Tegnap többször elmesélte Hanna, hogy ő igazából azért sírt az oviban, mert ha én ott vagyok, akkor nagyon nehezen enged el, és inkább velem szeretne maradni, mert rossz érzés neki, hogy otthagyom. Ha Apa viszi, akkor nincs ilyen gond, mert már itthon elköszön tőlem, Apa meg utána dolgozóba megy, és könnyen elválnak. Édes volt, hogy ezt elmondta.
Ma reggel mondta, hogy majd megpróbál nagyon erős lenni és nem sírni, de nem ígér semmit. :)) Végül mindkét gyerek jókedvűen ment reggel be az ovi kapuján, majd öltözés, kézmosás. Benedek kicsit problémázott, hogy miért nem moshat reggel is fogat, de beletörődött. :D
A csoportszoba ajtajában megálltam, mondtam, hogy ha nem kell, akkor én be sem megyek, mehetnek be. Mindkét gyerek adott puszit, Benedek megkérdezte, hogy haza jövök-e, mondtam, hogy csak vásárolni megyek, aztán megyek értük vissza ebéd után. Mondta, hogy jó, és már ment is be. Délben értem vissza, Hanna egyszer elsírta magát, hogy mikor megyek már értük, de Benedekkel nem volt semmi gond. :)
Hát meglátjuk, hogy meddig tart a lelkesedés! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése