Vágyak tengerén

Mindig reménykedek, hogy na majd, ha már ez vagy az meglesz, nem lesz több vágyam, vagy legalábbis csak apró-cseprő dolgok. :) De nem, én mindig ki kell, hogy találjak valamit.

Persze, van továbbra is a hatalmas vágyam, innen elköltözni. Nem azért, mert nem szeretem a lakást, hanem mert egyre romosabb, kifestve nem volt az elmúlt 5 évben, de lehet volt az már 10 is... Minden csak úgy, ahogy működik, a 2 főzőlapon, ahol max a legkisebb lábos fér el a nagy mellett, továbbra is rémálom, a szigetelés, a fűtés, a redőnyök, a vezetékek, stb... Szóval nagyon vágyom egy sajátba, egyre inkább vágyom olyan sorházi házba, amiket évek óta nézegetünk, és amelyikbe annyira beleszerettünk... Képzeletben ezerszer berendeztem már, végigsétáltam benne... Persze esélyünk nincs rá, ehhez még vagy 10 évig gyűjtögethetünk... :/

Na de az egy fokkal elérhetőbb vágyak... Volt a fényképező, ami hatalmas szerelem, és persze vágyam hozzá még egy objektív, meg állvány, de ezek most ráérnek, vagy kérem a Jézuskától. De jött az ötlet, hogy de jó lenne egy szárítógép... Nyáron elvagyok azzal, hogy az erkélyen teregetek, fél nap alatt minden száraz, és imádom a friss levegőn száradó ruhák illatát. Így nem nehéz. De ősztől tavaszig 2 ruhaszárítót kerülgetek a lakásban többnyire, mert hát a ruhák még a páramentesítővel is több, mint 1 napig száradnak.... Aztán jön, hogy bebüdösödnek, moshatom újra... A minap pedig szóba került, hogy milyen praktikus találmány, a mosógépből csak átdobja az ember, és 1-2-3 óra alatt minden száraz és mehet a szekrénybe. Nem kell ruhaszárítót kerülgetni, nem kell napi 15-20 percet teregetéssel tölteni, nem büdösödnek be, és állítólag még puhábbak és simábbak a ruhák, mint teregetve. Itt a konyhában van egy beépített mosó-szárítógép, valami régi darab, elvileg működik, hát most kipróbáltam, hogy legalább a fehérneműket megszárítsam, de 4 óra szárítás után pont ugyanolyan vizes volt minden, mint előtte, csak kicsit melegebbek voltak... Szóval ez nem működik. De a helyén lehetne egy rendes szárítógép... :D És nem hiszem, hogy több áramot fogyaszt a napi 2-3 óra szárítással, mint a páramentesítő reggeltől estig búgva.

A másik nagy vágy, ami néha olyan jól jönne: egy varrógép. Régen hímzőgépre vágytam, ilyesmiről már lemondtam. De néha azért egy jó kis varrógép tök jól jönne. Farmert felhajtani, ovis vásárra ezt-azt varrni, meg ki tudja, mi minden lenne hirtelen, amit okvetlen varrni kell. :) Csakúgy, mint a lamináló, ami Janó szerint egy fölösleges hülyeség, és nem éri meg, mert évi 1-2 alkalommal használnám, akkor meg inkább lamináltassam üzletben. :) Jó, ebben lehet, van némi ráció... (vagy mégsem? :D)

És félek, hogy még ezek után sem fogynék ki az ötleteimből, hogy mit is szeretnék még... :) Nem baj, így tuti van mindig miről álmodoznom! :D

Óvoda

Sok minden történt az elmúlt 3 hétben:

-2 hét után az új óvónénink már el is ment (babát vár ismét), ami miatt rágtam a körmöm már 1-2 hete, mert nem tudtam, mi lesz a továbbiakban. Szerencsére jó vége lett: hétfő óta ismét 2 óvónénink van, ráadásul az új nem is olyan új, Hanna nagy kedvence, a tavaly még csak gyakorlaton levő Zsófi néni. Hanna azóta a fellegekben jár, annyira boldog.  :)

-Kedd óta benn alszanak az oviban. Hanna nagyon szeretett volna már bent aludni, így megpróbáltuk, tetszik nekik a dolog. :) Benedek ugyan ébredés után elsírta még magát, de 1-2 perc alatt meg is vigasztalta Zsófi néni. :) Azóta benn alszanak, ha minden jól megy, heti 4-szer. Nekem ez hatalmas könnyebbség már most, ha pedig nem kell 3-ra értük menni, csak fél 4-4-re, az végképp megkönnyíti az életet. 

-Benedek beszéde rohamosan fejlődik. Naponta hallom az újabb szavakat, már gyorsabban is beszél, nem tart akkora szünetet a szavak között. :) Dadog időnként nagyon, de végre mondja!!!! :) 

-Borka is kezdi megszokni, hogy nincsenek itthon a többiek, egyre nyugodtabb kezd lenni. Reggel szépen indítunk egy mosást, aztán beágyazunk, rendet rakunk, reggelizünk, felöltözünk. Pici játék, és megy aludni, én teregetek, aztán ha felébred, sétálunk, itthon ebéd, játék, délutáni alvás, aztán indulunk az oviba, játszóra. Azóta hozzá is több türelmem van, amit láthatóan ő is értékel. :)

Remek a hangulatom-tom-tom

Vasárnap megünnepeltük Borka 1. születésnapját.

Amit feltétlen tudni kell a kishölgyről:
-nagyon más, mint a testvérei! A nap jelentős részében, ha teheti rajtam csüng, ölelget, bújik, vagy az ölemből figyel, pakol, nyújtózkodik mindenért. :) A maradékban 1 másodpercig nincs nyugton, állandóan menni kell, pakolni, huncutkodni. Sokkal nyitottabb, mint a többiek. Járunk kúszó-mászó csoportba, hát Hanna meg Benedek ilyen helyeken mindig félénk volt, visszahúzódó. Borka mindig a középpontban van, megy a konduktor után, és mindenből neki kell az első. :D Mindent ő mutat meg, mindenkitől minden elszed, mindenkit terrorizál. :D Megdöbbentő!!! :)
-ügyesen mászik, ül, térdel, feláll.
-imádja a pocakját, akármennyit képes enni, ennek megfelelően előfordult már, hogy túlette magát, aztán ki is jött a fölösleg...
-cicit napi 2-3 alkalommal kér, reggel, este, meg néha napközben 1-szer.
-Kommunikáció: hammmmmm, há (hallo). A köszt ma hallottam tőle ismét tornán, de előtte 1 hónapig semmi.. :)
-napi 2-szer alszik, 1-szer 1,5 órát, és 1-szer 3/4 órát-órát. Este fél 8-ra kidől, de van, hogy előbb. Éjjel van, hogy óránként kel, de van, hogy fél 6-ig egy hangja sincs.
-fogak száma 10!!!!!!!!!
-méretek: 9.400g, 75 cm

Hannás

Imádom, hogy ilyen figyelmes. Tegnap, amikor hazaért Janó munkából, szokás szerint rohant hozzá mindhárom gyerek üvöltve. És Hannának ez volt a legfontosabb kérdése:

"Apaaaaaaaaaaaaaa, Apaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! Milyen volt az első nap az új munkahelyeden???"

nem beszéltünk róla túl sokat, mégis fejben tartotta, hogy Janónak ez volt az első napja az új helyen. Szeretem, hogy így megjegyzi a dolgokat, és tényleg érdekli, a válasz. :)

1 éve

Hihetetlen... most álltunk még csak a szülőszoba ajtajánál, most volt, hogy becsengettünk, hogy megérkeztünk... Szinte minden pillanatra kristálytisztán emlékszem, pedig már 1 éve történt... Hihetetlen hamar elrepült ez az egy év, és a Minilányunkból egy csodaszép 1 éves Picilány lett.

Isten éltessen sokáig pici Lányom!!!! :)

Lomtalanítok

Vagy valami olyasmi. :) 

Talán 1 hónapja lehetett már, hogy kitaláltam, hogy túl kicsi a polc  gyerekek játékainak, le kéne cserélni nagyobbra. Meg a kis asztalnál sem férnek már el, a dohányzóasztal meg fölösleges.

Szóval ezen felbuzdulva eladtam először a dohányzóasztalt, majd elmentünk, vettünk egy új polcot a játékoknak, meg egy nagyobb dohányzóaszt a gyerekek kisasztala plusz a dohányzóasztal helyett.

És akkor amiket azóta eladtam:

-a dohányzóasztal

-a kis asztal székekkel

-a babakocsit

-a lépcsős polc (nem akarom elkiabálni, még itt van, bár az átmeneti helyén nagyon megszerettem, szóval sajnálom :D )

-etetőszék

Még amit gondolkozom, hogy eladok, az a járóka, a játszószőnyeg, egy régi 0-18 kg-os gyerekülés, ami helyett kéne egy nagyobb Benedeknek és akkor Benedeké jó lenne Borkának, meg van még egy kis asztalunk, aminek a padját használjuk csak. A pihenőszék és a bölcső szerencsére most megússza, mert tesómék kis hercegnője fogja átmenetileg használni. :) Ha ez mind meglesz, egész jól fogunk állni hellyel. :) 

ilyen volt a gyerek-részleg a nappaliban

és ilyen lett

Évforduló

Szombaton volt a 6. házassági évfordulónk. Péntek este gondoltam, hogy Janónak eszébe sem jut biztos, mert nem volt téma. Én meg elterveztem, hogy reggel ágyba viszem a reggelit, aztán estére meg főzök valamit, és ha a gyerekek lefeküdtek, mi vacsizunk egyet kettesben. 

Na ezek pont ilyen sorrendben nem történtek meg!!! :D Ugyanis a nap így zajlott:

Reggel, amikor kijöttem a szobából, és bekapcsoltam a laptopot, le volt cserélve a háttérkép. Egy esküvői kép volt rólunk, meg egy üzenet. :) Az üzenet többek között azt is tartalmazta, hogy nézzek be a kanapé kinyithatós részébe, mert ott van egy apró ajándék. :) Egy szépen becsomagolt dobozka várt, benne egy új telefonnal! :) :) :) Na persze azonnal elsírtam magam örömömben, és szaladtam Janóhoz, hogy megköszönjem. :) Alig, hogy kibontottam aztán, mondta, hogy azt most hagyjam, öltözzünk, mert indulunk!!!! Hogy hova,  az titok! :) 9-kor már a kocsiban ültünk, és találgattunk, hogy hova megyünk vajon. A Holnemvolt parkba vitt minket. :) Szuper volt, a hullámvasútra életünkben először és garantáltan utoljára ültünk fel! :D A többi tényleg jó volt, a gyerekek is iszonyú édesek voltak végig. Amikor a végére értünk, akkor pedig elvitt minket ebédelni Janó, és csak ezek után jöttünk haza, hulla fáradtan. :)

Hát így telt a 6. házassági évfordulónk!!! :) 

a térképet át kell tanulmányozni, mielőtt nekiindulnánk a nagy útnak... :D

Borka legnagyobb szívfájdalma, hogy az állatoknak ehető dolgot kell adni... :D

Felirat hozzáadása

hullámvasút előtt, itt még vidáman, mosolygósan... :)

Eladtam

Furcsa érzés volt, de örülök neki: ELADTAM a Chicco babakocsinkat!!! Szerettem nagyon, rengeteget tologattam az évek során.

Úgyhogy meghirdettem, és elég hamar akadt is vevő rá, csütörtökön már el is vitték.

Ezzel persze ismét újabb lépés következik: Borkának át kéne kerülnie egy nagyobb ülésbe, viszont a régi-régi nania ülésünk iszonyú nagy, ha azt bekötöm hátra, nem fér be mellé + 1 ülés + 1 ember. Ha meg előre kötöm, Janónak kell vele foglalkozni, ha sír, vagy valamit akar (ami állandó jelenség természetesen)., na meg a nania olyan széles, hogy még elől sem igen kényelmes mellette Janónak... :D Az egy igazi fotel volt... :D Szóval az új feladat: gyerekülést találni SOS, 9-36 kg-os dönthetőt, azt kapná Benedek, Borkáé meg lenne az, ami most Benedeké. :)

Ovi 4-5. nap

Csütörtök: reggel Janó vitte a gyerekeket oviba, Hanna megint kezdte a műsort, hogy nem akar ottmaradni, és csimpaszkodott belé, amit persze Benedek is utánozott, és most először egy picit ő is sírt. Aztán persze mire beértek a csoportba, már egyiknek sem volt semmi baja. Benedek egész nap szuperaranyos volt állítólag, Hanna 2-szer sírdogált pár percet, hogy hiányzom. De ezt arra fogta Timi néni, hogy elkezdte "leválasztani" kicsit Benedekről. Ugyanis totál ránőtt, ő etette, ő öltöztette, ő vitte pisilni, stb. Az nem baj, hogy együtt játszanak, de azért néha legyenek külön is. Úgyhogy most először külön asztalhoz ültették őket, így mindketten gond nélkül ettek. 

Péntek: Benedeket jelentem alig lehetett hazavonszolni... :D Elbújt, bohóckodott, Timi néni szerint továbbra is egy tünemény, csinálja a dolgát, játszik, jókedvű. Éljen! :) És ma már Hanna is ügyes volt, és Timi néni szerint nem volt semmi, Hanna állítása szerint egy ici-pici sírás volt egy pillanatra, de ennyi. De mindkettő nagyon jókedvűen jött ki, Hanna csillogó szemmel közölte végre újra, hogy Mami, nagyon jó volt ma az oviban! :)

ELVESZETT :(

Tiszta lelki beteg vagyok és Borka is...Tegnap délelőtt sétálni, vásárolni, majd oviba mentünk. Ez egy egész délelőttös program volt, így vittük magunkkal a cincint is, Borka alvós egerét (KIK-ben lehetett tavaly kapni). Nem szeretem alapból magunkkal vinni, mert folyton attól rettegek, mikor hagyjuk el valahol, mert kidobja a babakocsiból, én meg nem veszem észre. Na de vittük, 100-szor vettem fel a földről, mert kiesett, kidobta Borka. Amikor a körút végéről hazaértünk, már gyanús volt, hogy nincs a babakocsiban... Elkezdtem mindent kipakolni, hátha a táskába tettem, vagy a szatyorba, vagy a bevásárlókosárba. De cincin sehol nem volt... Na ekkor kezdtem kétségbe esni... Gondolkoztam, merre jártunk, merre hagyhattuk el: elbuszoztunk a kórházig, onnan séta allee-ba, onnan vissza séta a kórházig, fel a buszra, ki albertfalvára az oviba, ott séta, kisbolt, majd ovi, busz haza.

Emlékeim szerint a buszra még úgy szálltunk fel, a kórháznál, hogy megvolt, mert épp elaludni készült Borka. A buszon el is aludt, majd az oviban ébredt fel.

Gondoltam, leteszem aludni a gyerekeket, utána pedig elindulunk az ovi felé, körülnézünk, megnézzük az oviban is, hátha megtaláljuk... Persze Borka akármilyen fáradt is volt, nem aludt el, csak sírt, és kiabált, bármit amit adni akartam neki a cincin helyett, messzire hajította, és csak kiabált és sírt.... :( Azt hittem, megszakad a szívem. :( Amikor felkeltek Hannáék, elindultunk, végigjártuk az utat az ovinál, de sehol semmi. :( FB-on megosztottam, hogy elveszett, és nagyon keressük, de semmi... :( Ádám elment az allee-ba, körülnézett, de ott sem volt. :( Írtam a BKK talált tárgyak osztályára, onnan nem jött azóta sem válasz. :( Ma voltam a kisboltban, de ott sem találták meg.

Janó este talált ebay-en ugyanolyat, de nem kevés pénzbe kerülne onnan rendelni... :(

Ma délelőtt fél órára sikerült Borkának cincin nélkül elaludnia hosszas szenvedések után, majd délután ismét fél órát tudott aludni. :( Ezzel le is tudta a napi alvást. És ha ilyen fáradt, este 7-kor ki szokott dőlni, hát most negyed 9-ig ment az altatás. :( És persze továbbra sem fogad el semmiféle helyettesítő nyunyókát / szundi kendőt. :(

 CINCIN, gyere haza!!!!!!!!!!!!

Ovi 3. nap

A hétfő-kedd kissé fárasztóra sikerült nekem, így gondoltam, ma már reggel Janó viszi a gyerekeket oviba, én meg délre megyek majd értük. Hanna is ezt szerette volna, de Benedek mondta, hogy én vigyem inkább, na meg Janónak is jobb volt így, mert délután meg a szülői értekezlet miatt hamar kellett jönnie. 

Úgyhogy ma is én vittem őket oviba, reggel nagy volt a lelkesedés. Aztán az oviba érve Hannának már megint görbült a szája, és oltári sírásba kezdett. Ennek az lett a vége, hogy Benedek is elkezdett bújni, hogy Be med haza Mami! De őt végül 2 másodperc alatt meggyőztem, hogy ugyan, hát menjen  reggelizni, játszani, aztán ebédre már itt is leszek. Tudomásul is vette, Hanna viszont zokogott még ekkor is, hogy Mami, Mami! :( 

Napközben Benedekkel nem volt semmi gond, Hanna viszont 2-szer is sírdogált. Remek nagycsoportos létére őt kell beszoktatni?!

Délben Timi néni annyit mondott, hogy azét oda kell figyelni rájuk, ebédnél külön is ültette őket pl, mert Hanna túlságosan anyáskodik Benedek felett, mindent megcsinálni neki/helyette. Ő öltözteti, mossa a kezét, kíséri pisilni, stb. Ez meg nem feltétlen szükséges, hisz erre vannak az óvónénik. Ennek ellenére biztosított afelől, hogy a lehető legjobb döntés volt, hogy egy csoportba tettem a két gyereket.

Ovi 2. nap

Tegnap többször elmesélte Hanna, hogy ő igazából azért sírt az oviban, mert ha én ott vagyok, akkor nagyon nehezen enged el, és inkább velem szeretne maradni, mert rossz érzés neki, hogy otthagyom. Ha Apa viszi, akkor nincs ilyen gond, mert már itthon elköszön tőlem, Apa meg utána dolgozóba megy, és könnyen elválnak. Édes volt, hogy ezt elmondta.

Ma reggel mondta, hogy majd megpróbál nagyon erős lenni és nem sírni, de nem ígér semmit. :)) Végül mindkét gyerek jókedvűen ment reggel be az ovi kapuján, majd öltözés, kézmosás. Benedek kicsit problémázott, hogy miért nem moshat reggel is fogat, de beletörődött. :D 

A csoportszoba ajtajában megálltam, mondtam, hogy ha nem kell, akkor én be sem megyek, mehetnek be. Mindkét gyerek adott puszit, Benedek megkérdezte, hogy haza jövök-e, mondtam, hogy csak vásárolni megyek, aztán megyek értük vissza ebéd után. Mondta, hogy jó, és már ment is be. Délben értem vissza, Hanna egyszer elsírta magát, hogy mikor megyek már értük, de Benedekkel nem volt semmi gond. :)

Hát meglátjuk, hogy meddig tart a lelkesedés! :)

9 fogú

Borka nem lassít, rendületlenül növeszti a fogakat. :) Így már 9 fogacskával harapdál minket!!!! :D

Ovi 1. nap

Ez is elérkezett. Benedek ovis lett. Hihetetlen. Még csak most született, most hoztuk haza a kórházból, és tessék, ma már oviba indult.
Nehéz ennek a kisfiúnak a fejébe látni. Annyira nem lehet tudni, mikor mit gondol... Sejteni sejtem persze sokszor, de nem mutatja ki annyira az érzelmeit. Hiába, férfi már most... :D Na szóval ugye folyékony beszéd híján nem igen tudtam, hogy hogyan is viszonyul pontosan az ovi-kérdéshez. Én abban maradtam Janóval, megpróbáljuk, ha megy, megy, ha nem, akkor nem erőltetjük, itthon marad velem még januárig, és akkor újra próbáljuk.
Hát ma reggel izgatottan készültünk, 8-kor elindultunk. Minden simán ment, különösebb öröm vagy bánat nélkül, tudomásul véve a dolgokat ment, és csinálta a dolgát. Pisilt, kezet mosott, betette a helyére a fogkefét, fogkrémet. Aztán bementünk együtt a csoportba, én leültem kitölteni a papírokat, ők meg mentek dolgukra. Amikor leültek reggelizni, Hanna hirtelen zokogásban tört ki. Ő nem akarja, hogy elmenjek, ő velem akar maradni, ő nem akar egyedül az oviban maradni, mert engem szeret a világon a legjobban, stb. Benedek tanácstalanul nézte a helyzetet, hogy EZ MOST MI?! :) Réka is vigasztalta Hannát: "Johanna, ugye tudod, hogy te vagy a világon a legjobb barátom? Ne sírj, én játszok veled mindig!!!" És megölelte. Imádom, hogy ennyire szereti. Végül nagy nehezen megnyugodott Hanna is, de a szeme sarkából folyton engem lesett. Időnként elsírta magát, de nem volt gond, én kinn altattam közben Borkát (merthogy ő meg hajnal 4-kor kelt... :/ ). Amikor Borka elaludt, mondtam, hogy én akkor most kiszaladnék a boltba legalább, mert még semmit nem ettem ma. Benedek közölte, hogy jó, és ment is vissza, Hanna viszont ölelgetett, hogy de siessek, és ne sokáig maradjak, és csak ide a kis boltba menjek. :) Végül 1,5 óra múlva értem vissza, de a dadus azt mondta, nem feltétlen kell bemennem, jól elvannak, ugyan Johanna több körben járt Timi néninél, hogy tudja-e, hol jár épp a Mami, meg vajon mikor ér már vissza, stb. :D Na de mondtam, hogy akkor elmegyek még, és délre visszamegyek. Addigra már ebédeltek, minden rendben ment. Amikor kihozta Timi néni őket hozzám, Benedek fülig érő szájjal rohant felém, majd amikor kitártam a karom, engem kikerülve rohant tovább, üvöltve, hogy Booooooooooooookaaaaaaaaa!!!!!!! És hatalmas ölelést kapott a húga. :DDDDD Engem kb észre sem vett.... :D
Hazafelé kérdeztem, hogy reggel is megyünk-e oviba, mondta, hogy ühüm, szóval különösebb ellenvetése nincs. Hát meglátjuk, nem tudom, mennyire veszi a lapot, hogy ez most nem csak ilyen egyszeri alkalom, hanem állandó lesz. :) Nem hiszem, hogy megúsznánk sírás nélkül, de az biztos, hogy ma nagyon ügyes volt, és én nagyon büszke vagyok Rá! :)

így várták a buszt reggel a szakadó esőben :)

Bikás, a mi parkunk

Szeretem ezt a kerületet. Nem minden részét, de ezt, ahol lakunk, nagyon. Mindig is szerettem... Amikor Janóval albérletbe költöztünk először, akkor is itt a közelben laktunk, és több, mint 3 éve visszajöttünk. Azóta a kerület ezen része (is) csak épül és szépül.

Gyerekkoromban, amikor nagymamámnál voltunk (szintén itt lakik), akkor mindig kimentünk a Bikásra, hol játszóterezni, hol görkorizni, mikor mit. Egy romos, büdös, régi park volt, de szerettem. 1,5 éve viszont elkezdték felújítani. Szeptemberre készül el teljesen, de már most szuper hely lett. Délutánonként tele van fiatalokkal, sportolókkal, munkából hazafelé a kondigépeknél megálló férfiakkal. Van futópálya, szabadtéri kondigépek, kosárpálya, focipálya, teniszpálya, pingpong asztalok, játszótér, füves rész, kis tavacska, mellette szökőkút, ahol a talajból jön fel a víz. Van kutyafuttató külön kistestű és nagytestű kutyáknak. És még biztos kihagytam jó néhány dolgot.

Tegnap volt a parkban egy Őszköszöntő rendezvény, koncertek és mindenféle program. Szerintem szuper volt, gyerekek iszonyúan élvezték, az Alma koncertet különösen. :)

az új tó

Rómeó és Júlia

trambulin is van

Alma együttes: Dodó maci

Dodó egy maci a barlangból, rém ügyesen mászik a fára...

Hanna fényképez :)

Benedek is fényképez :)

"Johanna, ugye tudod, hogy Te vagy a világon a legjobb barátom?"