Hétfőn egész nap izgultam, mintha vizsgára készültem volna. Délután fogadóórára kellett mennem az oviba. Vártam nagyon, mert úgy tudtam, itt végleg eldől a hogyan tovább. Mivel decemberben a logopédus elmondta, hogy a szeptemberi felmérés alapján nem ajánlja még Hannának az iskolát, így nem nagyon aggódtam, de azért ott motoszkált bennem, hogy jó lenne, ha már egyértelműen ki lenne mondva.
Délután, amikor leültünk az óvónőkkel, legnagyobb megdöbbenésemre ismét elmondták, hogy ők abszolút iskolaérettnek látják Hannát. Egyetlen dolog, ami miatt picit is meginognak, az a természete. Visszahúzódó, nehezen barátkozik. De ez feltehetőleg nem fog változni. Megkérdezték, nekem mi a véleményem. Elmondtam, hogy én közel nem így gondolom. Én azt látom, hogy hiába nagyon okos, ügyes (ismét kiemelték, hogy kiemelkedő a finom motorikája, hogy milyen alkalmazkodó, szófogadó stb) pici, sokkal kisebb a többieknél, hogy fáradékony, igényli a délután alvást, és igen, én is azt látom, hogy ilyen a természete. Én ezért is adnék neki még egy évet.
De "kissé" lelkiismeretfurdalást keltően kezdték el, hogy de azt ugye tudom, hogy akkor ha nem értünk egyet, akkor el kell vinnem a nevelési tanácsadóba, ki kell tennem egy iskolaérettségi felmérésnek, aminek akár az is lehet az eredménye, hogy fejlesztőpedagógus segítségére szorul valamiben, és akkor 1 évre át kell vinni másik óvodába? Mondtam, hogy tudom, és nem tudom, mitévő legyek... Bennem van az, hogy most elvileg 12 gyerek megy iskolába a csoportból (mindenki), akik közül heten 7,5 évesek lesznek már. Hanna alapból pici, hát még így, hogy ő az egyik legfiatalabb (azt hiszem 1 májusi van, a többiek január-február-március).... Ha mindenki 6 éves lenne, akkor is kilógna a sorból, de így aztán végképp... :( Felhoztam érvnek azt is, hogy hát mennyire nem érezte jól magát Hanna az iskolai nyílt napon, hogy ő közölte, nem akar még iskolába menni. Na meg decemberben mondta el a logopédus is, hogy ha nem hajt a tatár, és nem ragaszkodom hozzá, ő semmiképp nem küldené még iskolába idén!
Végül abban maradtunk, aludjunk rá párat, gondolkozzunk, és menjünk, nézzünk meg 1-2 iskolát még, hátha megjön a kedve hozzá Hannának. Ha mégsem, akkor lehet, hogy tényleg nem érett még rá. Kapunk kis haladékot így jövő hét végéig.
De másnap, amikor mentem az oviba a gyerekekért, már jött is az óvónéni, hogy na jutottunk-e valamire? Én úgy meglepődtem, hogy hirtelen rávágtam, hogy oké, akkor döntöttem, elviszem a nevelési tanácsadóba!!! Mérges voltam, csalódott, és nem értettem. Eddig annyira jó volt a kapcsolat, annyira megbíztam benne, most meg miért erőltet mindent ennyire...? Nem igazán értett egyet a döntésemmel, elmondta, hogy akkor megírja az elemzést, és vigyem be a nevelési tanácsadóba.
Szerda délután már a kitöltött papírokkal vártak, és halkan megjegyezte, hogy hát ha valakiről, akkor rólam totál nem feltételezte volna, hogy képes vagyok ennek kitenni szegény Hannát... - itt egy világ omlott össze bennem, megmondom őszintén. Nem értem, miért akkora bűn, hogy elviszem a nevelési tanácsadóba azért, mert nem értek egyet az ő véleményükkel...??? Nem túl jó kedvvel jöttem el. És azóta is nyomaszt a kérdés.
Azóta eltelt pár nap, lenyugodtam nagyjából. Csütörtökön még rákérdeztem a másik óvónőnél, hogy tulajdonképpen mindegy, hogy meg tudom-e győzni őket, mert akkor is nevelési tanácsadóba kéne vinnem? Bólintott, mondta, hogy igen, úgy, ahogy kötelesek a 3 éveseket felvenni, úgy kötelesek a 6 éveseket elküldeni, nem tarthatnak vissza, csak a tanácsadó. Így végképp nem értettem, miért akkora bűn, hogy nem húzom tovább az időt, az én véleményem nem fog változni, akkor meg minek is..? Attól mert Hannának az egyik iskola faliújsága megtetszik épp, attól nem lesz szerintem még érettebb az iskolára! Úgyhogy péntek reggel igen kevés alvás után (annyira ideges voltam, hogy képtelen voltam aludni) elmentem a nevtanba. Remegtem az idegességtől, hogy biztos jól teszem-e, hogy odamegyek, és tuti el fogják Hannát küldeni iskolába ők is...
Legnagyobb megdöbbenésemre egy teljesen kedves, segítőkész hölgy ült az irodában. Elmondta, hogy ezek az információk mind-mind tévesek, amiket én most itt elmondok... Egyrészt az óvoda visszatarthatja gond nélkül a 6 éves gyereket, ha a szülő is úgy gondolja, másrészt pedig semmi gond nincs így sem, teljesen érthető, hogy én meg hozzájuk fordulok, ha nem értek egyet a döntéssel. Ne aggódjak, keres egy időpontot, amikor mehetünk, akkor beszélünk, felmérik Hannát, és ennyi. Az sem igaz, hogy másik óvodába kéne vinni azt a gyereket, akinél elmaradást tapasztalnak, hisz az óvónőknek kötelessége ilyenkor a fejlesztés, ha meg gyógypedagógust igényel, akkor délutánonként ott a fejlesztőben vannak a foglalkozások!!!
Azóta sem értem, miért kell ennyire ráijeszteni a szülőkre... :( A lényeg, hogy hatalmas kő esett le, egész megnyugodtam, ahogy eljöttünk onnan. Február 4-én megyünk az iskolaérettségi vizsgálatra, és bízom benne, hogy gond nélkül azt fogják mondani, hogy maradjon még Hanna!!!!
