Baj van...?

Azt hiszem kicsit igen. Kedden már iszonyú ingerült voltam délelőtt a kimerültségtől, az oviban meg borzalmas rosszul lettem.... Mintha kiugrana a szívem a helyéről, szédültem, az egész testemben iszonyú nyomást éreztem, feszült mindenem, és alig kaptam levegőt, borzasztó halálfélelem lett úrrá rajtam. Hannát sürgettem, hogy nagyon gyorsan öltözzön, mert nem vagyok jól, de Timi és észrevette, hogy valami nem ok, kérdezte is... Annyit mondtam, szerintem ez most a mélypontok mélypontja lehet... 

Hazajöttünk, mondtam, hogy gyorsan menjen mindenki egy szó nélkül aludni. Benedek elkezdett műsorozni, amitől totál kiborultam, elkezdtem vele veszekedni, a kekszet eldobtam, a tea borult, majd biggyesztett szájjal ment be Hannához panaszkodni, hogy Mama rossz!! :( Annyira sajnáltam... Nem szoktam extrán kiabálni, csapkodni... Utána mentem, akkor már én is bőgtem, megöleltem, mondtam, hogy nem rossz Mami vagyok, csak iszonyú fáradt, és ügyesen aludjon most egy nagyot.

Alig vártam, hogy én is lefeküdjek, és becsukhassam a szemem, de csak bőgtem... És persze Benedek még el sem aludt, amikor Borka már fel is ébredt. 

Egész este elég rossz volt a közérzetem, szédültem, olyan furcsán éreztem magam. Szerdán pedig jött a következő lépés, iszonyat zokogások, halálfélelem újabb felvonás, kiborulások, szédülés, fejfájás, feszül mindenem, stb. Aludni nem tudtam, ezen is görcsöltem, éjjel 3-ig csak forgolódtam, mire sikerült elaludnom. Janó nem is ment be a munkahelyére, szerda óta itthon dolgozik. Csütörtök még mindig a szédülésről, sírásokról, totál hullámzó hangulatról szólt. 

Ma reggel a háziorvosnál kezdtem, mondta, hogy igen, ez pánikroham, és a kiváltó okokat kérdezgetve egyértelműen a kimerültség, feszültség. Pihenjek sokkal többet, mert ez nem játék, kevesebbet vállaljak. Hát kösz, marha könnyű. Azért csinálnak egy labort, kedden kell visszamennem az eredmény miatt.

Most gyógynövényes nyugtatót szedek, meg levendulás-citromfüves teát iszom este, hogy tudjak aludni, meg hogy kicsit szűnjön az iszonyat feszültség bennem. Most már picit jobban vagyok, azt hiszem sokat segít az is, hogy a barátnők tartották bennem végig a lelket!

És persze Janó. Le a kalappal, összeteszem a két kezem azért, amit az utóbbi napokban tesz. Szerda este mire Borkát letettem, ő engedett nekem egy kád vizet, gyertyákat gyújtott, relaxációs zenét kapcsolt be, és beküldött a fürdőbe egy kis nyugiba, aztán egyenesen az ágyba. Ő rendezte Hannát, Benedeket, kinn aludt velük a nappaliban. És azóta is, kitart, segít, támogat. Féltem, hogy megkapom majd, hogy "én megmondtam, többet kéne pihenned", de nem, jön, ha ölelni kell, megölel, ha csak egy jó szó kell, jön, átölel, kedvesen szól. Tényleg hálás vagyok érte!!! Meg persze a szüleimnek, amiért rögtön jöttek, amikor baj volt, és anyukám azóta is főz ránk.