Nem erre a bejegyzésre készültem most, de ez most prioritást élvez maximálisan.
Ma megkaptam a képeket Anditól,
amiket a szülőszobán készített. Az egy dolog, hogy órákig tudnám
nézegetni őket, és bőgni minden képnél, mert annyira szép emlék. De az,
hogy utólag mit adnak ezek a képek, az hihetetlen, elmondhatatlan,
leírhatatlan.
Janó ahogy
fogja a kezem, ahogy segít, ahogy törölgeti a homlokom, ahogy az időt
méri... Csupa szeretet, féltés, gondoskodás, odafigyelés....
Ági
ahogy a pocakomat fogja, na hát ezen képes lennék akármeddig bőgni.
Annyira bennem van, ahogy mindig megsimogatta a pocakom, ahogy fájások
közben hozzám ért, és segített, ahogy lelkesített. És most a képek
pontosan ugyanezt az érzést adják vissza. És persze potyognak a
könnyeim. Újra és újra azt kell mondanom: jó helyen voltam, jó kezekben,
szeretetben! És megerősítette azt az érzésemet, hogy igen, még egy
vágyam teljesült, ami Benedeknél kimaradt szülésnél: Ági tényleg ott
volt végig, végig érezhettem a szeretetét, biztatott végig, mintha nem
csak egy szülésznő lenne, hanem dúla.
A
hálám pedig kifejezhetetlen, amiért Andi megoldotta, hogy ott tudjon
lenni, hogy ezeket a pillanatokat megörökítse. Köszönöm Andi!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése