3 éves

3 éve ilyenkor már kétgyerekes anyuka voltam. Már próbáltam megbarátkozni a gondolattal, hogy egy hatalmas baba bújt ki belőlem. Aztán ahogy visszakerült hozzám, és néztem a kis arcocskáját, beleszerettem. Menthetetlenül... És ez a szerelem azóta is tart. Imádom, nem tudok nem odalenni érte. :)

Hihetetlen sokat tanultam ez alatt a 3 év alatt. Első pillanattól kezdve tanított. Azt hittem régen, türelmes ember vagyok. Nem voltam az, türelmet Benedektől kellett tanulnom. Azt hittem, nagyon fáradt voltam, amikor dolgoztam, vagy Hannához keltem éjjelente. Aztán Benedektől megtanultam, mi is az igazi fáradtság. Azt hittem, az a normális, ha az ember folyton rohan, és turbo fokozaton pörög. Benedek megtanított lassítani, megállni. Azt hittem, tudom milyen igazán félni, megijedni. Ennél jobban már csak Benedek mutatta meg, mennyire meg lehet ijedni, amikor majdnem megfulladt. És megtanított, milyen fiús anyukának lenni. Iszonyú hálás vagyok Neki ezekért.

De hogy tényeket is írjak erről a 3 éves csodáról:

-18 foga van

-mindent csinál, amit kell

-színeket ismeri, amit meg is nevez, az a piros, kék, zöld, sárga, lila, de ha megkérdezem, melyik a fehér/fekete/barna, azokat is tudja, csak mondani nem

-nem válogatós, főtt ételből szinte bármit szeret, amit nem, kis csellel azt is hajlandó megkóstolni (csukd be szemed, nyisd ki szád pl., és rájön, szereti, amit kap), kedvence a husiiiiiiiiiiii

-alvása a tsmt-zés óta rendeződött. Az éjszakákat 99%-ban végig alussza, ritka, hogy felkelne. Délután 1,5-2 órát alszik többnyire

-rajzol, fest, gyurmázik

-imádja a testvéreit

-beszéd: alakul, most megint ugrott egy elég nagyot, rengeteg szót próbál mondani, és mondatokat mond, bár még ragozás nélkül teszi a szavakat egymás mellé. De már ennek is iszonyúan örülünk és ő is nagyon élvezi, hogy végre értjük többnyire, mit szeretne. :)

-méretei: kb 14 kg, 95 cm, feje 50 cm. :)

Hannával