Így született Borbála

Szombaton igen sűrű napunk volt, reggel a zuhogó esőben piac, majd főzés, rohanás, délután pedig aldi-Auchan-Metro-Allee kör után mentünk a gyerekekért anyukámékhoz. Estére jóóó fáradt voltam, még mondtam is, hogy na most NEM szülünk, pár óra pihi kell előtte. Hamar le is feküdtem, azért még este gyorsan elmosogattam, meg rendet tettem. Este a gyerekek is úgy feküdtek le aludni, hogy adnak egy puszit a pocakomra, mert lehet, ez az utolsó pocakpuszi. :)

Éjjel 1-szer keltem Benedekhez olyan fél 2 körül. Elmentem pisilni, és megállapítottam, hogy valami tuti történik, mert valami rózsaszínes dolog is jött. Az ügyet ezzel le is zártam, aludtam tovább. aztán 4-kor arra ébredtem, hogy valami kifolyt... Újabb wc-kör, láttam, hogy hát a pizsamámon egy nagy folt van. Itt már sejtettem, hogy itt az idő. Pisiltem, aztán megint jött egy kis rózsaszínes-átlátszós valami. Abszolút ismerős volt a látvány, Hannánál pont ugyanilyen volt, amikor elfolyt a magzatvíz, csak ott egyértelműen, elég nagy mennyiségek jöttek. Jeleztem Janónak, hogy hát szerintem ma szülünk, mert szivárog a magzatvíz. De aludjon még, mert alig folyik valami, még várok, nem akarok senkit tévesen riasztani. Érdekes, Hanna nem szokott éjjel kelni, de valamit megérzett, kijött a konyhába, ivott egy fél korty vizet, adott egy puszit a pocakomra, és ment vissza aludni. Én fagyhalál szélén pokrócba burkolózva leültem a nappaliban, gondoltam várok fél órát, ha újabb adag érkezik, akkor azért szólok Áginak. A víz csak nem jött... Ha elmentem pisilni, akkor jött utána mindig egy kicsi, de nem sok. Végül olyan fél 6 körül már biztos volt minden, addigra jött nagy adag is, így hívtam Ágit, mi legyen. 2 órán belül be kéne érni a kórházba a magzatvíz elfolyásától. Írtam még egy SMS-t Andinak, hogy készüljön, valószínűleg MA szülünk, ha tud, jöjjön. Szüleimet is hívtam, hogy át kéne jönni a gyerekekhez. Gyors csomagolás, zuhanyzás, szendvics készítés után még a gyerekek is pont felébredtek 3/4 7 körül, úgyhogy még őket is összekaptam, elbúcsúztunk, ők mentek nagyszülőkhöz, mi meg a kórházba.

Megvizsgáltak (borzalmas volt), minden rendben, 1 ujjnyira nyitott méhszáj, tiszta magzatvíz, méhtevékenység nincs. Fél 10 felé újabb vizsgálat, majdnem 2 ujjnyi méhszáj, hívják a szülésznőt. Én is szóltam Janónak, Andinak, hogy fél 11 felé szerintem jöhetnek, addigra itt lesz Ági, és szerintem kapok szülőszobát.

10-kor jött az első sokk. Megjelent az ügyeletes szülésznő, hogy akkor betenné a branült az antibiotikumhoz.... Döbbenten néztem, hogy TESSÉK???????????????? ja hát muszáj, 6 órával a magzatvíz elfolyása után az új protokoll szerint antibiotikum kell. Kiakadtam... És amikor az alternatív szobáról érdeklődtem (vízben szülés volt a terv), közölték, hogy ott csak átmenetileg lehetek, mert ott nincs oxitocin, ráadásul 3. szülés, ami veszélyes... Újabb kiakadás...

Negyed 11 körül éreztem az első fájást, még gyengén, rendszertelenül 5-8 percenként. Közben megérkezett Ági is, Janóék is. Ági megvizsgált, 2 ujjnyi méhszáj, előkészít, mehetünk szülőszobára, amíg a doktor úr nem jön, lehet az alternatívban vajúdni. Utána meglátjuk, de (ismét elhangzott) ott nincs oxitocin, szóval valószínűleg át kell menni az 1-es szülőszobára. Itt már elég feszült voltam, Ági mondta is, hogy látja, hogy olyan ijedt és feszült vagyok, nyugi, minden ok!!

Beültem a kádba, jól esett nagyon, mert addigra már elég erős 2-3 percesek jöttek. Próbáltam a relaxációs CD-re hangolódni, ha épp sikerült, szuper volt. De nagyon szét voltam esve fejben, lélekben, akaratban.

Megérkezett a doktor úr is. Fájások között még viccelődtünk egy sort (épp wellnesselni volt, és fájlalta, hogy most hogy fog fürdeni, én meg ajánlgattam, hogy van még hely a kádban... :D), aztán 1 körül kérte, hogy szálljak ki a kádból, megnézne. Ugyanúgy 2 ujjnyi, értelmetlen, fárasztó fájások ezek, nem jutunk előrébb. Tudtam, hogy az én szétesésem az oka, és nem éreztem, hogy lenne még erőm összeszedni magam. Így átmentünk a sima szülőszobába, negyed 2-kor bekötötték az oxitocint. A fájások nem erősödtek már túl sokat, de köztük tudtam pihenni. Semmi mást nem figyeltem, csak a baba szívhangját. Amint gyorsult a pulzusa, tudtam, hogy jön a következő összehúzódás. 3/4 2-kor leült mellém az ágy szélére a dokor úr, hogy megnézi, történt-e változás a fél óra alatt. Elmosolyodott, közölte, hogy nagyon ügyes vagyok, teljesen elsimult a méhszájam, szülhetünk! Szólt Áginak is, hogy készüljön, itt kettőre baba lesz! Még mindig mellettem ülve kezdett biztatni, hogy próbáljak meg nyomni egyet, mert jöhet a baba, nincs akadály. Én közöltem, hogy nem megy, remegtem, nem tudtam, hogy nyomjak... Aztán még biztatott kicsit, másik oldalamon megfogta Ági a másik lábam és végül csak nyomtam, és akkor már éreztem, hogy tényleg jön, hogy nincs akadály, jön a feje. Az zavart, hogy nem éreztem a kimondott tolófájást, így nehezebb volt nyomni. Nem is nagyon nyomtam innentől, inkább kicsusszant csak a feje. Megkönnyebbülés, próbáltam megfogni a fejét, hogy érezzem, hogy tényleg ott van. Aztán még egyet nyomtam, közben magamban agyaltam, mennyire más, mint Benedek volt, ott egy nagy gombóc jött ki, most meg borzasztóan érzem a vállat-kezeket,lábakat... Végül 13:50-kor hatalmas megkönnyebbülés, kinn volt a baba!!! :) Rám tették, hatalmas boldogság, és a megállapításom, hogy hűű de pici!!!! :)) Csodaszép, pici lányka.

Pár perc után újra éreztem a fájásokat, amiből 1 nyomásra a méhlepény is kinn volt. Amíg a babát megmérték mellettem, megtanulmányoztam én is a méhlepényt, illetve az orvos sűrű elnézéseket kérve kért még 5 percet, ugyanis 3. szülés után ki kell tisztítani a méhet, meg megnézni, hogy minden oké-e. kegyetlen 5 perc volt!!!! Közben pedig tanakodtunk megállás nélkül, hogy mi legyen a kicsi lány neve, mert el kell dönteni, legalább átmenetileg! Én nem tudtam választani, végül Janó inkább a Szófiát preferálta, így rábólintottam. Megékezett Tomka Szófia 3370 grammal, 53 cm-rel, 34-es fejkörfogattal, 10/10-es Apgarral.

Szülés után következett a közös 2 óra, ismerkedés, cicizés, gyönyörködés, EVÉS, IVÁS. :) És persze a tanakodás, jól döntöttünk a névről...? A 2 óra után átsétáltunk a gyerekágyas osztályra, itt közben már vártak a folyosón szüleim a gyerekekkel, meg Ádámék. Gyorsan megnézték a babát, aztán mentünk is tovább.

Másnap reggelig gyötrődtem, hogy jól döntöttünk-e, végül abba maradtunk Janóval, ha ennyire nem tudok megbarátkozni vele, akkor változtassam meg, és az anyakönyvezésnél mást diktáljak be. Így a hosszas tanakodásnak vége lett, a végleges név immáron Tomka Borbála volt!!!!! :))) (Csak megjegyzem, aznap, 15-én a mienken kívül 2 Szofi is született a kórházban, egész meglepett... :O )

A szülés kapcsán amik eszembe jutnak:

-túlságosan rákészültem egy általam elképzelt szülésre, ahol fájásokkal indul, itthon vagyunk, amíg lehet, majd a kórházban vízben szülünk. Nehezen tudtam ezt elengedni, ez volt a fő gond.

-utólag derült ki az oxitocinos dologról, hogy hát ez is az új protokoll része, hogy nem szabad hagyni elhúzódni a szüléseket... Volt egy másik kismama, szintén 4-kor elfolyt a magzatvíz, 10-kor antibio, délben ő már kapta az oxitocint, igaz neki így is csak 5kor lett baba...

-ami ebben a szülésben volt a legjobb:

a körülöttem lévők!!!! Janó is tudta már, mit csináljon, mit ne, jó volt így nagyon. Ott volt velünk Andi, aki elvileg "csak" fotóz, gyakorlatban mégis rengeteget biztatott, támogatott!!! És így, hogy Ági még szabin volt, az orvos meg Balcsiról jött fel, így tényleg értem voltak ott. Ez érezhető volt, szinte végig benn voltak nálam, és csendben támogattak.

Vízben vajúdni, nagyon jól esett a meleg víz, illetve a végén 1 fájásnál masszírozta Ági a derekam, hát... ha lett volna erőm annyit nyögni neki, hogy na ezt a következőnél is, akkor mondtam volna, mert nagyon jól esett!!!

Gátvédelem!!!! Fel sem merült senkiben, hogy vágni kell, hogy gond lehet, és nem is lett. Teljes gátvédelemmel született meg Borka. :)

-az egyetlen dolog tényleg, amit meg kellett emésztenem, az az oxitocin, hogy így nem volt olyan háborítatlan a szülés. 

-a név kérdésről majd írok egy külön bejegyzést, van mit írnom róla! :) Kórházi napok szintén külön bejegyzés!

Összességében nagyon hálás vagyok az orvosomnak is, Áginak is, és persze Janónak, Andinak, igazán szép és gyors szülést élhettem át velük, még ha nem is pont úgy zajlott, mint ahogy terveztem!