Tegnap túl tökéletesen telt a nap: reggel megfőztem, aztán a kertben hatalmas homokozás, játszás. Időben feljöttünk ebédelni, fél 1-kor már alváshoz készültünk. Mondtam a gyerekeknek, hogy ha ügyesen alszanak, akkor megyünk alvás után hajókázni. De csak az jöhet, aki ügyesen alszik! És ezzel ki is jöttem a szobából, bár Benedek még a földön ülve Tesz-vesz várost nézegetett. 10 perc múlva gyanús volt a csend, bementem. Hát mindkét gyerek az ágyában aludt... :))) Benedek több, mint 3 órát aludt, így kicsit sokára indultunk, de sebaj. Ádámékkal találkoztunk, ettünk egy fagyit, aztán mentünk is a hajóhoz. Gyerekek rettentően élvezték, még sose ültek hajón. Elmentünk végig a Római fürdőig, aztán visszafelé a Jászai Mari téren le kellett szállni, mivel csak este 7-ig jár a hajó. Ott elkezdtünk tanakodni, hogy vajon melyik villamos hogy jár épp. Aztán elindultunk, gondoltam megnézem a kiírást. És itt történt a baj... Nem vettem észre, hogy valahogy 2 padka volt a járda és a sín között. Az egyikről még leléptem, a másikról már nem. A lábam kibicsaklott, én meg a földön landoltam. :( Mozdulni sem tudtam, annyira fájt a lábam. Ádám valahogy felemelt a földről, és kiültetett a megállóban a padra. Hát remegtem, annyira fájt... Ücsörögtünk egy darabig, aztán felhívtuk apukámat, hogy értünk tud-e jönni, mert én mozdulni sem tudok... Hamar ott volt, de a kocsiig el kellett menni valahogy... Jó buli volt, ugrálni nem tudok 7 hónapos terhesen, Ádám meg szegény próbált tartani, hogy bicegjek valahogy el a kocsiig. Zsófi hozta a gyerekeket, aztán apukám is próbált támogatni. Persze Ádámnak támadt egy remek ötlete: felvesz a hátára!!! :DDDDD Mondtam neki, hogy ne röhögtessen, mert bepisilek a fájdalomtól így is... :D
Gyerekeket hazahoztuk, engem átpakoltak egyik kocsiból a másikba, és mentünk is az ügyeletre... 1,5-2 óra várakozás után sorra is kerültünk. Persze sokat nem tudtak mondani. Röntgent nem mernek csinálni, mert nincs megfelelő védő akármi a kismamáknak. Valószínűleg az ínszalag húzódott meg, az fáj ennyire. 1 hétig pihentessem, fekvés, felpolcolt lábbal, kenegessük, ilyenek. Ha nem javul 1 hét alatt, akkor menjünk vissza. Rögzíteni kéne a bokát, erre találtak 1 db fáslit, más nem volt kéznél. :D
Itthon pedig jött a feladat: fel kell jutni az emeletre valahogy.... :D Én már előre röhögtem rajta, a végső megoldáson pedig végképp... Janó megfogott a hónom alatt, Ádám a 2 lábamat, és így vonszoltak fel. Ádám ment elől, így a lábam mindig magasabban volt... :D Elég jót röhögtem, jó látvány lehettünk!!! :DDDDD
Az este borzalmas volt, szenvedtem 1 órát legalább, mire elaludtam, éjjel többször ébredtem arra, hogy sajog a lábam, a térdhajlatomig zsibbadt-sajgott-fájt minden. De reggelre egész jó lett. Sőt, délutánra már menni is egész jól tudtam, már simán elsántikálok egyedül a fürdőig meg vissza. Igaz, ha 2 kört teszek, akkor utána újra sajog, fáj. A bokám alatt kezd belilulni, meg még be van kicsit dagadva.
Nem mondom, jól esik egy kis pihi, de bejárónő nélkül nem túl jó buli. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése