Remek a hangulatom –tom –tom –torotom-tom...

...ma van a szülinapom –pom-pom-porpom-pom

Szuperül sikerült a szülinapozás, Benedek azt hiszem igazán jól érezte magát!!! :) És begyűjtött újabb kedvenceket, annyira élvezem, hogy ilyen igazi kisfiú, minden, ami kisautó, vagy nínó, vagy munkás gép, ő totál oda van tőle. :))

öcsém szerint nem felismerhető, ezért jelentem: EZ EGY TŰZOLTÓAUTÓ,csak én ilyen béna vagyok, és ilyenre sikerült.

és amikor meglátta a másik tortát is tűzijátékkal, autóval: otttttttttttt, kocsii tóóóóóóóótaaaaaaa!!!

3 éves

3 éve ilyenkor már kétgyerekes anyuka voltam. Már próbáltam megbarátkozni a gondolattal, hogy egy hatalmas baba bújt ki belőlem. Aztán ahogy visszakerült hozzám, és néztem a kis arcocskáját, beleszerettem. Menthetetlenül... És ez a szerelem azóta is tart. Imádom, nem tudok nem odalenni érte. :)

Hihetetlen sokat tanultam ez alatt a 3 év alatt. Első pillanattól kezdve tanított. Azt hittem régen, türelmes ember vagyok. Nem voltam az, türelmet Benedektől kellett tanulnom. Azt hittem, nagyon fáradt voltam, amikor dolgoztam, vagy Hannához keltem éjjelente. Aztán Benedektől megtanultam, mi is az igazi fáradtság. Azt hittem, az a normális, ha az ember folyton rohan, és turbo fokozaton pörög. Benedek megtanított lassítani, megállni. Azt hittem, tudom milyen igazán félni, megijedni. Ennél jobban már csak Benedek mutatta meg, mennyire meg lehet ijedni, amikor majdnem megfulladt. És megtanított, milyen fiús anyukának lenni. Iszonyú hálás vagyok Neki ezekért.

De hogy tényeket is írjak erről a 3 éves csodáról:

-18 foga van

-mindent csinál, amit kell

-színeket ismeri, amit meg is nevez, az a piros, kék, zöld, sárga, lila, de ha megkérdezem, melyik a fehér/fekete/barna, azokat is tudja, csak mondani nem

-nem válogatós, főtt ételből szinte bármit szeret, amit nem, kis csellel azt is hajlandó megkóstolni (csukd be szemed, nyisd ki szád pl., és rájön, szereti, amit kap), kedvence a husiiiiiiiiiiii

-alvása a tsmt-zés óta rendeződött. Az éjszakákat 99%-ban végig alussza, ritka, hogy felkelne. Délután 1,5-2 órát alszik többnyire

-rajzol, fest, gyurmázik

-imádja a testvéreit

-beszéd: alakul, most megint ugrott egy elég nagyot, rengeteg szót próbál mondani, és mondatokat mond, bár még ragozás nélkül teszi a szavakat egymás mellé. De már ennek is iszonyúan örülünk és ő is nagyon élvezi, hogy végre értjük többnyire, mit szeretne. :)

-méretei: kb 14 kg, 95 cm, feje 50 cm. :)

Hannával

Itt a nyár

avagy kitört a nyári szünet.

Egyik szemem sír, a másik nevet. Jó móka a gyerekekkel lenni, hogy mindhárman itthon lesznek, de azért nem könnyű. Ma volt Hanna utoljára oviban, múlt héten volt elvileg az utolsó nap, de megkértem, hogy 4 napot még hagy menjen ügyeletre. Mert piszok sok az a 2,5 hónap szünet... És tavaly még teljes harmóniában játszottak többnyire Benedekkel, de mára azért igen sok a veszekedés, mindkettőnek pont ugyanaz kell, vagy egyik nem azt csinálja, amit a másik épp szeretne. Na szóval azért most már igen sokszor kell fegyelmezni, döntő bírónak lenni, ami nem is olyan pihentető... Fél szemmel mindig figyeljem, ki miért bosszantja a másikat, mit vesz el egyik a másiktól, hogy aztán noha nem is teszek különösebben igazságot, egyformán büntetem/szidom őket, ha kell, azért mégis tudjam, melyik nem fért épp a bőrébe. 

