Ilyenkor előre egyeztetve persze, mindent gondosan megszervezve hagyom itthon a kis családot (millió köszönet jár Janónak, amiért ilyen szuperül helyt állva veszi át a szerepemet erre az időre), és megyek segíteni, figyelni, tanulni. Pár órát töltök Andival (Moments by Andrea Helmeci photography) a műteremben, és már fel is töltődök (és persze halálosan kimerülök :D ). :)
Hatalmas lehetőség, ajándék, öröm nekem, hogy van, aki szívesen segít, tanít (anélkül, hogy azt mondaná vagy éreztetné egyszer is, hogy micsoda béna/tehetségtelen stb. vagyok), és szívesen veszi a segítséget érte.
 |
| Andrea munka közben :) |
És itt is írnám, meglehetősen sokan hiszik azt, hogy a blogra, fb-ra feltöltött képeimet tesóm vagy fotós csinálja (egyre többen kérdeznek rá, ki fotóz ennyit). Ez tévedés, Ádámtól képet legutóbb akkor kaptam 1-2 db-ot, amikor Borka született, fotóstól pedig a sárkányfesztiválról ősszel, előtte meg Borka keresztelőjéről! Szóval persze egyrészt jól esik, hogy ezt gondolják sokan, másrészt meg azt szeretném, ha tudnák, hogy nem, nem más készíti a képeket, hanem én! :) És igen, én büszke vagyok rá, mert tudom, mennyire nehéz legyőznöm az ezzel kapcsolatos minden félelmemet, rossz érzésemet. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése