Ígértem még egy bejegyzést, ami Borka nevéről szól. Azt hiszem életem egyik legnehezebb, de annál jobb döntése volt!
A történet nagyjából épp 1 éve kezdődött, amikor azt álmodtam, hogy terhes vagyok, váratlanul hamarabb megszületik itthon a baba, és még csak neve sem volt, végül a Borbála nevet kapta. Ez az álom iszonyú mély nyomot hagyott bennem. 1 hónap múlva terhes lettem, és onnantól kezdve ott motoszkált bennem, hogy ha lány, legyen Borbála. Innentől nem szabadultam a névtől. De olyan távol állt tőlem ez a név.
Rengetegszer ültem neki, hogy na akkor átolvasom az utónévkönyvet, de kb 1 oldal után elment tőle mindig a kedvem. Egyszerűen képtelen voltam erre a kérdésre hangolódni, koncentrálni. Végül ott tartottunk már augusztus végére, hogy Janót jobban idegesítette, hogy nincs neve szegény babának, mint engem. Így írtunk nagy nehezen mindketten 1-1 listát, amit összesítettünk, és több körben versenyeztettük őket napokig. Minden alkalommal kihúztunk 1-2 nevet a listáról. A végén már egész kevés név maradt.
Most leírom, mik voltak a nevek, és hogyan szűkült a kör:
1. kör:
Bianka, Borbála, Dalma, Eszter, Fanni, Flóra, Fruzsina, Júlia, Laura, Leonóra, Luca, Magdolna, Melinda, Noémi, Nóra, Rebeka, Réka, Tamara, Tímea, Zsófia
Innen elsőre elég sok név kiesett, így maradt a 2. körre:
Borbála, Fanni, Flóra, Júlia, Laura, Luca, Noémi, Nóra, Tímea, Zsófia.
Itt már nehezebb volt szűkíteni a kört, de sikerült, maradt:
Borbála, Flóra, Júlia, Laura, Noémi, Nóra, és itt hirtelen képbe került plusz egy név, a Szófia
Ezek közül már nem sokat húztunk végül ki, a Flórát és a Júliát. Az utolsó listánkon maradt:
Borbála, Laura, Noémi, Nóra, Szófia.
Én a Noémit leszavaztam, mert unokatesómék kislánya is Noémi, de Janó nem hagyta kihúzni, mert neki nagyon tetszett. A Nóra bár nagyon tetszett, tudtuk, hogy túl rövid. Én egy ideig mondogattam, hogy legyen Tomka Laura Nóra, az olyan jól hangzik, de Janó nem akart két nevet. Hannának a Borbála, Laura és Szófia tetszett nagyon. Végül abban maradtunk, hogy képtelen vagyok dönteni, majd ha megszületik, eldöntjük. Igen ám, de megszületett, és még annyira sem voltam biztos a dologban, mint azelőtt. Körülöttünk dobálóztak a nevekkel, szerintem nem sűrűn találkoznak ilyennel, hogy nincs neve a babának előre, mert elég jól szórakoztak rajta. :)
Végül, amikor már muszáj volt valamit mondani, akkor Janóra bíztam, mondjon, amit akar, engem nem érdekel, boldog vagyok, hogy itt van, slussz. :) Ő kis hezitálás után pedig félve, de bediktálta, hogy Tomka Szófia. Valahogy nem lettem boldogabb, és nem is tudtam elfogadni igazán. Aztán amikor sétáltunk kifelé a szülőszobáról, akkor mondtam Janónak, hogy nem tudom, valahogy nem vagyok igazán kibékülve a Szofi névvel... Nagyon tetszik a név, de valahogy olyan fura most... Úgy köszönt végül el tőlem, hogy neki mindegy, ha mégis jobban tetszik a Borbála, akkor változtassam meg, álmodjam meg, mi lenne jobb. :)
Hát onnantól másnap reggelig nyomasztott a kérdés. Mit tegyek?! Maradjon Szófia? Csak aznap született a kórházban 3 Szofi... Vagy hallgassak mégis a szívemre, és változtassak, legyen Borbála...? Egyszer sem tudtam kimondani, hogy Szofi. Nem ment... Másnap reggel, amikor jöttek anyakönyvezni, eldöntöttem: változtatunk, Borbála lesz. Nehéz döntés volt, de hatalmas megkönnyebbülés!!! Ölbe vettem, és ahogy ránéztem, és kimondtam, hogy szia Borka baba, álmában egy hatalmasat mosolygott. Ez volt az első mosoly, és megnyugodtam, jól döntöttem! :)
Az emberek reakciója viszont megdöbbentő... 2 tábor volt az egyik, akinek nagyon-nagyon tetszett a Szófia név, és totál csalódottak voltak, amikor megtudták, hogy megváltoztattuk a nevet, a másik tábor, akik ki voltak akadva a Szófia névtől, mert az milyen név?!?!?! :)
Az egyetlen emlék, nyom, ami arról árulkodik, hogy Borka Szófia névvel született, az a kórházi kis táblácskája. Ott csak áthúzták a Szófia nevet és mellé írták, hogy Borbála. :)
Nehéz, de nagyon jó döntés volt azt hiszem, hogy ezt a nevet kapta pici lányunk. Nem mellesleg azóta nagyon megszerettem ezt a nevet. :)))