Tollal írhatok!

Egy cetlivel jött haza csütörtökön Hanna a suliból, amin ennyi volt hatalmas nyomtatott betűkkel, sok-sok felkiáltójellel:

TOLLAL ÍRHATOK!!!!!!! :)

Teljesen fel van azóta pörögve, mert hát nem mindenkinek írták a füzetébe, hogy mostantól tollal írhat. :) Úgyhogy pénteken már tollal a táskájában ment suliba, és alig várta, hogy végre írhasson is vele. :)

Pénteken megkapták a félévi bizonyítványt is, kitűnő lett. :) Szuper ügyi, pedig elég lazán veszi a suli témát.

Építkezés

Ezer éve nem írtam... Időm nulla munka mellett. De most muszáj pár mondatot...

Ha csak kicsit több időm lenne, tuti írnék egy külön blogot az építkezésről, hogy mások tanuljanak belőle... :) Na de mivel időm nincs, így csak most, itt nagy vonalakban.

A ház épül, készül. Tető alatt, szigetelve van már, épp a gépészetet és a villanyt csinálják. Ami eddigi tapasztalat:

1. MINDIG hallgass a megérzéseidre, amennyiben úgy ismered magad, hogy azok jól működnek!!!!! :D A tervezés során csomó mindenért harcoltam a kivitelezővel, de egy dologról nem tudtam őket meggyőzni, a lépcsőházi ablakról. Mert azt higgyem el, ott van jó helyen, ahol ők mondják, és nem ott, ahol én. Hát aztán most szívesen elhívnám évente 2-3 ablakpucolásra őket, a fenébe is!!!!!!! Na mindegy, bár ez lenne a legnagyobb bajunk! :)

2. Attól, hogy generálkiviteleződ van, ne hidd azt, hogy ők majd mindenre felhívják a figyelmedet!!! Sajnos sok minden akadt, ami már túl későn derült ki... Így idiótán fog kinézni a mosógép+szárítógép, de no problem. A gardrób tele lesz mindenféle szerelvénnyel (tök jó, hogy ruháknak terveztük.....), mert utólag derült ki, mi minden van, ami főfalat igényel...

3. Bárki bármit mond: WC-nek NEM kell főfalon lennie (kivéve falba süllyesztett tartály esetén)!!!!! Ha én ezt 1 hónapja tudtam volna........ 

4. Ha jót akartok magatoknak, minden szintre tervezzetek 1-2 nm-t, ami akár csak egy 10-es fallal van leválasztva, és elnyel minden gépészeti vackot, mert sokkal több minden van egy házban, mint azt valaha gondoltam. 

5. Sajnos igaz a mondás... Hiába van fix ár a szerződésben, a plusz költségek csak úgy pörögnek... 

Most itt tartunk, és ki tudja, mi minden vár még ránk... :) 

Allergia

A kórház után úgy döntöttem, elmegyek egy allergia vizsgálatra. A háziorvos első körben nem adott semmilyen beutalót, így elmentem egy fizetős (nem vérből nézett) intolerancia vizsgálatra.
Valahol nem lepett meg az eredmény (hisz pici koromban is allergiás voltam, csak ez aztán feledésbe merült), mégis sokkolt.
Amikre pozitív lett (nem írok le mindent, de néhányat...):
-mindenféle tej és tejszármazék: tejfehérje, tejcukor, kecsketej, sajtok, joghurtok, túrók, stb...
-szója
-marhahús: ez nem gond, valószínűleg 3 hónap diéta után megszűnik
-vöröshagyma, fokhagyma
-mogyoró, mandula
-kókusz
-tengeri hal
-fekete tea
-cukor

És megnézettem a D-mannózt is, bár az ottani orvos állította, hogy negatív lesz, erre nem lehetek allergiás, hisz a szervezetünkben is van,viszont kiváltó oka lehet egy erős bélgyulladásnak, mert felerősíthet allergiát. És igaza lett, a teszt negatív lett, helyette viszont mint látjuk, van más allergia...

Az eredményből amit komolyan kell venni, az a tejcukor, tejfehérje, szója. Ezek akkor innentől mind tiltólistán. SEMMIT nem ehetek, aminek az összetevői között a "tej....." szó megjelenik. Az első 3 nap tapasztalata, amik hirtelen eszembe jutottak: nincs több gyros, amikor nincs időm főzni..., nincs tejjel főzött főzelék, nincsenek habart levesek, főzelékek. Nincs fagyi, csak ha tejmentes, nincs bolti pékáru, csak ha tuti tejmentes, nincsenek tejes sütik, nincs pizza, nincs sajt, nincs melegszendvics, nincs sajtos rúd, nincsenek bolti édességek, mint vaníliás karika, ilyen-olyan kekszek, nincs egy csomó-csomó minden.

Épp múlt héten határoztam el, hogy nem jó ez a koplalás (minden nap 12-1-kor esek haza, akkor leülök gyorsan retusálni, fél 4-kor elrohanok a gyerekekért, aztán játszó, haza, vacsi, fürdetés, fektetés, vissza a munkához, 10-kor kidőlök... Így nincs esélyem sem főzni, tehát reggel és este ettem csak 1-1 szelet kenyeret), szóval amikor ennyire ki sem látszom a munkából, rendelni fogom az ebédet. Hát most megnéztem, 3 helyből összesen 1 helyről, 1 napra találtam olyan kaját, ami teljesen tejszármazékmentes... Döbbenet. Szóval igen, sokak szerint nem vészes, de azért mégis...

És az előzményekről, meg az orvos kérdéseiről, felvetéseiről:
feltett az elején pár érdekes kérdést: van-e állandó gyomorfájás - VAN (és itt jeleztem a 1,5 éve húzódó húgyúti fertőzést is, szerinte ez is ide tartozik), van-e gyerekkorom óta tartó emésztési zavar (hasmenés/székrekedés) - VAN, van-e bőrszárazság/ekcéma stb - VAN, van-e a normálistól eltérő menstruációs vagy egyéb görcs - VAN, fél éve rettentően fáj a peteérés, fáradékonyabb/álmosabb vagyok-e a normálisnál? - IGEN, délután akár ülve el tudok aludni akár 10 óra alvás után is, vannak-e ízületi gyulladások - na ez NINCS! :D
A válaszok után azt mondja, hogy na akkor ő elmondaná, ez mind lehet a tejallergiától... Persze, nem feltétlen mindennek ez az oka, de jórészt lehet...


És akkor éljen a gyakori blogolás, most így 1,5 vagy 2 hónap távlatában: tartom a nagyon szigorú diétát, már nem csak azon kattogok, mi mindent nem ehetek, amit tudok, tejmentes változatban eszem, bár tény, sok macera, de túl lehet élni. Mondjuk csoki-rohamom még nem volt, meglátjuk, hogy azt hogy fogom tolerálni. :) Viszont, ami biztos: MINDEN gyógyszert abbahagytam, se protonpumpa gátló, se savlekötő, se salvus víz, SEMMI nem kell, és nincs gyomorégés, nincs gyomorfájás (nyomásra még enyhén érzékeny, de azt mondták, az akár fél év is lehet, mire teljesen elmúlik), nincs emésztési zavar, nincs puffadás. Hirtelen lefogytam 3 kilót, most ezt a súlyt szeretném is tartani. :) Szóval érezhetően milliószor jobban vagyok. Viszont vannak tapasztalataim a diéta "megszegésével" kapcsolatban is. Voltunk táborban, ahol jobb híján egyik délután olyan apró sósperecet ettem, amiben tejsavó volt. Na hát nem kellett volna, utána 2 nap, mire visszaáll a rend, addig sok a savam, ég és fáj a gyomrom. Aztán 2-szer ettünk azóta gyorétteremben. Mindkétszer ELVILEG tejmenteset ettem, gyakorlatilag valami mégis volt benne, mert mindkét alkalom után megint előjött a 2 napos gyomorégés.
Hát röviden ennyi, így nem kérdés, mire gyűjtök most, és mit kérek a születésnapomra, mert azért hosszú távon ez így elég drága móka (a növényi tejek, tejszínek), ha még sütni is szeretnék.

Hanna 8

Idő közben Hanna 8 éves lett, csak még nem volt időm írni róla. :)
Idén volt az első olyan születésnapja, amikor pontban 9:47-kor nem tudtuk megölelni és megpuszilni. Igaz, nem sokkal előtte még vele voltam, mert épp fogászatra kísértem őket, így akkor megöleltem előre. :D
Nagyon örültem, hogy kivételesen volt kívánsága már 1-2 hónappal előre, hogy mit szeretne kapni, és csupa értelmes dolgot: dobble társasjáték (hát ez azóta is akedvencek kedvence, ezzel indítjuk kb a napot még hétköznap is és ezzel zárjuk...), Rémusz bácsi meséi könyv, jenga (ezt végül nem kapott).
A szülinapját több körben ünnepeltük: először 4-én csak mi 5-en. Aztán szombaton jöttek apósomék, nagyon jól sikerült, a idő is szuper volt, így a kertben voltunk végig. Vasárnap az én szüleim, tesóim jöttek. Alapvetően ez is szuper lett volna, HA...
-ha Hannának nem lett volna valami baja, ami miatt nem igen élvezte az egészet, és tök feszült volt végig, de nem mondta, mi a baj, csak láthatóan nem érezte igazán jól magát.
-ha a szomszédokkal nem lett volna egy hatalmas balhé a buli kellős közepén...

A családtól közösben ugyanis egy nagy trambulint kaptak a gyerekek (Hanna szülinap, Benedek névnap, Borka meg csak "haszonélvező" :D ). Erről direkt nem szóltunk előre, mert akkor már előre megy a balhézás, így meg csak arról dönthetnek, hova tegyük a már meglévő trambulint. Na de ebből óriási vita lett, ami nem igazán illett a születésnaphoz. Hanna ezen is eléggé kiborult, azóta is időnként emlegeti... De a trambulinnak iszonyúan örültek a gyerekek, nagyon-nagyon szeretik. Egyetlen hátrány, hogy jelenleg a fenyő alatt áll, így állandóan söprögetni kell. De ez van, ha kész lesz a ház, akkor majd nem kell fenyő alá tennünk... :D

Következő héten tartottuk a sulis zsúrt. Reméltük, hogy jó idő lesz és ismét a kertben lehetünk, de sajnos fél óránál tovább nem bírtuk kint a hideg szél miatt. Így bent a lakásban folytatódott a buli. :) 3 anyuka maradt itt, közülük 2 ismeri már zsúr szervezési szokásaimat, a 3. pedig totálisan ledöbbent, hogy micsoda kész házigazda és animátor vagyok egyben. :D A csajoknak ugyanis 1 perc idejük nem volt unatkozni/tombolni/lakást szétbombázni, mert folyamatosan volt valami játék/feladat/evés-ivás akármi. :) Na a zsúrt hihetetlenül élvezte Hanna, és ezt olyan jó volt látni. :) A tortájára pedig külön büszke volt, ugyanis a kívánság az annyi volt, hogy Mása és a medvés legyen. Majd a díszítésnél jött az ötlet részéről, hogy ő gumicukor macikat akar a szélére tenni körbe. :) Természetesen hatalmas sikert aratott. :)

És a 8 évesről:

Gyönyörűen ír, olvas, Rémusz bácsi meséit egyedül olvassa esténként az ágyában fekve (1 fejezetet elolvas, aztán elmeséli, ha kérjük). Imádom, hogy olyan okos, hogy tök jókat lehet már vele beszélgetni, ha olyan a kedve, hogy olyan bújós mégis még mindig sokszor. Esténként 7-fél 8-kor magától megy, és fekszik le aludni. De betakarni csak nekem lehet, ha itthon vagyok, ilyenkor hatalmas ölelést kapok, amit imádok. :)
Vannak érthetetlen dolgai. Akármilyen értelmes, okos, vannak dolgok, amiktől retteg... Ilyen pl a fogak kiesése, de van más is, amitől retteg, és nagyon furán reagál le. A szülinapjakor voltunk pl sulival fogászaton. Mindenki tök ügyes volt, volt akinek húztak, volt, akinek tömtek. Amikor ő került sorra, ki kellett volna húzni egy fogát, ami alatt már totál kinőtt a csontfog, csak egyszerűen nem akar kiesni a tejfog... Na ő ezen teljesen kiborult, onnantól nem nézhetett a szájába a fogorvos, aki végül kiküldte, mert elkezdett sírni. De mi sem nyúlhatunk mozgó fogához, mert utálja, ha kiesik egy foga... :) Ez így elég nehéz ügy...
Ezen kívül igen önfejű, borzasztó rendetlen, de ez legyen a legnagyobb bajunk. :)

Az építkezésről

Lassan, de alakul a ház kérdés is. Decemberben a nevünkre került a telek, és kezdődött a tervezés. Nem volt egyszerű, nekem nagyon nem volt rá kapacitásom, hogy még ezen is napokig üljek, így elég lassan haladtunk. Végül kompromisszumokkal, az eredeti elképzeléseimből leadva, de elkészültek a tervek. Végül nettó 115 nm lesz, 2 szinten.

Az ablakokon még változtatunk majd, meg a felső szinten a szobák mérete picit módosul. 

A látványterv is elkészült, az 1. kép a mi felünk, a második a szomszéd.

Feltöltötték már az e-építési naplót, ha letelik a 15 nap, kezdődhet az építkezés májusban!

Kórház

Millió dologról írhatnék, HA lenne rá időm... De nincs.

Erre a bejegyzésre is hétfő óta készülök. Merthogy akkor azt mondtam magamnak, most úgyis kell egy kis pihenő, majd írok mindenről. Persze pihenő most sem lett.

Na de most röviden leírom a húsvétot.

Nagyon vártam, nálam a húsvét nem is a külsőségekről szól, hanem sokkal inkább a hitről. Amennyire hagyom, hogy "sodródjak" a karácsony őrületével, pont annyira nem szoktam hagyni ugyanezt húsvétkor. Fontos, hisz a keresztény ember legnagyobb ünnepe. Szóval lélekben nagyon készültem, és elterveztem: pénteken elmegyek gyónni, utána az esti szertartásra. Szombaton sütök, tojást festünk aztán vacsi és körmenet. Vasárnap reggel mise, szüleimnél ebéd.

Na hát ebből az ég világon semmi nem lett. Csütörtök este fél 11 körül lefeküdtem, majd negyed 1-kor arra ébredtem, hogy olyan, mintha elaludtam volna a jobb oldalam, fáj a derekam. Felültem, és hirtelen belenyílalt a hasamba a fájdalom. Onnantól iszonyúan görcsölt, és nem tudtam, a hasamtól fáj a derekam, vagy a derekamtól a hasam... Annyit tudtam, hogy jobb oldalt lent fáj, piszkosul. Próbáltam mozogni, de nem lett jobb, elkezdett rázni a hideg, mindenem remegett. Felébresztettem Janót, hogy valami nagyon nem oké, nem tudom mi ez, de nagyon gáz. Behozta a lázmérőt, lázam nem volt. 1-kor felhívtam Ádámot, hogy esetleg be tudnak-e vinni a kórházba ügyeletre. Jöttek, bevittek Zsófival, Janó pedig maradt a gyerekekkel (mivel az utóbbi napokban mindig kelt Benedek vagy Borka, és tuti nagy sírás lett volna, ha nincs itthon egyikünk sem). Kórházban néhány órás várakozás és ilyen-olyan vizsgálat következett. Reggelre kiderült, hogy nem fognak hazaengedni, rossz a vizelet és a vérkép is. De nem tudják eldönteni, hogy vakbél, vagy nagyon durva bakteriális húgyúti fertőzés (amiről tudjuk, hogy 1,5 éve van amúgy is). Szóval befektettek. Első körben elsírtam magam, hogy KOMOLYAN erről fog szólni a húsvét?!?!?!?! De aztán megnyugodtam. Kaptam több körben infúziót, fájdalomcsillapítókat, így a fájdalom egész tűrhető volt innentől. Mivel nem tudták eldönteni, hogy vakbél-e, így viszont koplaltattak hétfő reggelig. Egy falatot sem ehettem, SEMMIT, csak ihattam. Na ettől persze kegyetlenül legyengültem, fogytam 3 kilót hirtelen. És igazából onnantól, hogy felvettek, napi 2-3 vizsgálat volt összesen, jöttek, megkérdezték, hogy vagyok, megnyomkodták a hasam, majd közölték, hogy koplalás folytatódik. Szombat délután hőemelkedésem volt, itt kicsit kezdett mindenki aggódni. Vasárnap megint egyre jobban fájt a hasam, ekkor kicsit kiakadtam, hogy kértem délután 2-kor fájdalomcsillapítót, de nem adtak, mert nincs orvos, és csak vizsgálat után adhatnak. Így este fél 8-ra már kaptam is vizit után gyógyszert...

A szobatársammal hatalmas szerencsém volt, egy szuper aranyos lány volt mellettem, tartottuk egymásban a lelket (bár neki sokkal-sokkal nehezebb dolga volt). :) 

Ahogy tudott, Janó is jött hozzám, bár nem igen volt rá lehetősége, mivel a gyerekekkel volt. És mindig meglep, mennyire profin megoldja a 3 gyerek ellátását. Reggel felkeltek, normálisan felöltöztek, reggeliztek, aztán bejöttek hozzám (kivéve vasárnap), onnan vagy haza vagy vasárnap anyukámékhoz, hétfőn Janó nagymamájához ebédre, majd haza, uzsonna, vacsora, fürdetés, fektetés. Emellett mosott, mosogatott, rendet tartott, szóval le a kalappal!!!! Amíg anyukáméknál voltak szombat délután, meg vasárnap délben, kicsit lelépett, hogy egyedül is bejöhessen hozzám, ne csak 10 percre a gyerekekkel. Ez nagyon kellett mindkettőnknek...

Ezen kívül rengeteget jelentett, hogy a húsvéti készülődés ellenére Hanna szombat délelőtt átmehetett Rékához, festettek tojást, játszottak, ebédeltek, stb. És szintén húsvét ide vagy oda, Adri (Réka anyukája) minden nap jött hozzám látogatóba, beszélgettünk csomót, nagyon jó volt.

Végül hétfőn reggel kaptam próba reggelit. Mivel nem lett tőle bajom, így délután elengedtek! :)

Amire rájöttem a 4 nap alatt: Egyrészt: utálom a telefont. Nem lehet pihenni még a kórházban sem, mert ha nem válaszolok azonnal mindenkinek, vagy nem hívok mindenkit azonnal vissza, akkor világvége. :D És persze jellemzően ezek a katasztrófa turisták. De nyilván nem kapcsolom ki a telefont, mert akkor meg nem ér el az, akit szeretnék, ha bármikor elérhetne... Na szóval így a pihenés nem volt túl pihentető. Másrészt: ciki vagy sem, de jól esett a nyugi... Tök gáz, de akármennyire is imádom a gyerekeimet, néha ANNYIRA jól esne egy kis NYUGI, amikor csak úgy vagyunk Janóval, és pihenhetünk a tudat nélkül, hogy közben másnak terhére lennének a gyerekek. Harmadrészt: nekem erős a gyanúm, hogy ez az egész egy brutál erős intolerancia volt nálam a D-mannóz nevű cukorra. Az orvosok nem hitték, én hiszem, és a háziorvos is ezt gondolja. Most tervben van egy intolerancia vizsgálat, hátha kiderül más is, hátha a gyomromnak is más baja van, nem is a sav és reflux... Negyedrészt: ha nem eszem semmit, nem fáj a gyomrom és SEMMIFÉLE reflux tünetem nem jelentkezik! :) 

Hanna betegség 2.0

Hétfőn elmentem a vérvétel eredményéért. Amit egyből láttam, hogy iszonyú vashiánya van. Na de az még nem magyarázat a lázra. Volt még másik 6 csillag a vérképen. 1-re elvittem orvoshoz (természetesen továbbra is lázas volt). Az orvos nézegette, majd mondta, hogy hát anyuka ez mononukleózis egy kis streptococcusos megtelepedéssel. A mononukleózist egy elég makacs vírus okozza, ami a vérképet felborítja, még a májfunkciót is totál fel tudja borítani. A máj, lép megnagyobbodásával járhat, és nagyon lassú lefolyású. A streptococcus miatt kapott antibiotikumot Hanna, de amikor felmerült, hogy lehet, hogy még JÖVŐ héten SEM mehet suliba, ott feljajjdult szegény. Mert ő bizony BÁRMIT megtenne, csak végre suliba mehessen!!! :D Ezen a héten még semmiképp nem mehet, így 2,5 hetes itthonlétnél tartunk...

Na de tegnap megkapta az első adag gyógyszer, ma reggel még volt hőemelkedése, délben viszont már semmi nem volt. Fáradékony, sápadt, de sokkal jobban van. :) Úgyhogy végre látom a fényt az alagút végén!!! :)

UPDATE: kicsit lassan megy ez a blogolás az utóbbi időben. Végül a hetet itthon töltötte, meg még következő héten a hétfőt, kedden-szerdán bevittem fél napra, csütörtökön egész napra, pénteken megint félre. Így nem volt olyan vészes a visszaterhelés. Borzasztóan elfáradt 1. héten, este 6-kor már alig lehetett ébren tartani, de aztán utána már nem volt gond, azóta jól van. Vasat pótoljuk, remélhetőleg az is hamar rendeződik. :)