32 hetes

Kezdek aggódni... Iszonyú gyorsan mennek a hetek!! A napokban már azon agyaltam, hogy össze kéne szednem lassan a gondolataimat, hogy mi is az, amit venni/intézni/csinálni kéne még szülés előtt... Mert azért akárhogy is, de a 37. hétre megnyugtató lenne, ha mindennek a végére érnék.

-kéne egy emeletes ágy végre

-GYES-TGYÁS intézés

-lassan Benedeknek ki kéne üríteni a nagy szekrényt, hogy át tudjam költöztetni oda

-hiányzó dolgokat meg kéne venni: ágynemű vagy a kicsinek, vagy Benedeknek, amit olcsóbban találok, testvérfellépő sem ártana, pelenkázótáska, mert a régit már sajnos ki kellett dobnom, annyira szétszakadt.

-kórházi csomagról egyelőre hallani sem akarok

-lassan aktuális lesz egy szülésznő látogatás, még mielőtt szabira menne

-meg kell szereznem még egy könyvet+CD-t sürgősen, de hát nem egyszerű, mert sehol nem kapható...

-kismama fotózás még mindig nem volt, vagyis csak Ádám féle.

-és akkor a hülye agyszüleményeimről ne is beszéljünk, mi mindent szeretnék még szülés előtt csinálni a két gyerek mellett (padlás rendberakása, lomtalanítás, összes ablakot újra megpucolni, függönyöket mosni, nagytakarítás, mosógépet átrakni a zuhanykabinba, stb)

És semmiféle tehernek nem érzem egyelőre a terhességet, ha ilyen maradna, bírnám még egy ideig... :)  Persze keményedek, meg ha sokat vállalok, görcsöl a hasam, de ezek is olyan dolgok, amik inkább csak a 37. hétig zavarják az embert, mert utána már az se gond, ha következménye lesz. :)

-ami egyedül kicsit nehéz, az a vérnyomásomat megszokni. Mármint azt, hogy nincs... Elég gyakran esik le olyan 74/34 környékére, mindezt a 100-as pulzussal, és hát igen, ilyenkor még egy kávé se sokat segít, amit amúgy sem kívánok...

Tegnap voltam orvosnál, minden rendben, szitkozódott egy sort azon, hogy hogy lehetnek ennyire hülyék az orvosok, hogy nem mertek röntgent csinálni a lábamról, mert simán lehetett volna, és nem érti, ilyenkor miért nem kérdezik akkor meg a szülészetet, hogy lehet-e, mert hát többet ártanak így, mint egy röntgennel... Na de mindegy. A lényeg, hogy a baba jól van, eszemben volt, hogy megkérdezem (de majd Ágit megkérdezem, ha megyek hozzá), hogy kötelező-e szülés előtt nevet megadni, mert én egyre inkább azt hiszem, hogy ennek a pici lánynak csak akkor lesz végleges neve, ha már kinn lesz és látjuk... :))

Már csak 1-szer megyek szülés előtt az orvosomhoz a rendelőbe, akkor leveszi a kenetmintát, aztán már csak a kórházba járok hozzá. Egyelőre nem mondja, hogy extra nagy baba lenne, Benedeknél ilyenkor már finoman éreztette, hogy nem Hanna méret lesz. :) De lehet, hogy most meg már Benedekhez viszonyít, fene tudja. :DDDD Majd legközelebb megkérdezem, mit mond, mire számítsak. :)

Ja hát és tegnap a rendelőben ülve volt jó pár kismama, és megállapítottam, hogy hűűű, hát nem is nagy a hasam (nem is érzem annak), olyan pocakok jöttek, hogy csak néztem!!! :D

Újabb darabok

Nem kapkodtam, alvásidőben, vagy a kertben, amíg épp elvoltak, netán este 1-1 négyzetet horgoltam, aztán meguntam, és úgy döntöttem, elég is lesz ekkorának!!! :)
Kis takaró (rendes babatakaró méret) és cipellő (fotózáshoz) készült mini lánynak. :)

Hugi

Mivel aktuális volt megint egy kötelező uh, és úgy döntöttünk, hogy akkor inkább 7.500-ért egy 4D, mint 5e-ért egy sima, amin nem is látunk semmit, így elmentünk egy legeslegutolsó 4D-re. :)

Én már nem nagyon akartam menni, Hannával 30 hetesen voltam, és semmi nem látszott már, így sok reményt nem fűztem most sem hozzá. Hát nem is nagyon látszott már semmi, végig a keze vagy köldökzsinór az arca előtt volt, vagy ha egyik sem, akkor  meg magzatvíz nem volt az arca előtt, és nem látszott olyan szépen. 

Azért 1-2 kép, meg a méretek:

Méretei (31+2):

BPD: 7,97
OFD: 10,78
HC (fejkörfogat): 29,83 cm
AC (pocak): 26,46 cm
FL: 5,86 cm
becsült súly: 1.667 gramm

A méretek alapján 2 nappal mérték idősebbnek, születési súlyát pedig max 3.500 grammra becsülték (remélem tényleg nem lesz több!!!!!). Hannával 1 héttel korábban voltunk, akkor 1419 grammnak mérték és heti kb 200 grammot híznak, szóval nagyjából hasonlóra számítok. :)

Nevek

Na hát múlt héten Janó leült valami őrült pillanatában, és átnézte az utónévkönyvet! :) Így végre kialakult, hogy egyáltalán mik azok a nevek, amik szóba jönnek nála vagy nálam. A döntés még így sem született meg egyértelműen, Hanna ugyanis naponta áll elő, hogy neki épp melyik név tetszene legjobban... :D

De a lista ABC sorrendben, és a nevek jelentése (csak mert nekem az mániám...):

Bianka - fényes, ragyogó Borbála - barbár, nem görög nő, idegen Dalma - Vörösmarty névalkotása a dal szóból Eszter - mirtusz, csillag Fanni - virágkoszorú Flóra - virág Fruzsina - öröm, vidám Julianna - ragyogó Laura - babérkoszorú, dicsőség, győzelem Leonóra - Isten az én világosságom Luca - hajnali Magdolna - Magdala városából való nő Melinda - ? Noémi - gyönyörűségem Nóra - Isten az én világosságom Rebeka - igéző, megbabonázó Réka - tiszta úrnő Tamara - datolyapálma Tímea - jó, tisztelet Zsófia - bölcsesség

Na hát ezek lennének a befutók. Ebből van, ami csak egyikünknek tetszik, így kiesik, van, ami túl gyakori, de van 2-3 név, amik közül szerintem a végleges fog kikerülni. :)))

Nyaralós

Hétvégén igaz csak 2 éjszakára, de nyaraltunk. :) 

Pénteken mentünk Velencére, hát az a nap eléggé nyomott volt nekem. Mióta 2 gyerek van, amúgy sem rajongok ezekért a rövid pihikért (nálam a pihenés kategória ott kezdődik, ha 4-5 éjszakára tudunk menni), na de így rossz lábbal+pocakkal igen stresszes volt a péntekem... Én csomagoltam, próbáltam rendet tenni, közben Benedek ezerrel dolgozott ellenem, én meg egyre feszültebb voltam ettől. Aztán csak elindultunk, ott újabb dühöngés, hogy amúgy is milyen már, hogy a 3 napos pihenésnél 1. nap du 2-kor tudjuk átvenni a szállást (megértem az okát, de akkor is bosszant mindig :) ), na de most nem hogy 2-kor, de fél 3 után sikerült végre a szobát megkapnunk... Aztán innentől jó volt minden, pancsolás, evés, alvás. Este mindkét nap tini diszkó, ami persze Hannának és Benedeknek arról szólt, hogy leültek a földre, és onnan nézték a többi gyereket, ahogy táncolnak... :) De a világért be nem álltak volna a körbe! :)))

A pancsolás viszont nagyon ment mindkettőnek. Benedeknek ijesztő, mennyire nincs félelemérzete... Gond nélkül ugrik a mély vízbe úgy, hogy nem tud úszni, és nem izgatja, ha elsüllyed. Amúgy iszonyú ügyes, lebukik a víz alá gond nélkül, karúszóval ügyesen úszik már. Szerintem, ha ennyire bátor és ügyes marad, jövőre megtanul úszni... Hanna sokkal óvatosabb még mindig, bár karúszóval akármennyit képes úszkálni ő is. :) De ő hallani sem akar arról, hogy megpróbálja karúszó nélkül az úszást.

És néhány kép a hétvégéről:

imádom, amikor ezt csinálja, morci fej, kéz szem előtt lehúz, aztán hatalmas vigyor... :D

pasijaim :)

azt hittem, megzabálom, vacsi közben eszébe jutott, hogy nem imádkoztunk... :))

tini diszkó :D

30 hetes

Nem akarom elhinni.... A pocakosság 3/4-e eltelt... Egyelőre nem érzem, hogy teher lenne. Biztos vagyok benne, hogy nem Benedek alkat-méret lesz, Benedek nehéz volt nagyon már pocakban is, és fájt emiatt minden. Most szinte nem érzem a súlyát (remélem így is marad). Amit érzek, az inkább az, hogy bármit csinálok, lihegek, nem kapok levegőt... Na meg lassulok eléggé, és félek, hogy a lábam miatt már nem is leszek gyorsabb ennél. 

Ami kellemetlen, ahogy mozog minilány... Iszonyúan tud tekeregni, ha olyanja van, és bizony odakapok néha a hasamhoz, hogy basszus, mit művel ez a gyerek odabenn?!?!?! :D

Név még mindig nincs, Hannának egyre több név tetszik, amikkel naponta bombáz hol engem, hol Janót. De Janó meg még nem óhajt a nevekről beszélni... 

Viszont a pocakom nő, most méretre 1 cm-rel marad le a Benedekkel ilyenkor mérttől, súlyra 3 kilóval kevesebb vagyok. Bízom benne, hogy most nem +20 kiló lesz a vége...

Ja és ma felmerült bennem, hogy ok, hogy még 10 hét a terminus, na de ha előbb születik picit, akkor már annyi sem!!!!! Jajjjjj!!! Mondjuk egyelőre még mindig azt mondom, ha ennyire fogom bírni, mint most, akkor maradjon benn szept 16-ig. :) Ha meg előbb akar, akkor jöjjön szept 6-án, és slussz!!!! :D

és hogy Benedekkel mennyire volt más pocakom ugyanennyi idősen:

Hannával pedig :DDDDD :

ezen most igen jót röhögtem.... :DDD Nem is volt pocakom... :D

Mindenről tőmondatokban

Egyszerűen nem jutok oda, hogy írjak... Ha véletlenül leülök 2 percre, akkor meg horgolok... Pedig mindig lenne miről írni. Tőmondatokban:

-Lábam: javul, még mindig be van lilulva, még mindig fáj, de már tudok azért jönni-menni, igaz kicsit sántikálva még. Estére sajog a terheléstől, lépcsőzés marha kellemetlen így... Ma muszáj volt elmennünk önkormányzathoz, buszra szállás után azt hittem, össze fogok rogyni, annyira fájt... Délre annyira fájt, hogy be kellett kennem, pedig már 1-2 napja nem kentem... És el vagyok keseredve, fogalmam sincs, mikor lesz végre a régi, hogy mikor merek elmenni a gyerekekkel egyedül motorozni/biciklizni, mert nem tudok utánuk szaladni, ha bármi van... :((((

-Szabadnap(ok): hát idejét nem tudom, mikor volt ilyen hétvégénk. :) Szombaton apósék elvitték a gyerekeket az óriás kerékre, és estig nem is jöttek haza. Engem elvitt Janó Hádázni, bevásároltunk. :) Vasárnap meg reggel mise után anyukámékhoz mentek a gyerekek, hogy kicsit utolérjem magam itthon a dolgaimmal. Aztán még Ancsihoz is eldobott Janó, így a körmömet megcsinálta, megváltáááás. :))) Aztán alig, hogy hazaért Zsófi a gyerekekkel délután, épp csak egy kicsit voltunk velük, mert elmentünk Janóval kettesben a Batthyányra, felszálltunk a hajóra, ami kivitt a Margitszigetre, és ott megnéztük a szabadtéri színpadon a Csinibabát. Hát nem mondom, piszkosul szenvedtem, ahogy fájt ott már a lábam, de kibírtam. :) És jól esett végre egy kicsit kettesben lenni nyugiban, nem rohanva. :) Éjfél után értünk csak haza. Muszáj volt már egy ilyen hétvége, mert aztán 2 hónap és szülök, akkor megint jó ideig nem lesz 1 perc sem kettesben...

-Művem: a kényszer fekvés alatt pedig horgoltam. Elkészült egy kendő (mivel elfogyott a szem az egérhez, így azt nem tudom horgolni, na meg mert annak a fonalából így a hőségben elég utálatos horgolni), amit igaz először magamnak szántam, aztán inkább Zsófinak, vég

ül Hanna lecsapott rá. :DDD De már tervben van, hogy magamnak is csinálok egyet, természetesen az kék lesz... :D Meg elkezdtem egy kis babatakarót is, amiről tegnap még azt hittem, hipp-hopp kész lesz. Éjjel ráeszméltem, hogy ha kis négyzetekből készül, 1 négyzet átlag fél-1 óra, és ha "csak" 7x7 négyzetet szeretnék, az is 49 db, ráadásul 2 oldalasra terveztem, hogy vastagsága is legyen... Na szóval mégsem 2 perc, mire elkészül! :D És közben tervezem a következő kendőt... :D

-Nem aludtunk... Nem tudom, mi lelte Benedeket tegnapelőtt, 1-kor felkelt, mintha reggel lenne.Aztán csak köztünk aludt vissza, így én nem tudtam aludni, majd 5-kor ébresztőt fújt Benedek... :(((

-méhek: hát az már biztos, hogy nem allergiás a méhcsípésre Benedek!!! 1,5 hét alatt 2 méhecskével sikerült "összetűzésbe" kerülnie... Mindkét esetben véletlenül belelépett. Először múlt pénteken, a lábujját csípte egy meg, kinn az erkélyen. Ő csak kiabált, hogy bzzzibzzzzi!!! Mire kimentem, láttam, hogy a vergődő méhecske mászik fel a lábán. Lesöpörtem, de nem is gondoltam, hogy megcsípte, mert nem is sírt. 1-2 perc múlva jött utánam Benedek, a lábát mutogatva, hogy bzzzibzzzzi!!! Hanna ahogy nézegette a lábát, kérdezte, hogy de mi az a fekete Benedek lábán??? Akkor láttam, hogy benne van a fullánk, bekeményedett, megdagadt picit a lábujja. Amikor kiszedtem a fullánkot, meg bekentem neki a csípést, addig sírt, aztán annyi. Nem panaszkodott többet, pedig napokig ott volt a belilult csípés. Aztán tegnap a kertben játszott, és szaladt a medence felé, hát persze sikerült belelépnie ismét egy bzzzibzzzzi-be...  Jött, fullánk a talpában, de már meg se nyekkent, ment, beült a medencébe, locsolgatta a lábát, aztán slussz. Tiszta lila a talpa, meg kemény, de nem panaszkodik egy percig sem. Számomra hihetetlen... :)

Uhhhh

Kimaradt eddig a 29 hetes pocak fotó. 2-3 napja megállapítottam, hogy szerintem hirtelen nagyon nagyot nőtt a hasam, meg a formája változott. Meg is mértem, megállapítottam, hogy hű tényleg nagyobb lett 1,5 cm-rel 1 hét alatt. És akkor egymásmellé tettem a múlt heti meg a mostani képet. Hát.... Tényleg nőtt. :D

Egy szuper nap és a vége

Tegnap túl tökéletesen telt a nap: reggel megfőztem, aztán a kertben hatalmas homokozás, játszás. Időben feljöttünk ebédelni, fél 1-kor már alváshoz készültünk. Mondtam a gyerekeknek, hogy ha ügyesen alszanak, akkor megyünk alvás után hajókázni. De csak az jöhet, aki ügyesen alszik! És ezzel ki is jöttem a szobából, bár Benedek még a földön ülve Tesz-vesz várost nézegetett. 10 perc múlva gyanús volt a csend, bementem. Hát mindkét gyerek az ágyában aludt... :))) Benedek több, mint 3 órát aludt, így kicsit sokára indultunk, de sebaj. Ádámékkal találkoztunk, ettünk egy fagyit, aztán mentünk is a hajóhoz. Gyerekek rettentően élvezték, még sose ültek hajón. Elmentünk végig a Római fürdőig, aztán visszafelé a Jászai Mari téren le kellett szállni, mivel csak este 7-ig jár a hajó. Ott elkezdtünk tanakodni, hogy vajon melyik villamos hogy jár épp. Aztán elindultunk, gondoltam megnézem a kiírást. És itt történt a baj... Nem vettem észre, hogy valahogy 2 padka volt a járda és a sín között. Az egyikről még leléptem, a másikról már nem. A lábam kibicsaklott, én meg a földön landoltam. :( Mozdulni sem tudtam, annyira fájt a lábam. Ádám valahogy felemelt a földről, és kiültetett a megállóban a padra. Hát remegtem, annyira fájt... Ücsörögtünk egy darabig, aztán felhívtuk apukámat, hogy értünk tud-e jönni, mert én mozdulni sem tudok... Hamar ott volt, de a kocsiig el kellett menni valahogy... Jó buli volt, ugrálni nem tudok 7 hónapos terhesen, Ádám meg szegény próbált tartani, hogy bicegjek valahogy el a kocsiig. Zsófi hozta a gyerekeket, aztán apukám is próbált támogatni. Persze Ádámnak támadt egy remek ötlete: felvesz a hátára!!! :DDDDD Mondtam neki, hogy ne röhögtessen, mert bepisilek a fájdalomtól így is... :D 

Gyerekeket hazahoztuk, engem átpakoltak egyik kocsiból a másikba, és mentünk is az ügyeletre... 1,5-2 óra várakozás után sorra is kerültünk. Persze sokat nem tudtak mondani. Röntgent nem mernek csinálni, mert nincs megfelelő védő akármi a kismamáknak. Valószínűleg az ínszalag húzódott meg, az fáj ennyire. 1 hétig pihentessem, fekvés, felpolcolt lábbal, kenegessük, ilyenek. Ha nem javul 1 hét alatt, akkor menjünk vissza. Rögzíteni kéne a bokát, erre találtak 1 db fáslit, más nem volt kéznél. :D 

Itthon pedig jött a feladat: fel kell jutni az emeletre valahogy.... :D Én már előre röhögtem rajta, a végső megoldáson pedig végképp... Janó megfogott a hónom alatt, Ádám a 2 lábamat, és így vonszoltak fel. Ádám ment elől, így a lábam mindig magasabban volt... :D Elég jót röhögtem, jó látvány lehettünk!!! :DDDDD

Az este borzalmas volt, szenvedtem 1 órát legalább, mire elaludtam, éjjel többször ébredtem arra, hogy sajog a lábam, a térdhajlatomig zsibbadt-sajgott-fájt minden. De reggelre egész jó lett. Sőt, délutánra már menni is egész jól tudtam, már simán elsántikálok egyedül a fürdőig meg vissza. Igaz, ha 2 kört teszek, akkor utána újra sajog, fáj. A bokám alatt kezd belilulni, meg még be van kicsit dagadva.

Nem mondom, jól esik egy kis pihi, de bejárónő nélkül nem túl jó buli. :D