Ma volt Borka keresztelője. Rengeteg érzés, érzelem kavargott bennem a keresztelő kapcsán már azóta, hogy Ő megfogant. Nem tudtuk eldönteni, kik legyenek a keresztszülők, nagyon nehéz döntés volt. Janó húzta volna az időt, én minél hamarabb szerettem volna. Aztán az időpont, mikor legyen. Aztán jöttek a családi nehézségek, amik eléggé megviselték a lelkem. De végig próbáltam a keresztelőre hangolódni, horgoltam szorgosan a ruhácskát. Végül megszületett a döntés, legyenek öcsémék a keresztszülők. Rágódtam utolsó pillanatig.
És elérkezett a tegnap. Éreztem, hogy az idegeskedések ellenére belül mégis nagyon ráhangolódtam, hogy ez most más lesz. És ugyanezt éreztem Csaba szavain, amikor egyeztettünk a keresztelő előtt. Tegnap délután már kivasaltam mindent, mára nem maradt különösebb dolgom, csak ünneplőbe öltöztetni a családot, és mise előtt gyónni.
Már a "találkozó" helye sem a megszokott volt, ugyanis a templom végében várt minket Csaba. Egy rövid beszéd után innen indultunk el előre az első padokig, a keresztelőkúthoz. Nagyon tetszett ismét, amiket Csaba mondott. Talán azért is, mert igazán magaménak érzem minden mondatát. Annyi emlék jön ilyenkor mindig elő. Ma pl többször elhangzott, hogy a legfőbb dolgunk, hogy tudjunk SZÖSZölni. Azaz SZabadon Örömmel SZeretni. Ezt már sokszor hallottam Csabától és a feleségétől is, és már akkor is megfogott. A keresztelés után pedig a Mi Atyánkat már az oltár köré állva mondtuk el.
És így visszanézve: ez nem csak keresztelő volt ma számomra. Ünnep volt. Teljesen úgy tekintek a mai napra, mintha ünnepnap lenne. A többieknél nem éreztem ugyanezt. Most hatalmas dolognak érzem, olyan különleges volt, tele vagyok érzelmekkel, 10 centivel a föld felett járok. :)
A keresztelő után most nem volt olyan nagy felhajtás, a hittanteremben tartottunk agapét, nekem pont elég volt ennyi, nem volt túl sok, mégis együtt volt a család, de nem kellett annyi mindennel foglalkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése