Ház ügy

Huhhhh. Hatalmas volt bennem a dilemma, hogy mit válasszunk... A "kényelmesebb" megoldást, hogy fogjuk magunkat, kiköltözünk az elkészült házba, és végre nyugiban éljük az életünket, ingázva heti 6-szor, és ábrándozva arról, mi lett volna, ha... Vagy válasszuk a bonyolultabb, rizikósabb, macerásabb utat? Adjuk el azt, amiért ennyit küzdöttünk, ennyi energiánk, időnk stb ment rá, és kezdjük mindezt elölről csak azért, mert van egy telek, ami jelenleg sokkal közelebb áll a szívünkhöz? Mert onnan nincs több ingázás, minden közelebb, és mert jobb környék? Borzasztó sokat agyaltunk, és a legidegesítőbb az volt, amikor mások tanácsait hallgathattam, hogy ő mennyire örülne helyemben annak is, vagy hogy nem vagyunk komplettek, vagy hogy miért nem tudjuk azt értékelni, ami van, stb stb... Én meg közben csak befele próbáltam figyelni, tudtam, hogy választ fogok kapni erre a kérdésre is. És kaptam, annyit, hogy "TÜRELEM". És onnantól tudtam a dolgom.

Szeptemberben megbeszéltük, próbáljuk meg akkor meghidetni a már majdnem teljesen kész házat. Ha jön vevő, akkor annak így kell lennie tényleg, eladjuk, és kezdjük elölről. Megnéztük a környéken hirdetett új házak árát, azok felső határához tettük fel, mondván nem lehet rá CSOK-ot igényelni, szóval örüljünk, ha elmegy. 2 hét alatt kész verseny alakult ki. 6 érdeklődő volt, abból 5 meg akarta venni, ők versenyeztek érte... Így nem volt kérdés, a házat eladtuk. Még a papírmunka egy része hátra van, de már tudjuk biztosra, nem ez a mi otthonunk. 

Ezzel párhuzamosan, ahogy az előszerződést aláírtuk, elkezdtük tervezni az új házat. A tervező, aki tervezi, már elsőre sokkal inkább megközelítette az elképzeléseinket, mint a másik tervezője. Sok idegeskedés következett, hogy mit is építhetünk és pontosan hova, hogyan. Aztán agyalások, gondolkodások, sok-sok papír összefirkálása, centizgetés... 

Most úgy tűnik, megszületett a 95%-os állapot.  Már csak pár apróság fog változni, de lényeges dolog már nem. :) Ha megkapjuk a végleges terveket, mutatom azt is.