Ház ügy

Huhhhh. Hatalmas volt bennem a dilemma, hogy mit válasszunk... A "kényelmesebb" megoldást, hogy fogjuk magunkat, kiköltözünk az elkészült házba, és végre nyugiban éljük az életünket, ingázva heti 6-szor, és ábrándozva arról, mi lett volna, ha... Vagy válasszuk a bonyolultabb, rizikósabb, macerásabb utat? Adjuk el azt, amiért ennyit küzdöttünk, ennyi energiánk, időnk stb ment rá, és kezdjük mindezt elölről csak azért, mert van egy telek, ami jelenleg sokkal közelebb áll a szívünkhöz? Mert onnan nincs több ingázás, minden közelebb, és mert jobb környék? Borzasztó sokat agyaltunk, és a legidegesítőbb az volt, amikor mások tanácsait hallgathattam, hogy ő mennyire örülne helyemben annak is, vagy hogy nem vagyunk komplettek, vagy hogy miért nem tudjuk azt értékelni, ami van, stb stb... Én meg közben csak befele próbáltam figyelni, tudtam, hogy választ fogok kapni erre a kérdésre is. És kaptam, annyit, hogy "TÜRELEM". És onnantól tudtam a dolgom.

Szeptemberben megbeszéltük, próbáljuk meg akkor meghidetni a már majdnem teljesen kész házat. Ha jön vevő, akkor annak így kell lennie tényleg, eladjuk, és kezdjük elölről. Megnéztük a környéken hirdetett új házak árát, azok felső határához tettük fel, mondván nem lehet rá CSOK-ot igényelni, szóval örüljünk, ha elmegy. 2 hét alatt kész verseny alakult ki. 6 érdeklődő volt, abból 5 meg akarta venni, ők versenyeztek érte... Így nem volt kérdés, a házat eladtuk. Még a papírmunka egy része hátra van, de már tudjuk biztosra, nem ez a mi otthonunk. 

Ezzel párhuzamosan, ahogy az előszerződést aláírtuk, elkezdtük tervezni az új házat. A tervező, aki tervezi, már elsőre sokkal inkább megközelítette az elképzeléseinket, mint a másik tervezője. Sok idegeskedés következett, hogy mit is építhetünk és pontosan hova, hogyan. Aztán agyalások, gondolkodások, sok-sok papír összefirkálása, centizgetés... 

Most úgy tűnik, megszületett a 95%-os állapot.  Már csak pár apróság fog változni, de lényeges dolog már nem. :) Ha megkapjuk a végleges terveket, mutatom azt is. 

Benedek iskolás

Hatalmas változás történt Benedek életében is. Sulis lett, amit nem is gondoltam, hogy ennyi változást hoz az életünkben... :)
Nyáron kb 3 hét leforgása alatt behozott MINDEN lemaradást beszéd terén. Tökéletesen tisztán, szépen beszél!!!!
IMÁDJA az iskolát, hihetetlen büszke vagyok rá. Abszolút nem volt nála téma, hogy mennyire várja a sulit, nem is különösebben készült, nem is érdekelte igazából, hogy miket veszünk vagy miket nem. Azt mondta, várja már az iskolát, de ha nem lesz még íróasztala, az sem baj. De persze lett. :)
És most hihetetlen ügyes, nagyon szépen ír, a tanító néni nem győzi dicsérni, hogy mennyire ügyes. Legnagyobb problémája, hogy kevés a lecke.... :D
De sokkal nyitottabb, kiegyensúlyozottabb azóta. Most már mondja is, hogy ő utálta az ovit. És tényleg, minden reggel szenvedés volt, hogy ő nem akar menni. Most meg... Azon dühöng, ha nincs iskola. És még a körömét sem tördeli, mióta iskolába jár! <3
Remélem megmarad ez a lelkesedése, mert öröm nézni. :)

Nyár

A nyár borzasztó gyorsasággal repült el. Az első fele azért, mert nem igazán volt jó idő. A másik pedig azért, mert sok volt a történés...

Voltunk nyaralni ugyanott, ahol tavaly. Vonyarcvashegyen egy apartmanban. Szuper volt, egészen a haza útig... Akkor ugyanis azóta sem tudjuk, pontosan mi is történt, de balesetünk volt az autópályán. Hátul a gyerekek, Borka aludt, Benedek félálomban, Hanna épp felébredt. Én letettem a telefont, mert anyukámnak szóltam, hogy úton vagyunk haza, megyünk Zénóért. Akkor már láttuk, hogy lassan beáll az autópálya... És akkor egyszercsak a hatalmas, de tompa puffanás... Nem tudom, hogy, vagy mi történt, belementünk a beálló sorba, hármas karambolt okozva... :( Én csak annyit érzékeltem, hogy hatalmas csattanással oldalra kicsapta a fejemet a légzsák, sajog mindenem, iszonyú forróság a lábamnál, és nagyon tompa rekedtes üvöltve sírás hátul.... Nehezen szálltam ki a kocsiból, mert mellettünk jöttek még lassan az autók, és az ajtóm is megszorult, így rángatva nyílt csak. És hatalmas szerencse, hogy hátul be volt kapcsolva a gyerekzár, mert Hanna annyira sokkot kapott, hogy elkezdte tépni az ajtót, aztán a kezemet, hogy kiszabaduljon. De mellettünk busz jött pont... Félelmetes volt, ahogy mezítláb a tűz forró betonon próbálunk valamerre biztonságba kerülni a 3 reszketve zokogó gyerekkel... 

Tehát a nyaralásból ez a fő emlék maradt meg sajnos mindenkiben... A kocsi romokban, mi az autópálya szélén állunk... Végül engem a 3 gyerekkel egy anyuka felvett, és elhozott haza, így viszont mentő nem jött, hogy megnézzen minket. Borka a sokktól nem tudott beszélni, csak amikor hazaértünk, akkor tudott halkan megszólalni... Borzasztó volt... Másnap Benedek meg én elmentünk sürgősségire, mert Benedeknek fájt a mellkasa, nekem meg mindenem... A vállam, mellkasom, járni is nehéz volt, a combomon égés, horzsolás... Benedeknek nem csináltak röntgent végül, mert azt mondták, ha el is repedt egy borda, nem tudnak vele mit csinálni. Pihenjen. Nekem zúzódások itt-ott, pihenjek... Aztán 1 héttel később elkezdtem iszonyúan szédülni, bedugult a fülem, és a legkisebb zaj is borzasztó fájdalmat okozott.... És onnantól reggeltől estig állandó fejfájással küzdöttem... A napok túlélése volt a cél (ami nem olyan könnyű 3 lelkileg megviselt, itthon unatkozó gyerekkel..), de iszonyú dekoncentrált voltam, olvasni képtelen voltam, ingerült és iszonyú fáradt voltam... Mielőtt elmentünk volna a plébániai táborba, azért elmentem fülészetre, mégis mi a fene ez... Semmi baj, valószínűleg az ütközés, meg a fogam is a fülembe sugározhat ki, menjek el fogorvoshoz... 

Elmentünk táborba, ami szuper volt, bár árnyéka voltam önmagamnak, többször olyan szédülés jött rám, hogy le kellett ülnöm. Már mindent képzeltem, mi bajom lehet, amikor itthon végül elmentem már a háziorvoshoz is. Ő meg rögtön küldött ideggyógyászatra, mert majdnem biztos, hogy agyrázkódás (nem tudtam egyensúlyozni pl). Ideggyógyászatról elküldtek MR-re. Ott szeptember elején voltam, bár addigra a fejfájás ritkulni kezdett, egyre több fejfájás és szédülés mentes napom volt. MR eredmény megvan, 2 folt látható, ez valószínűleg az agyrázkódásból maradt vissza, de ideggyógyászhoz majd csak novemberben megyek vissza. Azóta a tünetek elmúltak szinte teljesen, 1-2 hetente van 1-1 fejfájós-szédülős nap. 

A kocsi pedig... Hát szegény nagyon összetört. :( Légzsákok kinyíltak, szélvédő betört, az orra összetört totál... Szerelő szétszedte, de borzasztó drága lett volna megcsináltatni. Úgy volt, talán tesóm megcsinálja, így kivittük hozzájuk. De aztán se alkatrész nem volt igazán, se ideje nem volt foglalkozni vele. Végül 3 hónappal a baleset után abban maradtunk, hogy próbáljuk meg eladni, mert olyan drága lenne a szervizelés, hogy nem éri meg, akármennyire is imádjuk... Úgy voltam vele, ha jön rá vevő, akkor így kell lenni, hogy eladjuk, ha nem, akkor agyaljunk tovább...De a vevő jött, és elvitte hétvégén. Így most kocsi nélkül vagyunk... Fogalmam sincs, mikor lesz másik, de már nagyon időszerű lenne...

Azért a nyár utolsó heteiben jó is volt... Pl garázsvásárt tartottunk, és a gyerekek kitalálták, hogy limonádét, meg muffint fognak árulni. HATALMAS siker volt a gyerekek és a szomszédok részéről is, azóta is kérdezik néha a szomszédok, mikor lesz újra. :) 

Zénó

Ahogy teltek a Puszi nélküli napok, egyre biztosabb voltam, hogy szeretnék új nyuszit. A gyerekek is nyúznak miatta, és én is vágyom rá... Elkezdtem keresgélni, de nem találtam az igazit. Aztán találtam egy nagyon cukit, de messze volt, 2,5 óra vonatozásra innen. Ha előre kifizettem volna, felhozták volna Pestre. Aztán 1 nappal, mielőtt elutaltam volna az árát, még utoljára megnéztem mindenhol, hogy hátha van közelebb, kevésbé lutris. És láss csodát, megtaláltam Százhalombattán ŐT. Totál szerelem volt. :) Másnap reggel vonatra pattantam, majd Ancsi felvett Érden és onnan mentünk kocsival, hogy megnézzük a nyuszkót. Hát abszolút szerelem volt első látásra!!!! :)

Totál boldogan hoztam haza, a család nem is sejtette. Persze pont aznap reggel jelezte Borka, hogy jó lesz, ha veszünk új nyuszit, mert ha nem, ő fog szerezni most már egyet!!! :)

Persze hatalmas volt az öröm (jó, Janó nem repesett... :D ), mindenkinek nagyon tetszett! :) Még aznap kitaláltuk a nevét, és végül a Zénó mellett döntöttünk, vagy ahogy anyukám hívja, Z. :D

De a lényeg: szupercuki, szuperkedves, szuperimádnivaló, krém színű bakocska.

Ez idő alatt eltelt 4,5 hónap, és: Zénóval totális szerelemben élünk, nagyon imádjuk egymást, amíg nem teszek semmi rosszat (pl nem akarom hanyatt fektetni... :D ). A szobatisztaság ketrecen kívül tökéletesen működik, ketrecen belül viszont egyszerűen nem hajlandó rá sajnos még mindig. De ez van. :) 

Puszi

De jó.... Írtam egy marha hosszú bejegyzést, erre elveszett... :(
Na akkor most már csak röviden:

Áprilisban elvittem Puszit orvoshoz, 2 okból is. Egyik, hogy épp aktuális volt az éves oltása, a másik pedig az, hogy jó ideje egyre büdösebb volt. Büdöset pisilt, de a szőre is büdös lett. A hátán-fenekén csomók lettek a szőrében, ahogy a felázott trutyis pellet, bogyók, stb beleragadtak a szőrébe. Először azt hittem, valami átmeneti gond. Levagdostam a csomókat, megmosdattam, és jobb lett. De 1-2 hét után újra kezdődött. Megint vagdosás, fürdetés, és utána a kefélgetésnél vettem észre, hogy egy kopasz folt lett a hátán. Na így végképp SOS vittem az orvoshoz. Oltást meg se kapta, röntgen, vizsgálatok, infúzió, antibiotikum, stb. A szőr kihullásának okát nem találta az orvos sem. Sem gomba, sem atka, se semmi külső oka nem volt. A szőrben keletkező csomók oka a pisije volt. Vesehomok alakult ki, ettől pisilt annyira büdöset, és ezért pucoltam hiába, mert állandóan bűzlött az alom és a nyúl is. 1 hétig adtam neki az antibiotikumot, amikor visszavittem kontrollra. Ismét vizsgálatok, röntgen, orvos szerint szépen rendeződött minden, az oltását is megkapta, de a módosított étrendet (kevesebb táp, müzlit abszolút elfelejteni, szénát erőltetni) tartsuk, és a gyógyszert se dobjam ki, mert ha megint gond lenne, kezdjem újra az antibiotikumot.
A kedve nagyjából a régi lett, bár sokkal tartózkodóbb lett, a napirendje visszaállt, és meglepően könnyen vette az étrend módisítását is, holott azelőtt oltári balhékat rendezett, ha sima tápot kapott, müzli nélkül. Most meg simán megette, semmiért nem reklamált.
Aztán május 28-án megint fura lett. A délben, amikor hazaértem, éreztem, megint büdös a pisije, de a kedve még jó volt, jött, dugta a fejét simire, így nem tudtam eldönteni, hogy nem-e a hirtelen melegtől büdös-e esetleg. Aztán később ahogy láttam, a napirend is totál borult. Délután, amikor tök aktív szokott lenni, nem különösebben foglalkozott semmivel. 6-7 körül el szokott kezdeni rendezkedni, meg nyüzsögni, hogy foglalkozzunk vele, hisz addigra jó eséllyel épp a nappaliban vagyunk. De akkor semmi. Gubbasztott, de azért néha fel-fel pattant. Este már láttam, hogy itt gond van, vacsiért sem reklamál, csak gubbaszt továbbra is, és már fel se kel, ha megyek hozzá. Vacsorát nem kért, elfordította a fejét. Kiengedtem, hátha szaladgál kicsit, és rendeződik, de nem. Bemenekült a kanapé alá és lefeküdt. Láthatóan el is fáradt ebben a pár méter ugrálásban. Kivettem az ágy alól, és visszatettem. Ekkor már csak feküdt, a fejét dugta a kezem alá, hogy simizzem, de fel se emelte a fejét...  Mondtam Janónak, hogy na a másnapom akkor módosul, reggel irány az orvos, mert erre nem lesz így elég a gyógyszer sem.
Este még átfutott a fejemen egy másodpercre a gondolat: csak ne pusztuljon el... ha bármi miatt mégis, csak ne sírjon, mert megszakad a szívem. Reggel korábban ébredtem, az volt az első, hogy megnéztem, mi a helyzet Puszival. Hajnalban valami egész gyenge neszt még hallottam tőle, de aztán mást nem. Reggel láttam, hogy félig a szénában eltemetve fekszik elterülve... És nem szuszog... :( Szóltam Janónak, felkelt azonnal, mert én nem mertem megnézni jobban... :( Benyúlt megsimogatni, de mondta, hogy igen, sajnos elpusztult.
Én kirohantam a konyhába bőgve, hogy MIÉRT????? Mi történt?!?!?!?! El nem tudom képzelni, mi baja lehetett... :( Janó betette egy dobozba, hogy a gyerekek ne lássák. Benedek kelt először, nem akarta elhinni. :( Próbált meggyőzni, hogy biztos csak viccel, és direkt nem vesz levegőt, aztán majd felpattan újra, és kiderül, semmi baja. Aztán Hanna és Borka is megtudta a hírt. Borzasztó szomorúság, ok keresés indult... Én délelőtt kimentem a telekre és eltemettem. Iszonyú nehéz volt, rengeteget sírtam.

Aztán teltek a napok, a gyerekek csak nem tágítottak a témától: lesz új állat? Ha igen, mi? És nem tudtam, mi a jó válasz. Nem éreztem, hogy túl lennék Puszin. Ugyanakkor megőrjített itthon napközben a csend, hogy nem hallom fél füllel, ahogy épp tesz-vesz, miközben én dolgozok. És bár Janó ellenezte, úgy döntöttem, hogy nem megy tovább, kell másik nyuszi...

A ház, ami...

1 éve még csak egy üres telek volt, a telkünk. Azóta felépült a házunk, kb 1 hónap és költözhető. De történt közben valami. Amolyan Murphy jellegű.
7 éve adtuk el a lakásunkat, akkor jöttünk albérletbe. Azóta járunk nyitott szemmel, hogy jobban, hol kevésbé keresve a lehetőséget. Nem találtuk. Aztán sürgető lett, hisz az albérletet felmondták. Elkezdtünk gőzerővel nézelődni, de a helyzet kiábrándító volt. Esélyünk nem volt arra, amit szerettünk volna. Így feladtuk a vágyat, hogy a kerületben maradjunk, közel mindenhez, mindenkihez.
Megtaláltuk a társakat, akikkel innentől közösen kerestük az ideális telket. A körülményekhez és lehetőségeinkhez mérten megtaláltuk az ideálisnak mondhatót. Közelben vásárlási lehetőség, tömegközlekedés. Tömegközlekedéssel 25-30 perc az ovi, suli. Nem sok, de mégsem kevés... Gyomrunk enyhén görcsben, de rábólintunk, mert ezt látjuk egyedüli megoldásnak, lehetőségnek.
Ezt megelőző hetekben már futott ugyanakkor egy másik szál is. Janó talált egy elhanyagolt, lakatlan házat. Tulajdoni lapról kiderült, hogy RENGETEG tulajdonosa van, mindenki megörökölte, és a világ különböző pontjain élnek. Janó a fejébe vette, hogy ő azt a a telket megszerzi, hátha sikerül olcsón, majd nyereséggel eladni. De tudtuk, hogy ez borzasztó sok idő, energia, utána járás.
A tétényi ház közben elkezdett épülni, amikor már úgy festett, TÉNYLEG a miénk lehet ez a ház. Ez, ami 5 percre van az ovitól, sulitól, plébániától, szüleim, nagymamám is mind a közelben lennének, mint eddig. Én igazán próbáltam kívülállóként kezelni ezt a telket, de egyszerűen nem ment... Szép lassan totálisan beleszerettünk. A környék, az utca, a közelség, a miliő....
Miközben mindjárt kész a ház, amibe annyi energia, idő és pénz áll. Meg a csok. Meg a minden. Hihetetlenül szép lesz. De nem itt van. Iszonyú nehéz hetek, hónapok, amikor minden energiánkat egy épülő házra kell fordítanunk, miközben a szívünk rég máshova húz.
Most, hogy mindjárt kész a ház próbáljuk kideríteni, milyen lehetőségeink vannak a továbbiakban... Remélem sikerül valami jót kihozni az egészből...
Azért mutatok néhány képet a jelenlegi helyzetről:

kívülről, bár azóta már alapozva van, de arról nem találok képet.

konyha, még fugázás előtt 

fenti fürdő fugázás előtt

fenti fürdő, szemben lesz a dupla mosdó,
balra mosógép, szárítógép, kazán, szekrény

fenti fürdő, jobbra lesz a wc

lépcső

konyha padló

lenti fürdő, zuhanyzó, wc

Konyhai csempe

Gyerekszáj

"Mami, megmondjam, miért van ilyen hideg a buszon? Azért, mert a nyúl szőrös és nem vágja le a szőrét!"


"Na, melyik hintóval menjek szerinted Mami? A rózsaszín motor hintómmal vagy a rózsaszín futóbicikli hintómmal?"


- Mami, van egy új barátom az oviban! Az udvaron játszottam vele, bárány csoportos.
-Ez szuper! És hogy hívják?
-VÉCÉ
-Hogy tessék????
-VÉCÉ, ő mondta.
-őőőőő és fiú vagy lány?
-lány, és biztos így hívják...

Azóta se tudjuk szegény kislány nevét.... :D :D :D :D


"Mami, játszunk lánctojást???" - szólánc...


Ebédnél Benedek nézi a csemege uborkát
Benedek: Mami, azok peték?
én: hol, mi?????
Benedek: hát azok a pici bogyók...
én: mégis milyen peték lennének?
Benedek: hát például uborka pete...
(a mustármagról beszéltünk)

Borka műtét

Pici kora óta volt időnként fülgyulladása Borkának, és elég rég észrevettük, hogy egy-egy nátha után romlik kicsit a hallása. De nem foglalkoztunk vele. Aztán nyár végén a státuszon egy minimális nátha is bekavart már a hallásvizsgálatnál. Abban maradtunk a védőnővel, hogy ha nem javul a helyzet, elmegyünk fülészetre. Hát a helyzet nem javult, helyette rohamos romlásnak indult Borka hallása. Decemberben a Heim Pálban már 40%-os halláscsökkenést állapítottak meg, és műtétet javasoltak. Januárban terveztünk időpontot kérni, eddigre a hallása tovább romlott egy újabb betegség után. Mivel ott július végi időpontot kaptunk, a gyerekorvos javaslatára más kórházat kezdtünk keresni, hogy mielőbb túl legyünk rajta. Így végül elmentünk a Szent Imre fülészetre is. Nagyon kedves, lelkiismeretes orvoshoz kerültünk. Március végére volt a legkorábbi időpont, de végül április 11-ben maradtunk. 

Megbeszéltük, hogy addig próbálunk nagyon vigyázni rá, amennyit tudom, inkább itthon tartom oviból, és húsvét után már egyáltalán nem is megy. Így is tettünk, persze így is sikerült egy gennyes fülgyulladást még összeszedni húsvét előtt. 

Eljött az április 10, mentünk műtét előtti laborra, audiológiára, stb. Iszonyú ügyes volt végig Borka, nagyon cuki volt, mindenki oda volt tőle, és a tüll ruhájától.... :D Audiológia eredménye sajnos siralmas lett. Csak az utolsó, leghangosabb sípolást hallotta (ugyan az audiológus szerint mást is hallhatott, mert mosolygott. Szerintem meg ő alapból folyton vigyorog, de mindegy). Persze nem lepett meg, mert TÉNYLEG csak a nagyon hangos beszédet értette már, borzasztó zavaró, fárasztó, idegesítő volt már. Őt is zavarta, hisz sokszor nem értette, mit mondanak neki.

Délután úgy csomagolt Borka, mintha nyaralni mennénk... 11 könyv, 3 társas, szép ruhák, stb. :D Amikor fürdősót akart eltenni, és jeleztem, hogy de ott nincs kád, akkor kiakadt, hogy na akkor ő nem is megy mégsem kórházba. :D

11-én reggel fél 8-kor megérkeztünk a kórházba. Megkaptuk a szobánkat, majd jött az orvosunk és egy nővérke. Hoztak Borkának nyugibogyó szörpöt (nyugtatót), amit meg kellett innia (1 pici korty). Próbáltam levarázsolni róla közben a tüllruhát, hogy pizsamát adjak rá, de nem sikerült. Elkezdtünk kártyázni, aztán egyre közelebbről kezdte nézni a lapokat, kezdett totál lelassulni, meg a semmin röhögni. Vagyis azon,hogy most akkor kék vagy zöld vagy piros a lapja, mert nem látja jól. :D Na ezen a ponton gyorsan átöltöztettük kisebb hiszti és ellenállás árán. Mire átöltöztettük, épp jöttek is a műtőből érte, ő volt az első aznap. Ölben vittem a műtőig, mert ugyan már felülni sem tudott biztosan, de nagyon sírt, és semmiképp nem akart az ágyra feküdni. Így végül csak a műtő előtt vették el tőlem, borzasztó sírások árán. A végén, amikor betolták, és még mindig hallottam a sírását, már én is sírtam. Kb 45 perc várakozás Janóval a folyosón. Majd nyílik az ajtó, és hozzák Borkát. Minden rendben, én iszonyúan megkönnyebbültem, hogy végre túl van rajta. De semmi többet nem tudtunk meg, azt mondták, majd jön a doktor, és ő elmond mindent. 

Felkészítettek, hogy az ébredés nem lesz feltétlen egyszerű, lehetnek sírások, köhögések, hányás, félrebeszélés, bármi. Hát lett sírás, iszonyú öklendező köhögéssel, érthetetlen motyogással. Motyogott, hogy menjünk haza, meg hogy vegyük le ezt (branül), meg szomjan hal, stb. Végül ölbe vettem, sétáltam vele kicsit, megnyugodott, és el is aludt. Aludt rajtam még kb 1 órát, ami azért is volt jó, mert mire újra ébredt már ihatott pár kortyot. És akkor már nem volt sírás sem. Rekedtes hangon csak azt kérdezte, mit játsszunk? :) A köhögés, öklendezés még maradt picit, de aztán az is múlni kezdett. Kezdődött a maratoni ivás. Déltől este 7-ig igyon 1,5-2 litert, különben este infúzió. Hát megitta. :) És jól volt, jó kedve volt, nem fájt semmi, csak rekedt volt, meg be volt dugulva az orra. :) Délután jött az orvos is, így végre megtudtuk, mi a helyzet. Orrmandulája hatalmas volt, azt kivették. Dobhártyáját felnyitották, tele volt mögötte savóval, de mivel viszonylag híg volt, csak leszívták, és nem tettek be tubust. Adjunk egy esélyt a fülének, hátha rendeződik így is. Ha kezdődik megint minden elölről, akkor viszont nem ússzuk meg, újabb műtét és tubus.

Amit a kórházban tapasztaltunk:

-a nővérek hihetetlen kedvesek, 2 ágyas szobát kap minden gyerek, egyik ágyban ő, másikban a szülő alszik, amit éjjelre összetolnak nekünk, hogy együtt alhassunk!!!

-a műtőben a branül tapaszára csillámos muffin meg madárka matricákat kapott Borka, hogy kevésbé akarja leszedni

-minden a lehető legzökkenőmentesebben ment

Esti vizitnél Borka rémülten bújt hozzám, de mondtam,hogy ne féljen, már nem történik semmi, túl van a műtéten,már nem bántják!!! És itt esett le neki, hogy már mindenen túl van. :D Azt mondta, hogy ő nem is tudta, nem emlékszik még a nyugtatóra sem... :) Az éjszakát végigaludta (ellentétben velem), és jókedvűen ébredt. Azt mondta, ez olyan,mintha nyaralóban lennénk. :D Reggel még megvizsgálta az orvos, ellátott mindenféle tanácsokkal, adott papírt minden tudnivalóról, és haza is engedtek. 

Pénteken megyünk az 1 hetes kontrollra, de amit laikusként tapasztalunk: megszűnt a horkolás, a szájon át vett levegő, az orrhangon beszélés, tisztult a beszéde, és érezhetően sokkal-sokkal jobb lett a hallása. Végre normál hangerőn is hallja pl a tv-t, és nem zeng a lakás egész nap, ha a másik szobából szólunk neki, azt is hallja.

6 hét múlva lesz a 2. kontroll, akkor meglátjuk, milyen lett a hallása. :) 

ébredezés

fél órával ébredés után

végre ehet is!!! :)

körmöt is lakkozot..... :D

összetolt ágy ide vagy oda, így aludt el... :D

csillámos matricái, emlékbe haza is hozhatta

ééééhezőőőőő

Benedek

Február 11-én kiesett Benedek első foga!!! :) Illetve hát Janó kihúzta, mert már naaaaagyon mozgott neki. :) Már igazi nagyfiú, a csontfog is egész nagy a helyén. :) - azóta kihúzta Janó a 2. fogát is. :D

Aztán életében először, elutazott nélkülünk. Apóssal és sógornőmmel ment. Én nagyon féltem, mert messzire mentek, én még soha sehol nem aludt egyedül ott, tesó nélkül... Túlélte. :)

Túl van az iskolai felvételin, a héten meg is kaptuk az értesítőt, FELVTETTÉK az iskolába!!! :) Nagyon büszkék vagyunk rá, és ő is rettentő büszke magára, már várja a sulit. :)

Gyerekszáj

Benedek:

"-Mami... Hogy van az, a papoknak van felesége?
-Nem, a papoknak nincs feleségük.
-És akinek nincs felesége, annak papnak kell lennie?
.Nem, hát van olyan ember, aki nem pap, de nincs felesége...
-Jó. Akkor nekem nem lesz feleségem, ha nagy leszek.
-Na, hát miért? Nem szeretnél gyereket sem?
-Nem.
-De hát miért?
-Mert én egyedül fogok élni, hogy minél többet dolgozhassak, minél gyorsabban. És ebben zavarna, ha családom lenne. Én be fogom járni a világot és kutatni fogok!"

Borka:

"-Borka, szeretnél még egy kistesót?
-Igen! De majd csak később, ha már nagyobb leszek. És akkor ő az én babám lesz, én leszek az anyukája. De ugye akkor azért őt is ugyanúgy fogjátok szeretni, mint engem?"

Benedek:

Benedek reklamált...

Janó hozott nekünk virágot nőnapra. Kiosztja, majd Benedek áll és vár, aztán megszólal: és én nem kapok???

én: Hát nem, nőnapra a lányok szoktak virágot kapni...

B: de én is szeretem a virágokat, akkor miért nem kaphatok én is?!


Hanna nevel

Hanna megy a kicsikhez:

H: nem láttátok azt a babaruhát, ami ebben a bőröndben volt?

Benedek, Borka: nem....

H: nem ti tettétek el valahova?

B,B: nem, nem mi voltunk

H: nem leszek mérges, megmondhatjátok az igazat

B,B: de tényleg nem mi voltunk

H: tutiiiii???? Tényleg nem haragszom egyikőtökre sem, elmondhatjátok...

B,B: tuti!!!

H: na jó. Tényleg nem haragszom meg, és aki elmondja az igazat, annak adok egy cukorkát is.... Szóval, ki lesz, aki elmondja az igazat?

Borka: na jóóóóóóóóóóó, én voltam, megmutatom,hova dugtam!!!

(megjegzem, nem tőlem tanulta ezt Hanna...)

Szívmelengető

Borka: Hanna, szeretsz?
Hanna: persze, hogy szeretlek!
B: Csak akkor nem szeretsz, amikor nem vagyok cuki, igaz?
H: de! Én akkor is szeretlek, amikor nem vagy cuki, hanem rosszalkodsz. Lehet, picit mérges vagyok, de akkor is ugyanúgy szeretlek.
B: Tényleg??? A Mami meg az Apa is szeret akkor is, amikor rosszalkodok!

és hatalmas ölelkezés következett <3

Tollal írhatok!

Egy cetlivel jött haza csütörtökön Hanna a suliból, amin ennyi volt hatalmas nyomtatott betűkkel, sok-sok felkiáltójellel:

TOLLAL ÍRHATOK!!!!!!! :)

Teljesen fel van azóta pörögve, mert hát nem mindenkinek írták a füzetébe, hogy mostantól tollal írhat. :) Úgyhogy pénteken már tollal a táskájában ment suliba, és alig várta, hogy végre írhasson is vele. :)

Pénteken megkapták a félévi bizonyítványt is, kitűnő lett. :) Szuper ügyi, pedig elég lazán veszi a suli témát.