Hetek óta szerveztük, mikor menjünk Gyulára apósomékkal. Végül sikerült lefoglalni a szállást nov. utolsó hétvégére. Borka vasárnapig szedte az antibiotikumot, a többiek csütörtök óta náthásak voltak, gondoltam addigra akkor pont meg is gyógyul mindenki. Hétfőtől nem is mentek oviba Hannáék, hogy gyógyuljanak... De hát gyógyulásnak nyoma nem volt, sőt, csütörtök reggelre, az indulás napjára tetőzött a betegségük.... Iszonyú nátha és köhögés, vörös szemek. Rettegtem az utazás miatt, ha tehettem volna, le is mondtam volna... Végül csak elindultunk. Magától az úttól is féltem, mert fél óra kocsikázást is nehezen bírnak a gyerekek, nem hogy 4-4,5-et... De végül azért csak odaértünk.
A szállás tökéletes volt, a várfürdő és a vár mellett. Első nap még nem engedtem túl sokat pancsolni a gyerekeket, nehogy még betegebbek legyenek. Borka a fürdőben persze szokásához híven már a víz látványától is visított végig, és csimpaszkodott belém, nehogy letegyem. Azért picit bevittem, totál ki volt borulva attól is.... 2. nap már egy fokkal kevésbé, legalább a medencetérben nem sírt, csak ha a vízbe akartuk bevinni. 3. nap megtört a jég, semmi baja nem volt már sem a pancsolással, se semmivel... 4. nap pedig ki se lehetett szedni a vízből, állandóan ugrált, persze a víz alá merülve szigorúan, és rettentően élvezte. Na hát Borka mindig mindenben ilyen. :)
A többiek végig élvezték a pancsolást, de úgy igazán ők is a végére jöttek csak bele az úszkálásba. :) A várfürdőben volt 2 hatalmas csúszda, ott 120cm-es vállmagasság alatt nem is engednek fel gyereket, így oda csak mi mentünk fel, de mi rettentően élveztük!!! :D
Mivel apósékkal mentünk, így sikerült összehozni, hogy egyik este Janóval kettesben előre mehettünk vacsorázni, amíg a gyerekek nagyszülőztek a szobában még kicsit. Persze már megszokásból lapátoltuk be a vacsit, mert nem tudtunk lassítani, így kb 15 perc alatt meg is vacsoráztunk, és szóltunk, jöhetnek a gyerekekkel utánunk... :) Jó volt így végre legalább 15 percet csak kettesben lenni...
Az idő végig pocsék volt, így sétálni csak 1-szer tudtunk kimenni, akkor is csak rövid időre. Pedig terveztük, hogy ha szép idő van, találkozunk Szandráékkal (blogos), meg Éváékkal (egy régi-régi barátnő, akik Gyulára költöztek). Így viszont ezekre sem volt lehetőség... De Éváék szerencsére közel laknak a várhoz, így péntek délelőtt azért pár percre odajöttek hozzánk, aztán megbeszéltük, hogy vasárnap indulás előtt mindenképp elmegyünk, megnézzük a házukat.
Így vasárnap egy rövid pancsolás után összecsomagoltunk és mentünk Éváékhoz, akik rengeteg finomsággal vártak minket, nagyon kedvesek voltak. És jó volt végre újra beszélgetni egyet, kivel mi történt a utóbbi időben.
Hazafelé mindenki aludt egy nagyot, így csak az utolsó 1 óra volt nehézkesebb, de túléltük azt is! :)
 |
| ott vannak a kacsák! |
 |
| nem kérek több puszit!!!!!!!!!! |
 |
| nagyfiús evés |
 |
| nagylányos evés |
 |
| Hanna mostanság nem értékeli, ha előkerül a fényképezőgép, így folyton elfordult, vagy üvöltött, hogy őt le ne fényképezzem! :D |
 |
| kopognak, de hiába.... |
 |
| Borka nem adja fel, kopog és vár.... |
 |
| majd hisztirohamot kap.... |
 |
| a táncparkett ördögei |
 |
| úszóbajnok |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése