Karácsony ünnepén

Hatalmas volt a készülődés. Adventkor nem a csokis naptár volt a nagy szám idén (kb a fele meg is maradt a csokiknak :O ), hanem a saját készítésű, közös programokkal teli naptár. Volt benne mindenféle: közös sütés, este kirakózás, közös mese nézés, szerepcsere, este én rakok rendet helyettük, átváltoztathatnak 10 percre akármivé, stb... :) Nagyon-nagyon élvezték!!! :)

Az ajándékokkal idén egész jól haladtam, bár sikerült 1-2 ajándékkal mellé lőnöm azért, aminek nem örültek/nem tetszett. Ez van. :) A sütést, takarítást előre jól megterveztem, mert Borkának elég nehéz időszaka van, így számolnom kellett azzal, ha extra nyűgös napja van, és nem haladok, vagy ha lebetegszik valamelyik gyerek, akkor sem akarok a karácsonyon görcsölni. 

A tervezésnek hála, utolsó héten be tudtam iktatni egy szabadnapot is Benedeknek. Nagyon fáradt volt, így mindenki nagy örömére, nem ment 1 napot oviba. A hét végére pedig Borka lebetegedett, hőemelkedés, egész napos sírás, iszonyú köhögés. Másnapra pedig Benedeknek lett kötőhártya gyulladása. Borka azóta sem gyógyult meg teljesen, több, mint 1 hete hol hőemelkedése van, hol láza. Hétfőn visszavittem orvoshoz (pénteken már voltam vele), ráment a hörgőjére a vírus, Ventolint írt fel az orvos, hátha enyhül a köhögés... Hát mára enyhült a köhögés már, és ma már csak 37,3-ig ment a hőemelkedés. Remélem lassan kijövünk ebből a nyamvadt betegségből!

Na de minden betegség ellenére, karácsonyra elkészültem (szinte)mindennel, rohanás nélkül. :) Soha ilyen nyugisan nem vártam még a szentestét. :)

A gyerekek is várták, bár azért amikor fenyegetőztünk, hogy nem jön a Jézuska a rossz gyerekekhez, akkor Benedek megmondta, hogy nem baj, akkor ne jöjjön, vegyünk neki mi egy vonatkészletet, az is jó lesz... :D Na de azért 24-én reggel már nagyon izgultak. :) Reggel Hanna és Benedek átment a  szüleimhez, mi pedig amikor Borka elaludt, nekiláttunk a dolgainknak. Amikor pedig felkelt, akkor Janó őt is átvitte szüleimhez. Fél 4-re értünk mi is át, akkor ott karácsonyoztunk. Negyed 7 körül értünk haza, addigra mindhárom gyerek elég hulla volt. Itthon is volt azért örülés, bár Borka 1 óra múlva már ájultan aludt. Hanna meg Benedek még bírták, de 8-ra ők is ágyban voltak, annyira elfáradtak. 

És hogy ki mit kapott: 

Hanna: barbie babát, aqua beads-et, egy tündéres zenélős dobozkát, és egy társasjátékot

Benedek: favonat készletet, hozzá fa parkolóházat, kirakót

Borka: egy új babakocsit, ágyneműt, egy pici szintetizátort

ezen kívül közösen kaptak könyveket

Janó: elektromos fogkefét, hátizsákot

én: laminálót, éééééés fotós tanfolyamot, workshopot!!! :)

közösen pedig állványt a kamerához, fényképezőhöz. :)

illetve egy közös családi ajándék volt még, egy tab.

Idén is készítettem sk ajándékot, muffin alapot tettem üvegbe, és írtam hozzá, hogyan készítsék el. :)

25-én apósomék jöttek ebédre, összesen 5-en. A menü a szokásos volt, tárkonyos raguleves, kacsa, krumplipüré, rizs, párolt káposzta, majonézes kukorica, mákos guba, meg a sütik. 

ez meg mi?!

egy puszi Apától!!! :D

Fotótanfolyam 2015!!! <3

Adatok

Csak, hogy ha kell, vissza tudjam nézni, száraz adatok a gyerekekről:

HANNA (5év 8 hó)

magasság: 108cm

súly: 16,2 kg

fej: 52 cm

BENEDEK (3,5 év)

magasság: 98 cm

súly: 15,4 kg

fej: 52 cm

BORKA (15 hó)

magasság: 81cm

súly: 10,5 kg

fej: 46 cm

Mindenkit vacsi után, jóllakottan mértem!!! :D

Betegség, Gyula

Hetek óta szerveztük, mikor menjünk Gyulára apósomékkal. Végül sikerült lefoglalni a szállást nov. utolsó hétvégére. Borka vasárnapig szedte az antibiotikumot, a többiek csütörtök óta náthásak voltak, gondoltam addigra akkor pont meg is gyógyul mindenki. Hétfőtől nem is mentek oviba Hannáék, hogy gyógyuljanak... De hát gyógyulásnak nyoma nem volt, sőt, csütörtök reggelre, az indulás napjára tetőzött a betegségük.... Iszonyú nátha és köhögés, vörös szemek. Rettegtem az utazás miatt, ha tehettem volna, le is mondtam volna... Végül csak elindultunk. Magától az úttól is féltem, mert fél óra kocsikázást is nehezen bírnak a gyerekek, nem hogy 4-4,5-et... De végül azért csak odaértünk. 

A szállás tökéletes volt, a várfürdő és a vár mellett. Első nap még nem engedtem túl sokat pancsolni a gyerekeket, nehogy még betegebbek legyenek. Borka a fürdőben persze szokásához híven már a víz látványától is visított végig, és csimpaszkodott belém, nehogy letegyem. Azért picit bevittem, totál ki volt borulva attól is.... 2. nap már egy fokkal kevésbé, legalább a medencetérben nem sírt, csak ha a vízbe akartuk bevinni. 3. nap megtört a jég, semmi baja nem volt már sem a pancsolással, se semmivel... 4. nap pedig ki se lehetett szedni a vízből, állandóan ugrált, persze a víz alá merülve szigorúan, és rettentően élvezte. Na hát Borka mindig mindenben ilyen. :) 

A többiek végig élvezték a pancsolást, de úgy igazán ők is a végére jöttek csak bele az úszkálásba. :) A várfürdőben volt 2 hatalmas csúszda, ott 120cm-es vállmagasság alatt nem is engednek fel gyereket, így oda csak mi mentünk fel, de mi rettentően élveztük!!! :D

Mivel apósékkal mentünk, így sikerült összehozni, hogy egyik este Janóval kettesben előre mehettünk vacsorázni, amíg a gyerekek nagyszülőztek a szobában még kicsit. Persze már megszokásból lapátoltuk be a vacsit, mert nem tudtunk lassítani, így kb 15 perc alatt meg is vacsoráztunk, és szóltunk, jöhetnek a gyerekekkel utánunk... :) Jó volt így végre legalább 15 percet csak kettesben lenni...

Az idő végig pocsék volt, így sétálni csak 1-szer tudtunk kimenni, akkor is csak rövid időre. Pedig terveztük, hogy ha szép idő van, találkozunk Szandráékkal (blogos), meg Éváékkal (egy régi-régi barátnő, akik Gyulára költöztek). Így viszont ezekre sem volt lehetőség... De Éváék szerencsére közel laknak a várhoz, így péntek délelőtt azért pár percre odajöttek hozzánk, aztán megbeszéltük, hogy vasárnap indulás előtt mindenképp elmegyünk, megnézzük a házukat. 

Így vasárnap egy rövid pancsolás után összecsomagoltunk és mentünk Éváékhoz, akik rengeteg finomsággal vártak minket, nagyon kedvesek voltak. És jó volt végre újra beszélgetni egyet, kivel mi történt a utóbbi időben.

Hazafelé mindenki aludt egy nagyot, így csak az utolsó 1 óra volt nehézkesebb, de túléltük azt is! :)

ott vannak a kacsák!

nem kérek több puszit!!!!!!!!!!

nagyfiús evés

nagylányos evés

Hanna mostanság nem értékeli, ha előkerül a fényképezőgép, így folyton elfordult, vagy üvöltött, hogy őt le ne fényképezzem! :D

kopognak, de hiába....

Borka nem adja fel, kopog és vár....

majd hisztirohamot kap....

a táncparkett ördögei

úszóbajnok

Nagy dolgok!

Még tartozom 1-2 beszámolóval, úgy mint Gyulai pihenés, betegeskedések, én "betegeskedésem". De most vannak ennél fontosabb hírek is:

1. Borka úgy tűnik lassan elhagyja a mászást!!! Ma egész reggel csak totyogott mindenhova édesen, kis pingvin módjára. :) Most döbbentem rá, milyen nagy már ő is... És igazi kis ördögfióka lett belőle...

2. Ma reggel mostam Hanna fogát, amikor mondta, hogy óvatosabban, mert alul fáj a foga, ahogy mosom. Kérdeztem, hogy hol fáj? Az első fogai... Fogmosás után megvizsgáltuk: és jelentem, Hannának mozog az első 2 foga!!!!! Hihetetlen!!! Mikor lett ilyen nagylány....? És persze rettentő boldog, és büszke, és találgat, hogy vajon mikor fog kiesni az első foga. :)))

Gyerekszáj

Hanna énekel: "tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom"

Benedek énekli utána: "tavasz íze, vijágooos"

:))))

Játszótéren ül Benedek a "körhintán", amire 8 gyerek tud felülni, és mint egy biciklit, pedállal lehet hajtani. Borkát is felültettem és toltam körbe őket. Benedek hőbörög, hogy lassú vagyok, fussak inkább. Mondtam, hogy most nem tudok futni. Reakció:

-miéjt? Olyan öjeg vad Mami, nem tudsz futni? Onan lassú (vagy) te!

Megkaptam... :)

Benedek elkezdett mesét "olvasni". Ez új, kinyit egy könyvet, és mesél a képek alapján. :) Első ilyen mese, egy babakönyvből volt, amit kb 1 éve ki sem nyitottak (rövid versek vannak benne). A képen egy madárijesztő volt akit ő így írt le: "kócos hajú kék ruhás kisfiú" IMÁDTAM, ahogy lassan, döcögősen mesélt a kisfiúról, meg a képen látható 2 egérről (Benedek szerint ők szorgos mókusok, akik megijedtek). :D

Ma délután alvásból felkelve jön hozzám Benedek:

"Mami, Be hang retek!" -kissé rekedten ébredt... :)

Bármit nem szeretne Benedek megcsinálni, akkor az a kifogása, hogy "azt nem tud Be, nadon öjeg Be...". Aztán tegnap este, amikor nem tudott vénségére a fürdőszobából két lábon kimenni a nappaliig, akkor az ölemben elgondolkozva kérdezte, hogy "és mi csináj, aki öjeg???" Mondtam, hogy hát, ücsörög egy hintaszékben és olvasgat mondjuk. A válaszom először megdöbbentette, de aztán annyira nem tetszett neki, kiröhögött.... :) Persze azóta is mindenhez öreg, különösen a kötelező dolgokhoz... :D

Sükebóka

Benedeket épp próbáltam vetkőztetni itthon ovi után, kb 10-szer szóltam neki, hogy álljon már fel, de ő csak fetrengett, rogyott össze. Nevetve szóltam: "Hahóóó, felállnál sükebóka?!"
Erre azonnal felállt, dobbantott a lábával és közölte: "nem süket Bóka (Borka)!!!!"

:D :D :D :D

14 hós

Kimaradt, de Borka szombaton 14 hónapos lett. Ami újdonság: 1-1 métert totyog tündérien, aztán lehuppan. :) Ezen kívül megtanulta veszettül rázni a fejét, ha épp valamit nem szeretne. :) 

Jelenleg épp beteg, elvileg középfülgyulladás, de vasárnap estére tiszta kiütés is lett. 

Étvágya igen jó, reggel 180ml tápi, aztán reggeli 8-fél 9 körül, 10-kor egy kis gyümölcs vagy joghurt, aztán ebéd, délután főzelék, vagy amit épp kér, majd 6-kor vacsi, 7-kor 180ml tápi, és alvás. :) A cicizést pontosan 14 hónaposan felfüggesztette. :( Nem kéri, illetve de, kéri, majd röhögve megharap és odébb mászik. :)

Napközben 1-szer alszik, változó mennyit, de általában 2-3 órát. Este fél 8-kor kidől, aztán reggel 6-7 között ébreszt valamikor, néha van, hogy azért tovább alszik.

Fogak száma továbbra is 12

Súly: 10,1 kg :O

Magasság: holnap lemérem

Elmaradva

Sose fogom utolérni magam...

Borkának kinn van a 12. foga, azt hittem éééén naiv, hogy majd most szünet jön majd. Nem-nem, gőzerővel jön a 13.!!!

Hannával voltunk iskola nyitogatón pénteken. Odafele nagyon lelkes volt, aztán ott jött a zokogás, hogy nem megy nélkülem sehova. Végül annyira sírt, kapaszkodott belém, hogy azt mondták a tanító nénik, hogy oké, akkor én leszek az egyetlen anyuka, aki bemehet a gyerekkel. Így hajlandó volt bemenni, de semmin nem vett részt, csak ült, és az ölemből figyelte a többieket. Pedig a csoporttársai is ott voltak, de nem érdekelte. Az egész kb 1,5 óra volt, de a végén már nyavalygott, hogy mikor megyünk már haza. Az iskolából kilépve pedig az első megjegyzése: Mami, én nem akarok ebbe az iskolába járni még, olyan nagy és félelmetes nekem!!!!! 

Lesz még pár köröm ez ügyben, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem szeretném én még Hannát iskolába küldeni idén...

Vannak cuki dolgaik (meg kevésbé cukik is, de azt most hagyjuk)

Benedek:

Régóta előjött időnként valami őrület Benedeknél meg Hannánál, és ilyenkor röhögve üvöltözték, hogy cikkkku/csikkku. Fogalmam nem volt, mi a fene ez, mert hiába kérdeztem, annyit mondtak, hogy hát cikku/csikku. És a legváltozatosabb időpontokban, helyzeteben jött ez elő... Fogmosásnál, utcán, alvás helyett. Aztán egyik nap sétáltunk épp, amikor Benedek mutogatni kezd, hogy Mami, ott van csikkkku!!! Nézek, hogy miről beszél... Aztán megláttam jó messze egy táblát, amin CIRKUSZT hirdetnek... Hát azóta is röhögök, hogy ez eddig miért nem jutott eszembe?! :D Mondjuk Hanna sem tudta, mi ez, ő csak eltanulta Benedektől.. :D

Hanna:

múlt héten Benedek megütött nagyon a hintával, Megijedt ő is, meg Hanna is, mert látták, hogy nagyon fáj. Hanna próbált vigasztalni és elterelni a figyelmem a következő monológgal: "Mami, nekem is volt ám, hogy nagyon fájt a lábam, ültem az ágyon, és le kellett vennem még a zoknimat is, mert olyan volt, mintha valami lenne benne és szúrna, de nem volt benne semmi, sőt, még akkor is fájt... És olyan érzés volt, mintha sok bogárka vagy hangya szaladgálna rajta! Pedig nem is volt ott semmi. De aztán szerencsére elmúlt. Neked is el fog múlni a fejfájás! És képzeld, volt, hogy a kezem is ugyanígy fájt... Szerinted ez amúgy mitől lehet?" Annyira édesen mondta... :)))) És megbeszéltünk, hogy ilyenkor elzsibbad valamije és az fáj! :)

Benedek:

Ha nincs itthon Hanna, nagyon érzelgős: szombaton ült az asztalnál és vacsizott, amikor egyszer csak megszólalt: "Nadon szejet Be!" és megölelt... :) Aztán hétfőn reggel úgy kelt, hogy kiszaladt a szobából, a nyakamba ugrott, iszonyúan megölelt és közölte: "Nadon szejet Mamit Be!!!" és csak ölelgetett... Aztán még a reggeli kávémat is ő főzte! :) Annyira imádom!!!!!

Sok minden

Sok minden történik, de sem időm, sem energiám leülni és bepötyögni. Csütörtökön volt a születésnapom, Hanna életében először készült úgy, hogy el is készült azzal, amit tervezett: egy hercegnős képet színezett ki nekem. Édes volt, ahogy láttam az igyekezetet az arcán este, hogy be szeretné még fejezni mindenképp. :) Benedektől meg kaptam egy orchideát a gyűjteményembe. A családtól közösen pedig, EGY VARRÓGÉPET! :) Még itt várja a sorát az asztalon, anyagot majd talán holnap tudok venni, eddig még csak egy régi szakadt lepedőn meg egy pólón próbálgattam, de jajjj, nagyon jó. :) Már csak meg kell tanulni varrni! :P
Most íróasztalt vadászok igen erősen, mert kitaláltam, hogy vicc, hogy a fél étkezőasztalt ellepem a laptoppal, papírokkal, ha meg lenne kis asztalkám, elférne a varrógép is, laptop is, és útban sem lenne semmim. Na szóval most keresgélek, mert a méretét tekintve eléggé meg vagyok kötve, mert viszonylag kicsi asztal férne csak el. De nem adom fel, remélem hamarosan itt fog állni az ideális darab! :)

Ja hát és Hanna is tesz megjegyzéseket a koromra... 24-én pl épp valamit leejtettem, amikor megkérdezte: "Mami, te ma azért vagy ilyen béna, mert már 30 éves vagy???" igazán kedves... :D

Múltkor írtam a visegrádi kirándulás kapcsán, hogy nagy vágyam lett egy csatos hordozó, mert Borkával már sokkal praktikusabb, egyszerűbb lenne, mint a kendő. De a csatos hordozók igencsak drágák, szóval sajnos döntenem kellett... Kendő vagy csatos... Döntöttem... Bár nem így terveztem, eladtam a kendőimet, amikre fél nap alatt találtam vevőt is, úgyhogy pár nap múlva már mehettünk is az áhított csatosért! :) Még a mei taitól kéne megszabadulnom, és akkor boldog leszek. Akkor maradna a karikás meg a csatos, Borkával már elég ennyi.

Hosszas tanakodás, és milliónyi kép megnézése után úgy néz ki eldőlt, kb 1 hét múlva új hörcsög költözik hozzánk (azóta eltelt pár nap, csütörtökön érkezik). Egy mandarin-merle dzsungáriai törpehörcsög lányka. Igen nehéz szülés volt, mert Hanna szeretett volna választani. Első kitétele az volt, hogy lány legyen, és más színű, mint Totó volt. Megnéztük, milyenek léteznek, aztán hogy melyik tetszik legjobban, és milyen várható a tenyésztőnél, akitől Totó is volt. Hát amikor épp lett volna valami ideális, akkor az mégsem felelt meg Hannának. Ha meg lefoglalta más, akkor meg mérgelődött, mert mégis jó lett volna. Volt egy, amibe beleszeretett, de ő nem volt eladó. Végül egy másik tenyésztőnél találtam hasonlót, így választottuk ki őt. :) Elvileg nov. 2-től lehet elhozni, gyakorlatilag úgy néz ki, csütörtökön már meg is érkezik hozzánk! :)

Borka szupercukin halandzsázik. Érdekes, hogy időről időre jönnek új szavak amivel párhuzamosan eltűnnek régiek... :O Eddig mondta, hogy háp, hát most nem mondja már. Helyette ha valamit ad, mondja, hogy tesssz (tessék). Ezen kívül a kedvenc, bármit mondunk neki, a reakció az, hogy miiiiiiiiiiiiiiii. Hogy ilyenkor visszakérdez, vagy mit akar, nem tudom, de iszonyú édes. :) És rázza végre a fejét, ha valamit nem szeretne!! Éljen, igen sokat tanítottam neki, de nem érdekelte eddig...

13 hónapos

Borzasztóóóóóóóóóó!! Most volt a születésnapja, aztán mégis, már 1 hónap eltelt. 

Okosodik, ügyesedik, ahogy kell. Kapaszkodás nélkül is egyre hosszabban megáll. :) Bútorok mentén lépeget, bár nem sokat. Nem tud 1 másodpercig sem nyugton maradni. Komolyan, mint egy zsák bolha... Állandóan mászni kell, mindegy hova, de muszáj... Evés közben feláll, leül, hatmilliárdszor. Ügyesen duplozik, firkál a táblára, egyedül próbál enni, amit rettentően élvez, és inni is egyedül szeretne a pohárból, amit gonosz módon nem sűrűn hagyok. :) Továbbra is rettentő barátságos, mindenkivel kacérkodik, aki szimpatikus, és nem közeledik túlságosan. Állandóan vigyorog. Iszonyú anyás, és iszonyú féltékeny. Senki egy ujjal ne érjen hozzám, mert akkor kikel magából. :) 

Nappali alvás felborult, próbál átállni az 1 alvásra, de nem igen megy. Azért próbálkozik. Én meg viselem a következményeit. Viszont, ha nem jön épp a foga, akkor éjjel ügyesen alszik, 5-6 előtt nincs hangja, 6-kor kap cicit, aztán tápit. (de ma pl 3-szor kelt, ki tudja miért...)

Ja a tápszer: pénteken elvittem a gyerekorvoshoz, mert a kakija 4-5 napja egyre jobban tele volt valami kis fekete szemcsékkel. Először azt hittem, a játszótéren túl sok homokot evett, na de az azért nem 4-5 napig ürül, szóval úgy döntöttem, megkérdezzük a gyerekorvost. Azt tudtam, hogy ételt semmi újat nem kapott, hisz mindent eszik, amit mi (kivéve tejet nem kap még direktbe, meg aprómagvasok, stb). Viszont 2 hete iszik kb tápszert, szóval felmerült bennem, hogy esetleg azt nem bírja... A gyerekorvos azt mondta, nem valószínű, legyen egy székletvizsgálat, nehogy vér legyen esetleg... Mondta, hogy azért próbáljam 2-3 napra elhagyni a tápszert, addig kapjon sinlacot tápszernek hígítva. És lám, hétfő estére teljesen eltűnt a feketeség. Azért megnézettük, nem vér volt a székletében. Feltehetőleg nem bírja valamelyik összetevőjét a tápszernek, úgyhogy hanyagoljuk...

"Beszéd": Mamama, nagyon ritkán AAAAaaaaaaaaaaaaaaaaaaapa, Háp, há (hallo), pa (lámpa), tösz (kösz), rrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr (ha kér, vagy ad valamit) na meg a jajjjajajjjjajajjjjjjj :D

Szégyen szemre elfelejtettem megmérni, de holnap pótlom... :)

Visegrád

Végre eljutottunk Visegrádra! Szuper volt!!!!!!!!!!! :) Reggel 9-kor elindultunk, Visegrádon kiszálltunk a kocsiból a Pisztrángos tavaknál (a keresett tóig ugyan nem jutottunk el végül). Elindultunk az erdőbe, mert a lényeg a gyerekeknek annyi volt, hogy ERDŐ, PATAK, TÓ. Nagyon élvezték, és egész sokat bírtak, szedtünk szelíd gesztenyét, most láttam életemben először így (másnap meg is sütöttük, úúúú de finom volt, ezerszer jobb, mint a piacon megvett napok óta állni hagyott, kukacos gesztenye...), rengeteg tobozt, makkot, leveleket, meg mindenféle fontos őszi termést. :) 1 körül visszaértünk a kocsihoz, a kincseket letettük, ettünk, ittunk, aztán mentünk is tovább. :) Volt patakba kavics dobálás, köveken patakba besétálás, csalán csípés, minden, ami kell. :) Iszonyúan élvezték a gyerekek. Borka végig a hátamon utazott, mivel pénteken pont kölcsönkaptam kipróbálásra egy csatos hordozót. Így gond nélkül mehettünk az erdőben bármilyen úton (nem is tudtuk volna ott tolni a babakocsit). Ennek egyetlen hátránya az volt, hogy sajnos minden kép bemozdult, mert Borka folyton ugrabugrált a hátamon, ha megálltam. :D Viszont a hordozóba beleszerettem, amit kölcsönkaptam... Most villámgyorsan meg is hirdettem a saját hordozóimat, amikből már úgyis kinőttünk/nem annyira szeretem (egyet már sikerült is eladni, juhuhuuuuu), és ha összejön a pénz, beruházok a csatosra!!!!!!! :) Alig várom, tényleg egész nap a hátamon volt Borka, és abszolút nem volt fárasztó, pedig jóóóó sokat mentünk, és hát ruhástul 10 kiló körül van már!

Amikor szóltunk a gyerekeknek, hogy indulni kell haza, Hanna persze kiakadt, és kiselőadást tartott, mennyivel jobb lenne, ha itt laknánk, vagy valahol erdő szélén, ahol van patak, és ő mindig ott lenne kinn, és kavicsokat dobálna, meg azokkal játszana. :) Édes volt. Megígértük, hogy jövünk még kirándulni ilyen szép helyekre. Hazafelé még megálltunk bobozni, de iszonyú sokat kellett várni (közel 1 órát álltunk sorba), így csak egyet csúsztam Hannával, és jöttünk tovább. Hazafelé még megálltunk egy vacsira. Végül fél 7-re értünk haza, és mindenki kellőképp fáradt volt addigra! :)

Öt és fél éves

Napok óta készülök írni Hannáról, de sosincs idő, energia. 5 és fél éves, hihetetlen nagylány. Épp a napokban került a kezembe egy kép, azon épp 3 éves, döbbenet, mennyit változott azóta. Igazi nagylány. 

Mai napig nem igen szeret semmivel sem játszani, nagyon ritkán babázik csak, vagy barbie-zik, nem köti le semmi ilyesmi. Néha legozik, de azt is 1-2 hetente csak. Helyette szeret színezni, festeni, kreatívkodni. Karkötőt gyárt lelkesen, vagy gyöngyöt fűz, vagy gyurmázik, vagy üvegfestékkel fest, vagy mikor mi. 

Betűket mindet ismeri szerintem, le is írja a legtöbbet. De én soha nem kérem, akkor kerül elő ilyesmi, amikor épp eszébe jut. Ma pl azzal kelt, hogy írjunk számokat együtt. Mert tegnap épp rajzolásnál írt egy 4-est, és mondtam, hogy fordítva kell kezdeni. Na ezért ma reggel ezt kellett gyakorolni. Amúgy a számokat felismeri, 1-től ki tudja meddig, 19-ig tuti, a többit inkább csak azokat olvassa össze, amiket buszokon, villamosokon látunk. :) De így felismeri a 48, 49, 61, 107 stb számokat tuti. És lehet, az összes többit is. :) Számolni akármeddig el tud, néha unom az olyan játékot, hogy Mami, melyikünk számol el gyorsabban 100-ig? :D :D 

Rendetlen. Ha épp kedve van, nagyon rendes tud lenni, de ritkán van kedve. Olyan, mint egy kis kamasz, mindenért duzzog, péntek reggel épp kiselőadást tartott nekem arról, hogy rossz Mami vagyok, és ő bizony sokkal jobb anyuka lenne, mert ő mindent megengedne a gyerekeinek!!!!! :D Mondtam, hogy akkor ezt most JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL jegyezze meg, és majd 20 év múlva visszatérünk erre a témára. :DDDDD 

Végre megnyílt, barátkozik!!!!! Oviban tele van barátokkal, mindenki körülugrálja, mert végre mindenki felé nyitott. Láthatóan élvezi!!! Délután a játszótéren csak úgy sugárzik a boldogságtól, hogy mennyi mindenkivel tud játszani végre! :) És ennek nagyon örülök. Persze ettől ugyanúgy utál köszönni pl, meg idegenekkel ugyanolyan tartózkodó.

Jövő héten szülői értekezlet, ahol megtudjuk hivatalosan is, kinek javasolják szeptembertől az iskolát. Ha a szülő nem ért esetleg egyet az óvónőkkel, lehet menni nevelési tanácsadóba, hogy ők mit gondolnak. Mivel Hanna pici, délután sokat alszik, most tisztult még csak ki a beszéde (viszont most már minden hangot szépen mond!!! SZ, ZS, TY, CS, GY, R volt eddig a hiányzó, de már mind megy), feltehetőleg az óvónők is azt fogják mondani, hogy hiába okos, értelmes, nem feltétlen kéne még leterhelni a sulival. Mert azért a mai iskola rendszer sajnos már rég nem olyan, mint gyerekkorunkban... Iskolaotthonos iskolák, fél 2-kor van vége az utolsó órának, 4-ig még iskola, ahol a házi feladat 70%-át nem írják sajnos meg. Tehát 5-kor mondjuk, amikor hazaesik a hulla fáradt gyerek, még üljön le tanulni. Nem hiszem, hogy erre szüksége lenne már Hannának. Persze van olyan, iskola, ami kivétel, de a fél 2-ig tartó tanítás mindenhol általános már 1. osztályban. Hanna fél 2-kor jelenleg hulla fáradt és elalszik, vagy ha nem is alszik kivételesen, akkor is pihen.

És a méretei: 107 cm és 15 kg!!! :)

Séta

Hétvégére azt terveztük, elmegyünk Visegrádra, kirándulunk, horgászunk, bobozunk. Mivel reggel nem olyan volt az idő, mint jósolták, nem mertünk elindulni. Végül délelőtt elállt az eső, délre egész szép idő lett, így arra jutottunk, hogy ha Visegrádra már nem is indulunk el, azért a Gellérthegyre felmegyünk sétálni egy nagyot. Iszonyúan élvezték a gyerekek, alig lehetett őket hazarángatni. Úgyhogy most hétvégén tényleg jó lenne elmenni egy igazit kirándulni, tuti nagyon élveznék. :)