, hogy ez az utolsó hörcsög lesz. Már másnap azt sutyorogta Janó a gyerekekkel, hogy hát legyen-e új hörcsög. Mondtam, hogy kizárt, nem kell. El is adtuk gyorsan a ketrecet, hogy fel se merüljön. Viszont azt tudtam, állatot szeretnének, és azt is, hogy én szerintem vagy 25 éve vágyom egy törpenyúlra. Amíg gyerek voltam, szüleim nem engedték, aztán volt macska, aztán jöttek a gyerekek, és nem vágytam még egy nyúlra is. Elég volt minden húsvétkor 1-1,5 hónapra, aztán visszavinni a tenyésztőnek.

Na de most...  Gyerekkorom óta sok év telt el, és már nem csak törpe nyúl létezik, hanem mini nyúl is, így nekünk mini kosorrú nyuszink lesz. :) Már 1-2 éve követem 3 nyúltenyésztő oldalát, így az nem is nagyon volt kérdés, hogy honnan legyen. A kérdés inkább az volt, milyen nemű és színű legyen... :) Nehéz döntés... Rengeteg szín létezik, és nekem is kb naponta változott, melyik tetszik... December 31-én Janó is rábólintott így újév napján az volt az első, hogy elküldtem az előjegyzést! :) Első körben kisfiút jelöltem meg (állítólag kezesebbek, ivartalanítva pedig semmi probléma nincs velük sem), és színnek kék vidrát, kék türingiai vidrát, lila vidrát, lila türingiai vidrát jelöltem meg (itt meg lehet nézni, melyik szín mit jelent: http://ugrifules.weebly.com/nyuszi-sziacutenek.html vagy itt: http://wonderbunny.hu/szinek/ ). De már másnap agyalni kezdtem... Hogy a sárga is annyira cuki, meg a havanna is, meg a a kék fehér szálkás, meg kb mind... Volt pár szín, amit kizártam magamban. Felkerültünk egy jóóóóó hosszú várólistára. 3 alomhoz írtak be minket, hát 4., 7. 5. helyre kerültünk a listákon... Egy alomból 4-6 kicsi születik általában, és akkor abból még van, hogy a tenyésztő is megtart magának... Aggódtam, hogy mikorra lesz így nyuszi, a vágy az volt, hogy húsvétra legkésőbb itt legyen. Végül milliószor átnéztem a várólistát, kezdtem megnyugodni, hogy a 3 alomból valamelyikben tuti ott lesz a mienk, sőt mint kiderült még 3 alom várható... Szóval kezdtem megnyugodni. Persze már január 10. körül iszonyú izgatottan vártuk, mikor születik az 1. alom. 14-én reggel jött az SMS, hogy megszületett az első alom, :) Aztán kiderült, hogy az általunk megjelölt színből persze egy sem született (pedig a vidra domináns mintázat elvileg). Van 2 lila türingiai kislány, egy kék és egy lila kislány. Tehát nem csak szín nincs, de bak sem... Kicsit csalódott voltam. Múlt hétvégén aztán elmentünk a tenyésztőhöz, mondván megnézzük élőben is a nyuszikat. Hát amikor beléptünk, jajjj... Tele szebbnél szebb nyuszival... :) És akkor az első, amelyikbe beleszerettem, az épp egy olyan színű volt, amit elsők között zártam ki... :D Kék nyest. Valami álomszép bakocska volt... A másik, akibe beleszerettem azonnal, az Zack, az aktuális alom apukája, ő lila nyest. Ennyit erről. :) Még egy kismama nyuszi volt, akibe beleszerettem, ő kék vidra volt. De ezen kívül is mindegyiktől olvadoztam... Megnéztük a lila pöttömöt, ééééés úgy tűnik, mégiscsak fiúcska! :) Ráadásul épp akkor nyílt ki a szeme, amikor kivettük a fészekből megnézni. :)

Azóta rágódtunk a gyerekekkel folyamatosan, hogy mi legyen... Egyik nap úgy voltam vele, várjunk még, hogy legyen miből választani... Aztán meg arra gondoltam, hogy ha van 3 amiből választhatok, akkor sem könnyebb a dolgom... :D Akkor is naponta bizonytalanodnék el, magamat ismerve. :D

Azóta kaptunk friss képeket, és a szerelem egyre nagyobb... Alig várjuk, hogy itt legyen!!!! :) Pedig még várni kell, február 25-től lehet elhozni. :) De már teljes felszerelés megvan, minden készen áll a fogadására. :)

Már csak a neve a kérdéses... :D Jelenleg a befutók a Mango, Puszedli (Puszi), Kókusz, de még bármi lehet.. :) Várom az ötleteket!!! :)

és akkor a 2,5 hetes cukiság:

És a szülei:

apuka

anyuka

Újra és újra...

Próbálom túltenni magam a sorház témán. Hát marhára nem megy, bevallom. Nézem a hirdetéseket, összesen van kb 4-5 ikerház, ami szóba jöhet. Akármelyik alaprajzát megnézem, mindig ugyanoda lyukadok ki... Kicsi/rossz a fekvése/rossz az elosztása.

Az a beruházó, aki a sorházat építette, ikerházat fog most építeni. Átküldte az alaprajzot. Hát sírni tudnék tőle... :D Esélytelen ott megoldani, hogy mindenkinek saját szobája legyen... A sorháznál akkora szobák voltak, hogy ott még az is belefért, hogy a fenti emeleten a 3 szobát 2+2fél szobává alakítsuk (a 2 félszoba 8,5-9nm lett volna), és akkor aztán még a lenti íróasztalos szobácskát sem kellett volna egyáltalán megszüntetni hosszú távon. Na de ennél az ikerháznál még a 4 szobát sem tudjuk megoldani, hogy mindenki külön legyen, nem, hogy 5-öt..... Szóval ez kiesik. A fekvése amúgy ennek nem rossz (bár Janónak ez SEM felel meg, mert ez úgy déli fekvésű, hogy utcafronti a lakás :D). 

Van egy másik ikerház, ennek az elrendezése még mindig nem olyan jó, mint a sorházé volt  (a lakás berendezése szempontjából), de kis küzdelmekkel itt is kipréselhető ugyanaz a szobaszám. Viszont ez keleti fekvésű, csak az emeleten vannak más irányba ablakok. Így ezt már fel sem vetem Janónak, hisz esélytelen. Ennek a másik fele déli fekvésű, azt természetesen el is adták, még mielőtt meghirdették volna.

És akkor a 3. ikerház: jó elosztás, kicsit bosszantó telekhányad arány, de bírható. Mindez egy panelház árnyékában...... :D Na oda SEM mennék...

Ennyi. Tehát ott tartunk, hogy Janó szerint nem lett volna alternatívánk. De, lett volna. Szar, szarabb, legszarabb megnevezéssel. Csak ezeket akkor kizártuk, most meg ezek maradtak alternatívának... Lehet szavazni, melyik lenne a legideálisabb... :D :D :D És közben tényleg iszonyat düh van még mindig bennem.

Ja és tudom... türelem, majd jön a tökéletes... Hát... 

Csok

Lassan 5 éve, hogy itt lakunk. Úgy jöttünk ide, hogy csak fél évet maradunk. Sejthető volt, hogy annál azért hosszabbra nyúlik a mi keresgélésünk. Ami a vágy volt, az elérhetetlen áron volt mindig a kerületben. Márpedig a kerületben szerettünk volna maradni. Az utóbbi fél évben megint egyre aktívabban keresgéltem, jártam a vágyott környéket, nézegettem a hirdetéseket, már a szomszédos kerületben is. Sehol semmi... Aztán jött december végén az új CSOK. Ezzel egyértelmű lett, új építésűben kéne gondolkozni. Na de a kerületben az aztán végképp nincs. Marad a XXII. kerület... Már épp kezdem elfogadni, keresgélek lelkesen, amikor Janó küld egy hirdetést... A vágyott részen albertfalván... 5 perc séta az ovi, az iskola, sorház, és ide vágytunk mindig... jajj nekünk!!!!

Délelőtt Budafokon voltunk megnézni egy sorházi lakást (95%-os készültségű, minden burkolatot mi választunk): hmmm... azt hiszem, bele tudnék szeretni. Látok benne fantáziát, és élhető méretű, elrendezésű. Délután pedig megnéztük az ominózus vágyaink lakását. Szép, jó, fáj a szívünk. Arra nem jár a CSOK, viszont rá kell költeni csomó pénzt, mire olyan lenne, amit szeretnénk. Rágódás, rágódás, rágódás. Be kell látnunk, nem a mi utunk sajnos ez a sorház. :( 

Janó építkezne, én még a gondolatától is borzongok, hogy még egy építkezés terhét is a vállunkra vegyük. De annyira elképzelhetetlen, hogy kiköltözzünk Budafokra vagy Téténybe... Pedig úgy tűnik, nem sok más választásunk van. Én még lobbizok a múlt héten látott lakás mellett, Janó eléggé elzárkózik. Onnan kb 20 perc alatt lennénk benn az oviban. Itthonról, ha jön a busz, 10 perc. Nagyon nehéz dönteni. :(

...Azóta eltelt 2 hét: albertfalva kiesett, nagyon drága volt, nem akartak engedni, és kiderült, közel 20 millió lenne az átalakítása. KIZÁRT!!!!! Budafokon voltunk azóta több körben. Én napról napra egyre jobban beleszerettem, azzal álmodtam, a konyhát terveztem, egyezkedtem a beruházóval, leginkább időhúzás céljából. Ugyanis Janónak MINDENFÉLE hülye kifogása támadt, ahogy az lenni szokott: az alsó szintre nem süt be a nap,csak délután (hát jah, nem lehet minden lakás déli fekvésű, emeleti, mint a mostani....), a konyha ablak úgy néz a szomszéd házra, hogy nem egy utca választja el, hanem a kocsibeálló (na ezen már tényleg csak röhögni tudtam...), a ház "mögött" egy üzem van, és milyen már az?! (milyen...?). Ellenben azt minden kivitelező elmondja, sorház nem nagyon épül már Budafokon, mert nincsenek ekkora telkek!! Pedig megbeszéltük, sokkal inkább a mi világunk, mint az ikerház. És közben én egyszer voltam Borkával kettesben is fent a háznál (komolyan, még mondtam is anyukámnak, hogy kb olyan volt már, mintha haza mentünk volna...), megbeszéltem a részleteket, és kértem árajánlatot is átalakításra, ugyanis arra jutottunk, hogy az alsó szintet iszonyú jól meg lehetne csinálni, ha a konyhát picit kibővítjük, illetve ha a garázs megszűnne garázsnak lenni (a garázsajtó maradt volna azért, hogy bármikor egy mozdulattal visszaalakítható legyen), és megfelezzük. Így lenne kívlről egy 8nm-es tároló, a nappaliból pedig nyílt volna egy plusz szoba (ablakkal, teraszajtóval), ami első körben az íróasztalainknak pont ideális lett volna, később pedig az lehetett volna a hálónk, így a gyerekeknek lett volna fent 3 nagy szoba. Na szóval így már egyre inkább beleszerettem, és naphosszat álmodoztam róla, közben időről időre gyúrva Janó agyát is. Csak nem akart lépni, belemenni. Mert ez neki olyan, mintha nem 3-4 lakásból kéne választanunk, hanem van ez az egy és kész. Már az is kifogás lett, hogy vajon miért maradt meg eddig az a lakás, ha mindent pillanatok alatt eladnak?!?!?! (mert ránk várt eddig...?)
Csütörtök körül írtam a beruházónak egy e-mailt, hogy mi a helyzet az árajánlatokkal, hátha azokkal meg lehet Janót győzni... Nem válaszolt, gyanús lett... Tegnap felhívtam, és egy világ omlott össze bennem. A lakást eladták... Az este a sírás, zokogás, kiborulás, Janóval összeveszés, világvége hangulat jegyében telt. Szerintem ilyen mélyponton még akkor sem voltam, amikor a régi lakás eladásáról ment a harc... Most, ebben a pillanatban egyedül a gyerekek tartják bennem a lelket, hogy ne boruljak ki totálisan... De így is csak sírni van kedvem, és agyalni, hogy MIÉRT?!?!?!? Miért játsszuk mi ezt el újra és újra?!?! És utána mindig megy Janó részéről is a bánkódás.... Nem értem (de, persze, ha nagyon akarom, értem, de ez nálam már túlmegy az egészséges mértékű aggódáson).

Szóval itt tartunk... Egyelőre nem is tudok a hogyan továbbon gondolkozni. Én megmondtam 1 éve Janónak, hogy mire Hanna iskolába megy, végleges helyen szeretnék lakni. Így most a következő lépés, hogy mi kiköltözünk a nappaliba, Hanna megkapja a mi szobánkat, veszünk neki ide ágyat, íróasztalt iskolakezdésre. Tapasztalataim szerint újabb 2 év múlva jön megint egy ideálisnak mutatkozó lakás/ház, amit vagy elcseszünk vagy nem... Ki tudja. De lehet, addigra csak 4 főben kell gondolkozni, mert én valami elmegyógyintézetbe költözök. :)

Fogatlan

Nagyon-nagyon nehezen veszi Hanna lelkileg a fogváltást. Sose gondoltam, hogy ez egy gyereket meg tud viselni. Amikor már nagyon mozog egy foga, minden fogmosás egy szenvedés. Sír, hogy ő nem akarja még, hogy kiessen a foga. Ő még nem akar nagy lenni. Ő még tejfogakat akar. Aztán amikor kiesik, fél nap után felszabadul... Akkor végre megkönnyebbül, hogy újra tud enni, nem zavarja a lötyögő fog. Az alsó egyesek már rég estek ki, ki is nőttek az újak. A felső egyesek meg már elég rég mozogtak. Múlt héten aztán az egyiket ki kellett húzni,mert már a levest sem tudta enni... :D Persze lelki beteg volt tőle... Minden nap elmondta, hogy nem tetszik így magának, csúnya, hogy nincs foga. Én meg biztattam minden nap, hogy dehogy csúnya, így is ugyanolyan szép, és pikk-pakk kinő az új fog. Tegnap este megint hatalmas küzdelem... Nem tud enni sem, mert annyira mozog a foga. Húzzuk ki! Vagy inkább mégsem... De mégis!!! Nem, még nem akaroooooooom! De idegesít is, nem tudom eldönteniiiiiiii!!! Végül elrohant inkább a szobába aludni. Reggel megint ezzel kelt, húzzuk ki, mert nem akarja, hogy az oviban essen ki. De ő akkor sem akarja még ezt!!!! Végül Janó egy pillanat alatt kikapta. :) Így most fogatlan kisegér, olyan igazi nagylányos... És nekem felfoghatatlan, hogy 6,5 évesen már 4 foga kiesett. :) Nekem majdnem 7,5 éves koromban esett ki az első... :D

Gyomortukrozes

Rettegtem a mai naptol... Epp karacsonykor telt le az 1 honap, amikor jelentkeznem kellett volna az orvosnal, hogy mi van a gyomrommal. Javult, de nem mult el a gyomorfajas, a hanyinger egy kicsit jobb lett. Vegul mult heten  felhivtam az orvost, hogy hat meg mindig messze nem az igazi, mi legyen. Mondta, hogy nincs ertelme talalgatni, kell egy tukrozes. Jajjjjjj. Nem akarom... :( De muszaj lenne a vegere jarni vegre ennek az egesznek. Ma reggel meg atfutott a fejemen, mi lenne, ha megsem mennek el... De osszeszedtem magam es elindultam. Ehgyomorra f10-re mentem. Kedvesek voltak, befujtak a lydocaint,  aztan vartunk. Amikor mar nagyon nem tudtam nyelni sem, lefektettek  hogy akkor kezdjuk... elsore nem ment le a cso.... masodikra sikerult ledugni. Borzalmas volt. Nem tartott sokaig, de az a kb 5 perc valami borzalom volt, ahogy mozgott az egesz hasam vagy nem is tudom.... huhhh... De tul vagyok rajta. Es az eredmeny: reflux, rengeteg sav, gyulladas. Erre csak ratesz egy lapattal az, hogy vissza hajlik a gyomrom. Ez lehet a terhessegektol is. Most 2 fele gyogyszert irt fel, plusz egy harmadik akkor kell, ha hanyingerem van. Vettek mintat szovettanra, abbol kiderul meg, hogy van-e esetleg helycobacter. Emiatt majd 3het mulva hivnak, ha megvan az eredmeny. Addig szedjem a gyogyszereket, ne egyek fuszereset, savasat, ne igyak szensavast. Es keruljem a stresszt. Hahahaaaaaa.
De vegre tul vagyok rajta, hatalmas megkonnyebbules!!!

Borka agy

Milyen jo, hogy vegre felrettem a bloggert a telefonra...a igy uton utfelen irhatok... :) Csak ekezet nincs.

Szovak Borka karacsonyra uj agyat kapott a kisagy helyett. Sok alternativa nem volt, mrrt rendes nagy agy nem fer el a szobaban, igy mindenkepp hosszabbithatot akartam neki. Meg mindig imadom, nagyon tetszik (Borkanak is, de Hanna is irigykedik ra :D )

Kifli

Soha nem probalkoztam vele korabban, de a napokban jott az ihlet, kiflit kene sutni!!!! Az ok egyszeru volt, talaltam egy receptet, amit ki akartam probalni. Raadasul egyre tobbszor mondom azt a bolti kenyerre,hogy nem izlik.... Elsore sima finomliszt+tk buzaliszt keverekebol sutottem. Finom volt, de mar tudtam, lehetne jobb is. :) Azert a sikere nagy volt, betegseg ide vagy oda, lazan elfogyott a 12 kifli egy vacsira+reggelire.
Aztan ma ujra probalkoztam: BL80+tk buzaliszt. Na ez mar nagyon-nagyon finom tenyleg!!!! Azt hiszem, rendszeresiteni fogom. Most a fagyasztassal kiserletezek, ha az is bejon, nagyon boldog leszek.

Betegek

Aaaaaaaaaaaannnyira jó nekünk. A januárt azzal kezdtük, hogy elsején Hanna egész nap feküdt, nyűglődött. A fáradtságnak tudtuk be, és reméltük, nincs semmi baja, bár délután mondogatta, fáj a torka. Másnap reggel már úgy ébredt, hogy nem tud nyelni, annyira fáj. Egész nap nem evett, és csak 1-1 korty meleg teát tudott meginni. Egész nap aludt vagy nyűglődött, és lázas volt. Vasárnap hajnalban aztán elkezdett hányni... Hányt még reggel is, délelőtt is. Fogalmam nem volt, mi a fene ez, én mandulagyulladásnak gondoltam, na de attól hányt, tuti...? De tegnap már Borka is csatlakozott. Egész nap feküdt, aludt, ha ébren volt, sírt. Neki csak hőemelkedése volt, de ő lázas még nem is igen volt... Éjjel kb semmit nem aludtunk, végig sírt Borka, hogy fáj a torka, fáj a pocakja... Ma reggel aztán jött a felismerés... Borka hasa, háta egy merő kiütés... Akkor már 99%-ig biztos voltam benne, hogy ez megint skarlát... Hannának is megnéztem aztán a testét, nyelvét. Kiütése ugyan nem volt, de a nyelvét meglátva azonnal tudtam, hogy ez bizony tényleg skarlát... Iszonyú piros, hólyagos málnanyelv... Úgyhogy délután volt egy körünk a gyerekorvosnál.... Persze skarlát, megerősítettek. 1 hét antibiotikum, otthon pihi... ÉLJEN!!!

én és a konyha...

Ma rettentő ügyes voltam a konyhában, már ami a főzést illeti. A kb 10 percet igénykő rizs főzésem bő 1 órára nyúlt:
Lábost elővettem, olaj bele, amíg melegszik, kiöntöm bögrébe a rizst. Amikor meleg az olaj (még az a szerencsém, nem lett forró), rizs HELYETT a mellette levő bögre teát öntöttem az olajra......... pffff. Sebaaaaaj, jót röhögök, tea kiönt, kiöblít, áttöröl, újabb adag olaj melegít. Most ügyeltem, hogy a rizst öntsem, csakhogy most meg vizes maradt kicsit a lábos, így amint melegedett az olaj, spriccelt, pattogot, és ahogy beleöntöttem a rizst, na azzal a lendülettel robbant szét és repült mindenhova a rizs.... :D Közben iszonyú sercegés.... Hanna nagyon boldog volt, hogy rizs hó esik, én kevésbé... Mindegy, a hiányzó fél bögre rizst gyorsan pótlom, keverek egyet rajta, aztán közben gyorsan felsöprök... De mire azzal végzek, és oda tudok lépni a tűzhelyhez újra, a rizs szénné égett...... :D Már nagyon röhögtem. Újabb lábos elő, kezdem elölről... Olaj, rizs, ott állok, kavarom, vízzel felönt, letakar, sikeeeeer. Közben odateszem a zöldséget is pirulni a másik főzőlapra. Nem bízom a véletlenre, állok mellette és kavarom szorgosan, de csak nem olvad el rajta a vaj, és csak nem pirul a fránya zöldség... Közben egyre büdösebb van és egyre csak füstöl valami. Na vajon mi lehetett az????? Igeeeen, véletlenül a rizs alatt kapcsoltam vissza a tűzhelyt, és azt égettem ismét szénné a zöldség sütése helyett.

Mára feladom.... :D

Szilveszter

Errol szolt a szilveszterunk, ujevunk. :) Sajnos Benedek es Jano kimaradt a kepekbol... :)

Advent, Karácsony, Szilveszter

Így egyben, mert sose fogok különben írni...

Advent: várakozás volt. És tényleg. Értették a gyerekek, együtt vártuk a Karácsonyt. Annyira jó, hogy idén már nem csak az ajándék volt a fő téma adventkor, hanem az, hogy mit is várunk, hogyan is várjuk, és mit ünneplünk. 7 év kihagyás után (legalábbis, ha jól számolok...) idén végre eljutottam rorátéra. És nem egyedül mentem, jött velem lelkesen Hanna. Iszonyú jó volt látni azt a csillogást a szemében, ahogy várja, hogy menjünk, és élvezi. Kétszer is voltunk. :)

Mindeközben iszonyú rohanás volt nekem az advent... Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi fotózás jön be nov-decemberre, és de... Minden héten volt 3-4 fotózás legalább. Iszonyú sok utómunka volt, de megérte. Mindenki nagyon boldog volt a képeket látva. És tényleg jó visszajelzés, amikor jön egy család, majd a képeket megkapva az ő testvérei is azonnal jönnek, meg a szülei... Szóval nagyon jó érzés ez... :)

Karácsony: 23-án késő délután Janó átvitte a gyerekeket apósomhoz, én addig itthon befejeztem az utolsó ajándékot (Borka babágyába varrtam ágyneműt), meg a sütést. Aztán a szokásos készülődés, rádöbbenés, hogy dejó, ismét tönre ment egy sor izzónk, 24-én reggel indulhat Janó izzósort keresni... Horror áron, de talált egy darabot... Délután mentünk a gyerekekért, átöltöztettem őket és úgy indultunk szüleimhez. Mindenki ott volt, hatalmas volt a tumultus, most döbbentem rá, milyen sokan lettünk. :D Jó volt, örülök, hogy ott voltunk. Vacsi után hamar jöttünk haza,mert Hanna már tűkön ült... :) Itthon újabb ámulat, mindenki mindennek nagyon örült. :)

Hanna csupa csajosat kapott már... smink készlet, gyerek körömlakk, hajgöndörítő kúpvas, és egy legot. 

Benedek legot kapott, meg könyvet, meg a favonathoz távirányítós vonatot.

Borka egy nagy ágyat kapott a kiságya helyett, meg a babájának egy új babaágyat/bölcsőt, meg kippkopp könyvet, plüss Tipptoppot.

Janó egy könyvet és egy kupont, amit beválthat egy wellnesshétvégére (kérdés, mit csinálunk addig a gyerekekkel :D ). Én pedig... Amire vágytam, egy új gépet... :) Már most szerelem, és már most nem hiányzik a régi, bár még szoknom kell, barátkoznom. :) Remélem sok-sok évig lesz hű társam!!!! :)

dec 25-26: anyukáméknál voltunk, másnap pedig Janó nagymamájáéknál. Természetesen az ajándékoknak mindenhol örültek. :)

Szilveszter: délelőtt Hannával voltam korcsolyázni, délután szüleim, este Karcsiék jöttek át. Gyerek nagyon élvezték!! :) Borka fél 10 körül kidőlt, aztán fél 12-kor hirtelen megjelent a nappaliban, és fenn is maradt utána velünk végig. :) Éjfélkor koccintottunk, aztán fél 1 körül kimentek tűzijátékozni, addig letettem Borkát meg Hannát aludni. Jó volt, bár utána a reggeli 7-kor kelés nem esett jól... :D 

És még valami: tavaly csináltam egy VÁGYAK, CÉLOK, ÉLMÉNYEK feliratú üvegcsét, amibe január első hetében cetliket dobáltam, rajta vágyakkal, célokkal. Aztán év közben pedig a nagyobb élményeket írtam fel és dobáltam be. Most pedig megnéztem... Nagyon jó volt végigolvasni a cetliket!!! A célok MINDEGYIKÉT sikerült teljesítenem. A vágyak kevésbé teljesültek, de sebaj. Az élményeket meg nagyon jó volt olvasni, volt, amit már egész elfelejtettem, de így újra eszembe jutott. :) Így a sikerre való tekintettel idén is elkészítettem az üvegcsét, már benne vannak a vágyak és célok. :) Remélem sok-sok élmény is lesz benne!!!

Képeket is hozok majd...