Élet az iskola és ovikezdés óta

Hatalmas fordulat az életünkben az idei szeptember.

-reggelek: ugyan egyre kevésbé rohanósak, azért nem olyan kellemesek ebben a sötétségben... Negyed 7-kor kelek, Hanna, Benedek fél 7 körül. 3/4 7-kor elkezdünk készülni, aztán 7 körül a zajra előbújik Borka is. Vagy nem, ilyenkor félálomban öltöztetem szegényt, mert képtelen felébredni, és csak kikapom az ágyból.. Gyorsan őt is összekapom, és negyed 8 körül indulunk. Elvisszük Hannát, majd átsétálunk az oviba (kb 10 perc séta). Féltem, hogy nehézkesebbek lesznek a reggelek, de egyelőre egész békésen telnek (kopp-kopp)

-délutánok, esték: 3/4 5 körül érünk haza. Piszok kevés az időnk ilyenkor már... Hannával átnézem a leckéket, megcsináljuk a maradékot (BOTRÁNY, hogy még haza is hoz egy ekkora gyerek a leckéből!), bepakoljuk a táskát következő napra, és marad 3/4 óra arra, hogy bármit csináljunk. 6-kor vacsi, 3/4 7 körül fürdés, fél 8-kor már ágyban vannak, és Hanna 2 perc múlva már alszik is. Iszonyúan kimeríti az iskola. Múlt hét végére hőemelkedése volt (egyértelműen a fáradtságtól), éjjel 12 órákat aludt mindkét nap, és déltől kb 5-ig ki sem mászott az ágyból, mert aludt, pihent...

-tanulás: nagyon ügyes, bár elég makacs. Ha nincs kedve, akkor nagyon csúnyán ír pl (szerintem, más szerint még bőven szép az is, háááááát....). Ha viszont épp van hozzá kedve, akkor gyöngy betűkkel ír. Amin én le vagyok döbbenve, hogy október közepén már olvasnak... :O Nem tartom normálisnak. Nem tanultak még minden betűt, de már Weöres Sándor vers volt feladva olvasásból hétvégére. Nem is értem!!!!! 

-én és az időm: huhhh.... Furcsa, szokni kell, tanulni... Első 1 hétben szabályosan rosszul voltam, és azonnali hatállyal 4. gyereket akartam. Aztán realizáltam, hogy jelen helyzetben ezt tán nem kéne erőltetnünk. :D Így beletörődtem sorsomba talán... 

Eddig ugye délben mentem a kicsikért, így napi 3,5 órám volt szabad. Az is csak heti 3-szor, mert a maradék 2 nap Apukámé. Szóval kaptam heti 3-szor 3,5 órát. Iszonyú kevés, mégis rengeteg. Amire elég: végre rend és tisztaság van a lakásban alapvetően. Hétfőn kisebb takarítás, hétvégi romok elhárítása, pénteken egy nagyobb takarítás. Emellett a mosás, vasalás még belefér, az minden napra jut. Marad 1 nap, hogy a "rohangálós" dolgaimat elintézzem. Ami nem fér ebbe az időbe bele: nagyobb kaliberű elmegyek vásárolni sztori, bármiféle hivatali ügyintézés, főzés, munka. 

Múlt hét csütörtökön végre sikerült, bent alszanak a gyerekek az oviban, így nyerek csomó időt, hisz csak 3-kor kell indulnom értük. Na és akkor itt jön képbe végre az, ami eddig kimarad: a munka, az ide-oda elmenés. De ez most még nagyon új, ezt is meg kell tanulnom. Ez a heti 3x3,5 óra eddig tökéletesen működött, végre volt időm arra, hogy ne legyen időm. Rohantam egész nap, de pontosan be volt osztva minden percem. Nem volt esélyem sem pl leülni a gép elé, mert akkor az valami rovására ment. Márpedig dolgozni csak a gép előtt ülve lehet. :) Most viszont hirtelen sokkal több időm lett, most még meg kell szoknom, hogy ezt hogyan osszam be, hogy kicsit kevésbé rohanva, de minden beleférjen és ne ússzak el a dolgokkal sem azzal, hogy leülök, mert óóó mennyi időm van még. Ezt muszáj 1-2 hét alatt megszoknom, mert november 2. hetében kőkeményen beindul a karácsonyi szezonom, és onnantól ki se látszom a munkából karácsonyig. 

Borka és az ovi

Nagyon várta már Borka az első napot. Hihetetlenül lelkesen indult oviba, nagyon édes volt. :) Elvittük először Hannát suliba, aztán beadtuk Benedeket a csoportjába, és mentünk Borkáéba. Átöltözött és már ment is be a csoportba. Én kint ücsörögtem egész nap az öltözőben, egy élmény volt. 

Következő héten a második nap hasonlóan telt. 3. nap már nem voltam hajlandó bent ülni, semmi értelme nem volt, így délre mentem is érte. 

Ami nem annyira tetszett, hogy Borka első perctől bent akart aludni, de azt mondták, előbb szokjon be. Hát oké... 4. nap már bent aludt, mert nem tudtam visszatartani. 5. nap már sírások voltak, mert nem kapta meg a cincinjeit alváshoz. 6. nap pedig hívtak, hogy nagyon sírdogál, meg délelőtt óta folyik az orra. De mire mentem volna, azt mondták, ne menjek, elaludt. Délutánra lebetegedett. 1 hét pihi, nátha, kötőhártya gyulladás. 

Ezzel párhuzamosan Benedekkel iszonyatos küzdelmeket folytattunk a másik csoportban, állandó sírás, hányingerem van, fáj a hasam, ne hagyj itt Mami, nem akarok itt aludni stb.... És folyamatos tanakodás részünkről, mitévők legyünk... Rengeteg mindenben elbizonytalanodtunk. Végül úgy döntöttek Benedek óvónénijei, ne húzzuk tovább az agyalást. Borka ha meggyógyul, kerüljön inkább át Benedek mellé. 

Így azóta egy csoportba járnak. Első 2 héten ismét délben mentem értük, mert akkor meg Borkában volt akkora törés épp, hogy ő is zokogott állandóan,hogy nem akar ott aludni. Aztán múlt csütörtökön megtört a jég!!!!! Azóta bent alszanak, és mosolygósak, jókedvűen mennek reggel, és örömmel alszanak bent. Hatalmas könnyebbség! :) Eddig Délben rohanás volt az oviba, aztán rohanás haza, Borkát ébresztettem fél 4-kor, és rohanás Hannáért. Na most ennek vége, fél 4-re megyek az ovisokért, onnan pedig Hannáért a suliba. :)