Nagy kedvencem volt mindig. Általános iskolában a színjátszó szakkörön rengetegszer került előadásra. 2 emlék jut eszembe, ahányszor megnézem, vagy meghallom az egyik dalt belőle: a színjátszós évek, és egy szomórú évnyitó, ahol egy hirtelen elhunyt, nagyon szeretett napközis tanárnőt kellett búcsúztatnunk. Egy dallal búcsúztunk Tőle, a Muzsika hangjával. Azóta is mindig az az évnyitó jut eszembe, ha meghallom a dallamot.
Ma délelőtt Benedek épp a Muzsika hangját kérte, hogy nézzük meg DVD-n. Próbáltam lebeszélni, de nem ment, így betettem. Én már annyiszor láttam, hogy nem is nagyon szoktam figyelni, de most valahogy fél füllel mindig ott jártam, és hallgattam, néztem. A sors iróniája, hogy épp az ominózus dalnál szólt Janó telefonja. Anyósom hívta egy szomorú hírrel, amire ugyan mindenki számított, mégis szíven ütött. Janó nagypapája elment... :(
Azt hiszem, innentől ha ezt a dalt hallom, mindig ő fog eszembe jutni.
Mi ezzel búcsúzunk Dédi papától. :(
"....Már sejtettem rég, hogy elmegyek én, el én.
Fönt új csillag kél és hív ez a fény, a fény....
Bár hallom a völgyek felől, még szólnak az árnyak, hogy várj.
Így hát várom, hogy szól-e ma hozzám e szép zöld táj....."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése