Megérkezett Barnabás

  

2022.07.22-én 11:35-kor megérkezett Tomka Barnabás 3650grammal, 57 cm-rel :) 

2022.07.21. Csütörtök

Eddig kaptunk haladékot, ha addig nem szülök, be kell feküdnöm és péntek hajnalban beindítják a szülést. A sors iróniája, hogy szerda este elkezdett fájni a torkom, meg bedugult az orrom. Csütörtök reggel nem hagyott nyugodni a dolog, csináltam azért egy gyorstesztet, mielőtt bementünk volna a kórházba. Nagyon halványan, nagyon sokára, de pozitív lett. :( Persze megint jött az aggódás, csak nehogy Janó elkapja... 

11 körül bejöttünk a kórházba, jeleztem a szülésznőmnek, mi a helyzet. Elkülönítőbe kerültem, ami önmagában egy szuper hely (egyágyas VIP szoba erkéllyel, klímával, tv-vel, hűtővel, saját fürdőszobával stb). Szóval ez a része még jó is. Annyi, hogy a szobából nem mehetek ki, és a babát sem viszik el tőlem semmikor, mert őt is el kell különíteni. 

Az első NST nem sikerült túl jól, ezért kaptam egy adag infúziót, közben vettek vért is a másnapi indításhoz. A 2. NST már jó lett. :) Így már csak annyi volt a feladat, hogy pihenjek reggelig és igyak sokat. 6-ra reggelizzek meg, tegyem rendbe magam, akkor NST és megkapom a tablettát. Nem voltam boldog, de ok. Este borzasztó nehezen aludtam el 1-1 órákra... Hol az orrom volt bedugulva, hol fáztam, hol melegem volt... De azért picit sikerült pihenni, bár 1-1 keményedésre megébredtem.

2022.07.22

02:50 épp megébredtem, átfordultam egyik oldalamról a másikra, már aludtam is volna vissza, amikor hatalmas pukkanás belül,elől lent.... Következő pillanatban már ömlött a magzatviz, iszonyatos mennyiségben, és tempóval. :) szerencsére tiszta, így teljes nyugalommal kezdtem picit hangolódni. Hívtam a nővérkét, nem volt boldog. 😃 Aztán csak beöltözött szkafanderbe és s jött. Kb 1 órát voltam NSTre kötve, mert hát a jó gyerekek éjjel alszanak, nem produkálják magukat. Enyhe keményedéseket éreztem, de nem fájt. 2-5 perc közötti szép fájások, mint kiderült. :D Mivel a baba lustácskának tűnt, így elég durván megmozgatták, hogy kicsit kizökkentsék (nagy szívfájdalom). Ez a macerálás annyira "jól" sikerült, hogy egy kis minimlális mocorgással reagált a baba, cserébe a fájások szinte elmúltak. 5kor megérkezett Ági (szülésznőm) is hatalmas mosollyal, hogy na hát így kell ezt, szülünk végre! Abban maradtunk, 8ig várunk, ha semmi, akkor néz egy új nst-t, megvizsgál és megnézzük, hogyan tovább. Az NST nekem nem tetszett. Itt írtam azt hiszem először Janónak, hogy nem rémlik, hogy a többieknél is így nézett volna ki a szívhang. Ági nyugodt volt, bár neki sem tetszett, ahogy láttam. Mivel a méhszáj semmit nem változott, 1 ujjnyi volt, az NST meg nem teljesen jó, így azt mondta, ne menjünk neki oxitocinnal. Ad egy méhszáj érlelő tablettát, ez vagy elindítja újra a fájásokat és akkor szuper, vagy ha nem, akkor várunk tovább, és 1 körül oxitocint ad. A tabletta megtette hatását. 20 perc múlva stabil 3 perces, egyre erősödő fájások lettek. Boldog voltam, sétáltam, hátha az segíti a tágulást is, és jól is esett. Áginak szóltam, hogy a fájások egyre erősödnek. Szóltam Janónak is, hogy gyerekeket adja le, mert szerintem lassan bejöhet. Átmentünk a szülőszobára. NST. Szuper, 3 perces rendszeres fájások. De Ági gyanúsan nem mozdul... Ad egy infúziót és szopogassak szőlőcukrot. Illetve váltsunk testhelyzetet. 

-Baj van? 

-Ebből vagy így, vagy úgy, de nagyon hamar gyerek lesz Ildi..

-Mi az, hogy vagy így vagy úgy...? 

-Várunk picit, a doktor úr is ránéz az NST-re, és meglátjuk. De nem kizárt, hogy császár lesz ebből.... 

-De mi a baj???? 

-A baba szívhangja. Egyre rosszabbul reagál a fájásokra. 

Eltelt pár perc, jött az orvos. Ránézett az NSTre, közölte, hogy ez AZONNAL császár, megy beöltözni. Már viharzott volna ki, amikor kérdeztem 2 fájás között, hogy de biztos?! Nem lehet várni picit? Megvizsgált, hátha... Semmi változás, ujjnyi méhszáj, nagyon magasan. Elmondta, hogy legritkább esetben mond ilyet, hogy azonnal császár, de ez az. Ha már a végénél járnánk, azt mondaná, várjunk, max vákuummal kiveszik, kis oxigénhiánnyal. De a jelenlegi helyzet szerint, ha várunk, ebből durva oxigénhiány vagy egy halva szülés a legvalószínűbb. Na én itt kiborultam. Ági aranyos volt, jött, elmondta, mi a szitu. A baba szívhangja minden fájásnál leesik, már 100 alá. Nem tudják, mennyi tartaléka van, de félő, hogy egyik fájás után nem szedi már össze magát... Ok, itt megértettem, és próbáltam elfogadni. Közben Janót is hívtam, hogy sos jöjjön, mert visznek a műtőbe.... Persze ő is megijedt. Mire ő beért, engem már épp vittek is be. Még azt láttam, ahogy mentem, hogy csöpög a vér belőlem, lehet valami vész reakcióként elkezdtem nagyon tágulni, de próbáltam nem ezen agyalni. A műtő ajtajában még pont láttam Janót egy pillanatra. A műtőben gyorsan vázolták, mi fog történni. Spinális érzéstelenítőt bekötötték és már fektettek is fel. Vártak, de nagyon lassan hatott csak, a jobb lábam nagyon lassan zsibbadt, és nem volt idő tovább várni, így hiába ettem 1 órán belül, akkor is altatás mellett döntöttek. Nem akartam, de muszáj volt... Az utolsó emlékem, hogy mondták, hogy szorítani fogják a nyakam, bocs... A következő kép már, ahogy ébresztgetnek: Ildikó, Ildikó, ébresztő, hall minket? Fogalmam sem volt róla, hol vagyok, mi történt. Aztán újabb filmszakadás. Újabb kép: Janó és Ági ébresztget. Itt már sikerült egy picit kinyitni a szemem, de fogalmam sem volt, mi van. Janó állt mellettem és mutatta: Ildi, nézd, itt van Barnabás!!! ❤️ Nem értettem, talán vissza is kérdeztem, hogy megszületett?!?! 

Innentől még mindig félálomban, de már a karomba tette óvatosan Janó a babát. Nem mozoghattam, nem is tudtam mozogni. Szép lassan kezdtem felfogni, mi is történt. De alig telt el egy kis idő így, sajnos Barnabást már vitték is el... :( Ez nagyon fájt. Azt mondták, 8kor jönnek, felállítanak, ha lezuhanyzok és úgy látják, el tudom látni egyedül Barnabást, akkor megkapom, onnantól csak velem lesz, elkünítve. Örökkévalóságnak tűnt, pedig velem volt elég sokáig Janó, és bele-bele is aludtam. Jöttek óránként hasat nyomkodni, vérzést ellenőrizni, infúziót cserélni stb. 

8-kor jött az éjszakás nővér, és a nagy feladat: fel kell kelni és zuhanyozni. El se tudtam képzelni, hogy fogom megoldani. De összeszorított fogakkal sikerült... Szédelegve kitotyogtam a zuhanyig, ott némi segítséggel lezuhanyoztam, kötést cseréltek, és mehettem vissza. A nővérke mosolyogva annyit mondott, piszok erős és elszánt anyuka vagyok, hogy egy nyikk nélkül bármit megteszek, csak megkapjam a babám. És sikerült. Eltelt 5 perc, és hozták Barnabást. Egy dolgot nem gondoltam előtte végig: ez azt jelenti, innentől fel KELL tudnom kelni, ha Barnabással bármi teendő van. És volt... Úgy hozták be, hogy még a kocsi matraca is pisis volt, az egész ruhája dettó, és derékig kakás... :D Ami még nagy szívfájdalom volt, hogy azt mondták, nem szoptathatok reggelig.... Újabb örökkévalóságnak tűnt, mire először a karomba vehettem, és szorosan összebújva ismerkedni kezdtünk a cicivel. Hihetetlen ügyes volt. 

Ami a szülést illeti: egyrészt hálás vagyok, hogy a kórházban voltam, amikor ez az egész történt... Ha itthon vajúdok, észre sem vettem volna, hogy baj van. Bele sem merek gondolni, mi lett volna a vége annak.. :( Másrészt van egy hatalmas hiányérzetem, csalódottságom. Annyira vártam és vágytam a szülés minden pillanatára... Annyira vártam a pillanatot, amikor kibújik, felsír és rám teszik. És ebből semmi nem volt meg. A szülés beindult ugyan magától, de alig "kóstolhattam bele" a vajúdásba, mert már módosult is a helyzet... Nem hallottam felsírni. Nem láttam, milyen volt első pillanatban, nem tették rám, nem ölelhettem meg. Ráadásul az altatástól még délután is nagyon kába voltam, a felére nem is emlékszem, mi történt körülöttem. Biztos idő lesz, mire ezt feldolgozom.

Arról nem is beszélve, amit Janó élt át az egészből... Nem tudta, mi történik, mert még nem tudtam, mi a gond, amikor kérte Ági, hogy szóljak neki, hogy jöjjön, mert valószínűleg császár lesz... Nem tudta, miért, mi történt, kinek van baja... Szegény nagyon aggódott értünk. És nem sírtunk együtt örömünkben...

-5 nap

  Huhh... Ilyenkorra már Hannával is beindult a szülés... Most meg sehol semmi. Reggel elmentem Janóval misére, majd megjártam a kórház kört. NSTn most először olyan együttműködő volt pocok, hogy 25 perc alatt végeztünk. Utána uh, hát ott nem volt könnyű dolguk, ugyanis végig tekergett a kis cuki. Igy csak nagyjából tudták megmérni.

Uh után várnom kellett a nőgyógyászaton, ez botrány volt. 2,5 órát vártam egy nyomorult pecsétre. Az orvos át se jött megnézni. Sebaj. Innen még volt egy köröm a szülésznőnél. Kérdezte, mi a helyzet. Mondtam, hogy hajnalban elég erőj fájások jöttek 4-5 alkalommal, amik kisugároztak a méhszájamba. Majd pisilésnél láttam, hovy bizony tágulok, mert ez nyákdugó... Ági örült neki, szerinte max 1-2 nap és szülünk, csak maradjak türelmes. Ha szerdáig semmi, akkor ismét kórház, nst, és akkor megnézik, mi a helyzet, van-e értelme picit rásegítve indítani.

Azért fájások vannak, csak ritka.... 

-2 nap

 Ilyeneket csak Hannánál kellett írnom... :) De nála sokkal rosszabbul viseltem.

Tegnap voltam ismét kórház körön, az első fele elég rossz élmény volt. 

NST: 20 perc után hirtelen leesett a baba szívhangja a minimum 130-ról először 120-ra, aztán 99-re... A gép azonnal jelzett, hogy gond van. Rohantak, egy pillanat alatt fektettek le, szívhang visszajött. Onnantól újabb 30 perc NST fekve. Mivel ott nem volt gond, így a megoldás az volt, hogy az első 20 percet vágjuk le, én csak onnantól nézzük. :O Én persze ki voltam akadva, azért eléggé sokkolt ez az egész... De bíztam benne, hogy utána még úgyis megyek UH-ra, majd ott látjuk, hogy minden rendben. 

UH: 9:20-ra volt időpontom. Persze kiderült, hogy hát ember nincs, aki megcsinálja, így ez most elmarad... :/ Rettentő boldog voltam.

Orvos: ezek után mentem az orvosomhoz, az 1. pozitív dolog aznapra. Azonnal jött, megnézte a papírt, mondtam, hogy levágták az elejét, stb. Azt mondta, akár el is csúszhatott az érzékelő, és akkor félre mér. Ne aggódjak, utána már nem volt gond. Fájásokat ismét mutatott az NST, ennek örült. Megvizsgált (most kicsit rásegítve szerintem a tágulásra), méhszáj változatlan, méhnyak megrövidült. Mivel ő hétfőtől szabadságra megy, így vasárnap menjek be legközelebb hozzá, akkor csinál egy NST-t és meglátjuk, változott-e a helyzet. Ha semmi változás, akkor hétfőn újra NST, és onnantól már az éppen bent levő orvos nézi meg a leletet, és vizsgál meg. Illetve ha addigra lesz UH, akkor azt is megcsinálják. Jövő hét közepén pedig, ha addig sem történik semmi, akkor befektetnek és a hét 2. felében beindítják a szülést. Azért én bízom benne, hogy vasárnapig megszületik ez a picúr, az is már 4 nap terminus túllépés... 

Szülésznő: nála is jártam, mondta, hogy hát ő annyira azt hitte, hogy ez az időjárás majd megteszi hatását, hogy nem is érti, hogy nem szültem még. :) De ne aggódjak, egyet kér, ne veszítsem el a türelmem, próbáljak a babára és a szülésre hangolódni, és minden rendben lesz. Alapvetően ő hétvégén vidéken van, látja, engem az is frusztrál, hogy mikor kinek jó, nem jó, ha épp szülök. Szóval megígérte, hogy vasárnap ő hazajön reggel, ha bármi van, és szülök, 10 percre lesz a kórháztól. :) 

Az eheti különböző hírek (KATA és rezsicsökkentés) kellően elterelték a figyelmem arról, hogy kiboruljak azon, hogy még nem szültem. De azért lassan megszülethetne a kismanó, már jobb szeretném kint rázni a popsiját, amikor begurul a csuklástól, mint így bent... :D Merthogy rettentő sokat csuklik, elég kitartóan, és a végére nagyon ideges már. :) Ilyenkor csak az segít, ha elkezdem a popsijt picit rázni, hogy megnyugodjon, különben kiszakadna az oldalam. :D 

0 nap

  Egyrészt picit hihetetlen, hogy itt tartunk, és sehol semmi jele annak, hogy a pöttöm ki szeretne jönni. Másrészt meg álmomban nem gondoltam, hogy eddig bent marad... És még mindig hihetetlen, hogy napokon belül 4 gyerekesek leszünk... :) Azt is látom, most azért kellett ez az idő nagyon ahhoz, hogy kiélvezzem a pocakosságot is, hogy tudatosuljon kicsit, hogy babát várok, stb. Amíg dolgoztam, totál kizártam ezt az egészet valahogy, egyáltalán nem éltem meg a babavárást, sőt a szülésre gondolni sem akartam. Most megérkeztem úgy érzem, már várom, hogy szüljek, várom a babázást, várom az újat. :) 

Ma reggel elmentem csomagot feladni, aztán vásárolni, DM, auchan, aldi, lidl kör, majd haza. Főztem, ebédeltettem, elpakoltam, majd a lenti fürdőben lesikáltam a fugát. Ittam egy kávét, meg elkezdtem egy új könyvet olvasni, mert úgy éreztem, kb ülve elalszom, és ma nem terveztem délutáni alvást. Tettem egy jó nagy sétát, el kellett hoznom textil dobozokat a környékről, de az egy jó 2-3 km sétát jelentett. Utána még az emeleti fürdőben is fugát sikáltam, felmostam. És ha lesz még erőm, este elmegyek egy (remélem) utolsó tornára. De legalább nem unatkozom, ha már ez a kis pocok nem akar jönni. :)

1 nap

  HIHETETLEN!!! Holnap a hivatalos kiírt dátum. Volt már 2 vaklárma (egyszer sem mentünk be a kórházba), de múlt kedden este 7-től 11-ig 3 perces fájásokkal léteztem, utána ritkultak. Ma reggel 7-től dálután fél 1-ig. Akkor épp szóltam Janónak, hogy ha végzek az ebédeltetéssel, akkor lezuhanyzok, lássuk, mi történik, ha nem múlik, induljon el haza. Na ahogy végeztem a konyhában a pakolással nagy kínlódva, jött az utolsó fájás, és ott elvágták... :D Hát ez van. Lehet, ez a pöttöm sose akar már kibújni... 

Volt azért már több mélypont: 07.07. nagy vágy volt... A dátum is tetszetős, és a dokimnál szülhettem volna. És piszok csalódott voltam, hogy semmi nem történt. Aztán a következő a 07.10 volt, amikor reggel az a hír fogadott, hogy tesóm barátjáék szülnek (2 nap különbséggel voltunk kiírva)... Na ott jött a következő mélypont. Ez volt a következő vágyott dátum, de nálunk természetesen ekkor sem történt semmi. 

10-én reggel szépen elmentem a szokásos körre: nst, onnan a dokim, aki most ismét megnézett (SEMMIT nem változott a helyzet, egy picivel lejjebb van a fej, de ennyi). Aztán beszéltem a szülésznővel, és jöttem haza. Ha csütörtökig nem történik semmi, akkor ugyanez a kör, egy plusz uh-val megspékelve. De én nagyon-nagyon szeretnék szerdán már szülni. Már nem érdekelnek a dátumok, hogy reggel vagy este, csak legyen kint ez a kismanó. :D 

Amúgy teljesen jól vagyok, pörgök ezerrel, talán ennek a terhességnek a vége a legkönnyebb fizikailag. Minimálisan vizesedek csak, nem fáj semmim, nem nehéz a pocakom, stb... Úgyhogy egy szavam nem lehet, mosok-főzök-takarítok-kertészkedek naphosszat. Egyedül az alvás-álmosság a problémás kicsit. Ez az időjárás kicsit megviselt az elmúlt 1 hétben. Amikor nagyon meleg volt, képtelen voltam aludni, amint lefeküdtem, ömlött rólam a víz. Aztán végre kicsit lehűlt, akkor jött a szélvihar, akkor azért nem tudtam aludni. Most az utóbbi napokban egy fokkal jobb, viszont most meg napközben is alszom 1-2 órát... :D 

És ezer év után egy pocakos kép, 39+3 körül készült:

9 nap

  Ma volt aktuális a következő NST. Az elmúlt 3 éjszaka 3-4 órákat aludtam, ez a kegyetlen meleg párosult kellemes jósló fájásokkal, egy élmény volt. De ma végre aludtunk éjjel. :D 

Szóval reggel 8-ra volt időpontom NST-re, ahol minden szuper volt (ott bezzeg most 1 árva fájás nem volt), onnan mentem a szülésznőmhöz, gyorsan egyeztettünk. A pulzusom magas, igyak többet. Így is napi 3-4 litert iszom, nem megy több... De próbáljak, mert ez sok. Ok. Amúgy meg jó lenne most már a napokban szülni szerinte is... Hát nekem ne mondja, most kezdek morci lenni, fáradt vagyok, folyton ömlik rólam a víz...

Utána átballagtam a túloldalra, mert azt mondták, ma már lesz a dokim. Volt is, megnyugtató volt az egész, most tök nyugodt, jókedvű volt. Aláírta a papírt, mondta, hogy várjak 1 percet, mert most azért rám szeretne nézni, mi a szitu. Megvizsgált, azt mondta, alakulunk, nem gyorsvonat tempóval, de készüljek. Méhszáj már nyílik, szűk ujjnyira nyitva, nem tartja kizártnak,hogy egy erősebb front kicsalja babócát. A következő időpontom júli 11, akkor megint rám néz, de szerinte addigra én már rég nem fogok jönni. Aztán elkezdte írni a papírom, rám néz, elneveti magát, és megszólal: 

-"Csütörtökön én leszek az ügyeletes, csak mondom. :) " (havi 2 alkalommal ügyel csak, szóval nem túl sűrűn... :D )

Annyira cukin mondta, a vállamat megsimogatva, hogy egész jó kedvre derültem, és mondtam is neki, hogy na ez most annyira feldobott, hogy már nem is baj, ha nem szülök még csütörtökig. Most akkor ez az új céldátum. :D

-"jójó, de csak délután!!! Mert délelőtt bár itt leszek, de nem mehetek még be! Szóval csütörtök délután szüljünk, jó?"

-Jó, persze akkor úgy egyeztetek férjemmel, hogy aznap szabin legyen. :D

Nagyot nevettünk mindketten, aztán elköszöntünk és eljöttem. Hazáig ezen agyaltam, hogy nekem a (szokás szerint kitalálom majd a tutit, mikor szülök) mostani dátumok ezek voltak: 07.01, 07.02, 07.04., 07.07. Ebből most tartunk a 07.04-nél, és ebből ma már baba alig, ha lesz. :D Szóval a következő dátum viszont épp egy olyan, mikor az én dokim az ügyeletes.... <3 Most már nagyon örülnék, ha akkor születne a pici. :)

15 nap

 Irtó jót aludtam az éjjel. Reggel így nagy lendülettel indultam a napnak. :) Délelőtt hívott a szülésznőm, mondta, hogy ránézett a tegnapi NST-mre, hát azért arra készüljek, hogy ezt nem húzom így a 40. hétig. :D És szerinte jó, ha a jövő hét elejéig bent marad a pöttöm. Sejtem... De azt is tudom, hogy hallottam már hasonlót, aztán elvoltunk még 1 hetet simán.

Végül a lendületem késő délutánig tartott, addig megsütöttem egy adag ischlert, pakoltam, vásároltam, stb. Szóval nem lábat lógattam. Délután viszont elkezdtem iszonyúan keményedni. Persze jött a pánik,hogy na neeeem, péntekig a kis pocok bent KELL, hogy maradjon (csak nehogy bosszúból utána meg csak azért se akarjon kijönni még 2 hétig :DD ). :D Úgyhogy az este már pihenősebb, nehogy kikívánkozzon. :D Csütörtöktől már bátrabb leszek, akkor már nyugodtan szülhetünk. :) 

Amúgy meg a szülés előtt intézendő feladatok közül már csak 2 van a listámon, egyiket holnapra tervezem, másikat csütörtökre. Így pénteken tényleg nyugodtan szülhetünk. :D 

16 nap

 Hihetetlen leírni, de 16 nap van a kiírt dátumig... :O Azaz 2 hét+2 nap... Ha a terveinket nézzük, akkor hétvégén babázunk. Ha picipocok terveit, akkor ki tudja, de akkor is nagyon közel... :)

Tegnap este visszaolvastam, miket írtam utolsó hetekben-napokban a többi terhességnél. Hát pl olyanokat, hogy fél éjszaka szenvedtem, nem tudtam aludni, jósló fájások, blabla. Amit így olvasva látok: szülés előtti napokban, 1-2 hétben beállt, hogy minden nap kb azonos időpontban jelentkeztek a durvább jóslók, és utána a szülés is kb akkor indult be. És ez most is eddig így van egyelőre, kíváncsi vagyok, a szülés is olyankor fog-e beindulni. Jelenleg nem sok jelét érzem amúgy annak, hogy ki kívánkozna törpike. :D 
Most ebben a brutál hőségben azért nehezebben alszom már, de még mindig nagyon jókat tudok aludni... :D Akár napközben is bármikor. :D A meleg egyébként annyira nem zavar, kicsit belassultam tőle, de ennyi. Ez mondjuk lehet, nem is baj, mert kicsit túlpörögtem szerintem az utóbbi hetekben. Ja és a meleg meghozta a vizesedést is sajnos, ennek nem annyira örülök, de bizony ha ülök, akkor dagad kezem-lábam. Igyekszem  mozogni, rengeteget iszom (napi 3-4 litert :O ), mást nem tudok tenni. 
Múlt héten felhívtam a kórházat, és lyukat beszélve a hasukba, sikerült NST időpontot szereznem. Ma voltam az elsőn. Kérdezték, hogy érzek-e bármit, mert hát ők azért látják, hogy itt szépen alakulnak a fájások. Hát mondom érzem, de én ennek már nem dőlök be, ránézésre látom,hogy jósló, és mindháromnál hetekig voltak szülés előtt. :D Sajnos dokim a héten nincs, így vele nem tudtam beszélni, és vizsgálatot sem tudtam kikönyörögni. Ha 1 hét múlva még nem szülök, akkor újabb NST, és akkor már lesz dokim, és bízom benne, hogy rám is néz, hogy mi a szitu.