Sírok

a nevetéstől... Komolyan, valahogy mostanában ez jellemző drága családom által... :)

Sztorik:

Reggel elrohantam orvoshoz Borkával, a másik kettő ruháját odakészítettem az előszobába, hogy 10 perc múlva utánunk indulnak Janóval. 

Janó hív egy idő után, hogy végeztem-e már. Mondtam, hogy nem, miért, hol vannak? Háááát, ők most értek haza... Totál nem értettem, hogy az hogy lehet, ezért kifejtette:
A buszon látta, hogy gyanakvóan nézik Benedeket az emberek... Akkor vette észre, hogy elfelejtett cipőt adni rá.... Igen, 2 fokban, esőben... Egy szál zokniban gond nélkül kisétált Benedek a buszmegállóig, majd felszállt a buszra... És nem szólt egy szót sem... :DDD
Úgyhogy buszról le, irány haza, zokni csere, cipő... 

Nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek, de az utóbbit választottam végül. És bárki, akinek elmeséltük azóta, sírt a nevetéstől... :D 

Másik:

Ma szüleimnél volt Hanna és Benedek. Amikor hazaértek, nem hittem a szememnek: Hanna hazahozott egy guriga wc papírt. Aztán elmesélték, hogy meglátta anyukáméknál, hogy kék mintás náluk a wc papír, és megkérdezte, hogy van-e még ilyen a Nagymamának, mert akkor ő egyet ebből hazahozna. :DDDDDDDDDDD Azóta is röhögök, ha eszembe jut...

Amikor mentek este aludni, Hanna látja, hogy megkezdte Benedek a wc papírt. Hanna kiborult, hogy ki tette ezt, hát ez az övé!!!!!!!! Úgyhogy gyorsan eltette a kincses zacskójába (van egy nagy ajándékos szatyor, ami telis tele van a kincseivel... most így már a wc papír is ott szerepel pl... :D).

Szintén mai:

Hanna az ágyból: Mamiiiiiiii! Ki vette el az ágyamból a kisautókat?!?!?!!

én: apa kihozta, amikor pakoltunk a szobában...

Hanna megjelenik a nappaliban: Apa!!!!!!! Ez nem volt szép tőled, hogy eltetted az autókat!

Janó: de hát tele volt az ágy autókkal, hát tudod mennyit szedtem össze?!?!! 15 db-ot!!!

Hanna: na peeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeersze!!!!!!!! (ezt olyan hangsúllyal, hogy mindhármunkból oltári röhögés buggyant ki...) Apa, te most nem mondasz igazat! :DDD