Az idei év vége közel nem sikerült olyan meghatóra, mint a tavalyi. Az évzárót már letudtuk 2,5 hete, az szép volt, de múlt pénteken, ami elvileg az utolsó nap volt, olyan kaotikusra sikerült, nem volt különösebb búcsúzkodás, se semmi. Vittünk ajándékot az óvónéniknek, dadusoknak, de valahogy az sem váltotta ki a tavalyi érzelmeket senkiből, amikor könnyes szemmel búcsúztak tőlünk nyárra. Ma elhoztunk mindent az oviból, de azt se tudták, hogy Hanna ma volt utoljára, úgy mondtam. Az óvónénink benn sem volt, szóval tőle meg csak e-mailben fogunk elköszönni a nyárra. Hát ez van.

És szinte tegnap volt, hogy nagy pocakkal, gombóccal a torkomban jöttünk el nyári szünetre, azzal a gondolattal, hogy mire újra oviba megyünk, addigra bármelyik nap  szülhetek... És tessék, azóta eltelt egy év, megszületett Borka, sőt, eltelt 9 hónap, és most arra gondolok, mire legközelebb oviba megyünk, már Borka 1. születésnapjára fogunk készülni... :O Idő, ne siess már ennyire!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

És szeptemberben meg már kézen fogva ballaghat a két ovis a csoportszoba felé. Döbbenet... Még nem tudom elképzelni, hogy Benedek sem lesz már 24 órában velem, hogy mi lesz velünk, hogy mennyire fogja szeretni az új felállást, de Benedekes ovis posztot majd írok még külön.

És 5 fogú!

Huhhh, kinn van az 5. fogacska is! :) Még mindig nagyon jön 3, utána remélem lesz egy kis szünet tényleg...

És gyorsan leírom azt is, Borka ma végre megpróbált négykézláb állni, tündéri, ahogy húzza maga alá a lábait, és könyökölve hintázik!! :))) <3

9 hónapos

Döbbenet. 9 hónapja született ez a pici mosolygombóc. Kegyetlen gyorsan megy az idő, annyira emlékszem mennyire akartuk, mennyire féltem a terhesség elején, mennyire vártam aztán, mennyire tökéletes volt az egész babavárás, mennyire nyugodt voltam, mennyire kiegyensúlyozottnak, boldognak éreztem magam. Pont olyannak, mint amilyen most Borka.

Reggel felébred, a szemét még nem nyitja ki, csak tapogatózik: megkeresi a cumit, benyomja a szájába, megkeresi az alvósait (mert neki bizony van 2 alvós barátja is), majd hatalmas vigyorral elkezd dünnyögni, dumálni, sikítozni, röhögni, miközben elkezdi nyitogatni a szemeit. És ez a mosoly, nevetés, dumálás, kiabálás tölti be a lakást egész nap. Eszméletlen jókedvű gyerek, szerintem Hanna meg Benedek együtt nem nevetett, vigyorgott összesen annyit, mint Borka egyedül (pedig Hanna is igen jókedvű huncutka volt). :) Ha nincs különösebb oka rá, nem nyafog, nem sír, nem panaszkodik. Felfedez, játszik, huncutkodik. Ha fáradt, akkor azért persze nyűgös, sírós, bújós, meg ha kínozzák a fogacskák. Merthogy fogzik rendületlenül. Most is nagyon jön még mindig 4 foga, azért remélem utána lesz kis szünet... 

Mozgása: kúszik, a gyógytornász 2 hetet adott még neki, utána kőkeményen négykézlábra kényszerítős feladatokat fog erőltetni.  De tegnap óta mintha próbálkozna valamivel, próbálja maga alá húzni a lábait, csak a továbbiakban nem tudja, mit kéne csinálni. :) És próbálja magát mindenben felhúzni, belecsimpaszkodik mindenbe, és próbálja felhúzni magát. De nem tudja maga alá húzni a térdét, így homorítva lóg csak, amíg jól magára nem borítja azt, amin épp lóg. Így ma egy ruhakosarat, és egy nagy kisautós ládát borított magára, illetve beverte a száját az ágyneműtartóba. Jó buli....

Evés: nagyon szépen eszik, napi 3-szor, délelőtt gyümit (attól függ, mennyire éhes/mennyire jön be a kaja, 1/2-1 üvegnyit eszik. Délután főzelék, az is kb fél üveg, este Sinlac. Mostanában délben a mi ebédünkbe is belekóstol. :) Ha játszótérre megyünk, vagy sokat van babakocsiban, akkor egy fél kiflit elmajszol gond nélkül. Ezen kívül cici-cici-cici, napközben 3-4 óránként, aztán éjjel 1-szer, ha nagyon fogzik, 2-szer. :)

Alvás: napközben 2-szer alszik, délelőtt 1,5-2 órát, délután ugyanígy. De van, hogy délelőtt nagyon későn alszik el, olyankor 1-szer alszik 2-2,5 órát, és előfordul, hogy délután semmit. Éjjel nagyon változó. Este fél 8 körül kidől, aztán ha jó éjszakánk van, akkor fél 3-3 körül kel csak 1-szer enni, ha rossz éjszakánk, akkor fél 11-től megy a nyűglődés. De ilyenkor újabban Janó beveti magát, mert nála valahogy könnyebben visszaalszik.

Beszéd: dumál éjjel-nappal. :) Nagyon édesen próbál utánozni minket. :) A kedvencei: gágágágágá, nyenyenye (ezt arra is használja, ha valamit nem szabad, vagy valami nem jó), jajajajj (bármi nem jó, fáj, kellemetlen, azonnal jajjjgat!!! :D), mamamama, vávávávává. Na ezek a kedvencek, persze minden mást is mondogat. Ja ami még említésre méltó: a pápá-t csak tátogva mondja, hangot nem ad hozzá! :)

Egyéb tudomány: integet, iszonyat cukin, és tátog hozzá, hogy pápápá :), kukucsozik mindenkivel :) Eltakarja az arcát ronggyal vagy takaróval, pelussal, vagy csak a kezével, aztán röhögve kukucskál :D Imádom. :) Imád isze-piszézni, dugja oda az orrocskáját, hogy méég :) Tapsolni próbál, de még nem megy igazán, egyik kézfejét üti a másikkal. Imád fürdeni, és mostanában próbálkozik, hogy beledugja a fejét a vízbe, aminek persze rendszerint ivás a vége... :)

A neurológus múltkor megkérdezte, hány néven szólítjuk Borkát. Néztem döbbenten, hogy ugyan miért... Mert hát nem eléggé figyel a nevére, próbáljuk inkább 1 néven hívni. Ami nem igaz, ha akar, figyel rá, de nem mindig érdekli, hogy szólunk neki. :) Aztán elkezdtem gondolkozni, hány néven szólítjuk... Hááááát, van pár!!!! :D A leggyakoribbak: Borka, Borbála, Bori, Baba (Benedek hívja így, vagy bébibabának), Mazsola, Mazsi.

És a természetéről: nagyon békés, nyugis, barátságos, mindenkire mosolyog, de iszonyú lusta és bizony sértődékeny, makacs! :) Múlt héten a gyógytornász megpróbálta négykézlábra állítani, felhúzta a két lábát, és tartotta, hogy csak a karját kelljen kinyújtania. Na Borka megsértődött, elkezdett visítani, hisztizett. Mondta a gyógytornász, hogy hagyjam, mindjárt kinyújtja a karját és rájön, hogy ez jó neki... Hát nem. 10 percig fogta így Borkát, aki csak üvöltött kitartóan, majd sértődötten betolta a cumit a szájába, letette a fejét arccal az asztal felé (asztalon tornáztatja), és csukott szemmel, mint aki alszik, várta, hogy békén hagyjuk. Hát mi oooooolyan röhögésben törtünk ki, iszonyú cuki és vicces volt ezzel a sértődöttségével. :) Aztán persze amint elengedte a gyógytornász, felkapta a fejét és nem volt semmi baja... :D Azért félek, mi lesz még itt később... :)

Méretei: 8.700 gramm, 73 cm

4 fogú

Nagyon belehúzott Borka a fognövesztésbe, ami az alvásán igen erősen meg is látszik... Most épp egy felső metszőt sikerült növesztenie! :)

3 fogú

Akárcsak Benedek, Borka sem olvasta a nagykönyvet fognövesztést illetően. Végre, sok küzdelem után, kibújt a 3. fogacskája is. De nem ám a felső metszők, hanem a jobb alsó kettes. Mert neki épp most ilyen sorrendben van kedve növeszteni. :) Persze nagyon jönnek a felsők is, nem csoda, hogy iszonyú nyűgös, és rosszul alszik.

Dilemma

... melyik pizsamát válasszam...?

Minden pizsama cserénél 10-15 perces program legalább, hogy Hanna kipakolja az egész fiókot, végignézi a felhozatalt, majd hosszas tanakodás után választja ki a megfelelő háló alkalmatosságot. :)

Esküvő

Nagyon vártuk már. Sajnos részemről a készülődés kicsit kisebb volt a tervezettnél, de ez legyen a legnagyobb baj az életünkben. Nem tudtam a tervezett ajándékok egyikét sem elkészíteni, de sebaj. :)

Igyekeztem péntek estére mindent előkészíteni, hogy szombaton ne legyen diliház. Nagyjából sikerült is, az apróbb részleteket leszámítva, ami miatt aztán mégis volt kis mérgelődés, rohanás: én 2 harisnyát szakítottam ki felvételkor, amire nem számítottam, így a harmadik, szintén sokat hordott harisnyát iszonyat óvatossággal húztam fel, mert nem igen volt több harisnyám. :D Aztán a nyakláncot felvéve igen hamar jelentkezett a már régebbről ismert égő-viszkető érzés, mikor máskor, ha nem most jött volna megint elő az allergia. :D Úgyhogy kereshettem másik láncot, ami ugyan nem alkalmi, de legalább nem lettem kiütéses tőle (merthogy az arany már megint elszakadt, grrrr). Borkát öltöztetve pedig rá kellett döbbennem, hogy bizony a ruhája nem megy rá, kereshetek mást. A másik ruhácskát is alig tudtam begombolni a hátán, de csak sikerült... :)

Na és akkor ilyen, és ezekhez hasonló izgalmak után időben, pontosan, megérkeztünk a polgári esküvőre. Szép volt, és úgy izgultam, mintha nem tudom, mi lenne. :D Holott csak alá kellett írnom, mint tanú. :D Na de akkor is, az is komoly feladat. :) A gyűrűket Hanna vitte be, nagyon ügyes volt, egész meglepett, hogy ilyen bátor volt! :)

A templomi esküvő is szép volt, nekem legalábbis tetszett. Itt kicsit idegesített, hogy a gyerekek nem tudnak a fenekükön ülni, de ez van, ha nem én fegyelmezek... :D Azért ott is jók voltak, csak mászkáltak.

A lagzi szuper volt, gyerekek is nagyon jól érezték magukat, nem is kellett velük foglalkozni. :) Borka 9-kor a sarokban elaludt a babakocsiban, és majdnem 1-ig egy hang nélkül aludt (akkor egy lufi mellette durrant ki, és arra felébredt). Benedek és Hanna kitartóan rohangált, táncolt, mikor mit, majd Benedeknek fél 1 körül felajánlottam, hogy kicsit pihenjen, összetoltam neki két széket, hát azonnal el is aludt. :D Hanna fél 2 körül szólt, hogy ő is fáradt, úgyhogy mondtam Janónak, hogy szerintem jöjjünk haza, Borkát sem akarom már visszaaltatni, aztán 1 óra múlva megint felébreszteni, hogy jövünk haza. Benedek semmire nem ébredt fel, félálomban itthon még átöltöztettem, pisilt, aztán aludt. Borkát 2-re sikerült visszaaltatni, én lefeküdtem, Janó meg ment még vissza a lagziba. Hát az éjszaka kritikán aluli volt: Borkát 4-szer szoptattam, 100-szor adtam vissza a cumiját, majd reggel 8-kor végleg felkeltünk. Benedek 2-szer műsorozott, Hanna 1-szer, de akkor már Janó itthon volt szerencsére, így őket ő rendezte legalább. Azóta én nem érem utol magam megint az alvással, de majdcsak sikerül! :)