Büszke

Lehet, nem nagy dolog, amit most írok, de szerintem mégis az. 

Hanna ovis zsúrra volt hivatalos, ahol a buli végén minden vendég kapott egy kis csomagot, volt benne egy kis doboz csokigolyó, meg nyalóka, lufi. Réka valahogy bohóckodás közben úgy rázta a csomagját, hogy a csoki mind kiszóródott. Hatalmas sírásban tört ki, és egyre csak hergelte magát, nem lehetett megvigasztalni. Hannát épp öltöztettem mellette, ő egy hang nélkül, lehajtott fejjel hallgatta, aztán egy idő után rám nézett teljes komolysággal:

-Mami, kibonthatom a csomagomat, hogy kivegyek 1 csokit a Rékának? Hátha azzal meg tudom vigasztalni, de én nem eszem belőle....

persze megengedtem, kivett egy csokit, de Rékus csak sírt és sírt, végül anyukája megette a csokit. Hanna 1-2 perc után még mindig olyan szomorkásan hallgatta, végül megint szólt:

-Mami... adhatok még egyet Rékának?

És kivett mégegyet, Réka kezébe adta, és csak annyit mondott halkan, ne sírj! Réka pedig hüppögött még picit, a csokit megette, és 1-2 perc alatt elszállt a rosszkedv.

Én olyan, de olyan büszke voltam Rá!!! Mondtam is neki utána, hogy nagyon aranyos volt, és ilyen egy igazi barát, büszke vagyok rá. Utána a buszon ezt hajtogatta, hogy ő is büszke ám magára, mert ilyen kedves volt! :D