Nagyon-nagyon nehezen veszi Hanna lelkileg a fogváltást. Sose gondoltam, hogy ez egy gyereket meg tud viselni. Amikor már nagyon mozog egy foga, minden fogmosás egy szenvedés. Sír, hogy ő nem akarja még, hogy kiessen a foga. Ő még nem akar nagy lenni. Ő még tejfogakat akar. Aztán amikor kiesik, fél nap után felszabadul... Akkor végre megkönnyebbül, hogy újra tud enni, nem zavarja a lötyögő fog. Az alsó egyesek már rég estek ki, ki is nőttek az újak. A felső egyesek meg már elég rég mozogtak. Múlt héten aztán az egyiket ki kellett húzni,mert már a levest sem tudta enni... :D Persze lelki beteg volt tőle... Minden nap elmondta, hogy nem tetszik így magának, csúnya, hogy nincs foga. Én meg biztattam minden nap, hogy dehogy csúnya, így is ugyanolyan szép, és pikk-pakk kinő az új fog. Tegnap este megint hatalmas küzdelem... Nem tud enni sem, mert annyira mozog a foga. Húzzuk ki! Vagy inkább mégsem... De mégis!!! Nem, még nem akaroooooooom! De idegesít is, nem tudom eldönteniiiiiiii!!! Végül elrohant inkább a szobába aludni. Reggel megint ezzel kelt, húzzuk ki, mert nem akarja, hogy az oviban essen ki. De ő akkor sem akarja még ezt!!!! Végül Janó egy pillanat alatt kikapta. :) Így most fogatlan kisegér, olyan igazi nagylányos... És nekem felfoghatatlan, hogy 6,5 évesen már 4 foga kiesett. :) Nekem majdnem 7,5 éves koromban esett ki az első... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése