Tegnap reggel mindannyian útra keltünk. Janó elment a gyerekekkel az anyukájához, meg a dédikhez. Én pedig rendrakás után elindultam a piacra. Mire végeztem, Janó a gyerekekkel már anyukámék háza előtt várt. A gyerekek nagyon édesek voltak 1-1 virággal vártak és szaladtak hozzám. :)))
Felszaladtunk anyukámékhoz, aztán nagymamámhoz.
Szeretem ezt az ünnepet. Szeretem, hogy van egy nap az évben, amikor az édesanyák vannak a középpontban, amikor szavakkal vagy anélkül, de megköszönhetjük a sok jót, amit kaptunk. Nekem Hanna délután egy hatalmas ölelés után az ölembe bújva súgta, hogy Mami, szerintem te vagy a világ legjobb anyukája! Nekem nem kell ennél több. :)
Ha 20 év múlva pedig olyan lesz velük a kapcsolatom, mint most anyukámnak mindegyikünkkel, hogy éjszakába nyúlóan "fogadóórákat" kell tartania, hogy mindenkinek minden örömét-bánatát meghallgassa, akkor igazán boldog leszek. Mert fárasztó, nehéz, sokszor unalmas, de mindennél többet elárul az, ha már felnőttként is minden gyerek hozzá megy mesélni, tanácsot kérni, meghallgatást várni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése