Ágy

most csak telefonrol teszek fel képet, de mindenki kívàncsi, milyen a szoba.  Majd teszek rendes képet is, ha kész minden.

37 hetes

Készült ám kép, zajlik ám az élet, csak épp időm nem sok van itt ücsörögni. :)

Vasárnap még elutaztunk 3 napra Inárcsra, egy utolsó négyesben töltött rövidke pihenésre, majd írok róla külön.

Tegnap reggel vérvételre kellett mennem, közel 1,5 óra alatt sikerült is végeznem... Aztán még elszaladtam a dm-be, mert meg akartam venni a hiányzó cuccokat a kórházi csomagba, meg a gyerekeknek elfogyott a fogkrém. Addig a gyerekek délelőtt Zsófiékkal voltak (és ahhhhh milyen felemelő volt egy fél napig nyugiban intézni a dolgaimat!!! :) ). Nekem még be kellett mennem a kórházba egy 1. NST-t megejteni, meg a dokinak megmutatni a leletet, meg UH időpontot egyeztetni. Jövő szerdán újra NST, aztán UH, aztán megvizsgál doki, mi a helyzet. Hazafelé gyorsan vettem még tököt, azt gyorsan meg is főztem, amikor hazaértem, közben a konyhaszekrények ajtaját lesikáltam (illetve nem mindet, még maradt 2), meg pakolásztam, aztán már jöttek is a gyerekek. Amíg ők aludtak, én kicsit lazsáltam, aztán palacsinta sütés, meg miegymás. Na szóval elvagyok, látványosan jobb formában, mint Benedekkel ilyenkor. Visszaolvastam, ilyenkor már vele is kezdtem szenvedni, hogy nem tudok aludni, hogy nem jó semmi, hogy fáj minden, hogy bedagad a lábam, állandóan keményedek, stb.

Jelenleg nincs különösebb bajom. Nem kapok levegőt időnként, vannak rosszabb éjszakák, de ennyi. Nem fáj semmim extrán, nem dagad be estére ANNYIRA semmim, nem szenvedek minden mozdulat előtt, a gyomrom hol jó, hol nem jó (amikor épp nem jó, akkor azért várom már a szülést :D). Félek is, hogy mikor fogom ezek után úgy érezni, hogy szülni akarok!! Egyre jobban vágyom, hogy lássam, egyre jobban vágyom a szülésre, de arra még nem, hogy ne legyen pocakom!!! Úgy szeretem most!!! :) Végre kevésbé érzem magam bálnának, tegnap felvettem azt a fehér nadrágot, amit Benedekkel hordtam, akkor kb csak az volt rám jó utolsó hetekben, és olyan voltam benne, mint egy bálna, na most egész embernek éreztem magam benne! :) 

A 37 hetes pocak ilyen:

még a 37. hét, köszönet érte Németh-Helmeci Andreának! :)

És hogy hogy állunk készültségileg: ezerszer jobban, mint pl Benedeknél ilyenkor... :) 

-2 név maradt, ebből választunk majd, ha megszületett minilány

-Kell még egy matrac Benedeknek az ágyba (kedden pont elfogyott, amikor mentünk, így várni kell rá kicsit), 

-el kell hozni a testvérfellépőt, 

-kéne Hannának egy ovis cipő, 

-van az örök mumus, a mosógép átrakása, meg a tükör vétel ikeában

-viszont tegnap kipróbáltuk: befér 3 gyerekülés a kocsiba, HA Hanna ülésébe ül Benedek, Benedeké helyett meg Hannának egy 15-36 kg-os ülést kötünk be. Nem vagyok elhalva a nagy üléstől, elég nagy még Hannának, de most ez van, máshogy nem férnénk be...

-meg persze van a hülye takarítási láz, még a nappali-konyha hátra van a nagytakarításban, és lassan az egészet kezdhetem amúgy is elölről. :D De most megyek is, kezdem a nappali ablakainak pucolásával az ügyet (kééééééééééééééééééééész), mert aztán meg el kéne indulni játszótérre is (letudva, oviban is jártunk, naaaagyon szép az új csoportszoba).

Ja és amit alig várok: hogy hétfő legyen!!!!!! Végre kezdődik az ovi, Hanna borzasztóan unatkozik már itthon, egész nap csak Benedeket bosszantja, aki ettől felettébb hisztis persze.

Alakulunk!!!! :)

Huhhh, zajlik az élet nálunk, 1 percig sem unatkozom! 

Tegnap voltam egy utolsó orvoslátogatáson, levette a kenetet, megvizsgált, megbeszéltük a továbbiakat.

Jövő szerdán még egy vérvétel, aznap délelőtt NST, aztán a kórházban orvos, kapok időpontot, beutalót egy utolsó kórházi uh-ra. 

Minden a legnagyobb rendben, biztosított róla kedves doktorbácsim, hogy hát ismét nem sikerült pici babát összehoznunk, de ez nem az ő hibája. :D Szerinte 3,5 kiló körül lesz, nyilván függ attól, hogy mikor születik. Szerinte tapintásra most olyan 2800 g körül lehet, és telis-tele vagyok gyerekkel, de ezt már megszokta tőlem, hogy ilyen típus vagyok. :) Ja és semmi jel nem utal arra, hogy most hipp-hopp szülnénk, úgyhogy már nem is aggódok!!! :)

Tegnap este addig magyarázott Janó, hogy megelégeltem, leültünk nevet választani!!! :) Odáig jutottunk, hogy 20 helyett maradt 4, ebből választunk majd még, ha más nem, akkor szülés után. :)

Ma megérkezett az emeletes ágy!!!! :) Úúúúúgy örülök, hogy ez is megvan!!!! És annak méginkább, hogy lesz időm Benedeket hozzászoktatni. Ugyanis délután 2 perc alatt szokott elaludni, hát most fél órát szenvedtem vele, mire elaludt. Mi lesz így este...? Na de remélem pár nap és megszokja! Majd még kapnak 1-1 falmatricát, meg a kicsi is kap valami újat, úgy unom ott azt a macit... :D

Még egy matracot el kell hozni Benedeknek az ágyhoz, mert most az még hiányzik, és a régin alszik, ami majd Hugié lesz. A kiságyat is összeraktam, ágynemű kimosva várja kis gazdáját! :)

És még ebédet sem kellett ma főznöm, mert drága férjem elvitt minket ebédelni!!! :)) 

 

Végre megvettem a testvérfellépőt is a babakocsihoz, hát ez megváltás lesz Benedekkel! :) És Janó elintézte a TGYÁS papírjaimat is, így már az is megvan, immáron nem GYES-en, hanem TGYÁS-on vagyok újra. :)

Most aztán már tényleg csak apróságok vannak hátra: 

-nagyon szeretnék egy lépcsős wc-szűkítőt Benedeknek, hogy ha szoptatok, akkor is tudjon egyedül pisilni menni

-a falmatricákat megrendelni (ha nem lesz meg, túléljük :D)

-melltartót kéne venni, mert azok sajnos egytől egyig tropára mentek, akkor váltottam vissza a simára, amikor az utolsó is teljesen tönkre ment. 

-még a kórházi csomaghoz kéne venni 1-2 hiányzó dolgot, de szerdán azt is beszerzem! :)

Most pedig megyek, nekilátok a vasalni valóimnak.

36 hetes

Már csak 26 nap van a kiírt dátumig. Hihetetlen. Mikor rohant így el az idő?!?!?! Hannával ilyenkor már tűkön ültem, Benedekkel épp kezdtem megnyugodni a költözés után, és kezdtem vágyni a szülésre. Most meg azt mondogatom, hogy még eddig semmiképp, addig semmiképp, majd ekkor, majd akkor. :) Egyszerűen nem unom még, szeretem, hogy itt a pocakom, ki akarom még élvezni. Úgyhogy most azt mondom, hogy a betöltött 38. hét előtt nem akarok szülni. :) Bár már az is csak 1,5 hét........... :O 

Ami nehézség, és eléggé idegesítő, utálatos, az a gyomrom... Úgy látszik, ez a babavárás a gyomromat viseli meg leginkább. Jelenleg ott tartok, hogy 2. hete alig merek bármit enni, mert utána ülni nem tudok, mert akkor hányingerem van, illetve ha az elkezd múlni, akkor jön a sav... Szóval jobb, ha nem eszem, és lehetőleg egész nap talpon vagyok, mert akkor nincs gond. A fészekrakás teljesen eluralkodott, állandóan kitalálok valamit, hogy mit kéne még megcsinálni... Holnap fürdő nagytakarítás, ajtók lepucolása, meg a szokásos heti takarítás. Aztán este orvos, meglátjuk, mit mond, kíváncsi vagyok!!!

Ja és elkezdtem a málnalevél teát meg a homeopátiás bogyókat is....

És a 36 hetes pocak:

Tapasztalat

Jó buli 36 hetes terhesen tűzijátékra, koncertre menni. Ha nem 3. terhesség lenne, lehet, hogy a mentőautóban töltöttem volna a koncert egy részét. :)

Tegnap a szokásos reggel fél 6-os kelés után nekiestem a lakás 3. részletének rendbe rakásának (gyerekszoba, háló már kész, illetve az ágy érkezésével teljesen kész lesz), ez eltartott fél 12-ig. Addigra már épp elég fáradt is voltam, pihenésképpen átmentünk anyukámékhoz ebédre. Délután hazajöttünk 5 körül, akkor még kicsit folytattam a rendrakást, majd jöttek apósék vigyázni a gyerekekre, mi meg Janóval elindultunk: Gellért térről gyalog a Dózsa György tér felé (közben megspékelve egy kis visszafelé haladással, mert felszaladtunk Ádámékkal haza pulcsiért). Már a tűzijáték alatt nem volt az igazi az ügy, úgy éreztem, mintha a baba mindjárt kiesne belőlem. Így többszöri megállás után Janó úgy döntött a Rudas fürdőnél, hogy kész, nem megyünk tovább, és választhatok, hogyan óhajtok hazamenni. :D Elindultunk, hogy akkor ő bizony beültet egy taxiba, és jöjjek haza, mert ennek értelme nincs! Na de mire taxit találtunk volna, már rég a Döbrentei téren voltunk, akkor meg már én erősködtem, hogy de koncertre akarok menni, és már nincs is messze!!!! :D Végül elvánszorogtunk a koncertre, és nyugdíjasok módjára ülve hallgattuk. :)) De a semminél jobb volt így is! Ellenben a hasam nem javult ülve sem, sőt.... Egyre gyakoribb, egyre erősebb hullámok jöttek, egy idő után már hátam mögött támaszkodva szuszogtam 1-1 fájás alatt. Janó meg persze aggódott, na meg kicsit mintha Ádámék is. :D Én meg tudtam, hogy nagy gond nem lehet. Ha netán szülünk, akkor sincs nagy baj... De azért Janó mondta, hogy induljunk el még a koncert vége előtt haza, hogy ne a tömeggel egyszerre induljunk. Hazafelé volt még 5-6 erősebb, igen kellemetlen fájás, de itt a busztól sétálva már egyértelműen éreztem, hogy csak jóslók, nem egyforma erősségűek, és még csak kb sem egyforma időnként jönnek. Itthon még amíg le nem feküdtem, addig jöttek mentek a hullámok, aztán lefeküdtem, elaludtam, és minden el is múlt. 

Na de ha ez egy első terhesség, lehet, megijedtem volna...... :D Most meg úgy voltam vele, kb 50 m-t kell sétálni a mentőautóig, ha nagy a gáz, de hát miért is lenne, hol van még a szeptember!!!!!!!!!!!!! :DDDDD

Most így kemény 4,5 óra alvás után (1-kor lefeküdtem, fél 6-kor Benedek természetesen ébresztett) egész jól vagyok, szerintem közre játszhatott a hidegfront+telihold is, na meg hogy véleményem szerint ez a minilány nem igen úgy fekszik jelenleg, ahogy kéne, és sokkal nehezebb a pocakom... 

Tapasztalat: egy Ákos koncert cseppet sem unalmas így a terhesség 9. hónapjában!!!!! :DDDD
Ja és arra azért épp elég volt ez a tegnapi móka, hogy kicsit megijesszen, és tényleg nekilássak a kórházi csomagnak, meg a hiányzó dolgok rendezésének!!!! ;)

(este vagy holnap lesz pocakfotó is talán)

Szuperül...

Szuperül vagyok: 

Tegnapra sikeresen rajtam is kitört ez a nyamvadt vírus, hányni ugyan nem hánytam, de megpusztulok, úgy fáj a gyomrom, iszonyat hányingerem van, a hasam ment. Este gondoltam, talán reggelre kialszom. Hát nem nyert... Nem elég, hogy nem vagyok jól, Benedek megint 5-ször kelt éjjel, volt minden, víz ivás 2-szer, kakaóért visítás 1-szer, meg 2-szer csak úgy... Ezt éjjel 1-től reggel 6-ig produkálta, nekem minden kelés után kb fél óra volt, mire nagy nehezen visszaaludtam, időnként gondolkozva, hogy mégiscsak a fürdőben kéne kikötnöm, ki tudja, mi jön vissza...  6-kor pedig szintén nyűglődések közepette keltett, hogy akkor most reggel van... 

Ennek megfelelően érzem most magam, és azt hiszem a mai nap a túlélésről fog szólni, nem pedig a takarítás-főzésről... :(

35 hetes

Ez most valahogy valamiféle vízválasztó az életemben, fogalmam sincs, miért... Talán a napok óta éjjel aludni nem hagyó jóslók is közrejátszanak, talán a hűvösebb levegő, amitől érzem az ősz közeledtét, meg biztos Ágival való találkozás is.

Most hirtelen olyan közelinek tűnik a szülés, a nagy találkozás. Igyekszem minden pillanatot élvezni, és úgy alakítani a dolgokat, hogy mindenre jusson idő.

Így, hogy lehűlt kicsit a levegő, végre ki tudnék mozdulni a gyerekekkel, erre Hanna elkezdett valami jó kis vírust a hét elején, mire ő teljesen rendbe jött, ma hajnalra Benedek is elkapta... És most délutánra már én sem vagyok a toppon, kavarog a gyomrom, olyan vagyok, mint akit fejbe vágtak...

Na de a 35 hetes pocakfotó:

Szépen növöget, szerintem most már talán kevésbé fog (legalábbis merem remélni!!!!!:D). Bár az is biztos, hogy nagyon változó a formája, attól függően, hogy forog épp a kisasszony.

Ja és mivel többen jeleztétek, hogy milyen kár, hogy nem lehet a régi bejegyzéseket olvasni, főleg a szüléseket, így a régi blogból azokat át fogom ide másolni, és régebbi dátummal el lehet majd olvasni! ;)

Áginál

Délelőtt elmentünk gyorsan Ágihoz, mivel már csak pár napig dolgozik, aztán szabira megy (kicsit félve indultam neki, Hanna nincs jól). Tegnap este direkt összeírtam a kérdéseimet, hogy tuti ne maradjon ki semmi.

Amikor elkezdett kérdezgetni, hogy és hogy állok a kórházi csomaggal, meg hogy állok ezzel-azzal, mindenre rávágtam, hogy kb sehogy... Mondta, hogy azért ne legyek ennyire laza, jó lenne elkezdeni készülni a szülésre.. :D Készülök én nagyon is, csak nem ilyen formán! :D

De a lényeg:

-megkérdeztem legnagyobb aggályomat: hogy mi van akkor, ha úgy megyünk szülni, hogy nincs neve a babának (khm... igen, feltehetőleg ha eddig nem lett, most már nem is biztos, hogy lesz addig...). Mondta, hogy ha ott van, mire beérek a kórházba, akkor nincs gond, ő tölti ki a papírokat, max kihagyja azt a részt. Amikor megszületett, akkor viszont valamit mondani kell, amit beír a papírra, meg a karszalagra, aztán még másnapig ezen változtathatunk, ha meggondoljuk magunkat (na azért ez durva lenne már, bár még akár ez is benne van a pakliban :D)

-összeírtuk a homeos bogyókat, hogyan szedjem, meg mondta, hogy ha végleg elhagyom a magnéziumot (amit amúgy is kb heti 2-3 szemet vettem eddig max be, de amúgy 1 hét múlva), akkor kezdhetem a málnalevél teát is.

-adott újra listát a kórházi csomaghoz, hátha kedvet kapok, és végre elkezdem összerakni :D Azért az affinitásomat látva mondta, hogy annyit kér, hogy ha most megyünk hazafelé, akkor legyek drága, és a steril ruhát vegyem legalább meg Janónak. :DDDD Nem értem, szerintem ráért volna még, de egye fene, megvettem... :D

-dokimon is kicsit meglepődött, mert ő is félvállról vesz mindent, és igenis, és KELL még egy vérkép (elkerekedett szemmel nézett, amikor mondtam, hogy egyetlen vérvételen voltam eddig, a cukorterhelésen :D), ha csak addig nem szülnék, mire be tudnánk iktatni (2 hét múlva, és nem, akkor még nagyon nem tervezek ilyesmit!!!!)

-kérdeztem az alternatív szobában szülést, nem kecsegtetett sok jóval... :((( Félek, nem lesz belőle semmi, pedig nagyon elterveztem, hogy na majd most vízben vajúdás-szülés lesz (Benedeknél is tök jól esett a zuhany alatt lenni végig, de ott szülni már nem tudtam volna hogyan, hisz csak labda volt....). De azt mondta, hogy a remény hal meg utoljára, hátha most szabad lesz az a szoba!

-és mondta, hogy a héten hívjam fel a kórházat, és kérjem ki az első NST időpontot is... Mondtam, hogy jövő héten én még nem tervezek ilyen helyekre menni. Mondta, hogy ok, de 37 hetesen azért menjek mindenképp.

Mondta, hogy hát sajnos a szülészet anyagi helyzete nem túl fényes, így már nem finanszírozzák az újszülöttek pelenkáját, popsitörlőjét, hintőporát. Ezeket mind nekünk kell vinni, mondta, hogy a szülő csomagba is tegyek be 1 db pelenkát, mert azt szülésnél kérni fogják, mert annyit se kapnak... Döbbenet, régen azért szülés után, meg napi kb 1 db pelust a kórház adott...

És ha netán szabi alatt szülnék (ő nagyon erre készül), akkor időben hívjam, inkább jön potyára, de neki min. 1 óra, mire felér, és nem szeretne lemaradni semmiről. Lehet, jobb lenne kivárni a szept. 16-ot, akkor már úgyis dolgozik. :)

Hát így állunk, jó volt látni, jó volt beszélni vele, még ha nem is nyugtatott meg minden téren maximálisan. :)

Ez a vizipók....

... ez egy csodapók!
Minden egyes vízzel való találkozása döbbenet számomra. Teljesen természetes közegének érzi a vizet... Gond nélkül lebukik, feljön, fejest ugrik, vagy csak becsusszan, mindezt magától, soha senki nem mutatta neki, nem győzködtük...

34 hetes

A 33 hetes fotózás kimaradt, nem volt hozzá semmi kedvem. Már a 32 hetes képek is extra bénák voltak, és ahogy elnézem, ez hétről hétre csak rosszabbodik, így nem is sok értelme van már az egésznek, mert ezekből a képekből igen nehéz lenne olyan képet csinálni, mint anno Benedeknél meg Hannánál. Azért csinált 1-2 képet Janó.

Most a 2 hét alatt elég sokat nőtt a hasam, ez akkor tűnt fel, amikor Ádám küldött nekem 32 hetes fotókat, hogy ott milyen picinek tűnik a hasam a mostanihoz képest. :) De mutatok olyat is:

A 34 hétről meg annyit, most kezdem érezni, hogy tényleg terhes vagyok... Nem is fizikailag, inkább idegrendszerileg, lelkileg. Elég labilis kezdek lenni, ingerlékeny, stb... De ez minden terhesség vége felé így volt, el fog múlni. :) Keményedni kezdek elég rendesen, van, hogy éjjel is arra ébredek, hogy levegőt alig kapok tőle... 

Tegnap bánatomban viszont elmentem DM-be, hogy megvegyem a hiányzó dolog egy részét legalább. Már csak betét kéne majd nekem (remélem kapok receptet rá), meg pár apróság. Ágyat is megrendeltem, remélem 2 hét, és itt lesz az is, addig még egy matrac kell hozzá.

Jövő hét elején megyek a szülésznőhöz egy utolsó megbeszélésre, akkor el is kezdem a homeopátiát, meg a málnalevél teát. Eszméletlen, hogy már itt tartunk.... :O

Düh...

Kegyetlen dühöt és szomorúságot érzek... Hetek óta megy a huzavona, hogy apsomék elvinnék Hannát meg Evelint nyaralni. Hanna ha épp órákig győzködték apósék, akkor rábólintott, amúgy meg közölte, hogy nem szeretne nélkülünk menni. Mint ahogy ott aludni  sem hajlandó sehol nélkülem...

Persze éreztem én, hogy én vagyok már megint a mumus, mert biztos én tartom vissza a gyereket.

Aztán az utolsó döntés az volt, hogy akkor mehet, ha hétvégén előtte ott alszik apóséknál, hogy lássuk, működik-e. Nem akart ott aludni. Én ezzel eldöntöttem, nem mehet sehova.  Persze apósék azért mondogatták neki, hogy na majd meglátjuk, úgyis tőlünk mennek, majd még addig eldöntheti...

Tegnap többször beszéltek skype-on, ahol Hanna közölte, nem szeretne menni, mire após mondta, hogy jó, nem baj, akkor nem jön, de még holnap eldöntheti, ha itt lesznek. Ezek után éjjel Hanna beköltözött mellém az ágyba (lehet véletlen, de szerintem szimplán szorongott már akkor), és nem lehetett visszaküldeni a helyére. 

Reggel megjöttek apósék, Hanna még mindig határozottan mondta, hogy nem szeretne menni. Aztán lementek a kocsihoz együtt, nem tudom, mit mondtak neki, de beletörődve a sorsába, könnybe lábadt szemmel mondta nekem a szobában, hogy igen megy velük. Persze felvette a pörgést, de puszit nem mert adni, rám nem mert nézni. Mindez persze Janó döntése is volt. Tudtam, nincs esélyem egyedül 3 ember ellen, és hiába vagyok én az anyja, hiába ismerem én, hiába láttam az arcán az ijedtséget és megfelelni akarást a nagyszülők felé, nem tudtam kiállni mellette, érte. Tudom, hogy egy életen át hallgathatnám. Az meg, hogy a gyerek mit érez majd ott este, hát ki a fenét érdekel?! Az, hogy így is érzi, hogy változnak a dolgok, ahogy közeleg a szülés, és anyásabb, mint valaha, de ezek után esetleg méginkább az lesz, és levegőt nem vehetek majd nélküle, az legyen az én bajom, akkor már én vagyok az anyja... Persze tudom, elsülhet pont fordítva is, és megszűnik ez a fajta iszonyú ragaszkodás, szorongás a nélkülem alvástól.

Azért is borít ki ennyire az egész, mert van jópár emlékem gyerekkoromból. Soha nem erőltettek semmit rám különösebben, de emlékszem, amikor gyomorgörcsöm volt a szorongás miatt, amiért valahol ott kellett maradnom... Van emlékem arról, amikor csak 1 délutánt töltöttem ovistársnál, de én sírva, a videón az órát bámultam, hány perc múlva jönnek értem...... Emlékszem, amikor Balatonra mentem nagymamáimmal, unokatesókkal, és mondta nagymamám, menjünk, hívjuk fel anyukámat, nem mertem, mert féltem, elsírom magam. Meg az erdei iskola általánosban, amit egy másik lánnyal végig sírtunk... Na és ezek után kívánjam ugyanezt Hannának??? Aki még csak 4 éves, és aki még sokkal ragaszkodóbb, mint én, sokkal befelé fordulóbb, érzékenyebb...

Janóra piszkosul haragszom, mert soha semmiről nem dönt sem a gyerekek kapcsán, sem semmi itthoni ügyről, mert nem tud mit mondani, max annyit, kérdezzem meg fórumon a lányokat, ők mit tennének. És akkor itt egy ilyen döntés, amiben meg csak azért is ellenem dönt, figyelmen kívül hagyva az érveimet, és Hanna lelkét. Persze, egy 4 éves gyereket be lehet hülyíteni a jajjj nyugi, nem kell aludni, csak ha már fáradt vagy nagyon, meg jajj persze 100-szor is felhívhatod Mamit, ha hiányzik stb. dumával. Haragszom, hogy mindig minden döntést rám hárít, hogy mindenről döntsek én, de ha ő egyszer az életben valamit úgy gondol, hogy majd ő dönt, akkor tojik arra, én mit mondok...

És tudom, én meg Hanna mellett nem tudtam kiállni, de azt hiszem akkor egy életre eláshattam volna magam apósék és Janó előtt. Így Hallgatok, bőgök, tűröm, hogy más döntsön helyettem a gyerekemről... Szar anya vagyok!!!!!!

Nyaralás

Múlt héten Balcsin jártunk, 6 napra. Gyerekek nagyon várták, na meg mi is. Az indulás kicsit nehezen ment, de aztán már minden jó volt.

A napok igen "változatosan" teltek: 6-kor kelés, reggeli-játszóház-strand-alvás-strand-vacsi-játszóház-séta-alvás. Na hát kb minden nap ez volt a menetrend, 1 perc henyélés nem volt megengedett. :) 

Ami említésre méltó strandolás tekintetében:

-Benedek életveszélyes... Semmiféle félelemérzete nincs a vízben, maximálisan természetes közegének tekinti. Ezzel nem is lenne baj, ha mindezt ésszel művelné... :) A tényállás az, hogy lehetőleg senki ne akarja őt fogni, senki ne akarja őt elkapni, ha épp ugrani készül. És nem bánja, ha mindezt karúszó nélkül teheti... Ha nem lenne a pocakom, és lett volna türelmem, lehet, megtanult volna úszni, mert karúszóval nagyon ügyesen úszik, kézzel-lábbal tempózik. A legviccesebb, ha Janó a kenyerébe állítja Benedeket, úgy emeli fel a feje fölé állva, ő meg onnan zuhanhat a vízbe... És ugyan ott még csak kezdetleges volt a dolog, azóta profira fejlesztette FEJES UGRÁSÁT!!!!! Kész vagyok, 2 éves és fejest ugrik a vízbe.... De ha nem fejest épp, akkor bohóckodva így-úgy, fekve a vízbe gurulva, stb....

-Hanna is nagyon ügyes, végre nem fél annyira a víztől, már le mer merülni a víz alá, sőt úszik is víz alatt. Szintén nem ottani teljesítmény, de kipróbáltam, hogy ha le van eresztve a karúszó (az kell, anélkül szerinte nem jó úszni, nem baj, ha levegő nincs benne), és alakul, ügyesen úszik már!!! :) Csak meg kéne győzni róla, hogy megy ez neki, nem kell félni. :)

Ezen kívül: az első 4 nap Karcsiékkal voltunk, a 4 gyerek nagyon aranyos volt együtt. :) Ami rossz volt, hogy a lábam nem hogy javult volna az ottlét alatt, de még rosszabb lett, így aztán mentem vissza nyaralás után a sebészetre (ahonnan persze elhajtottak, mert minek megyek vissza 1 hónap után... Talán mert fáj?!?! Ehh, magyar egészségügy!). Aludni éjjel nem sokat tudtunk a pokoli melegben, de ez itthon is így lett volna... :)

Hanna az égben :)

ezt is imádták!

Benedek az égben! :)

jókedv

Ágy ügy

VASÁRNAP

Élünk, itt vagyok, csak nyaraltunk (Ígérem lesz beszámoló, meg képek is!), aztán mindig van valami. Most épp napok óta tiszta ideg vagyok az ágy kérdés miatt. A tényállás ugyanis a következő:

kinéztük az álom ágyat a gyerekeknek, ismerős asztalos ugyan kicsit drágán, de vállalta, de tudom, megbízható, szépen dolgoznak tényleg. Aztán a dolog csak húzódott, nem jutottunk egyről a kettőre, én júliusra szerettem volna túl lenni az egész ágy kérdésen, hogy legyen időm Benedeket átszoktatni. Végül tegnap jutottunk odáig, hogy egyáltalán egyeztetésre át tudtam menni. Én 2 féle ágy tervvel készültem, az egyik egy egyszerűbb ágy, a másik egy lépcsős, a lépcsők végig fiókosak. Gondoltam, hogy az egyszerűbb az olyan 70e Ft-ból kihozható, hiszen semmi extrémet nem kérek. Egy bútor nagyker oldalán találtam, ott matracostul, fehérre festve 79.000 Ft. Csak nekem azért módosítás kéne rá, mert nem akarok függőleges létrát, hanem döntöttet, ami leakasztható, meg nem 2m hosszú kéne, csak 180 cm, illetve nem kéne 160 magasan lennie a felső szintek, hanem olyan 140-150 körül. Ezekből arra gondoltam, hogy hát ha a boltban haszonnal együtt 79, akkor ismerőstől talán olcsóbb lesz. Nem nyert, festés nélkül, csak pácolva 110.000 Ft+matrac. Pafff. 

A másik ágy az eddig úgy volt, hogy 110+matracból kihozható, de úgy néz ki, mégsem, mert rosszul számolta a festéket, inkább 130+matrac lenne. 

Bármelyiket kérjük, csak aug. végére tudja vállalni. Én meg elkezdtem aggódni, nem kicsit. Mi van, ha még az is csúszik valami miatt, aztán nem készül el???? 

HÉTFŐ

A fő bajom, hogy ez a pár változtatás nagyon kéne ahhoz, hogy jó legyen nekünk az ágy, viszont nem találok olyat, ahol 1-2 hét alatt most produkálna nekem bárki ilyet... Találtam egy olyasmit, mint ami a drágábbik terv, igaz lányos, mert rózsaszín-sárga, de azt mondtam volna, nem izgat, csak legyen valami. De nem jó, mert nem fér be a szobába, annak is 2 m a fekvőfelülete....

Átrendezni nem lehet semmit a szobában, már a szoba cserén is agyaltam, de a francia ágy + baba ágy sem fér be ebbe a szobába együtt... Mondtam már, hogy mennyire marhára utálom, hogy két ilyen kis lyuk szobában élünk?!?!?!??!?!!

Janó sem lendít a helyzeten. Neki mindegy milyen, mekkora, mennyi, milyen színű, hogy néz ki, találjam ki, legyen jó, tartós, és ha úgy adódik, el lehessen adni. Na kösz!

Update: tegnap találtam egy tök egyszerű ágyat, igaz nem egy szépség, meg nem az elképzeléseimnek megfelelő, DE: nem olyan drága, döntött létrás, 160x80-as fekvőfelületű, és én határozom meg, milyen magasan legyen a felső szint. 2-3 hét alatt elkészül, holnap meg is rendelem!

És még mai szuper hír, hogy végre sikerült megszereznem a hónapok óta üldözött könyvet!!!! :)

És ha már ilyen pozitív a mai nap, elhatároztam, innentől minden héten 1 helységet kipakolok, lomtalanítok, kitakarítok. Így talán szülésre a lakás végére érek, ha nem adom fel útközben... :)))