35 hetes

Ez most valahogy valamiféle vízválasztó az életemben, fogalmam sincs, miért... Talán a napok óta éjjel aludni nem hagyó jóslók is közrejátszanak, talán a hűvösebb levegő, amitől érzem az ősz közeledtét, meg biztos Ágival való találkozás is.

Most hirtelen olyan közelinek tűnik a szülés, a nagy találkozás. Igyekszem minden pillanatot élvezni, és úgy alakítani a dolgokat, hogy mindenre jusson idő.

Így, hogy lehűlt kicsit a levegő, végre ki tudnék mozdulni a gyerekekkel, erre Hanna elkezdett valami jó kis vírust a hét elején, mire ő teljesen rendbe jött, ma hajnalra Benedek is elkapta... És most délutánra már én sem vagyok a toppon, kavarog a gyomrom, olyan vagyok, mint akit fejbe vágtak...

Na de a 35 hetes pocakfotó:

Szépen növöget, szerintem most már talán kevésbé fog (legalábbis merem remélni!!!!!:D). Bár az is biztos, hogy nagyon változó a formája, attól függően, hogy forog épp a kisasszony.

Ja és mivel többen jeleztétek, hogy milyen kár, hogy nem lehet a régi bejegyzéseket olvasni, főleg a szüléseket, így a régi blogból azokat át fogom ide másolni, és régebbi dátummal el lehet majd olvasni! ;)

Áginál

Délelőtt elmentünk gyorsan Ágihoz, mivel már csak pár napig dolgozik, aztán szabira megy (kicsit félve indultam neki, Hanna nincs jól). Tegnap este direkt összeírtam a kérdéseimet, hogy tuti ne maradjon ki semmi.

Amikor elkezdett kérdezgetni, hogy és hogy állok a kórházi csomaggal, meg hogy állok ezzel-azzal, mindenre rávágtam, hogy kb sehogy... Mondta, hogy azért ne legyek ennyire laza, jó lenne elkezdeni készülni a szülésre.. :D Készülök én nagyon is, csak nem ilyen formán! :D

De a lényeg:

-megkérdeztem legnagyobb aggályomat: hogy mi van akkor, ha úgy megyünk szülni, hogy nincs neve a babának (khm... igen, feltehetőleg ha eddig nem lett, most már nem is biztos, hogy lesz addig...). Mondta, hogy ha ott van, mire beérek a kórházba, akkor nincs gond, ő tölti ki a papírokat, max kihagyja azt a részt. Amikor megszületett, akkor viszont valamit mondani kell, amit beír a papírra, meg a karszalagra, aztán még másnapig ezen változtathatunk, ha meggondoljuk magunkat (na azért ez durva lenne már, bár még akár ez is benne van a pakliban :D)

-összeírtuk a homeos bogyókat, hogyan szedjem, meg mondta, hogy ha végleg elhagyom a magnéziumot (amit amúgy is kb heti 2-3 szemet vettem eddig max be, de amúgy 1 hét múlva), akkor kezdhetem a málnalevél teát is.

-adott újra listát a kórházi csomaghoz, hátha kedvet kapok, és végre elkezdem összerakni :D Azért az affinitásomat látva mondta, hogy annyit kér, hogy ha most megyünk hazafelé, akkor legyek drága, és a steril ruhát vegyem legalább meg Janónak. :DDDD Nem értem, szerintem ráért volna még, de egye fene, megvettem... :D

-dokimon is kicsit meglepődött, mert ő is félvállról vesz mindent, és igenis, és KELL még egy vérkép (elkerekedett szemmel nézett, amikor mondtam, hogy egyetlen vérvételen voltam eddig, a cukorterhelésen :D), ha csak addig nem szülnék, mire be tudnánk iktatni (2 hét múlva, és nem, akkor még nagyon nem tervezek ilyesmit!!!!)

-kérdeztem az alternatív szobában szülést, nem kecsegtetett sok jóval... :((( Félek, nem lesz belőle semmi, pedig nagyon elterveztem, hogy na majd most vízben vajúdás-szülés lesz (Benedeknél is tök jól esett a zuhany alatt lenni végig, de ott szülni már nem tudtam volna hogyan, hisz csak labda volt....). De azt mondta, hogy a remény hal meg utoljára, hátha most szabad lesz az a szoba!

-és mondta, hogy a héten hívjam fel a kórházat, és kérjem ki az első NST időpontot is... Mondtam, hogy jövő héten én még nem tervezek ilyen helyekre menni. Mondta, hogy ok, de 37 hetesen azért menjek mindenképp.

Mondta, hogy hát sajnos a szülészet anyagi helyzete nem túl fényes, így már nem finanszírozzák az újszülöttek pelenkáját, popsitörlőjét, hintőporát. Ezeket mind nekünk kell vinni, mondta, hogy a szülő csomagba is tegyek be 1 db pelenkát, mert azt szülésnél kérni fogják, mert annyit se kapnak... Döbbenet, régen azért szülés után, meg napi kb 1 db pelust a kórház adott...

És ha netán szabi alatt szülnék (ő nagyon erre készül), akkor időben hívjam, inkább jön potyára, de neki min. 1 óra, mire felér, és nem szeretne lemaradni semmiről. Lehet, jobb lenne kivárni a szept. 16-ot, akkor már úgyis dolgozik. :)

Hát így állunk, jó volt látni, jó volt beszélni vele, még ha nem is nyugtatott meg minden téren maximálisan. :)

Ez a vizipók....

... ez egy csodapók!
Minden egyes vízzel való találkozása döbbenet számomra. Teljesen természetes közegének érzi a vizet... Gond nélkül lebukik, feljön, fejest ugrik, vagy csak becsusszan, mindezt magától, soha senki nem mutatta neki, nem győzködtük...

34 hetes

A 33 hetes fotózás kimaradt, nem volt hozzá semmi kedvem. Már a 32 hetes képek is extra bénák voltak, és ahogy elnézem, ez hétről hétre csak rosszabbodik, így nem is sok értelme van már az egésznek, mert ezekből a képekből igen nehéz lenne olyan képet csinálni, mint anno Benedeknél meg Hannánál. Azért csinált 1-2 képet Janó.

Most a 2 hét alatt elég sokat nőtt a hasam, ez akkor tűnt fel, amikor Ádám küldött nekem 32 hetes fotókat, hogy ott milyen picinek tűnik a hasam a mostanihoz képest. :) De mutatok olyat is:

A 34 hétről meg annyit, most kezdem érezni, hogy tényleg terhes vagyok... Nem is fizikailag, inkább idegrendszerileg, lelkileg. Elég labilis kezdek lenni, ingerlékeny, stb... De ez minden terhesség vége felé így volt, el fog múlni. :) Keményedni kezdek elég rendesen, van, hogy éjjel is arra ébredek, hogy levegőt alig kapok tőle... 

Tegnap bánatomban viszont elmentem DM-be, hogy megvegyem a hiányzó dolog egy részét legalább. Már csak betét kéne majd nekem (remélem kapok receptet rá), meg pár apróság. Ágyat is megrendeltem, remélem 2 hét, és itt lesz az is, addig még egy matrac kell hozzá.

Jövő hét elején megyek a szülésznőhöz egy utolsó megbeszélésre, akkor el is kezdem a homeopátiát, meg a málnalevél teát. Eszméletlen, hogy már itt tartunk.... :O

Düh...

Kegyetlen dühöt és szomorúságot érzek... Hetek óta megy a huzavona, hogy apsomék elvinnék Hannát meg Evelint nyaralni. Hanna ha épp órákig győzködték apósék, akkor rábólintott, amúgy meg közölte, hogy nem szeretne nélkülünk menni. Mint ahogy ott aludni  sem hajlandó sehol nélkülem...

Persze éreztem én, hogy én vagyok már megint a mumus, mert biztos én tartom vissza a gyereket.

Aztán az utolsó döntés az volt, hogy akkor mehet, ha hétvégén előtte ott alszik apóséknál, hogy lássuk, működik-e. Nem akart ott aludni. Én ezzel eldöntöttem, nem mehet sehova.  Persze apósék azért mondogatták neki, hogy na majd meglátjuk, úgyis tőlünk mennek, majd még addig eldöntheti...

Tegnap többször beszéltek skype-on, ahol Hanna közölte, nem szeretne menni, mire após mondta, hogy jó, nem baj, akkor nem jön, de még holnap eldöntheti, ha itt lesznek. Ezek után éjjel Hanna beköltözött mellém az ágyba (lehet véletlen, de szerintem szimplán szorongott már akkor), és nem lehetett visszaküldeni a helyére. 

Reggel megjöttek apósék, Hanna még mindig határozottan mondta, hogy nem szeretne menni. Aztán lementek a kocsihoz együtt, nem tudom, mit mondtak neki, de beletörődve a sorsába, könnybe lábadt szemmel mondta nekem a szobában, hogy igen megy velük. Persze felvette a pörgést, de puszit nem mert adni, rám nem mert nézni. Mindez persze Janó döntése is volt. Tudtam, nincs esélyem egyedül 3 ember ellen, és hiába vagyok én az anyja, hiába ismerem én, hiába láttam az arcán az ijedtséget és megfelelni akarást a nagyszülők felé, nem tudtam kiállni mellette, érte. Tudom, hogy egy életen át hallgathatnám. Az meg, hogy a gyerek mit érez majd ott este, hát ki a fenét érdekel?! Az, hogy így is érzi, hogy változnak a dolgok, ahogy közeleg a szülés, és anyásabb, mint valaha, de ezek után esetleg méginkább az lesz, és levegőt nem vehetek majd nélküle, az legyen az én bajom, akkor már én vagyok az anyja... Persze tudom, elsülhet pont fordítva is, és megszűnik ez a fajta iszonyú ragaszkodás, szorongás a nélkülem alvástól.

Azért is borít ki ennyire az egész, mert van jópár emlékem gyerekkoromból. Soha nem erőltettek semmit rám különösebben, de emlékszem, amikor gyomorgörcsöm volt a szorongás miatt, amiért valahol ott kellett maradnom... Van emlékem arról, amikor csak 1 délutánt töltöttem ovistársnál, de én sírva, a videón az órát bámultam, hány perc múlva jönnek értem...... Emlékszem, amikor Balatonra mentem nagymamáimmal, unokatesókkal, és mondta nagymamám, menjünk, hívjuk fel anyukámat, nem mertem, mert féltem, elsírom magam. Meg az erdei iskola általánosban, amit egy másik lánnyal végig sírtunk... Na és ezek után kívánjam ugyanezt Hannának??? Aki még csak 4 éves, és aki még sokkal ragaszkodóbb, mint én, sokkal befelé fordulóbb, érzékenyebb...

Janóra piszkosul haragszom, mert soha semmiről nem dönt sem a gyerekek kapcsán, sem semmi itthoni ügyről, mert nem tud mit mondani, max annyit, kérdezzem meg fórumon a lányokat, ők mit tennének. És akkor itt egy ilyen döntés, amiben meg csak azért is ellenem dönt, figyelmen kívül hagyva az érveimet, és Hanna lelkét. Persze, egy 4 éves gyereket be lehet hülyíteni a jajjj nyugi, nem kell aludni, csak ha már fáradt vagy nagyon, meg jajj persze 100-szor is felhívhatod Mamit, ha hiányzik stb. dumával. Haragszom, hogy mindig minden döntést rám hárít, hogy mindenről döntsek én, de ha ő egyszer az életben valamit úgy gondol, hogy majd ő dönt, akkor tojik arra, én mit mondok...

És tudom, én meg Hanna mellett nem tudtam kiállni, de azt hiszem akkor egy életre eláshattam volna magam apósék és Janó előtt. Így Hallgatok, bőgök, tűröm, hogy más döntsön helyettem a gyerekemről... Szar anya vagyok!!!!!!

Nyaralás

Múlt héten Balcsin jártunk, 6 napra. Gyerekek nagyon várták, na meg mi is. Az indulás kicsit nehezen ment, de aztán már minden jó volt.

A napok igen "változatosan" teltek: 6-kor kelés, reggeli-játszóház-strand-alvás-strand-vacsi-játszóház-séta-alvás. Na hát kb minden nap ez volt a menetrend, 1 perc henyélés nem volt megengedett. :) 

Ami említésre méltó strandolás tekintetében:

-Benedek életveszélyes... Semmiféle félelemérzete nincs a vízben, maximálisan természetes közegének tekinti. Ezzel nem is lenne baj, ha mindezt ésszel művelné... :) A tényállás az, hogy lehetőleg senki ne akarja őt fogni, senki ne akarja őt elkapni, ha épp ugrani készül. És nem bánja, ha mindezt karúszó nélkül teheti... Ha nem lenne a pocakom, és lett volna türelmem, lehet, megtanult volna úszni, mert karúszóval nagyon ügyesen úszik, kézzel-lábbal tempózik. A legviccesebb, ha Janó a kenyerébe állítja Benedeket, úgy emeli fel a feje fölé állva, ő meg onnan zuhanhat a vízbe... És ugyan ott még csak kezdetleges volt a dolog, azóta profira fejlesztette FEJES UGRÁSÁT!!!!! Kész vagyok, 2 éves és fejest ugrik a vízbe.... De ha nem fejest épp, akkor bohóckodva így-úgy, fekve a vízbe gurulva, stb....

-Hanna is nagyon ügyes, végre nem fél annyira a víztől, már le mer merülni a víz alá, sőt úszik is víz alatt. Szintén nem ottani teljesítmény, de kipróbáltam, hogy ha le van eresztve a karúszó (az kell, anélkül szerinte nem jó úszni, nem baj, ha levegő nincs benne), és alakul, ügyesen úszik már!!! :) Csak meg kéne győzni róla, hogy megy ez neki, nem kell félni. :)

Ezen kívül: az első 4 nap Karcsiékkal voltunk, a 4 gyerek nagyon aranyos volt együtt. :) Ami rossz volt, hogy a lábam nem hogy javult volna az ottlét alatt, de még rosszabb lett, így aztán mentem vissza nyaralás után a sebészetre (ahonnan persze elhajtottak, mert minek megyek vissza 1 hónap után... Talán mert fáj?!?! Ehh, magyar egészségügy!). Aludni éjjel nem sokat tudtunk a pokoli melegben, de ez itthon is így lett volna... :)

Hanna az égben :)

ezt is imádták!

Benedek az égben! :)

jókedv

Ágy ügy

VASÁRNAP

Élünk, itt vagyok, csak nyaraltunk (Ígérem lesz beszámoló, meg képek is!), aztán mindig van valami. Most épp napok óta tiszta ideg vagyok az ágy kérdés miatt. A tényállás ugyanis a következő:

kinéztük az álom ágyat a gyerekeknek, ismerős asztalos ugyan kicsit drágán, de vállalta, de tudom, megbízható, szépen dolgoznak tényleg. Aztán a dolog csak húzódott, nem jutottunk egyről a kettőre, én júliusra szerettem volna túl lenni az egész ágy kérdésen, hogy legyen időm Benedeket átszoktatni. Végül tegnap jutottunk odáig, hogy egyáltalán egyeztetésre át tudtam menni. Én 2 féle ágy tervvel készültem, az egyik egy egyszerűbb ágy, a másik egy lépcsős, a lépcsők végig fiókosak. Gondoltam, hogy az egyszerűbb az olyan 70e Ft-ból kihozható, hiszen semmi extrémet nem kérek. Egy bútor nagyker oldalán találtam, ott matracostul, fehérre festve 79.000 Ft. Csak nekem azért módosítás kéne rá, mert nem akarok függőleges létrát, hanem döntöttet, ami leakasztható, meg nem 2m hosszú kéne, csak 180 cm, illetve nem kéne 160 magasan lennie a felső szintek, hanem olyan 140-150 körül. Ezekből arra gondoltam, hogy hát ha a boltban haszonnal együtt 79, akkor ismerőstől talán olcsóbb lesz. Nem nyert, festés nélkül, csak pácolva 110.000 Ft+matrac. Pafff. 

A másik ágy az eddig úgy volt, hogy 110+matracból kihozható, de úgy néz ki, mégsem, mert rosszul számolta a festéket, inkább 130+matrac lenne. 

Bármelyiket kérjük, csak aug. végére tudja vállalni. Én meg elkezdtem aggódni, nem kicsit. Mi van, ha még az is csúszik valami miatt, aztán nem készül el???? 

HÉTFŐ

A fő bajom, hogy ez a pár változtatás nagyon kéne ahhoz, hogy jó legyen nekünk az ágy, viszont nem találok olyat, ahol 1-2 hét alatt most produkálna nekem bárki ilyet... Találtam egy olyasmit, mint ami a drágábbik terv, igaz lányos, mert rózsaszín-sárga, de azt mondtam volna, nem izgat, csak legyen valami. De nem jó, mert nem fér be a szobába, annak is 2 m a fekvőfelülete....

Átrendezni nem lehet semmit a szobában, már a szoba cserén is agyaltam, de a francia ágy + baba ágy sem fér be ebbe a szobába együtt... Mondtam már, hogy mennyire marhára utálom, hogy két ilyen kis lyuk szobában élünk?!?!?!??!?!!

Janó sem lendít a helyzeten. Neki mindegy milyen, mekkora, mennyi, milyen színű, hogy néz ki, találjam ki, legyen jó, tartós, és ha úgy adódik, el lehessen adni. Na kösz!

Update: tegnap találtam egy tök egyszerű ágyat, igaz nem egy szépség, meg nem az elképzeléseimnek megfelelő, DE: nem olyan drága, döntött létrás, 160x80-as fekvőfelületű, és én határozom meg, milyen magasan legyen a felső szint. 2-3 hét alatt elkészül, holnap meg is rendelem!

És még mai szuper hír, hogy végre sikerült megszereznem a hónapok óta üldözött könyvet!!!! :)

És ha már ilyen pozitív a mai nap, elhatároztam, innentől minden héten 1 helységet kipakolok, lomtalanítok, kitakarítok. Így talán szülésre a lakás végére érek, ha nem adom fel útközben... :)))