Boldogsággal tölt el, hogy Hanna, ha valamit szeretne, akkor az első kérdése nem az, hogy "Mami, veszel nekem egy ilyet?", hanem szinte mindig ez: "Mami, ilyesmit tudsz nekem csinálni?".
Mondjuk a határidő többnyire kicsit irreális, de ez már más kérdés. Ma reggel épp az e-mailjeimet néztem a reggeli kávém mellett, amikor Hanna meglátta, mit nézek... Kötés-horgolás minták, és volt benne egy ló is. Ő meg lecsapott: "Mami, Mami, tudnál nekem csinálni egy pónit???? A Rékának van egy nagy pónija (my little pony), és én is szeretnék egy olyat! Legyen mondjuk sárga a póni, és rózsaszín a haja!!! Lehet azt úgy???? És akkor holnapra legyen kész, mert akkor a Réka zsúrján már tudnánk is vele játszani!! Jóóó????"
Hát persze, hogy jó, csak a határidő nem jó. De úgy örülök, hogy nem azt mondta, hogy vegyek neki is most azonnal egy olyat, hanem azt kéri, csináljak neki. És tudom, hogy ha megcsinálom (kérdés, mikor?!), ő lesz a legboldogabb. De meg fogom csinálni, ha a nem alszom miatta 1-2 napig, akkor is. Mert szeretné. És mert jó látni, amikor megkapja. :)
Egyébként többnyire esti lefekvés után szokott kiselőadást tartani, mi mindent csinálhatnék neki reggelre... :DDD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése