Jobban

Jobban vagyok. Nem tökéletes még a dolog, de már csak a régi kimerültség jelei állnak fenn: fülzúgás, néha szédülés, éjjel lever a víz,  türelmetlenség. De ezt leszámítva jól vagyok, újra pörgök. Igyekszem este 9-fél 10 körül ágyba kerülni, de ez néha bizony azt jelenti, hogy este kb 10 percem marad mindenre... :( Ezt elég nehéz elfogadni, de most átmenetileg muszáj, amíg nem érzem, hogy utolértem magam alvásban... Mert reggel aztán 6-kor kukorékol Hanna meg Benedek. :)

Az élet azért zajlik azóta is. pénteken pl kitettem az erkélyre a kiskádban vizet a nagy meleg örömére, hát megvan az újabb vízibolhánk!!! BORKA!!!!! Sprintel az erkély felé, szökik ki, mert pancsolni akar állandóan. :) 

Ma pedig a legjobb játék az volt, hogy az ömlő esőben hagy menjenek ki az erkélyre bőrig ázni!!!! :D Volt kitől tanulniuk a marhaságot persze, emlékszem, amikor Velencéről hazafelé egyszer megálltunk a szakadó esőben, én meg kiszálltam, hogy bőrig ázhassak, mert az mekkora buli... :DDD

8 hónapos

A fennforgás közben nem írtam, de Borka 8 hónapos lett. Rengeteget ügyesedett, fejlődött, változott most. Iszonyú huncut, mosolygós lányka, forog oda-vissza, és kúszik. Iszonyúan élvezi, hogy már nincs helyhez kötve, kezdi felfedezni a lakást.

Étvágya igen jó, 3-4 óránként cicizik, attól függ, mit eszik közben. De jellemzően a szilárd kaja máshova megy, mert ugyanolyan éhes utána egy cicire 1 óra múlva mondjuk. :) Szilárd ételt 2-3-szor eszik, többnyire 1-szer gyümölcs, 1-szer főzelék, 1-szer sinlac. És persze egyre több olyat eszik, amit mi is, pl kenyér falatkák, leves, stb. Napközben 2szer alszik, 3/4-2 óra között, tök változó.

Méretei: 8.300 gramm (jóllakottan), 72 cm.

Baj van...?

Azt hiszem kicsit igen. Kedden már iszonyú ingerült voltam délelőtt a kimerültségtől, az oviban meg borzalmas rosszul lettem.... Mintha kiugrana a szívem a helyéről, szédültem, az egész testemben iszonyú nyomást éreztem, feszült mindenem, és alig kaptam levegőt, borzasztó halálfélelem lett úrrá rajtam. Hannát sürgettem, hogy nagyon gyorsan öltözzön, mert nem vagyok jól, de Timi és észrevette, hogy valami nem ok, kérdezte is... Annyit mondtam, szerintem ez most a mélypontok mélypontja lehet... 

Hazajöttünk, mondtam, hogy gyorsan menjen mindenki egy szó nélkül aludni. Benedek elkezdett műsorozni, amitől totál kiborultam, elkezdtem vele veszekedni, a kekszet eldobtam, a tea borult, majd biggyesztett szájjal ment be Hannához panaszkodni, hogy Mama rossz!! :( Annyira sajnáltam... Nem szoktam extrán kiabálni, csapkodni... Utána mentem, akkor már én is bőgtem, megöleltem, mondtam, hogy nem rossz Mami vagyok, csak iszonyú fáradt, és ügyesen aludjon most egy nagyot.

Alig vártam, hogy én is lefeküdjek, és becsukhassam a szemem, de csak bőgtem... És persze Benedek még el sem aludt, amikor Borka már fel is ébredt. 

Egész este elég rossz volt a közérzetem, szédültem, olyan furcsán éreztem magam. Szerdán pedig jött a következő lépés, iszonyat zokogások, halálfélelem újabb felvonás, kiborulások, szédülés, fejfájás, feszül mindenem, stb. Aludni nem tudtam, ezen is görcsöltem, éjjel 3-ig csak forgolódtam, mire sikerült elaludnom. Janó nem is ment be a munkahelyére, szerda óta itthon dolgozik. Csütörtök még mindig a szédülésről, sírásokról, totál hullámzó hangulatról szólt. 

Ma reggel a háziorvosnál kezdtem, mondta, hogy igen, ez pánikroham, és a kiváltó okokat kérdezgetve egyértelműen a kimerültség, feszültség. Pihenjek sokkal többet, mert ez nem játék, kevesebbet vállaljak. Hát kösz, marha könnyű. Azért csinálnak egy labort, kedden kell visszamennem az eredmény miatt.

Most gyógynövényes nyugtatót szedek, meg levendulás-citromfüves teát iszom este, hogy tudjak aludni, meg hogy kicsit szűnjön az iszonyat feszültség bennem. Most már picit jobban vagyok, azt hiszem sokat segít az is, hogy a barátnők tartották bennem végig a lelket!

És persze Janó. Le a kalappal, összeteszem a két kezem azért, amit az utóbbi napokban tesz. Szerda este mire Borkát letettem, ő engedett nekem egy kád vizet, gyertyákat gyújtott, relaxációs zenét kapcsolt be, és beküldött a fürdőbe egy kis nyugiba, aztán egyenesen az ágyba. Ő rendezte Hannát, Benedeket, kinn aludt velük a nappaliban. És azóta is, kitart, segít, támogat. Féltem, hogy megkapom majd, hogy "én megmondtam, többet kéne pihenned", de nem, jön, ha ölelni kell, megölel, ha csak egy jó szó kell, jön, átölel, kedvesen szól. Tényleg hálás vagyok érte!!! Meg persze a szüleimnek, amiért rögtön jöttek, amikor baj volt, és anyukám azóta is főz ránk.

Ovis

Hát ez is elérkezett. Nem igen írtam eddig az oviról, mert nem volt mit. Benedeknek még télen kitöltöttem az óvodai jelentkezését, beadtam Timi néninek, abban maradtunk, ne aggódjak, innentől ő majd intézi a dolgokat.
Nem bánom, hogy a nyílt napok, meg a mindenféle jövés-menés kimaradt most az életünkből, bár nálunk Hannával is kicsit más volt ugye, mivel csak egyházi oviba jelentkeztünk, ahol azért más a rendszer.
Az előbb hívott Janó a kérdéssel: hogyan szeretnénk Benedeket szeptembertől befizetni? Fél napra vagy egész napra??? Most esett le... Igaz, a hivatalos papírt még nem kaptuk meg, de ez semmit nem jelent. Benedek szeptembertől ovis. Nagy fiú... Máshogy fogom fel, mint Hannánál ilyenkor, hisz akkor az egy teljesen ismeretlen helyzet volt. Most viszont tudom, hogy a lehető legjobb helyre kerül Timinél meg Vali néninél. Mindketten imádják, mióta ismerik, mindketten várják nagyon. És remélhetőleg az új óvónéni is hasonlóan kedves lesz.
Úgyhogy szeptembertől Benedek is kis szőlőszem lesz a szőlőcsoportban Hanna mellett. :)

Kúszik

Hála a sok gyógytornának, Borka végre kúszik!!! Pénteken kezdett próbálkozni először, aztán vasárnapra már egy ici-picit haladt is előre, kb 1 cm/perc sebességgel. :D Dülöngélve, sokszor átbillenve a hátára, de küzdött, nagyon édesen. :) Hétfőn "helyben kúszott", a parkettán próbálkozott, egy centit sem haladt előre, de igen gyors tempóban próbálkozott. :) Aztán ma vééééégre igazi kúszást produkált!!! :) Vagy fél métert haladt, és mindezt szabályosan. :) Még csak a parkettán megy, de ez is hatalmas öröm!!! :)

Anyák napján

Tegnap reggel mindannyian útra keltünk. Janó elment a gyerekekkel az anyukájához, meg a dédikhez. Én pedig rendrakás után elindultam a piacra. Mire végeztem, Janó a gyerekekkel már anyukámék háza előtt várt. A gyerekek nagyon édesek voltak 1-1 virággal vártak és szaladtak hozzám. :))) 

Felszaladtunk anyukámékhoz, aztán nagymamámhoz.

Szeretem ezt az ünnepet. Szeretem, hogy van egy nap az évben, amikor az édesanyák vannak a középpontban, amikor szavakkal vagy anélkül, de megköszönhetjük a sok jót, amit kaptunk. Nekem Hanna délután egy hatalmas ölelés után az ölembe bújva súgta, hogy Mami, szerintem te vagy a világ legjobb anyukája! Nekem nem kell ennél több. :)

Ha 20 év múlva pedig olyan lesz velük a kapcsolatom, mint most anyukámnak mindegyikünkkel, hogy éjszakába nyúlóan "fogadóórákat" kell tartania, hogy mindenkinek minden örömét-bánatát meghallgassa, akkor igazán boldog leszek. Mert fárasztó, nehéz, sokszor unalmas, de mindennél többet elárul az, ha már felnőttként is minden gyerek hozzá megy mesélni, tanácsot kérni, meghallgatást várni.