Nagyon megvisel, hogy ilyen gyorsan megy az idő. Ráadásul Barnabás nem kímél ilyen szempontból... 3,5 hónapos, de hát kb olyan, mint egy 6 hónapos... Hatalmas, fejlett. Forog oda-vissza, pelenkázás közben is egy pillanat alatt hason van. Evés közben tekereg, nem ér rá... Próbál kúszni, négykézláb nyomni magát stb... Reméltem, olyan kis picike lesz najd, nint Hanna, hogy sokáig legyen pici babánk. Hát... Majdnem... Lassan kinövi hosszra a mózeskosarat. :/ És dumál, utánoz, teljes határozottsággal nyúl tárgyakért,veszi el és tömi a szájába... És a nevére is kezd figyelni. Úgy érzem, kettőt pislogtam, és már nem is pici baba, hanem nagy baba... :( Próbálok nem keeseregni és élvezni ezt a tüneményt, de azért sokszor összeszorul a szívem.
Ma "nosztalgiáztunk" a gyerekekkel, nagyon élvezték, a blogon visszaolvastam a kiskori szövegeiket. Szakadtak a röhögéstől, miket mondtak. :D Viszont ez most új lendületet adott talán, hogy folytatni kell, legyenek ilyem emlékek Barnabásnak is. :)
És még azt is megtaláltam, hol lehet címkéket beállítani a bejegxzéshez telefonon, hurrá! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése