2 hetes

Mintha ezer éve lett volna már, hogy megszületett, mégis, mintha tegnap még a pocakomban rugdosott volna... Még mindig olyan hihetetlen, hogy itt van, hogy megszületett.

Eszméletlen gyorsan fejlődik, napról napra egyre többet van ébren, egyre többet nézelődik.

Még mindig azt mondom, ő a legnyugodtabb hármuk közül, olyan kis nyugodt, békés, finom baba. Na persze azért ha éhes, akkor tud reklamálni. :) 

Fürdeni továbbra sem szeret különösebben, bár már volt 1 alkalom, amikor csak az elején sírt, aztán megnyugodott. De nem is fürdetem, csak 2 naponta.

Enni általában 80 grammokat szokott, bár ma rekordot döntött, egyszer 110, egyszer 100 grammal. :) És kerekedik iszonyúan, a combja már nem olyan kis vékonyka, na meg a mérleg is azt mutatja bizony hízik Minilány rendesen... :) 

És ha minden igaz, ma megejtjük az első sétát is!!! :) Tegnap délutánra terveztem, de olyan sűrű volt a nap, hogy kimaradt, meg a végére én sem voltam jól.

És íme, Borka első nyitott szemes képe, 13 naposan. :)

Lányok

Hanna

Azt hiszem, ideje minden gyerekről írnom 1-1 bejegyzést.

Mindjárt 4,5 éves, hihetetlen. Pont most délután hallgattam Borkával  Szinetár Dóra babalemezét, amiről egyszerűen mindig Hanna jut eszembe. A terhesség 2. felétől iszonyú sokat hallgattam ezt, meg utána is még 1 évig rengeteget hallgattuk Hannával. Úgyhogy ma eszembe jutottak azok az emlékek, mintha most lett volna... Aztán tessék, itt egy önálló, okos, ügyes nagylány...

Az oviba szerencsére elég hamar visszaszokott, pedig féltem tőle. Borka születését is hihetetlenül jól kezelte, kezeli. Sajnáltam nagyon eddig, hogy a betegeskedése miatt nem babázhat, mert annyira láttam, hogy úúúgy megsimogatná, megpuszilná, de tudta, hogy nem nagyon szabad.  De talán most már lassan pótolhatja! Ha teljesen meggyógyul, elkezdem vele az immunerősítő kúrát, meglátjuk, segít-e.

Na de ami miatt Hannáról írni akartam: a rajzolása. Eszméletlen, hogy pár hét alatt micsoda áttörést sikerült elérni nála. Végre mer rajzolni!!! Eddig is rengeteget rajzolt, de a rajzolás abból állt, hogy kért egy papírt, rajzolt rá 1 embert, és ennyi. . A világért sem volt hajlandó semmi mást. Esetleg olyat volt hajlandó, hogy a többi dolgot ráragasztotta, ha mi megrajzoltuk. Aztán még a Borka várás utolsó hetében játszottunk sokat olyat, hogy ő mond valamit, azt én lerajzolom egy papírra, és ő mellé rajzol 3 másik ugyanolyat (tulipán, virág, ház, stb). Aztán amíg én kórházban voltam, anyukáméknál Zsófival is rajzolt-színezett sokat. Most pedig a múlt hétvégén VÉGRE ELKEZDETT RAJZOLNI!!! Felszabadultan, akármit, ha sikerül sikerül, ha nem, nem, de próbálkozik, és nem csak 1-1 dolgot rajzol, hanem egész képeket. Sajnos az első ilyet Benedek összefirkálta, így kértem, rajzoljon nekem másikat, ehhez láthatóan nem volt sok kedve, így össze-vissza rajzolt, de a különbség így is jól látható.

Színezni végképp nem volt kedve, állítólag ma rajzolt nekem az oviban, csak bent felejtette, kíváncsi vagyok nagyon!!! A képen amúgy egy ház, egy pillangó, egy ember, virágok, tulipánok és napocska szerepelnek! :) De tud cicát is rajzolni, meg autót, meg csomó mindent. Ja és már nem csak az Apát tudja magától leírni, hanem a Mami, Hanna is megy. :) A Benedeket még betűzni kell neki. :))

Mit ad?

Nem erre a bejegyzésre készültem most, de ez most prioritást élvez maximálisan.

Ma megkaptam a képeket Anditól, amiket a szülőszobán készített. Az egy dolog, hogy órákig tudnám nézegetni őket, és bőgni minden képnél, mert annyira szép emlék. De az, hogy utólag mit adnak ezek a képek, az hihetetlen, elmondhatatlan, leírhatatlan.

Janó ahogy fogja a kezem, ahogy segít, ahogy törölgeti a homlokom, ahogy az időt méri... Csupa szeretet, féltés, gondoskodás, odafigyelés....

Ági ahogy a pocakomat fogja, na hát ezen képes lennék akármeddig bőgni. Annyira bennem van, ahogy mindig megsimogatta a pocakom, ahogy fájások közben hozzám ért, és segített, ahogy lelkesített. És most a képek pontosan ugyanezt az érzést adják vissza. És persze potyognak a könnyeim. Újra és újra azt kell mondanom: jó helyen voltam, jó kezekben, szeretetben! És megerősítette azt az érzésemet, hogy igen, még egy vágyam teljesült, ami Benedeknél kimaradt szülésnél: Ági tényleg ott volt végig, végig érezhettem a szeretetét, biztatott végig, mintha nem csak egy szülésznő lenne, hanem dúla.

A hálám pedig kifejezhetetlen, amiért Andi megoldotta, hogy ott tudjon lenni, hogy ezeket a pillanatokat megörökítse. Köszönöm Andi!!!!!

Első találkozás

Borka születése után 2 órával:

köszönet a képért Ádám!!!!

Csúcs...

Hanna már pénteken úgy jött haza az oviból megint, hogy éreztem a hangján, hogy valami nem ok... Persze, náthás lett, köhög azóta is nagyon. Szombaton már Benedeknek is ömlött a taknya, tegnap estére már ő is nagyon köhögött. Legideálisabb egy 1 hetes gyerek mellé.

Hannát már csak azért is küldöm oviba, hogy ne itthon üljön és küzdjek még vele is. Amúgy nem küldeném, mert tényleg nagyon köhög.

És akkor ehhez a ma éjszaka: hát pontosan már fel sem tudom idézni, mikor mi is volt, egybefolyik már minden. Este Borkát letettem aludni, aztán Hanna meg Benedek is ment az ágyba. 10 perc se kellett, Benedek üvöltött. Fújt a szél, ilyenkor búg az ablakszigetelés nagyon, ők meg rettegnek tőle. Megvigasztalni is csak Janó tudta. Én fél 10-ig ültem bent náluk kb, akkor leváltott Janó, végül az ölében aludt el Benedek talán 10-re. Már itt sejtettem, hogy bajok lesznek éjjel.

Voltak is!

Túl azon, hogy a 2 gyerek kánonban köhögött-készült megfulladni a köhögéstől, Benedek felébredt a búgásra megint olyan 1 körül talán, és onnantól nem tudtuk visszaimádkozni az ágyába. Csak a mi ágyunk volt jó, úgyhogy Janó maga mellé fektette, innentől egész éjjel mellettünk köhögött. Aztán Hanna is felébredt, jött a sírás, hogy ő is fél, nem akar az ágyában aludni. Na ezt már nem hagytam, kizárt, hogy a 2 beteg gyerek mellé majd még Borkát is odavegyem szoptatni... Úgyhogy Hannát visszavitte Janó az ágyába, én kb fél órát fetrengtem nála a szobában, hogy visszaaludjon, akkor tudtam visszafeküdni aludni én is. Persze éjjel többször ébredt még Benedek a köhögés miatt, nem tudom, hogy ilyen hurutos köhögésből lehet-e még krupp, de ahogy sírt, nagyon csúnyán vette a levegőt, féltem kicsit, hogy még az is jön, de nem volt gond, csak sírt, szenvedett.  Majd 6-kor úgy döntött mindkét gyerek, hogy nekik ebből elég volt, keljünk fel. Rém kipihent vagyok, és azt hiszem Janó is hasonlóan kipihenten fog kelni....

Itt egyedül aki ugyanolyan békésen aludt széltől, többiek sírásától-köhögésétől függetlenül, az Borka. Egy szavam nem lehet rá, komolyan.

NEM AKAROK TÖBB BETEGSÉGET, ELÉG VOLT!!!!!!!!!!!!!!!!!!

1 hetes

Nem győzöm kapkodni a fejem... Bizony, 1 hete született már Minilány... Hihetetlen...
Imádjuk, csodaszép, csodajó baba. a napi 1-1 hasfájáson kívül egy hangja nincs, a mózesben szundikál (a legnagyobb zajban is) vagy nézelődik (nagyon keveset még, csak félhomályban inkább). Éjjel is alszik, már ha mellettem fekhet. A kiságyról hallani sem akar, ott nyűglődik, szenved. Így ő velünk alszik egyelőre, és éjjel 1-2 alkalommal kel max. Attól függ, este hogy jön ki az evés.
Apropó evés. Azt hiszem mindkét gyereket lekörözi minden tekintetben... 100 grammokat eszik, és 1 hetesen tart 3.470 grammnál. Döbbenet. De látszik is rajta, kerekedik a pofija, meg a combja sem annyira vékonyka már (bár még így is olyan kis picike). :) Fürdetni nem nagyon fürdetjük, épp csak a popsiját, nincs is olyan meleg, utálja is a vizet, nem látom értelmét.

Hát ilyen egy 1 hetes Borka baba! :)

09.15-én hajnalban :)

1 héttel később :)

Képek

Igaz még pár héttel ezelőttiek, de a kórházban kaptam meg őket, és hát na... oda vagyok értük!!! :) És mennyire hiányzik a pocak.... :(((
Mutatok párat Andi képeiből:

Kórházi napok

A mostani kórházi napok teljesen mások voltak, mint Hannánál, Benedeknél.

A kórházi protokoll szerint 48 órát kell eltölteni a babával a kórházban, akkor leveszik a PKU-t, megkapja a BCG-t és mehet. Már, ha délelőtt 10 előtt született, különben +1 nap. Benedeknél ezt nem vártuk ki, így 1,5 naposan hazahoztuk.

Most szintén a +1 nap állt fenn,és bár persze hiányzott a család, úgy voltam vele, eszemben sincs hazajönni, mert legalább ez a 3 nap csak a miénk Borkával. Csak a pihenés, babázás. Persze ehhez kellett még 2 dolog, hogy így gondoljam: 1. sokkal kevésbé tomboló hormonok, 2. hogy kedd délutánig a csecsemősökkel nem volt dolgom (ők szoktak rendszerint kiborítani, amikor mondok/kérek valamit, és hülyének néznek, meg rigolyás anyának...).

Szóval szülés után ugyan beadtuk a kötelező megőrzésre Borkát, ami tartott vagy fél óráig, amíg Janó elrendezte a dolgaimat, én gyűjtöttem egy csepp erőt, meg pisiltem, aztán húztam is vissza érte. Hétfőn nem piszkáltak minket, csak egy fürdetésre mentünk be. Aztán kedden jött mondjuk a fekete leves... majd ők elviszik fürdetni, én ne menjek, és előtte ne etessek.... 1,5 órát vártam, örökkévalóság volt, majd elmentem utána járni, mi a fene is van a lányommal. Hát kérem... ELFELEDKEZTEK RÓLA!!!! Egy szál pelusban egy pokróccal betakarva, vörösre üvöltött fejjel találtam rá a csecsemősöknél, ahol az egyik hölgynek fel sem tűnt, hogy ott üvölt egy meztelen csecsemő........ Kész voltam, na itt kellett elővennem egy zsebkendőt, mert ezt nem bírtam ki bőgés nélkül. Azonnal elhoztam, majd sűrű elnézéskérések közepette jött hozzám a csecsemős, aki elvitte, hogy bocs, szülőszobára kellett mennem... Ja meg tudjak róla, hogy amikor le akarta szedni a köldökcsattot, véletlenül leszakadt a csonk is... BOCS, lehet, hogy kicsit többet kell majd alkohollal törölgetni, mert váladékozik... Há kösz!!!!!!!! Az csak mellékes, hogy eddig eltettem a köldökcsattokat, csonkokat az emlékek dobozba, most ez sincs.

Szerda délelőtt, amikor a kötelező orvosi vizsgálat volt, már nem bíztam a dolgokat a véletlenre. Ott álltam a folyosón végig, mondván engem nem érdekel, nézzenek hülyének, ha a gyerekem sír, akkor én bizony bemegyek érte. Szerencsére már tudták, hogy pattogós anyuka gyerekével hamar végezni kell, így nem kellett órákat várnom. :D És persze minden rendben volt! :)

A szobatárssal most nem volt olyan szerencsém, mint Hannánál és Benedeknél. Mindkettőjüknél szuper szobatársam volt, mai napig imádom őket!!! :) Hát most egy elég fura anyukával kerültem össze, tetőtől talpig tele pillangó tetoválásokkal. Anyakönyvező kérdezte az adatokat, apuka születési dátumáról fogalma sincs, csak hogy 57 éves kb... :D Ezen kívül is elég furcsa és más volt, mint én, úgyhogy túl sokat nem beszélgettünk. Az meg, hogy a szobába látogató nem mehet, hozzá mégis gond nélkül bementek a látogatók hétfőn, az csak hab a tortán. Éjjel meg jajjgatott folyton... :DDD Aztán ők kedden hazamentek, kaptam helyette egy kismama szobatársat, ő aranyos volt, bár látszott, hogy totál ne tud még tekintettel lenni arra, hogy én már szültem, hogy pihennék, hogy este aludnék. De ettől függetlenül tök aranyos volt. Ja meg iszonyú náthás volt, és közölte, hogy hát éjjel kicsit szuszog. Mondom oké, semmi gond... Aztán rájöttem, hogy ez a finom felvezetése volt annak, hogy úgy horkol, hogy majd kiesik az ablak!!!! :DDDDD Mindegy volt, fél 4-ig úgyis fenn voltam Borka miatt.. :)

még akartam valamit írni, de esküszöm elfelejtettem... ezért jó ha 1 napig íródik 1 bejegyzés... :D

Így született Borbála

Szombaton igen sűrű napunk volt, reggel a zuhogó esőben piac, majd főzés, rohanás, délután pedig aldi-Auchan-Metro-Allee kör után mentünk a gyerekekért anyukámékhoz. Estére jóóó fáradt voltam, még mondtam is, hogy na most NEM szülünk, pár óra pihi kell előtte. Hamar le is feküdtem, azért még este gyorsan elmosogattam, meg rendet tettem. Este a gyerekek is úgy feküdtek le aludni, hogy adnak egy puszit a pocakomra, mert lehet, ez az utolsó pocakpuszi. :)

Éjjel 1-szer keltem Benedekhez olyan fél 2 körül. Elmentem pisilni, és megállapítottam, hogy valami tuti történik, mert valami rózsaszínes dolog is jött. Az ügyet ezzel le is zártam, aludtam tovább. aztán 4-kor arra ébredtem, hogy valami kifolyt... Újabb wc-kör, láttam, hogy hát a pizsamámon egy nagy folt van. Itt már sejtettem, hogy itt az idő. Pisiltem, aztán megint jött egy kis rózsaszínes-átlátszós valami. Abszolút ismerős volt a látvány, Hannánál pont ugyanilyen volt, amikor elfolyt a magzatvíz, csak ott egyértelműen, elég nagy mennyiségek jöttek. Jeleztem Janónak, hogy hát szerintem ma szülünk, mert szivárog a magzatvíz. De aludjon még, mert alig folyik valami, még várok, nem akarok senkit tévesen riasztani. Érdekes, Hanna nem szokott éjjel kelni, de valamit megérzett, kijött a konyhába, ivott egy fél korty vizet, adott egy puszit a pocakomra, és ment vissza aludni. Én fagyhalál szélén pokrócba burkolózva leültem a nappaliban, gondoltam várok fél órát, ha újabb adag érkezik, akkor azért szólok Áginak. A víz csak nem jött... Ha elmentem pisilni, akkor jött utána mindig egy kicsi, de nem sok. Végül olyan fél 6 körül már biztos volt minden, addigra jött nagy adag is, így hívtam Ágit, mi legyen. 2 órán belül be kéne érni a kórházba a magzatvíz elfolyásától. Írtam még egy SMS-t Andinak, hogy készüljön, valószínűleg MA szülünk, ha tud, jöjjön. Szüleimet is hívtam, hogy át kéne jönni a gyerekekhez. Gyors csomagolás, zuhanyzás, szendvics készítés után még a gyerekek is pont felébredtek 3/4 7 körül, úgyhogy még őket is összekaptam, elbúcsúztunk, ők mentek nagyszülőkhöz, mi meg a kórházba.

Megvizsgáltak (borzalmas volt), minden rendben, 1 ujjnyira nyitott méhszáj, tiszta magzatvíz, méhtevékenység nincs. Fél 10 felé újabb vizsgálat, majdnem 2 ujjnyi méhszáj, hívják a szülésznőt. Én is szóltam Janónak, Andinak, hogy fél 11 felé szerintem jöhetnek, addigra itt lesz Ági, és szerintem kapok szülőszobát.

10-kor jött az első sokk. Megjelent az ügyeletes szülésznő, hogy akkor betenné a branült az antibiotikumhoz.... Döbbenten néztem, hogy TESSÉK???????????????? ja hát muszáj, 6 órával a magzatvíz elfolyása után az új protokoll szerint antibiotikum kell. Kiakadtam... És amikor az alternatív szobáról érdeklődtem (vízben szülés volt a terv), közölték, hogy ott csak átmenetileg lehetek, mert ott nincs oxitocin, ráadásul 3. szülés, ami veszélyes... Újabb kiakadás...

Negyed 11 körül éreztem az első fájást, még gyengén, rendszertelenül 5-8 percenként. Közben megérkezett Ági is, Janóék is. Ági megvizsgált, 2 ujjnyi méhszáj, előkészít, mehetünk szülőszobára, amíg a doktor úr nem jön, lehet az alternatívban vajúdni. Utána meglátjuk, de (ismét elhangzott) ott nincs oxitocin, szóval valószínűleg át kell menni az 1-es szülőszobára. Itt már elég feszült voltam, Ági mondta is, hogy látja, hogy olyan ijedt és feszült vagyok, nyugi, minden ok!!

Beültem a kádba, jól esett nagyon, mert addigra már elég erős 2-3 percesek jöttek. Próbáltam a relaxációs CD-re hangolódni, ha épp sikerült, szuper volt. De nagyon szét voltam esve fejben, lélekben, akaratban.

Megérkezett a doktor úr is. Fájások között még viccelődtünk egy sort (épp wellnesselni volt, és fájlalta, hogy most hogy fog fürdeni, én meg ajánlgattam, hogy van még hely a kádban... :D), aztán 1 körül kérte, hogy szálljak ki a kádból, megnézne. Ugyanúgy 2 ujjnyi, értelmetlen, fárasztó fájások ezek, nem jutunk előrébb. Tudtam, hogy az én szétesésem az oka, és nem éreztem, hogy lenne még erőm összeszedni magam. Így átmentünk a sima szülőszobába, negyed 2-kor bekötötték az oxitocint. A fájások nem erősödtek már túl sokat, de köztük tudtam pihenni. Semmi mást nem figyeltem, csak a baba szívhangját. Amint gyorsult a pulzusa, tudtam, hogy jön a következő összehúzódás. 3/4 2-kor leült mellém az ágy szélére a dokor úr, hogy megnézi, történt-e változás a fél óra alatt. Elmosolyodott, közölte, hogy nagyon ügyes vagyok, teljesen elsimult a méhszájam, szülhetünk! Szólt Áginak is, hogy készüljön, itt kettőre baba lesz! Még mindig mellettem ülve kezdett biztatni, hogy próbáljak meg nyomni egyet, mert jöhet a baba, nincs akadály. Én közöltem, hogy nem megy, remegtem, nem tudtam, hogy nyomjak... Aztán még biztatott kicsit, másik oldalamon megfogta Ági a másik lábam és végül csak nyomtam, és akkor már éreztem, hogy tényleg jön, hogy nincs akadály, jön a feje. Az zavart, hogy nem éreztem a kimondott tolófájást, így nehezebb volt nyomni. Nem is nagyon nyomtam innentől, inkább kicsusszant csak a feje. Megkönnyebbülés, próbáltam megfogni a fejét, hogy érezzem, hogy tényleg ott van. Aztán még egyet nyomtam, közben magamban agyaltam, mennyire más, mint Benedek volt, ott egy nagy gombóc jött ki, most meg borzasztóan érzem a vállat-kezeket,lábakat... Végül 13:50-kor hatalmas megkönnyebbülés, kinn volt a baba!!! :) Rám tették, hatalmas boldogság, és a megállapításom, hogy hűű de pici!!!! :)) Csodaszép, pici lányka.

Pár perc után újra éreztem a fájásokat, amiből 1 nyomásra a méhlepény is kinn volt. Amíg a babát megmérték mellettem, megtanulmányoztam én is a méhlepényt, illetve az orvos sűrű elnézéseket kérve kért még 5 percet, ugyanis 3. szülés után ki kell tisztítani a méhet, meg megnézni, hogy minden oké-e. kegyetlen 5 perc volt!!!! Közben pedig tanakodtunk megállás nélkül, hogy mi legyen a kicsi lány neve, mert el kell dönteni, legalább átmenetileg! Én nem tudtam választani, végül Janó inkább a Szófiát preferálta, így rábólintottam. Megékezett Tomka Szófia 3370 grammal, 53 cm-rel, 34-es fejkörfogattal, 10/10-es Apgarral.

Szülés után következett a közös 2 óra, ismerkedés, cicizés, gyönyörködés, EVÉS, IVÁS. :) És persze a tanakodás, jól döntöttünk a névről...? A 2 óra után átsétáltunk a gyerekágyas osztályra, itt közben már vártak a folyosón szüleim a gyerekekkel, meg Ádámék. Gyorsan megnézték a babát, aztán mentünk is tovább.

Másnap reggelig gyötrődtem, hogy jól döntöttünk-e, végül abba maradtunk Janóval, ha ennyire nem tudok megbarátkozni vele, akkor változtassam meg, és az anyakönyvezésnél mást diktáljak be. Így a hosszas tanakodásnak vége lett, a végleges név immáron Tomka Borbála volt!!!!! :))) (Csak megjegyzem, aznap, 15-én a mienken kívül 2 Szofi is született a kórházban, egész meglepett... :O )

A szülés kapcsán amik eszembe jutnak:

-túlságosan rákészültem egy általam elképzelt szülésre, ahol fájásokkal indul, itthon vagyunk, amíg lehet, majd a kórházban vízben szülünk. Nehezen tudtam ezt elengedni, ez volt a fő gond.

-utólag derült ki az oxitocinos dologról, hogy hát ez is az új protokoll része, hogy nem szabad hagyni elhúzódni a szüléseket... Volt egy másik kismama, szintén 4-kor elfolyt a magzatvíz, 10-kor antibio, délben ő már kapta az oxitocint, igaz neki így is csak 5kor lett baba...

-ami ebben a szülésben volt a legjobb:

a körülöttem lévők!!!! Janó is tudta már, mit csináljon, mit ne, jó volt így nagyon. Ott volt velünk Andi, aki elvileg "csak" fotóz, gyakorlatban mégis rengeteget biztatott, támogatott!!! És így, hogy Ági még szabin volt, az orvos meg Balcsiról jött fel, így tényleg értem voltak ott. Ez érezhető volt, szinte végig benn voltak nálam, és csendben támogattak.

Vízben vajúdni, nagyon jól esett a meleg víz, illetve a végén 1 fájásnál masszírozta Ági a derekam, hát... ha lett volna erőm annyit nyögni neki, hogy na ezt a következőnél is, akkor mondtam volna, mert nagyon jól esett!!!

Gátvédelem!!!! Fel sem merült senkiben, hogy vágni kell, hogy gond lehet, és nem is lett. Teljes gátvédelemmel született meg Borka. :)

-az egyetlen dolog tényleg, amit meg kellett emésztenem, az az oxitocin, hogy így nem volt olyan háborítatlan a szülés. 

-a név kérdésről majd írok egy külön bejegyzést, van mit írnom róla! :) Kórházi napok szintén külön bejegyzés!

Összességében nagyon hálás vagyok az orvosomnak is, Áginak is, és persze Janónak, Andinak, igazán szép és gyors szülést élhettem át velük, még ha nem is pont úgy zajlott, mint ahogy terveztem!

Itthon vagyunk!

Tegnap délután megérkeztünk. Jól vagyunk, és remélem hamarosan jövök egy szüléstörténettel is!

És a neve lészen...

Tomka Borbála!!! <3

Megerkezett! :)

Ma 13:50-kor 3370 grammal es 53 cm-rel megszuletett picilany. Neve holnapra lesz! :)))

3 nap

Egyben, egyben, csak nem értem rá... :D
Reggel piac, aztán röltex, aztán posta, közben főzni, aztán délután Aldi-Auchan-Metro-Allee. Sétáltam épp eleget. :))) Amúgy meg MOST kezdek tűkön ülni és házisárkány lenni. :)

4 nap

Még leírni is hihetetlen... Benedekkel ilyenkor már haza is jöttünk a kórházból! :)

Megjártam a délelőtti doki kört. Hajnalban megint arra ébredtem, hogy levegőt sem kapok, úgy keményedik a hasam.  Így aludni már nem sokat tudtam. Orvos megnézett, nincs változás, felpuhult, zárt méhszáj. Hangsúlyozta, hogy hétvégén 1 órányira lesz, úgy szóljunk. De szerinte ha én ma akarok szülni, akkor ma fogok. Persze, mert ez így megy... én tegnap is akartam, mégsem szültem... :DDDDDD

5 nap

Ritka jót aludtam ismét. Fél 6-kor felébredtem, mert Benedeknek pisilnie kellett. onnantól én már nem aludtam vissza, de addig oooolyan jól aludtam, hogy csak na. Este viszonylag hamar elmentem aludni, mert kicsit sok volt a tegnap a derekamnak. Igen, ilyenkor érzem, hogy azért kis pihi kell már délben. A délelőtti rohangálásom után délben ebédeltettem, fogmosás-alvás, aztán mire csend lett, jött lentről Kati néni, hogy melírozzam be a haját... +1 óra állás, hajolgatás. mire végeztem vele, épp, hogy leültem volna, már meg is jelent mindkét gyerek, hogy ők kialudták magukat. Így viszont semmi nyugi nem jutott. Estére mozdulni alig tudtam, úgy fájt a derekam, de reggelre kialudtam szerencsére.
A szülést én mára nagyon beterveztem, minden tök ideális lenne, de hát nem sok esélyt látok rá. :D Pedig tök jó lenne, ma van anyukám névnapja is, milyen jó ajándék lett volna... :)

Kééééééész :))

Na most aztán tényleg minden készen áll minilány fogadására!!! :) Megérkeztek ma a falmatricák, amit azonnal fel is varázsoltam a falra! :) Hanna is kapott egy Arieles matricát, Benedeknek meg kisautós lesz, de az nem érkezett még meg.

Hugi lakosztálya ilyen lett (bocs, de az 50-es objektív átka, hogy nem fér bele minden a képbe, ezért csináltam telóról is egy képet):

6 nap

Ma megint kórház köröm volt. Először NST, aztán orvos. Végre nem volt szenvedés az NST-n, volt szépen szívhang végig!!! :))

Doki jó fej volt, láthatóan kipihent volt most. Megvizsgált, múlthét óta azért van változás. Akkor azt mondta, nincs jele annak, hogy itt 1 héten belül bármi lenne. Most azt mondta, bármelyik pillanatban beindulhat, 1 óra múlva is, de lehet, hogy csak 1 hét múlva. A testem készen áll, már csak a fájások kellenek, azt mondta. :)) Méhszáj felpuhult, kezd nyílni. Éljen! :)

Ha semmi nem történik addig, pénteken látni szeretne még, hogy lássa, mire számítson a hétvégén. Ha pedig jövő szerdáig nem szülök, akkor természetesen a szokásos kört futhatom, NST- most UH is (mivel az már a terminus) - doki.

Szerinte erre már nem sok esély van, hogy ezt a kört végig kelljen futnom, de hát ki tudja.

Tőlem pedig ha akar, jöhet pici lány, várjuk már nagyon (Hanna kezd kicsit türelmetlen lenni már, hogy mikor bújik végre ki), de ha még jobb bent, hát maradjon, áldásom rá, engem nem zavar, csak ne hízzon már!  :D

39 hetes 7 nap

Újabb hét telt el. Hihetetlen, hogy rohannak a napok-hetek!!!!

Jelentem teljesen jól vagyok, és még mindig nehéz belegondolnom, hogy napok kérdése maximum, és itt lesz a legkisebbünk. Annyira nem érzem még mindig igazán terhesnek ezt a babavárást... Ma még a busz után is futottam, amikor jöttem haza a szülőiről... :) Mert 39 hetesen ez tök normális, nem? :D

Keményedés van bőőőőven, ma délután igencsak fájósra is sikerültek, de elmúltak. Ezen kívül az alvás nem mindig megy, de azért nem panaszkodhatok, kb 2 naponta van, hogy nem alszom jól.

A pocakméretem viszont sajnos elérte a Benedekkel mért legnagyobb méretet, ez elég ijesztő számomra Minilány méreteire asszociálva... (bár abban bízom, hogy most azért nem olyan terebélyes a pocakom, csak kifelé - így ránézésre nem is olyan nagy-,  Benedekkel minden irányba óriási volt)

Orvosnál

Délelőtt végül úgy döntöttem, visszaviszem Hannát az orvoshoz, mivel megint ment fel a láza. Igaz, most csak 38,6 volt, de akkor is, ez már az 5. nap lázzal... Papa szerencsére segített, elvitt minket, meg amíg én bementem Hannával, addig ő a kocsiban vigyázott Benedekre.

És valahogy jól éreztem ismét, hogy ez már nem az egyszerű vírus kategória. Streptococcussal felülfertőződött a vírusos torokgyulladás. Úgyhogy antibiotikum, probiotikum, hétfőig marad itthon. Soha jobbkor... Mindegy, így legalább holnapra már tuti sokkal jobban lesz és talán a láz is megszűnik.Én meg most már nyugodt szívvel várom a szülést, ha holnap kell menni, akkor is, mire hazajövünk, Hanna már jól lesz.

8 nap

Jajj, de jól aludtam ma végre! Janó kinn aludt a nappaliban Hannával, így nem kellett Hannához mászkálnom, és Janóra sem ébredtem fel egyszer sem. Szóval végre pihentem kicsit.

A jóslók totál elmúltak, szerintem az idegesség miatt is. Kezd tényleg aggasztani, hogy max 37,5-ig tudom levinni Hanna lázát, és egyszerűen nem szűnik... 5. napja lázas, illetve ami még gyanúsabb nekem, hogy volt közben 1 nap szombaton, amikor már egész jól volt. Tehát vagy felülfertőződött, vagy visszaesett, de valami történt szerintem. Ma reggel is 37,9-cel ébredt már, de egész éjjel nem ment lejjebb, pedig este kapott lázcsillapítót, mivel 39,1 volt megint a láza.

Ma ráadásul 1-től 3-ig rendel az orvos, képtelenség bemenni hozzá, mert épp alvásidő van... Na meg ha még Hanna ki is bírja alvás nélkül addig, Benedeket itthon kell valakire hagyni (és én sem szívesen megyek ennyi beteg közé már...). Ha véletlenül fél 12-kor sikerülne letenni őket aludni (esélye 0), akkor mondjuk épp odaérnénk rendelés végére.. De ehhez fél 12-kor aludniuk kellene...

Lázmentes, egészséges gyereket szeretnék, hogy végre nyugodt szívvel várhassam a szülést!!!!!!

9 nap

Éjjel fél 3-kor azon agyalni, hogy most ez AZ-e, és hogy merjek-e bárkit felhívni, nagyszerű élmény...

A tegnapi napközbeni 7-8 percesek estére egész jól elviselhetőek lettek, este még lezavartam egyedül egy vacsiztatás-fürdetés-mese-altatás kört, majd én is megfürödtem és elaludtam. De 2 körül elég durva keményedésre, fájásra ébredtem. Először nem foglalkoztam vele, de egy idő után rájöttem, hogy ettől képtelenség aludni... Elkezdtem mérni, szabályosan, szépen 4 percenként jöttek... Na akkor be egy kád vízbe, mert hát Ági mindig ezt mondja, ha nem tudom eldönteni, hogy ez az-e, üljek be fél órára meleg vízbe. Ha elmúlik, akkor csak jósló, ha nem múlik, akkor ez bizony a szülés... Feküdhettem én a kádban, a fájások csak jöttek, de olyan furán, az egész méhszájam belesajgott... Olyan 4 körül kiszálltam a kádból, és úgy döntöttem, összekészítem a csomagomhoz a fürdőszobából kellő dolgokat, aztán lefekszem, megpróbálok még pihenni, aztán meglátjuk, mi lesz... Végül 5 körül elkezdtek ritkulni a fájások, én meg elaludtam végre. Így fél 7-ig még aludtam, amíg a gyerekek nem ébresztettek. Azóta elvagyok, kicsit nyomottan ugyan, de csak hébe-hóba keményedek.

Jelenleg Hanna aggaszt inkább. Még mindig lázas, fogalmam sincs, mi lesz így... Holnap kizárt, hogy visszavigyük orvoshoz, 1-től rendel 3-ig, max majd kedden, ha addig nem javul. Na de mi van, ha közben szülök esetleg, akkor hogy jön be megnézni hugit...? :(

10 nap, évforduló

Tegnap volt az 5. házassági évfordulónk. :) Legalább egy finom csokit szerettem volna Janónak venni, de hát Hanna betegsége megakadályozott. Így csináltam neki tiramisut, ennek is örült. Ő meg szerzett nekem egy jóóóóóóóóóóóóókora dinnyét. :) Merthogy elvonási tüneteim vannak, ha nem ehetek dinnyét, és már nem nagyon árulnak... :(

Talán ez az egyszerűség volt az egész szépsége, olyan jóleső volt az este! :)

Ezen kívül: botrányos volt megint az éjszakám, 2 órát forgolódtam éjjel, mert nem tudtam visszaaludni. Reggel úgy keltem, hogy menni alig tudtam, annyira lefelé húzott a hasam, de azért elhatároztam: Hádába akarok menni. Mégsem járja, hogy szegény Huginak 2 fióknyi ruhája sincs... Szóval Mama és Zsófi társaságában (meg aztán csatlakozott a szintén pocakos Anda barátnőm is) kivonultunk. Sok szépség volt, csupa ici-pici méret. Így sajnos Benedeknek pulcsija nem lett, ellenben Hugi komódja mindjárt megtelik ruhával azt hiszem!! :)) Közben voltak szenvedősebb időszakok, mert elkezdett keményedni-görcsölni a hasam, de hát ez van. Aztán itthon ez folytatódott, kellems 7-8 percenkénti jóóó erős keményedéssel, ami épp vagy fáj vagy nem, változó. Hát itt tartunk, holnapig nem megyünk kórházba, nem érdekel. Most megyek, eszem egy kis dinnyét, aztán ledőlök. :) Holnap délután már nem izgat, mehetünk, szülhetünk! :)

11 nap

Most hívott Ági, hogy mi a helyzet velünk, mert rég beszéltünk, és már gondolta megkérdezi, hogy vagyunk. Szombaton pláne ne akarjak szülni, mert ő Túrkevére megy, az azt jelenti, hogy nem 1, hanem 2 óra kell neki ahhoz, hogy felérjen a kórházba. Tehát jó eséllyel sem orvosom, sem szülésznőm nem lenne, vagy csak a végére. Na ezt NEM akarom! :) Mondtam neki, hogy ne aggódjon, doktor úrral megbeszéltük, vas. este előtt nem szülünk. Azt mondta, hogy akkor az úgy is lesz, ha ennyire határozottan nem akarom addig. Vasárnap este már ok, akkor itthon van már az orvos, Ági meg kb 1 óra alatt beér.

Kérdezte, mi a helyzet a jóslókkal, vannak-e, mennyire vannak, azt mondta, hogy ha ennyire gyakori, erős, állandó, akkor az a terhelés miatt van, minél többet pihenjek, délután is a gyerekekkel, hogy ne merüljön ki a szervezetem totál szülésre. De nagyon várja már a hívásomat, és ez jól esik, hogy szabi alatt is foglalkozik az emberrel! :)

Hanna továbbra sincs jól, a közérzete is elég nyomott, ha épp lemegy a láza (max 1 órácskára), akkor jókedvű, meg eszik, aztán fekszik, szenved, vergődik... :(

12 nap - 4 nap, agybaj a köbön!

12 nap van még, amire jelenleg gondolni sem merek. Sokkal inkább aggaszt az, ami itt zajlik... 

4 nap: ennyit bírtunk az oviban! Hétfő óta iszonyú betegen küldtek egy kisgyereket oviba, aminek marhára nem örültem, lelki szemeim előtt láttam, hogy összefertőz mindenkit. Ma már úgy jött Hanna haza az oviból, hogy nem evett,  nyomott, hőemelkedése van (persze ezt akárkitől kaphatta, nem arról van szó...). Délután Nurofent is kapott, mert nagyon fájt a feje, vagyis "belül a homloka". Attól jól lett, aztán amikor annak elment a hatása, megint kezdett bágyadt lenni, nyomott, nyűgös, és jött a hőemelkedés. Ez így estére 39,1-re ment fel, és sír, nem akar semmit, hagyjuk békén... :(( 

Na és akkor belegondolok, hogy most Hannának van 2-3 nap ilyen jó kis vírus, amit feltehetőleg Benedek elkap 2-3 nap csúszással +2 nap lappangási idővel, kb jövő hét közepéig-végéig meg is van ezzel a programunk... :(((

És szitkozódok rendesen, amiért az elfoglalt szülők a tök beteg gyereket is beviszik oviba, nem törődve azzal, hogy az összes többit is összefertőzi... Nagyon mérges vagyok!!!!!!

Ezen kívül csak, hogy a pocakról is írjak valamit: beindult, ami anno Benedeknél is kb ugyanilyenkor: reggeltől estig fájások-keményedések, éjjelre ezek megszűnnek. Jelenleg nem óhajtok szülni, amíg a betegségnek itt vége nem lesz. Remélem hamar túl leszünk rajta és talán nem kapja el Benedek!!!!

13 nap

Megjártam a mai jó kis délelőtti körömet:

-NST: én nem akarok többet!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Az első 2 gyereknél ez egy tök egyszerű ügy volt. Ehhez képest most RÉMÁLOM!!!! Már múlt héten is erősen küzdöttünk, hogy halljuk a szívhangot, mivel háttal befelé volt és nagyon lent már akkor is. A helyzet azóta rosszabb lett, még lejjebb költözött, szívhangot még kevésbé találni... Mindezt elvileg 20 percig, gyakorlatilag addig, amíg nem értékelhető. Küzdöttünk, nem kicsit. Közben jött 1-2 jósló, elég cikkcakkos lett a görbém. De a lényeg, hogy minden ok.

-UH: meglepően hamar végeztem!!! Máskor 1-2 órás várakozással kell számolni, most meg negyed óra alatt letudtuk. Minden rendben ott is. Az eredményeknek én már különösebben nem merek hinni, de azért leírok mindent:

Méhlepény 1. fokon érett (Benedekkel, Hannával 2. 3. fokon érett volt ilyenkor már)

Méretek:

BPD: 92 mm (Hannával: 94 mm, Benedekkel: 91 mm)

HC (fejkörfogat): 325 mm (Hannával: 333 mm, Benedekkel: 329 mm)

AC (has kerülete): 326 mm (Hannával: 350 mm, Benedekkel: 350 mm)

OFD: 111 mm (Benedekkel: 120 mm)

FL: 73 mm (Hannával 74 mm, Benedekkel 73 mm)

Becsült súly: 3100 gramm (Hannával, Benedekkel egyformán 3500 gramm)

Na szóval mindegyikkel 1-2 nap különbséggel, de ilyenkor voltam UH-n, Hannát mérték 3500 grammra, fejét 333mm-nek, majd 41. héten született 3300 grammal és 36-os fejkörfogattal. Benedeket szintén 3500 grammra mérték, 329 mm-es fejkörfogattal, ehhez képest 3800 grammal született és 37-es fejkörfogattal. Minilányt ok, hogy kisebbre mérték, de még így is lehet, nagyobb ennél. Na meg a feje neki sem túl kicsi sajnos. :D

Ja és mondanom sem kell, uh-n semmit nem láttam, még véletlenül sem...

-Orvos: megvizsgált, ugyan elég hosszasan (és meglehetősen óvatosan tette mindezt), megnyugtatott, hogy nem szülünk még szerinte egy ideig. :D Aztán kiderült, hogy azért se szüljünk, mert ő holnap délben elutazik, és vasárnap du jön csak haza. Ajjjaj... Pedig én elterveztem a pénteki szülést........ De orvos szerint, ha semmi extra nem történik, még 1 hétig szerinte nem fogok szülni, de hát persze okosak ezek a manók, tudják, mikor akarnak megszületni, lehet, gondol egyet, aztán beindul. Viszont szerinte is elég lent van, azt mondta, hogy ő első fájástól nem ad többet 3 óránál, hogy kinn legyen a gyerek, ezzel azért kalkuláljak... Mondtam, hogy értettem, a helyzeten nem sokat változtat. :))) 

Az nagyon meglepett, hogy azt mondta, zárt a méhszáj, én majdnem biztosra vettem, hogy elkezdett kinyílni. Hát tévedtem. :DDD

Szóval így állunk, ha minilány tényleg olyan mini lenne, mint mérték, igen boldog lennék!!!! :)

Visszaszámlálás indul: 14 nap

Ahogy nézem egyre többedik gyereknél egyre később kezdek visszaszámolni.... :D És most is csak azért, mert hát mégiscsak, legyen ilyen is.

Betöltöttük a 38 hetet.... Rossz belegondolni, hogy ha végighordom, akkor is 2 hét van szülésig... Magát a szülést napról napra egyre jobban várom, érdekes hormonok termelődnek, hogy az ember ennyire vágyik magára a szülés élményére így utolsó hetekben. És nem azért, mert már szabadulnék a pocaktól... Abszolút nem teher továbbra sem (kivéve éjjel a megfordulásnál az ágyban!!! :D), imádom, hogy ott van, hogy rugdos, hogy érzem. És tegnap este, amikor bementem a hálóba, és felnyomtam a nagy lámpát, eszembe jutott, hogy hűűű, 1-2 hét, és már ezt sem fogom megtenni, hogy ne ébresszem fel minilányt... :) Hihetetlen, ugyanakkor tudom, hogy a világ legtermészetesebb dolga lesz, hogy itt van. :) 

A név kérdés egyre inkább aggaszt engem is, Janót is. Valahogy nem tudunk kibékülni egyik névvel sem úgy 100%-osan... Egyik nap egyik felé hajlok, másnap a másik felé, harmadnap meg afelé, hogy egyik sem az igazi, kéne egy harmadik név... :D És így olyan fura, el nem tudom képzelni, hogy születése után majd hirtelen nevén fogom tudni nevezni pici lányt... Pedig jó lenne... :)

Holnap délelőtt NST, UH, aztán orvos. Jó kis kör lesz! :)

Majd készül pocakfotó is este!

Vissza a hétköznapokhoz!

Itt a szeptember, az ősz, az ovi. Vártuk már nagyon, az utóbbi 1-2 hétben már Hanna is egyre többet emlegette, hogy kezdi várni az ovit. Reméltem, hogy ez azt jelenti, hogy zökkenőmentes lesz a visszaállás, hogy nem kell mindent elölről kezdeni. 

Tegnap este nagy izgalommal szedte össze Hanna, miket is kell vinni az oviba. Este megbeszéltük, hogy én viszem reggel, mert Apának korán kell mennie dolgozni, és nem akartam, hogy 1. héten rögtön ügyeletes csoportban kezdjen.

Reggel gond nélkül készültünk, indultunk, útközben azért 2-szer megjegyezte, hogy ő nem szeretne oviba menni, mert velem szeret itthon lenni. De aztán ahogy beléptünk a kapun, már szaladt is be az épületbe. Bent búcsúnál azért láttam, hogy küzd magával, hogy ne sírjon, de ügyi volt, szépen ment a csoportba. Ebéd után pedig amikor mentünk érte, jókedvűen, vidáman fogadott, mesélte, miket csinált. Nagy kő esett le a szívemről, hogy nem kell újra kezdeni a tavalyi beszoktatást!!! 

Az új gyerekekről nem lehet semmit tudni, közölte, hogy velük nem foglalkozott. Annyit megtudtunk mégis, hogy az egyik kislány ugyanabban a házban lakik, ahol szüleim. Vicces! :D

Benedeket sem hatotta meg az ovikezdés, vagyis deeee, áldott jó gyerek volt egész délelőtt, nem volt veszekedés, verekedés, hiszti! :D Így amíg ő egyedül leborította a könyvespolcot, majd a kupac tetején ülve autókat tologatott, én haladtam a dolgommal: megpucoltam az utolsó 2 ablakot is, megfőztem az ebédet, kimostam 2 adag ruhát, előszobában rendet raktam, áthúztam az ágyneműjét. És mindez egész pihentető volt így 1 gyerekkel. :)

A délutáni elalvás kicsit nyögvenyelősre sikerült, de remélem ebbe is belerázódunk. Túlságosan örültek egymásnak, így aztán inkább bohóckodtak alvás helyett... :)

De most, hogy alszanak, gyorsan kipucoltam még a hörcsögöt, és most azt hiszem, nincs több dolog, amit még életre-halálra meg akarnék csinálni szülés előtt (illetve csak olyasmi van, ami nem rajtam múlik, így ezen nem fogok idegeskedni :) ). Jelenetem: TŐLEM SZÜLHETÜNK! :D Bár a pocakomat már most sajnálom.... :)))