Lépj ki a komfortzónádból - innen szép a győzelem!

Ezt ott kezdtem, hogy elterveztem októberben, hogy én december 1. hetében még dolgozok, de utána CSAK karácsonyra koncentrálok. Onnantól ajándékok, lakás, hangolódás. Aha. Gondoltam én. Aztán annyira tele lettem munkával, hogy még most is a gép előtt ücsörgök és retusálok. De nem baj, élvezem. Csak épp dec. 17-e van... Semmivel nem foglalkoztam még különösebben. Így viszont az ajándékokat 2 nap alatt lerendeztük. Hiába, nagy úr a kényszer.... Háztartásban Janó segít sokat, főzni csak hétvégén szoktam (vagy akkor sem...), mert arra már végképp nem marad időm. De ezeket mind egész jól elfogadtam. Megcéloztam, hogy kedden leadom az utolsó képeket is, meg a megvett karácsonyi ajándékutalványokat. Aztán szerdától lehet sütögetni, rendet rakni, takarítani.
Túl szép lett volna, hogy igaz legyen. Bár... Lehet, így lesz csak igazán szép és izgalmas. Úgy néz ki, karácsony előtt 2-3 nappal nekiállunk költözködni (hétfőn dől el, hogy tényleg mehetünk-e). Hát nem szép program?!?!! :D Már csak röhögök a helyzeten. De ha végre van lakás, akkor menni kell, nincs mese. Itt lassan megfulladni lehet csak, és januárban a tetőt is lebontják. Tehát a sütögetés, meg hangolódás helyett kezdhetek dobozolni. Munkával párhuzamosan elkezdem a legfontosabbakat bedobozolni. Azokat visszük most első körben csak át, amik tényleg fontosak. Aztán két ünnep között jöhet a maradék.
Másik hatalmas "előnye" ennek a karácsony előtti költözésnek, hogy még segítség is kevés lesz, hisz mindenki a karácsonnyal van elfoglalva. Úgyhogy harcra fel, lépj ki a komfortzónádból!!! :D Ezt teszem maximálisan, és mindent megteszek azért, hogy a gyerekeknek egy otthonos kis lakást rittyentsek karácsonyra! Merthogy Borka kiborult a hír hallatán... Ő nem akar sehova költözni, ő itt szeret lakni... Értem én, hisz ide született, neki ez AZ otthona. És most ki akarom szakítani belőle. Nehéz...

Értékelés

Hanna megkapta az első negyedéves értékelését. Abszolút azt a visszajelzést kaptuk, amit én is latok, érzek. Büszkék vagyunk rá ! :)

 Ami megjegyzést tennék az értékeléshez: 

hittan - imádja. :) 

matek - ez a cserélés addig tartott, amíg nem tudta, mi is a feladat... azóta tudja. Szereti, de nem ez a kedvenc tantárgy egyelőre 

környezet - szereti, élvezi 

olvasás - döbbenet, 2 hónap alatt megtanult olvasni. Feladatlapokat már mindig egyedül olvassa el, nem kell segíteni. Boribont is olvas Borkának :)

írás - gyöngy betűkkel ír :)

ének - passz, még nem hallottam róla..  :D

angol - bingoznak, bingoznak, bingoznak. Kb ennyit tudok róla

vizuális kultúra (micsoda megnevezés) - kedvenc természetesen :) És állandóan dicsérik, bár ez minden tantárgyra igaz :)

Új szakasz

És a blog visszatér részben a legeslegelső témájához... :) Na ki emlékszik még rá? :D

Rengeteg agyalás, döntéshelyzet, megtántorodás, rettegés, félelem, beszélgetés, tanácstalankodás, számolgatás stb után múlt héten egy új időszámítás vette kezdetét. 

5,5 éve lakunk itt. Hálás vagyok ezért az időért, rengeteget tanultam, tapasztaltam a lakás kapcsán. De itt nem maradhatunk akármeddig... Így muszáj volt valamerre lépni. Mondhatnám, hogy a lehető legrosszabb időpontban... Tetőznek az ingatlan árak és az albérlet árak is. Bárhova megyünk, veszteséges. Hát próbáltuk a helyzetből a lehető legjobbat kihozni, amivel talán a legkevésbé fáj a veszteség....

Így arra jutottunk, lesz, ami lesz, veszünk egy telket és építkezünk! Tudom, hatalmas fába vágtuk a fejszénket, de jelen helyzetben ezt találtuk a legjobb döntésnek. És innentől ezen nem is akarok agyalni, akkor, abban a pillanatban ezt tartottuk helyesnek, innentől nincs "mi lett volna, ha...". :) Ikerházat építünk, remélhetőleg 1 év múlva ilyenkor már ott lakunk. :) Jelenleg még a telek elosztásán agyalunk, mert a telek keskeny és hosszú. Ha hosszában felezzük, egy nagyon hosszú kertünk lenne. Ha meg széltében felezzük, akkor egyik félnek nyeles telke lenne, ami rengeteg területet elvesz a kertből. Ezen felül költségesebb is sokkal. Úgyhogy ez még nem eldöntött kérdés. Szeretnénk, ha minél előbb kész lennének a tervek, és akkor lehetne kivitelezőt keresni. Jövő keddre okosabbak leszünk picit, addigra várjuk az első körülbelüli árajánlatot. :)

IZGI!!!!! :)

Élet az iskola és ovikezdés óta

Hatalmas fordulat az életünkben az idei szeptember.

-reggelek: ugyan egyre kevésbé rohanósak, azért nem olyan kellemesek ebben a sötétségben... Negyed 7-kor kelek, Hanna, Benedek fél 7 körül. 3/4 7-kor elkezdünk készülni, aztán 7 körül a zajra előbújik Borka is. Vagy nem, ilyenkor félálomban öltöztetem szegényt, mert képtelen felébredni, és csak kikapom az ágyból.. Gyorsan őt is összekapom, és negyed 8 körül indulunk. Elvisszük Hannát, majd átsétálunk az oviba (kb 10 perc séta). Féltem, hogy nehézkesebbek lesznek a reggelek, de egyelőre egész békésen telnek (kopp-kopp)

-délutánok, esték: 3/4 5 körül érünk haza. Piszok kevés az időnk ilyenkor már... Hannával átnézem a leckéket, megcsináljuk a maradékot (BOTRÁNY, hogy még haza is hoz egy ekkora gyerek a leckéből!), bepakoljuk a táskát következő napra, és marad 3/4 óra arra, hogy bármit csináljunk. 6-kor vacsi, 3/4 7 körül fürdés, fél 8-kor már ágyban vannak, és Hanna 2 perc múlva már alszik is. Iszonyúan kimeríti az iskola. Múlt hét végére hőemelkedése volt (egyértelműen a fáradtságtól), éjjel 12 órákat aludt mindkét nap, és déltől kb 5-ig ki sem mászott az ágyból, mert aludt, pihent...

-tanulás: nagyon ügyes, bár elég makacs. Ha nincs kedve, akkor nagyon csúnyán ír pl (szerintem, más szerint még bőven szép az is, háááááát....). Ha viszont épp van hozzá kedve, akkor gyöngy betűkkel ír. Amin én le vagyok döbbenve, hogy október közepén már olvasnak... :O Nem tartom normálisnak. Nem tanultak még minden betűt, de már Weöres Sándor vers volt feladva olvasásból hétvégére. Nem is értem!!!!! 

-én és az időm: huhhh.... Furcsa, szokni kell, tanulni... Első 1 hétben szabályosan rosszul voltam, és azonnali hatállyal 4. gyereket akartam. Aztán realizáltam, hogy jelen helyzetben ezt tán nem kéne erőltetnünk. :D Így beletörődtem sorsomba talán... 

Eddig ugye délben mentem a kicsikért, így napi 3,5 órám volt szabad. Az is csak heti 3-szor, mert a maradék 2 nap Apukámé. Szóval kaptam heti 3-szor 3,5 órát. Iszonyú kevés, mégis rengeteg. Amire elég: végre rend és tisztaság van a lakásban alapvetően. Hétfőn kisebb takarítás, hétvégi romok elhárítása, pénteken egy nagyobb takarítás. Emellett a mosás, vasalás még belefér, az minden napra jut. Marad 1 nap, hogy a "rohangálós" dolgaimat elintézzem. Ami nem fér ebbe az időbe bele: nagyobb kaliberű elmegyek vásárolni sztori, bármiféle hivatali ügyintézés, főzés, munka. 

Múlt hét csütörtökön végre sikerült, bent alszanak a gyerekek az oviban, így nyerek csomó időt, hisz csak 3-kor kell indulnom értük. Na és akkor itt jön képbe végre az, ami eddig kimarad: a munka, az ide-oda elmenés. De ez most még nagyon új, ezt is meg kell tanulnom. Ez a heti 3x3,5 óra eddig tökéletesen működött, végre volt időm arra, hogy ne legyen időm. Rohantam egész nap, de pontosan be volt osztva minden percem. Nem volt esélyem sem pl leülni a gép elé, mert akkor az valami rovására ment. Márpedig dolgozni csak a gép előtt ülve lehet. :) Most viszont hirtelen sokkal több időm lett, most még meg kell szoknom, hogy ezt hogyan osszam be, hogy kicsit kevésbé rohanva, de minden beleférjen és ne ússzak el a dolgokkal sem azzal, hogy leülök, mert óóó mennyi időm van még. Ezt muszáj 1-2 hét alatt megszoknom, mert november 2. hetében kőkeményen beindul a karácsonyi szezonom, és onnantól ki se látszom a munkából karácsonyig. 

Borka és az ovi

Nagyon várta már Borka az első napot. Hihetetlenül lelkesen indult oviba, nagyon édes volt. :) Elvittük először Hannát suliba, aztán beadtuk Benedeket a csoportjába, és mentünk Borkáéba. Átöltözött és már ment is be a csoportba. Én kint ücsörögtem egész nap az öltözőben, egy élmény volt. 

Következő héten a második nap hasonlóan telt. 3. nap már nem voltam hajlandó bent ülni, semmi értelme nem volt, így délre mentem is érte. 

Ami nem annyira tetszett, hogy Borka első perctől bent akart aludni, de azt mondták, előbb szokjon be. Hát oké... 4. nap már bent aludt, mert nem tudtam visszatartani. 5. nap már sírások voltak, mert nem kapta meg a cincinjeit alváshoz. 6. nap pedig hívtak, hogy nagyon sírdogál, meg délelőtt óta folyik az orra. De mire mentem volna, azt mondták, ne menjek, elaludt. Délutánra lebetegedett. 1 hét pihi, nátha, kötőhártya gyulladás. 

Ezzel párhuzamosan Benedekkel iszonyatos küzdelmeket folytattunk a másik csoportban, állandó sírás, hányingerem van, fáj a hasam, ne hagyj itt Mami, nem akarok itt aludni stb.... És folyamatos tanakodás részünkről, mitévők legyünk... Rengeteg mindenben elbizonytalanodtunk. Végül úgy döntöttek Benedek óvónénijei, ne húzzuk tovább az agyalást. Borka ha meggyógyul, kerüljön inkább át Benedek mellé. 

Így azóta egy csoportba járnak. Első 2 héten ismét délben mentem értük, mert akkor meg Borkában volt akkora törés épp, hogy ő is zokogott állandóan,hogy nem akar ott aludni. Aztán múlt csütörtökön megtört a jég!!!!! Azóta bent alszanak, és mosolygósak, jókedvűen mennek reggel, és örömmel alszanak bent. Hatalmas könnyebbség! :) Eddig Délben rohanás volt az oviba, aztán rohanás haza, Borkát ébresztettem fél 4-kor, és rohanás Hannáért. Na most ennek vége, fél 4-re megyek az ovisokért, onnan pedig Hannáért a suliba. :)

Borka duma

én: Borka, ne egyél bele más ételébe, mert náthás vagy...
Borka: nem is igaz, én nem vadok Mátyás!!!!!!!!!

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Borka: Mamiiiii! Hányingejem vaaaaaaaan!!!
én: jajj... és hol érzed?
B: hát itt!!! (és mutatja a lábfejét... :D)

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Borka: Apa, még alvás előtt kejessük meg a kajkötőt!
én: karkőtőt?
B:igen, megígéjte Apa, hogy megnézzük a kajkötőt!
én: Janó, milyen karkötőről beszél?!?!?! ......... óóóóóóóóóó nem PADÖDÖ?!?!?!?!
B: jajjjjjj deeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!!!

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Borka: Mami, hoztál nekem cumit?

én: nem, miért hoztam volna?

B: hát... szerintem akkor te most egy undok béka vagy eléggé...

és egy Borka-Nagypapa képsorozat... Tegnapi, épp nagyon elmélyülten beszélgettek a lépcsőn ücsörögve, aztán hirtelen Borka felpattant és megölelte Nagypapát, hogy én ííííííííííííííííííííííííííííííííd szejetlek Papa!!!!! :) Nagyon édes volt!! :) Aztán vissza ült és folytatták a beszélgetést. :D

Első hét

Első nap: Hát ez is eljött. Este szomorkodtam, hogy hát ezzel vége a jó világnak... Nincs több reggeli szundikálás, nincs reggeli szüttyögés, időhúzás, késés...

Negyed 7-kor szólt az ébresztő, de ez lehet, át fog kerülni idővel 6-ra, mert muszáj még egy fél órácska nyugi nekem, amikor nem nyúznak azonnal a szomjas vagyok, éhes vagyok, ezt kérek, azt kérek körökkel. Szóval reggel felkeltem, de rá 5 percre már meg is jelent Hanna, aztán 3/4 7 körül Benedek. Borka aludt utolsó pillanatig, és amikor felébresztettük, akkor is csak dünnyögött, hogy de ő aludni akar, mert álmos, és fáradt még... Hát így járt, miért nem képes fél 10 előtt elaludni....

Végül így is nagy rohanás volt (totál fölöslegesen, de mindegy :D :D ), 3 gyerekkel érkeztünk a suliba. Ott megvártuk, amíg átmennek a templomba a Veni sancte-ra. Bementem velük, de ki is jöttem 2 perc után, mert tömegnyomor volt. Onnan átszaladtunk az oviba a két kicsivel. Benedek kicsit félénken, de azért szó nélkül bement a csoportba. Hiába 3. éve jár oda, neki hatalmas váltás ez most, hogy Hanna nélkül kell oviba járnia. De meg fogja szokni, csak idő... Az oviban Borka kivágta a balhét, mert ő oviban akar maradni, és mikor maradhat már ott?!?!?!?! Hát az még 2 hét... :)

Negyed 10 körül hazaértünk, szétpakoltuk az összes cipőt és átnéztük, mik vannak Borkának (semmi, pont ellenkezőleg ugrál a cipőmérete kettesével, mint anno Hannáé.... Hannának 22-24-26-28 volt, Borka meg 21-23-25. REMEK, egy db 25-ös cipőt sikerült találnom, az is inkább szoknyához való csak...), majd kihasználva a lehetőséget, Borka leültetett, és ellepett könyvekkel, miket kell elmesélnem neki. :) Cuki volt! :)

Aztán leültem egy telefont elintézni, hát mire letettem (kb 5 perc volt), Borka elaludt a kanapén... Mindezt 11-kor... Éljen!!!! 35 perc alvás után felkaptam és indultunk vissza a suliba. Hannát felkaptuk, aztán át az oviba Benedekért, aztán haza.

Hanna és a suli: naaaagyon élvezte!!! :) Persze, könnyű, ismer a osztályból 4 gyereket minimum! :D Ebből 3 barátnője, és hát azonnal kezdődött a bandázás... :D

Első hét: Benedek 3 nap ovi után kidőlt. Nem volt vészes, de pont annyira volt náthás, meg annyira köhögött, hogy így már nem akartam oviba küldeni... Szóval ő Keddtől itthon volt. Hétfőn még megpróbálkoztunk egy bent alvással, de ebéd közben iszonyú sírásban tört ki, így végül délben (szintén Borkát ébresztve) rohanhattam érte... 

A hét többi napján reggel letudtam a suli kört, 8 körül értem haza általában (pénteken 3 gyerekkel mentem már, hogy Janó is időben indulhasson dolgozni), aztán jött a szokásos napi program 2 gyerekkel, majd irány Hannáért a suliba. Hanna élvezi nagyon, de láthatóan piszkosul elfárad. Este fél 8-kor kidől, és most hétvégén még az sem volt ellenére, amikor azt mondtam, feküdjön le kicsit aludni.

Szülői: a héten letudtam minden szülőit is. Hannáéké fél 6-tól este 8-ig tartott. Aznap éjjel kb semmit nem aludtam, kattogott az agyam, és ki voltam akadva. Még a beiratkozásnál befizettünk 6 vagy 7.000 ft-ot, hogy abból mindent megvesznek a gyerekeknek. Aha persze. Majd jött a lista, mi mindent nem kaptak mégsem, amit a héten szerezzünk be.... Ez egy élmény a kifosztott üzletekben.... Vehettünk füzeteket, ceruzákat, temperát, festékes poharat, ülőpárnát, stb... Összesen újabb 6.000 ft ment el erre. És szerezzünk néptánc szoknyát is, mert bocs, azt elfelejtették mondani, csak a kopogós cipőről volt szó. Remek. Ha ezt tudom májusban, akkor lehet, hogy valamikor még időm is lett volna foglalkozni a témával, netán varrni egy kékfestő szoknyát. Most így hirtelen erre sajnos nincs időm... :/ Szóval jó pénzért még azt is varrassunk!!! Csodás. 

Ehhez képest az ovisok szülőije egy kellemes teadélután volt.

Órarend: huhh... Nem tudom, mi a jobb. Régen, amikor én kezdtem a sulit, minden nap 4 óránk volt, 3/4 12-kor végeztünk. Aztán aki napközis, marad, aki nem, az mehet haza. Na itt a következő van: reggel 8-tól délután 4-ig kötelező a suli (pénteken haza lehet vinni őket 2-kor). Minden nap 6 órájuk van, persze ebben vannak már olyan töltelék tantárgyak is, amik régen nem voltak: heti 2 "beszélgető kör", mondjuk ez talán az osztályfőnökire hasonlít, van értékelés, heti 1-szer, ilyenkor értékelik az adott hetet. Van heti 2 hittan, 4 testnevelés, 1 néptánc. Emellé jön a matek, magyar, (ez a kettő minden nap van),  környezet, angol, rajz, technika, ének. 2-kor van vége az utolsó órájuknak (csütörtökön van egy lyukas óra is, így 7 órájuk van), utána fél 3-ig udvaron vannak, majd fél 3-tól 4-ig védett idő van, ilyenkor újra tanulás, házi feladat írás van. Ami nem tetszik, hogy ennyi óra és ennyi tanulás mellett IS hoz haza leckét a gyerek. :( Minden napra jut valami, amit nem csináltak meg suliban, és itthon be kell fejezni. Szerintem ez nem normális azért. :/ 

Méretek, ovi- és sulikezdés, képek

Na gyorsan 1-1 szóval:

A méretek: végre nem felejtem el, és leírom a gyerekek méreteit! :)

Hanna: 120cm, 19 kg

Benedek: 110cm, 18,5 kg

Borka: 96,5cm, 14kg

Hatalmas lábuk van, Hannáé 30-31, Benedeké 29-es, Borkáé 25-26 (!!!!!).

suli:

jajj, nagyon izgatott már Hanna, nagyon várja a sulit. Ma délutén össze kellett készíteni, miket visz holnap suliba, ünneplő kivasalva, uzsonna összekészítve, stb. :) Végül vettünk új táskát neki,mert ami volt, az hatalmas volt a hátán. És persze elkészült a szobája is, imádja!!! :) 

Majd hozok remélhetőleg képet az évnyitós nagylányról. :)

ovi: izgulok, bevallom... Oké, hogy a 3. évet kezdi már Benedek, de ez lesz az első egyedül... És ő is izgul és fél, látom rajta. Ezért most még első 2 nap tuti délben hozom haza, aztán meglátjuk a jövő hetet. 

képek: véééégre véééégre van új gépem, Janó meglepett vele, így ha épp gép elé kerülök, akkor még dolgozni is tudok (bár most meg a színeket kell még megszoknom ezen)! :) Mondjuk most meg már csak a képek hiányoznak a gépről, így a július még sehol, de augusztusi képek már vannak!!!! :) 

Velencei-tónál:

Hajókázás, Római part szüleimmel:

4x2 keréken

Hát ez is eljött! :) Eddig csak álmodoztunk, milyen jó is lenne családilag biciklizni menni. Tavaly még Benedek nem volt elég stabil 2 keréken, na de idén!!!! :) Pár napja már tettünk próba kört, elmentünk fagyizni, aztán  Bikáson tettünk pár kört. Ma pedig kimentünk a Kopaszi gátra! :) Szuper volt, Benedek még kicsit ügyesedik, és mehetünk sokkal többet is. :) Most még ott tartunk, mint annak idején a járással... Hiába tudott menni, megaludt a tej a szánkban, mire a-ból elért b-be, mert olyan volt 3 éves koráig, mint egy lassított felvétel (na jóóóó erre most is hajlamos még)... Na a biciklin ugyanez van. Ha nem szólok rá fél percenként, hogy ne maradjon le, akkor ő bámészkodik, ábrándozik, nézelődik tekerés helyett. :D De szerintem jövőre már totál profi lesz ő is, és mehetünk akárhova biciklivel!!!! :)

Hanna és a suli

Nem győzök hálát adni, hogy visszatartottuk Hannát 1 évvel... Hihetetlen, mennyit változott! Nagyon várja az iskolát, és nagyon lelkes. Eszméletlen fogékony lett a dolgokra. Eddig csak kb 20-ig próbálgatott összeadni. Na de most már ott tartunk, hogy a céltáblára dobálva gond nélkül ad össze számokat akár 130-ig is... :O Az utóbbi napok slágere pedig a szorzótábla, ABC, római számok... :O És ami nekem még megdöbbentőbb: Benedek is a szorzótáblát tanulgatja... :O :O Mi lesz velünk?!?!? :D Benedek a 2-es szorzótáblát tudja, a 3-ast csak addig, amíg az ujjain számon tudja tartani, hol tart( általában a 3x6-ig megy)... :D 

Nekem ez olyan furcsa. A szorzótábláról van egy nagyon élénk emlékem...  Talán 5-6 éves lehettem. Összeadást "gyakoroltam" én is épp, amikor szüleim visszakérdeztek, hogy és mennyi 2-szer 3? Hát szerintem 5. Nem... Az 6. Akárhogy is próbáltam megérteni, nem ment... Aztán este feküdtem anyukám helyén az ágyban, és csak nem ment ki a fejemből, és iszonyú dühös voltam magamra, majd felrobbantam, amiért nem tudom megérteni, hogy ennek mi a logikája?!!?! Aztán aludtam rá párat, és persze megértettem. :) De ezt akkor sem felejtettem el, mennyire nem értettem, és mennyire dühös voltam. :)

Na de Hannára visszatérve. Szóval összeadás megy. Kivonást is próbálgatja. Szorzást gyakorolja. ABC-t naponta x alkalommal kell elmondani neki. És akkor ma megtanulta a római számokat 10-ig. Mert hát snapszerozni is tanul, és ahhoz nem árt tudni, hogy melyik lapon mi van, mi mennyit ér... ÉS TUDJA!!!! Döbbenetes. 

Ami az iskolai készülődéshez még kell: tolltartó, füzettartó. Táskája van, viszont ami még kell: vagy saját szoba, vagy íróasztal... Ha saját szoba, akkor a mi ágyunkat meg kéne szüntetni, hogy ő megkaphassa, oda kéne egy ágy, íróasztal. Mindezt 30 napon belül ugye. Én már 1 hónapja is megvettem volna, de Janó azt mondta, minek ennnnnnyire elsietni, még bőven van rá idő, ki tudja, hova költözünk addig... Hát most itt vagyunk, és valami mindenképp kell.

1 eve...

Kozel 1 honapja keszulok errol irni.... Julius elejen volt 1 eve, hogy Apukam korhazba kerult. Rengeteg mindenen ment azota keresztul O is es az egesz csalad is. Sokat valtozott a hozzaallasom nekem is azota sokmindenhez es sokmindenkihez.
Mai napig nincs sose egyedul Apukam, mindig van vele valaki. Ez persze szervezessel, lemondasokkal, idonkent konfliktusokkal jar, de  megeri. Heti 2 napot toltok vele. Ha ez nem tortent volna, es meg 30 evet elne Apukam, akkor sem toltottem volna valoszinuleg sem en, sem a gyerekek osszesen annyi idot vele, mint amennyit toltunk igy. Probalok mindig erre gondolni, es nem a tortentek rossz oldalara. Igy kicsit jobb erzes (vagy legalabb kevesbe rossz).
Ahogy jott a nyar, egyre surubben jottek elo az emlekek. Egyre tobbszor lett egy-egy illat kapcsan, amirol a korhaz jut eszembe, sirhatnekom. Ahogy elokerultek a tavaly nyari ruhak, akarva-akaratlanul allandoan a korhazi honapok jutottak eszembe. Amikor nyaralni mentunk, es meglattam a szobat.... hogy pont igy voltak abban a szobaban is az agyak, ahol akkor voltunk epp, amikor hivott anyukam... Nehez volt ezeken az emlekeken felulkerekedni, es biztos, jovo nyaron is eszembe fog jutni, de talan kevesbe fajo pillanatokkal...

Az is rengeteget valtozott bennem, ahogy mas emberekhez viszonyulok. Van, akiben csalodtam, beigazolodotak sejteseim...  Nehezen fogadom el, ha valaki nem tud felnott letere felnott lenni meg ilyen helyzetben sem. Viszont az utcan jarva egesz mashogy nezek egy-egy lathatoan nem egeszseges emberre. Mindig az jut eszembe, hogy ot is lehet, hogy ugyanigy felti-ovja a csaladja, es orulnek, hogy egyaltalan van az adott ember. Mar nem azt nezem, hogy na megint pont elottem botorkal valaki, vagy azt, hogy na hat ez se szazas.... Mert igen, regen az ilyeneket inkabb kikerultem. Mar nem teszem.

Es hogy Apukamrol is irjak. 1 eve meg azt mondtak, nem biztos, hogy valaha labra fog meg allni. Oruljunk annak, ami epp van. Aztan szep sorban jottek az apro lepesek, az apro csodak. Ujra elkezdett beszelni, meg ha nagyon nehezen is es csomo szot elfelejtve, osszekeverve. Aztan felallt, setalt, egyre jobban beszelt, egyre inkabb raebredtunk, mennyi mindenre nem emlekszik, mennyi mindebt nen tud, mennyi zavarossag van benne. De ahogy hazajott a korhazbol, szep lassan megtanult felulkerekedni a zavarokon, kontrollalni azokat. Aztan jott a mutet, ICD-kapott. Siman vette a megprobaltatast. Vannak meg kepzavarok (ma ujra a huga lettem a lanya helyett), de ez mar ritka. Rovidtavu memoriaja viszont tovabbra sincs... Van 1-1 dolog, amire emlekszik fel napig mondjuk, de nem ez a jellemzo. Altalaban fel oran belul nem emlekszik semmire. A szive gyenge sajnos, ez nagyon meglatszik a fizikai allapotan....
Voltunk nyaralni is egyutt, az egesz nagy csalad. Kocsiba ultettuk, ujra vezethetett par metert. Apro csodak, de a vilagot adtuk volna ezert meg 1 eve.

Benedek 5 éves

Huhh, hihetetlen nagy már... Nem mondom, hogy könnyű természet, de imádom. :) Ha jó napja van, akkor iszonyú kedves-segítőkész-tényleg minta gyerek (ez mondjuk 10-ből 3-4 nap... :D ). Aztán vannak a rossz napok. Ilyenkor kiborító... Semmi másból nem áll a napja, mint megállás nélkül valakit bosszant, piszkál, rugdos, csipked stb., mindegy mint mondunk, felesel, visszaszól, csapkod, duzzog, és lehetőleg az élő fába is beleköt. Az alvás továbbra is időpazarlás szerinte, fizikai fájdalmat jelent lefeküdni és aludni... Este fél 10-10, mire feladja a küzdelmet, és elalszik, és reggel 6-kor már fent kell lenni, nehogy lemaradjon valamiről. Délután csak oviban alszik, itthon nagyon nehéz rávenni.

Talán ő játszik el legjobban egyedül hármuk közül. Leül, és órákig képes legozni, vonatozni vagy autózni, ha épp úgy tartja kedve, és mindenki hagyja.

Végre kezd a beszéde is rendeződni. Már nem kell 1000-szer visszakérdeznem, mit mond, csak 100-szor. :) Ez hatalmas könnyebbség.

Aminek nagyon örülök, végre vannak barátai. Persze még nem olyan szoros barátságok, mint Hannának vannak, de legalább van, kommunikál más gyerekekkel, és játszik velük. És ez nagyon szuper!!!!

Szülinapjára kapott új biciklit, iszonyú ügyesen megy vele!!! :) Első alkalommal még kicsit bizonytalan volt, de másodjára már szuperül ment! :)

Méretek:

magasság:

súly:

Sokkkkkkk

Tegnap reggel derült égből villámcsapásként ért minket a tulajdonos levele. A lényeg hosszas körítés után, hogy szeretné, ha kiköltöznénk.
Első reakció: menjen a fenébe!!!!
Második reakció: totális összeomlás, kiborulás, zokogás
Utána próbáltam összekaparni magam a semmiből, és előre nézni... Kimentem Budafokra, újra végigsétáltam az összes utcát, hogy mit lehetne kezdeni. Közben a család is összefogott (ilyenkor iszonyú jól tud jönni ez...), ők nézték az albérleteket.
Végül felhívtam azt a beruházót, akitől majdnem megvettük az ikerházat, ami annyira tetszett. Mondta, hogy a 12. kerületben van most, de ne menjek sehova, jön, beszéljük. Jól esett ez is. Megmutatta a házat, amiről lecsúsztunk, iszonyú szép lett. Beszélgettünk vagy fél órát, mondta, hogy ha találunk telket, akkor szívesen felhúz rá nekünk házat, de akár nagyobb telket választva ikerházat is, és eladja a másik felét. Kicsit megnyugodtam.
De hazajönni nem volt erőm... Még órákig mászkáltam a Camponában föl-alá, és próbáltam emészteni a történteket. Végül haza jöttem, de kb 15 perc után mehettem is ovi körre. Nekiláttam albérletet is keresni. SEMMI nincs. Katasztrófa, elkeserítő, félelmetes. Kb egy esélyünk marad, ha szüleim szomszédságában kiadják nekünk a lakást... Az is duplája majdnem a mostaninak, de olcsóbb sehol nincs. :(
Délután már próbáltam arra gondolni, hogy évek óta húzzuk ezt a hülye döntést. Most bele lettünk kényszerítve, és 1 év múlva tuti hálás leszek ezért az egészért. De most nagyon rossz.

Közben amit terveztem házat, azt elfogadta a beruházó, jövő héten kéne leülni tárgyalni. Előtte azért meg akarok nézni referencia házat nála is, mert azt még nem láttam. Volt már olyan beruházó, akinek a házára azt mondtam, hogy na ebbe tuti nem költöznék, annyira gagyi... Ha a referencia tetszik, akkor meg el kell dönteni, hogy vele, vagy a másikkal építtetünk.
És közben utálom a gondolatot, hogy elmegyünk kelenföldről...

Mire elég fél nap

Vannak napok, amikor úgy kelek fel, hogy na, vééééégre kipihent vagyok, van bennem elég lendület a naphoz! Ilyenkor tudatosan indítom a napom: reggel gyors teázás a reggeli 5 szem kekszemmel, kávézás, számítógépet még véletlenül SEM kapcsolom be, és indulhat a nap!

Hanna meg Benedek nincs most itthon (fél éve nem volt ilyen... :O ), apósomék elvitték 3 napra őket Siklósra. Így, hogy csak 1 gyerek van, és tegnap még KETTESBEN is eljutottunk Janóval végre Budafokra, így totál felüdültem! :) Úgyhogy reggel felkeltem, kényelmesen elfogyasztottam a teát, kávét, Borkának reggelit adtam, majd neki láttam:

-gyors ágynemű húzás, téli paplan nyárira cserélése

-1 adag száraz ruha leszedés, elpakolás

-mosás indítás

-Janó teljes ruhásszekrénye kipakolás, rendbe rakás

-a hónapok óta kerülgetett ilyen-olyan elől maradt dekorok elpakolása

-Benedek következő méretű ruháinak átnézése

Itt pihenés gyanánt leültem, befejeztem egy múlt heti fotózás utolsó képét is, újra átnéztem mindet, majd elküldtem őket

-lejárt mosást kiteregettem, újabb mosás elindítva

-hálóban a káosz felszámolva, rendrakás, porszívózás, felmosás, portörlés

-gyerekszobában ugyanez

-előszobában dettó

-2. adag mosás is lejár, teregetés

-pihenés: séta, ebéd

-nappali rendbe rakás, takarítás

-összes ajtó lemosása

-3. adag mosás.

Közben 2-szer átöltöztettem Borkát, mert hol ezzel, hol azzal sikerült összevizezni a ruháját, bubit fújtunk az erkélyen, zenét hallgattunk, barbie babát öltöztettünk. :D

Mindezt délután fél 2-ig sikerült. Aztán lerogytam, és úgy döntöttem, alvásidőben NEM dolgozok, csak netezek. Elég lesz este a munka....  

Na, hát így telik egy pörgős, nem retusálós délelőtt... :) 

Délutáni terv: fürdő, konyha takarítás, aztán séta. És futni AKAROK menni. És jó lenne még 1-2 ilyen aktív nap, hogy a lakás tényleg rendben legyen, de itt az újabb adag munka, így ismét a retusálásé a főszerep... 

Hanna

Talan valahol itt akadhattam el. Volt egy Hanna szulinap: hihetetlen nagylany mar... Okos, tok jol meg lehet vele beszelni dolgokat, es lathatoan igenyli is ezt. Kezd olvasni, probalja a betuket osszeolvasni, bar en ezt probalom meg visszatartani, raer suliban megtanulni. Volt zsur, volt nagy unneples, rettentoen elvezte! :) Majd keresek kepeket is...
Mereteket is irok, ha megtalalom a cetlit hozza. :)
Felveteli: errol lehet irtam, volt felveteli a suliba. Izgult nagyon, es en is. :) De nagyon ugyes volt. A suliba felvettek, es tegnap mar azt is megtudtuk, 1.a osztalyos lesz, es 3 baratnojevel egy osztalyba kerul (ebbol 2 ovis tars)!!!! :) Hatalmas a boldogsaga. Meg a tanito neni miatt izgulok kicsit, jobban orultem volna egy fiatal tanitonak, de ot viszont latasbol ismerjuk reg, es ez Hannanal pozitivum.
A heten volt a nevnapja, nagyon izgult, mit fog kapni!!! :) Az egyik ajandek egy "felnott szinezo gyerekeknek". Na hat ez egy szuper kozos program!!!! Leulunk es egyutt szinezzuk, kozben beszelgetunk... :) Imadja!!! :) Ezen kivul kapott nagylanyos furdoruhat, meg ugrokotelet, mert az is nagy vagya volt.
Tegnap elballagott az ovibol is. Egesz nap bogni volz kedvem... annyira nagy, annyira hamar eltelt a 7 ev, ebbol 4 az oviban. Nehez elhinni, hogy osztol iskolas lesz. A ballagason vegig fulig ert a szaja, nagyon edes volt!!! :) es Benedek is az volt, ahogy a bucsuztatot mondta. :)
Termeszetesen kapott kis csokrot is a ballagasra, nagyon tetszett neki. Ezen kivul kapott egy kepet, amin a ballago ovisok vannak. Ezt a kepet mult heten csinaltam roluk. :) Es kapott egy kis ezust lancot egy tunderes medallal. Nagyon szep szerintem, oda van tole meg vissza. :)

Elhanyagolva...

Total elhanyagoltam az utobbi idoben a blogot... de meg az internetet is. Ahogy egyre tobbet dolgozok, egyre kevesebb idom jut netezesre. Net akkor van a gepemen kb, amikor epp kepeket kuldok ki. Szoval ritkan... :)
Na de most megprobalok gyorsan par dolgot potolni....

Borka

Mindjárt 2,5 éves, így időszerű lenne írni róla... :)

Órákig lehetne mesélni a személyiségéről. Hihetetlen egy gyerek, de komolyan. És ezt sokan mondják. :) Nem tudom, nem emlékszem már, hogy Hanna meg Benedek milyen érzelmeket váltott ki belőlünk ennyi idős korban (talán Hanna a stílusával, nagylányosságával bűvölt mindig el, Benedek a szépségével, finom, visszafogott természetével), de Borka az, akit képesek vagyunk hosszasan ülni és nézni, és csak összemosolyogva azt mondani, hogy ez a gyerek szenzációs... :)

Talpraesett, telis-tele kedvességgel, figyelmességgel, szeretettel, odafigyeléssel, bájjal, kötelességtudattal. Mindez megspékelve egy hatalmas adag öntudattal, huncutsággal, erőszakossággal, leleményességgel, rosszalkodással. Ami nem is baj, később jól fog ez még jönni neki az életben!

És hogy miket tesz, amiért oda tudunk lenni:

-számomra totál nem természetes, ahogy egy-egy helyzetben reagál (soha sem Hanna, sem Benedek nem reagált volna így): ha nem kimondottan kérjük valamire, csak megjegyzést tesz valaki, pl hogy "nem fogok így elférni", ő azonnal ugrik, és odébb költözik, és szól, hogy tessék, így jó lesz? Mindezt a legtermészetesebb módon. Én minden ilyennél olvadozok... De ma pl bementünk egy boltba, ő épp a babakocsiban ült (szakadt az eső, így inkább nem sétált, hanem babakocsiban toltam), amikor egy néninek kiesett a kezéből a botja, és leesett a földre. Ő abban a pillanatban kipattant a babakocsiból, felette a botot és a néni kezébe adta: tessék néni, leeset! A néni könnybe lábadt szemmel köszönte meg, hogy ennyire pici gyerek és mégis milyen figyelmes... És tényleg, én is meglepődtem, és melegség töltötte be a szívemet, hogy igen, ez az én lányom. :)

-imádom, hogy akárhova megyünk, mindig hangosan köszön, csókolommal. Kevés gyerek tanulja már ezt meg azt hiszem a mai világban. És mindenhol meg is jegyzik, hogy milyen illedelmes.

-akármikor akárhova megyünk tömegközlekedéssel, az biztos, hogy körülötte mindenki arcára sikerül (igen tudatosan!!) mosolyt csalni. :) Ha valaki elsőre nem veszi az adást, addig mondja a cukiságait az illetőt erősen nézve, amíg az el nem mosolyodik. :D

-imádjuk, hogy tele van élettel, érzelemmel!!! :) A napokban pl metróval mentünk, aminek nagyon örült. A mozgólépcsőre fellépve mindig hatalmasat sikoltott és nevetett, hogy juhuuuuu!!!! Aztán egy aluljáróba lépcsőztünk le, aminek az aljén megállt, ugrándozva kiáltozott: igeeeeen, ezazzz, sikejüjt!!! Nem estem je a jépcsőn!!!!! Éljeeeeeeen!!! :D Nem tudom,miért örült ennek ennyire, hisz napi többször lépcsőzünk, és eddig soha nem esett le... :D De ő TÉNYLEG a legapróbb dolgoknak is iszonyúan tud örülni. :) És ugyanez a másik véglettel is. Szintén a napokban történt, hogy hajtogattam a ruhákat, és megkértem, addig hozza ki a mosógépből a vizeseket. Ment is azonnal, ezt sokszor kérem tőle, és imádja. De hirtelen hatalmas zokogás, és kiabál... Mammmiiiiiiiiii dejeeeeeeeeeeeeeeee!!! Én persze mindent eldobva rohanok,hogy mi a fene történt.... Borka zokogva áll a fürdőszobaajtóban és mondja, hogy nem bíjoooooooooom!!! Nadon-nadon nehéééééééz!!!! Segííííííííííííííííííííts!!!! Hát azt hittem,megzabálom... :)

-reggeltől-estig mondókázik, énekel (és ismét bejött, hogy a gyerekem olyan, amilyen én terhesen "lettem"... folyton énekeltem, dúdoltam, mondókákat, verseket mondtam, amíg Borka a pocakomban volt, Janónak meg az agyára mentem :D ). Valamelyik este lefeküdt aludni, de még 1,5 óra múlva is az ágyban fekve mondogatta a mondókáit. :) Kedvencei a ciróka-maróka, kifli utca, áspis kerekes, csipp-csipp csóka, pajtikám gyere velem tácolni, egyszer egy hétpettyes, stb...

-be nem áll a szája... Amennyire nem beszélt Benedek, na Borka pont annyira nyomja nonstop, teljesen folyékonyon, választékosan... :) Folyamatosan mondja a magáét, ha épp nincs semmi fontos mondandója, akkor jön a: "szejetem Mamit, szejetem Apát, szejetem Hannát, szejetem Benit, szejetem Papát, szejetem Mamát, szejetem Zoszit, szejetem Ádit, szejetem Lili babát stb stb vééééégig minden családtaggal... :D ) - Nagy örömömre ő nem esett a ragozás csapdájába, mindent jól ragoz (kivéve az igekötős igéket, ott néha felcseréli a sorrendet), magáról mindig E/1-ben beszélt.

-ahogy ölelget mindenkit és szeretget, és bújik, puszilgat és mondogatja, hogy szejetlek

-ahogy félt mindenkit...

-ahogy játszik: hosszasan tudok ülni és csak lesni, ahogy babázik, ahogy a kiskonyhában pakol, főz

Ezen felül pedig még Borkáról:

-imád enni, iszonyú jó ízűen :) szinte bármit megeszik, bár a kenyér és péksüti továbbra sem hozza lázba

-iszonyú önálló:van, hogy még éjjel is egyedül megy ki wc-re, pisil, aztán visszabújik az ágyba. De totál egyedül öltözik-vetkőzik, kádba be- és kiszáll.

-július óta nem volt rajta pelus, éjjel-nappal szobatiszta. :)

-nagyon kötelességtudó (persze azért szereti néha figyelmen kívül hagyni a kötelességeit): pontosan tudja a napirendet, hogy mikor mit kell tennie, ha nem kérem, akkor is mondja reggeli után, hogy nem volt még fogmosás, megy, kéri a fogkefét. Ebéd után rögtön megy kezet mosni, pisilni, tudja, hogy alvás jön, és nem is tiltakozik. Bebújik az ágyba, betakargatom, ha kér mesét, akkor mesélek, ha nem kér, akkor csak zenét kapcsolok, és már alszik is. Ez alól persze a hétvége és a 3 gyerekes napok kivételek, mert akkor borul minden, megkergül,hogy mindenki itthon van

-nem tudja elviselni, ha nem foglalkozunk vele... Akkor azonnal azon agyal, milyen rosszaságot lehetne csinálni... És csinál is.

-újabban rászól apukámra, amikor Borovicskának hívja (10-ből 8-szor kb :D ), hogy Papaaaaa nem vagyok bojooooooooond!!!! :D Aztán mindig elmondom,hogy nem azt mondja a Papa, hogy bolond vagy, hanem hogy BOROVICSKA! :D Erre közli, hogy az sem vagyok, baba vagyok, Bojka baba, Boji baba. :)

-imádja Benedeket bosszantani. Ez elég kiakasztó, mert ez kölcsönös, folyamatos a civakodás, aztán meg persze a legjobb tesók 2 perc múlva.

-ovi: szeptemberben ovis lesz. Már nagyon várja. És ami miatt nagyon izgulok, hogy másik csoportba kerül. De erről írok majd egy külön posztot. 

És akkor száraz adatok:

fogak száma: 20

magasság: 93,5 cm

súly: 13,5 kg

hatalmas.... nagyobb némelyik kiscsoportos ovisnál... :)

Puszi

Mult penteken nem mentek a gyerekek oviba es Jano is szabit vett ki. Ebed utan utra keltunk es mentunk Erdre a nyusziert. Nagyon izgatottak voltak mar a gyerekek, es felkeszulten mentek: ha haza visszuk, otthon 1-2 orat hagyni kell, hogy szokja az uj helyet  es ha pisilt-kakilt, erdeklodik felenk, akkor johet csak ki.

Na hat erkezes utan letamadtak a nyuszit, simogattak, orultek neki. Aztan betettuk a hordozoba, meg megbeszeltunk par dolgot a tenyesztovel, aztan indultunk a nagy utra, az uj csaladtaggal. :)

Itthon betettuk a ketrecbe, es hagytuk, ahogy megbeszeltuk. De csak nem jott sem bogyo, sem pisi... Es enni sem akart. Azert kicsit kiengedtuk, baratkoztunk vele. Hihetetlen, hogy nyuszi letere mennyire nem felos... :) Gond nelkul vette a lrgnagyobb csorompolest is, ossze se rezzent. :) Masnapra mar pisi is bogyo is volt, bar a szenat nagy ivben kerulte tovabbra is, csak tapot akart enni (azota is ezt tenne, de nem hagyom).

Eltelt 1 het, miota itt van, hizott 10 dekat (pfff... igy, hogy alig akar enni...), lathatoan beilleszkedett, jol erzi magat. Ha itthon vagyok, a ketrec szinte mindig nyitva van, igy szabadon jon-megy (amig nem kezd rosszalkodni, mert akkor vissza szoktam azert zarni). Tegnap, hogy sutott a nap, tunderi volt, kiterult a nappali kozepen napozni!!! :D vagy 1,5 oran keresztul suttette hol a hasat, hol a hatat. :) Iszonyu cuki volt!!!! :) Amikor Borka felkelt az alvasbol, akkor o is csatlakozott hozza es egyutt sutkereztek. :) 

Jovo heten 8 hetes lesz, ugyhogy terveim szerint penteken ellatogatunk az allatorvoshoz is, es megkapja az elso kombinalt oltasat is.

Ja hat es a nev: millio nev merult fel itt az elso napokban, de mivel amint odamegy valamelyikunkhoz, puszit oszt, igy maradt a neve Puszi, ha rosszalkodik, akkor Puszedli. :)

indulunk Pusziért (Borka rettentő fotogén újabban)

a kocsiban

Hanna hozta haza :)

így hajlandó szénázni... (illetve talán végre kezd rákényszerülni a ketrecben is a szénára.. :) )

napozás a szoba közepén elterülve :D

napozás Borkával

676g :)

Nyúl-ügy

Az a történet kimaradt, hogy dec. 27-én Nózi elpusztult. :( Már előző nap mondtam Janónak, hogy gyanús... Jól láttam, másnap reggel már csak feküdt és nézett maga elé, mire hazaértünk miséről, már nem élt. :(

Na de én akkor, amikor Nózi lett (ugyan ennél hosszabb életre számítottunk Totóból kiindulva) megmondtam, hogy ez az utolsó hörcsög lesz. Már másnap azt sutyorogta Janó a gyerekekkel, hogy hát legyen-e új hörcsög. Mondtam, hogy kizárt, nem kell. El is adtuk gyorsan a ketrecet, hogy fel se merüljön. Viszont azt tudtam, állatot szeretnének, és azt is, hogy én szerintem vagy 25 éve vágyom egy törpenyúlra. Amíg gyerek voltam, szüleim nem engedték, aztán volt macska, aztán jöttek a gyerekek, és nem vágytam még egy nyúlra is. Elég volt minden húsvétkor 1-1,5 hónapra, aztán visszavinni a tenyésztőnek.

Na de most...  Gyerekkorom óta sok év telt el, és már nem csak törpe nyúl létezik, hanem mini nyúl is, így nekünk mini kosorrú nyuszink lesz. :) Már 1-2 éve követem 3 nyúltenyésztő oldalát, így az nem is nagyon volt kérdés, hogy honnan legyen. A kérdés inkább az volt, milyen nemű és színű legyen... :) Nehéz döntés... Rengeteg szín létezik, és nekem is kb naponta változott, melyik tetszik... December 31-én Janó is rábólintott így újév napján az volt az első, hogy elküldtem az előjegyzést! :) Első körben kisfiút jelöltem meg (állítólag kezesebbek, ivartalanítva pedig semmi probléma nincs velük sem), és színnek kék vidrát, kék türingiai vidrát, lila vidrát, lila türingiai vidrát jelöltem meg (itt meg lehet nézni, melyik szín mit jelent: http://ugrifules.weebly.com/nyuszi-sziacutenek.html vagy itt: http://wonderbunny.hu/szinek/ ). De már másnap agyalni kezdtem... Hogy a sárga is annyira cuki, meg a havanna is, meg a a kék fehér szálkás, meg kb mind... Volt pár szín, amit kizártam magamban. Felkerültünk egy jóóóóó hosszú várólistára. 3 alomhoz írtak be minket, hát 4., 7. 5. helyre kerültünk a listákon... Egy alomból 4-6 kicsi születik általában, és akkor abból még van, hogy a tenyésztő is megtart magának... Aggódtam, hogy mikorra lesz így nyuszi, a vágy az volt, hogy húsvétra legkésőbb itt legyen. Végül milliószor átnéztem a várólistát, kezdtem megnyugodni, hogy a 3 alomból valamelyikben tuti ott lesz a mienk, sőt mint kiderült még 3 alom várható... Szóval kezdtem megnyugodni. Persze már január 10. körül iszonyú izgatottan vártuk, mikor születik az 1. alom. 14-én reggel jött az SMS, hogy megszületett az első alom, :) Aztán kiderült, hogy az általunk megjelölt színből persze egy sem született (pedig a vidra domináns mintázat elvileg). Van 2 lila türingiai kislány, egy kék és egy lila kislány. Tehát nem csak szín nincs, de bak sem... Kicsit csalódott voltam. Múlt hétvégén aztán elmentünk a tenyésztőhöz, mondván megnézzük élőben is a nyuszikat. Hát amikor beléptünk, jajjj... Tele szebbnél szebb nyuszival... :) És akkor az első, amelyikbe beleszerettem, az épp egy olyan színű volt, amit elsők között zártam ki... :D Kék nyest. Valami álomszép bakocska volt... A másik, akibe beleszerettem azonnal, az Zack, az aktuális alom apukája, ő lila nyest. Ennyit erről. :) Még egy kismama nyuszi volt, akibe beleszerettem, ő kék vidra volt. De ezen kívül is mindegyiktől olvadoztam... Megnéztük a lila pöttömöt, ééééés úgy tűnik, mégiscsak fiúcska! :) Ráadásul épp akkor nyílt ki a szeme, amikor kivettük a fészekből megnézni. :)

Azóta rágódtunk a gyerekekkel folyamatosan, hogy mi legyen... Egyik nap úgy voltam vele, várjunk még, hogy legyen miből választani... Aztán meg arra gondoltam, hogy ha van 3 amiből választhatok, akkor sem könnyebb a dolgom... :D Akkor is naponta bizonytalanodnék el, magamat ismerve. :D

Azóta kaptunk friss képeket, és a szerelem egyre nagyobb... Alig várjuk, hogy itt legyen!!!! :) Pedig még várni kell, február 25-től lehet elhozni. :) De már teljes felszerelés megvan, minden készen áll a fogadására. :)

Már csak a neve a kérdéses... :D Jelenleg a befutók a Mango, Puszedli (Puszi), Kókusz, de még bármi lehet.. :) Várom az ötleteket!!! :)

és akkor a 2,5 hetes cukiság:

És a szülei:

apuka

anyuka

Újra és újra...

Próbálom túltenni magam a sorház témán. Hát marhára nem megy, bevallom. Nézem a hirdetéseket, összesen van kb 4-5 ikerház, ami szóba jöhet. Akármelyik alaprajzát megnézem, mindig ugyanoda lyukadok ki... Kicsi/rossz a fekvése/rossz az elosztása.

Az a beruházó, aki a sorházat építette, ikerházat fog most építeni. Átküldte az alaprajzot. Hát sírni tudnék tőle... :D Esélytelen ott megoldani, hogy mindenkinek saját szobája legyen... A sorháznál akkora szobák voltak, hogy ott még az is belefért, hogy a fenti emeleten a 3 szobát 2+2fél szobává alakítsuk (a 2 félszoba 8,5-9nm lett volna), és akkor aztán még a lenti íróasztalos szobácskát sem kellett volna egyáltalán megszüntetni hosszú távon. Na de ennél az ikerháznál még a 4 szobát sem tudjuk megoldani, hogy mindenki külön legyen, nem, hogy 5-öt..... Szóval ez kiesik. A fekvése amúgy ennek nem rossz (bár Janónak ez SEM felel meg, mert ez úgy déli fekvésű, hogy utcafronti a lakás :D). 

Van egy másik ikerház, ennek az elrendezése még mindig nem olyan jó, mint a sorházé volt  (a lakás berendezése szempontjából), de kis küzdelmekkel itt is kipréselhető ugyanaz a szobaszám. Viszont ez keleti fekvésű, csak az emeleten vannak más irányba ablakok. Így ezt már fel sem vetem Janónak, hisz esélytelen. Ennek a másik fele déli fekvésű, azt természetesen el is adták, még mielőtt meghirdették volna.

És akkor a 3. ikerház: jó elosztás, kicsit bosszantó telekhányad arány, de bírható. Mindez egy panelház árnyékában...... :D Na oda SEM mennék...

Ennyi. Tehát ott tartunk, hogy Janó szerint nem lett volna alternatívánk. De, lett volna. Szar, szarabb, legszarabb megnevezéssel. Csak ezeket akkor kizártuk, most meg ezek maradtak alternatívának... Lehet szavazni, melyik lenne a legideálisabb... :D :D :D És közben tényleg iszonyat düh van még mindig bennem.

Ja és tudom... türelem, majd jön a tökéletes... Hát... 

Csok

Lassan 5 éve, hogy itt lakunk. Úgy jöttünk ide, hogy csak fél évet maradunk. Sejthető volt, hogy annál azért hosszabbra nyúlik a mi keresgélésünk. Ami a vágy volt, az elérhetetlen áron volt mindig a kerületben. Márpedig a kerületben szerettünk volna maradni. Az utóbbi fél évben megint egyre aktívabban keresgéltem, jártam a vágyott környéket, nézegettem a hirdetéseket, már a szomszédos kerületben is. Sehol semmi... Aztán jött december végén az új CSOK. Ezzel egyértelmű lett, új építésűben kéne gondolkozni. Na de a kerületben az aztán végképp nincs. Marad a XXII. kerület... Már épp kezdem elfogadni, keresgélek lelkesen, amikor Janó küld egy hirdetést... A vágyott részen albertfalván... 5 perc séta az ovi, az iskola, sorház, és ide vágytunk mindig... jajj nekünk!!!!

Délelőtt Budafokon voltunk megnézni egy sorházi lakást (95%-os készültségű, minden burkolatot mi választunk): hmmm... azt hiszem, bele tudnék szeretni. Látok benne fantáziát, és élhető méretű, elrendezésű. Délután pedig megnéztük az ominózus vágyaink lakását. Szép, jó, fáj a szívünk. Arra nem jár a CSOK, viszont rá kell költeni csomó pénzt, mire olyan lenne, amit szeretnénk. Rágódás, rágódás, rágódás. Be kell látnunk, nem a mi utunk sajnos ez a sorház. :( 

Janó építkezne, én még a gondolatától is borzongok, hogy még egy építkezés terhét is a vállunkra vegyük. De annyira elképzelhetetlen, hogy kiköltözzünk Budafokra vagy Téténybe... Pedig úgy tűnik, nem sok más választásunk van. Én még lobbizok a múlt héten látott lakás mellett, Janó eléggé elzárkózik. Onnan kb 20 perc alatt lennénk benn az oviban. Itthonról, ha jön a busz, 10 perc. Nagyon nehéz dönteni. :(

...Azóta eltelt 2 hét: albertfalva kiesett, nagyon drága volt, nem akartak engedni, és kiderült, közel 20 millió lenne az átalakítása. KIZÁRT!!!!! Budafokon voltunk azóta több körben. Én napról napra egyre jobban beleszerettem, azzal álmodtam, a konyhát terveztem, egyezkedtem a beruházóval, leginkább időhúzás céljából. Ugyanis Janónak MINDENFÉLE hülye kifogása támadt, ahogy az lenni szokott: az alsó szintre nem süt be a nap,csak délután (hát jah, nem lehet minden lakás déli fekvésű, emeleti, mint a mostani....), a konyha ablak úgy néz a szomszéd házra, hogy nem egy utca választja el, hanem a kocsibeálló (na ezen már tényleg csak röhögni tudtam...), a ház "mögött" egy üzem van, és milyen már az?! (milyen...?). Ellenben azt minden kivitelező elmondja, sorház nem nagyon épül már Budafokon, mert nincsenek ekkora telkek!! Pedig megbeszéltük, sokkal inkább a mi világunk, mint az ikerház. És közben én egyszer voltam Borkával kettesben is fent a háznál (komolyan, még mondtam is anyukámnak, hogy kb olyan volt már, mintha haza mentünk volna...), megbeszéltem a részleteket, és kértem árajánlatot is átalakításra, ugyanis arra jutottunk, hogy az alsó szintet iszonyú jól meg lehetne csinálni, ha a konyhát picit kibővítjük, illetve ha a garázs megszűnne garázsnak lenni (a garázsajtó maradt volna azért, hogy bármikor egy mozdulattal visszaalakítható legyen), és megfelezzük. Így lenne kívlről egy 8nm-es tároló, a nappaliból pedig nyílt volna egy plusz szoba (ablakkal, teraszajtóval), ami első körben az íróasztalainknak pont ideális lett volna, később pedig az lehetett volna a hálónk, így a gyerekeknek lett volna fent 3 nagy szoba. Na szóval így már egyre inkább beleszerettem, és naphosszat álmodoztam róla, közben időről időre gyúrva Janó agyát is. Csak nem akart lépni, belemenni. Mert ez neki olyan, mintha nem 3-4 lakásból kéne választanunk, hanem van ez az egy és kész. Már az is kifogás lett, hogy vajon miért maradt meg eddig az a lakás, ha mindent pillanatok alatt eladnak?!?!?! (mert ránk várt eddig...?)
Csütörtök körül írtam a beruházónak egy e-mailt, hogy mi a helyzet az árajánlatokkal, hátha azokkal meg lehet Janót győzni... Nem válaszolt, gyanús lett... Tegnap felhívtam, és egy világ omlott össze bennem. A lakást eladták... Az este a sírás, zokogás, kiborulás, Janóval összeveszés, világvége hangulat jegyében telt. Szerintem ilyen mélyponton még akkor sem voltam, amikor a régi lakás eladásáról ment a harc... Most, ebben a pillanatban egyedül a gyerekek tartják bennem a lelket, hogy ne boruljak ki totálisan... De így is csak sírni van kedvem, és agyalni, hogy MIÉRT?!?!?!? Miért játsszuk mi ezt el újra és újra?!?! És utána mindig megy Janó részéről is a bánkódás.... Nem értem (de, persze, ha nagyon akarom, értem, de ez nálam már túlmegy az egészséges mértékű aggódáson).

Szóval itt tartunk... Egyelőre nem is tudok a hogyan továbbon gondolkozni. Én megmondtam 1 éve Janónak, hogy mire Hanna iskolába megy, végleges helyen szeretnék lakni. Így most a következő lépés, hogy mi kiköltözünk a nappaliba, Hanna megkapja a mi szobánkat, veszünk neki ide ágyat, íróasztalt iskolakezdésre. Tapasztalataim szerint újabb 2 év múlva jön megint egy ideálisnak mutatkozó lakás/ház, amit vagy elcseszünk vagy nem... Ki tudja. De lehet, addigra csak 4 főben kell gondolkozni, mert én valami elmegyógyintézetbe költözök. :)

Fogatlan

Nagyon-nagyon nehezen veszi Hanna lelkileg a fogváltást. Sose gondoltam, hogy ez egy gyereket meg tud viselni. Amikor már nagyon mozog egy foga, minden fogmosás egy szenvedés. Sír, hogy ő nem akarja még, hogy kiessen a foga. Ő még nem akar nagy lenni. Ő még tejfogakat akar. Aztán amikor kiesik, fél nap után felszabadul... Akkor végre megkönnyebbül, hogy újra tud enni, nem zavarja a lötyögő fog. Az alsó egyesek már rég estek ki, ki is nőttek az újak. A felső egyesek meg már elég rég mozogtak. Múlt héten aztán az egyiket ki kellett húzni,mert már a levest sem tudta enni... :D Persze lelki beteg volt tőle... Minden nap elmondta, hogy nem tetszik így magának, csúnya, hogy nincs foga. Én meg biztattam minden nap, hogy dehogy csúnya, így is ugyanolyan szép, és pikk-pakk kinő az új fog. Tegnap este megint hatalmas küzdelem... Nem tud enni sem, mert annyira mozog a foga. Húzzuk ki! Vagy inkább mégsem... De mégis!!! Nem, még nem akaroooooooom! De idegesít is, nem tudom eldönteniiiiiiii!!! Végül elrohant inkább a szobába aludni. Reggel megint ezzel kelt, húzzuk ki, mert nem akarja, hogy az oviban essen ki. De ő akkor sem akarja még ezt!!!! Végül Janó egy pillanat alatt kikapta. :) Így most fogatlan kisegér, olyan igazi nagylányos... És nekem felfoghatatlan, hogy 6,5 évesen már 4 foga kiesett. :) Nekem majdnem 7,5 éves koromban esett ki az első... :D

Gyomortukrozes

Rettegtem a mai naptol... Epp karacsonykor telt le az 1 honap, amikor jelentkeznem kellett volna az orvosnal, hogy mi van a gyomrommal. Javult, de nem mult el a gyomorfajas, a hanyinger egy kicsit jobb lett. Vegul mult heten  felhivtam az orvost, hogy hat meg mindig messze nem az igazi, mi legyen. Mondta, hogy nincs ertelme talalgatni, kell egy tukrozes. Jajjjjjj. Nem akarom... :( De muszaj lenne a vegere jarni vegre ennek az egesznek. Ma reggel meg atfutott a fejemen, mi lenne, ha megsem mennek el... De osszeszedtem magam es elindultam. Ehgyomorra f10-re mentem. Kedvesek voltak, befujtak a lydocaint,  aztan vartunk. Amikor mar nagyon nem tudtam nyelni sem, lefektettek  hogy akkor kezdjuk... elsore nem ment le a cso.... masodikra sikerult ledugni. Borzalmas volt. Nem tartott sokaig, de az a kb 5 perc valami borzalom volt, ahogy mozgott az egesz hasam vagy nem is tudom.... huhhh... De tul vagyok rajta. Es az eredmeny: reflux, rengeteg sav, gyulladas. Erre csak ratesz egy lapattal az, hogy vissza hajlik a gyomrom. Ez lehet a terhessegektol is. Most 2 fele gyogyszert irt fel, plusz egy harmadik akkor kell, ha hanyingerem van. Vettek mintat szovettanra, abbol kiderul meg, hogy van-e esetleg helycobacter. Emiatt majd 3het mulva hivnak, ha megvan az eredmeny. Addig szedjem a gyogyszereket, ne egyek fuszereset, savasat, ne igyak szensavast. Es keruljem a stresszt. Hahahaaaaaa.
De vegre tul vagyok rajta, hatalmas megkonnyebbules!!!

Borka agy

Milyen jo, hogy vegre felrettem a bloggert a telefonra...a igy uton utfelen irhatok... :) Csak ekezet nincs.

Szovak Borka karacsonyra uj agyat kapott a kisagy helyett. Sok alternativa nem volt, mrrt rendes nagy agy nem fer el a szobaban, igy mindenkepp hosszabbithatot akartam neki. Meg mindig imadom, nagyon tetszik (Borkanak is, de Hanna is irigykedik ra :D )

Kifli

Soha nem probalkoztam vele korabban, de a napokban jott az ihlet, kiflit kene sutni!!!! Az ok egyszeru volt, talaltam egy receptet, amit ki akartam probalni. Raadasul egyre tobbszor mondom azt a bolti kenyerre,hogy nem izlik.... Elsore sima finomliszt+tk buzaliszt keverekebol sutottem. Finom volt, de mar tudtam, lehetne jobb is. :) Azert a sikere nagy volt, betegseg ide vagy oda, lazan elfogyott a 12 kifli egy vacsira+reggelire.
Aztan ma ujra probalkoztam: BL80+tk buzaliszt. Na ez mar nagyon-nagyon finom tenyleg!!!! Azt hiszem, rendszeresiteni fogom. Most a fagyasztassal kiserletezek, ha az is bejon, nagyon boldog leszek.

Betegek

Aaaaaaaaaaaannnyira jó nekünk. A januárt azzal kezdtük, hogy elsején Hanna egész nap feküdt, nyűglődött. A fáradtságnak tudtuk be, és reméltük, nincs semmi baja, bár délután mondogatta, fáj a torka. Másnap reggel már úgy ébredt, hogy nem tud nyelni, annyira fáj. Egész nap nem evett, és csak 1-1 korty meleg teát tudott meginni. Egész nap aludt vagy nyűglődött, és lázas volt. Vasárnap hajnalban aztán elkezdett hányni... Hányt még reggel is, délelőtt is. Fogalmam nem volt, mi a fene ez, én mandulagyulladásnak gondoltam, na de attól hányt, tuti...? De tegnap már Borka is csatlakozott. Egész nap feküdt, aludt, ha ébren volt, sírt. Neki csak hőemelkedése volt, de ő lázas még nem is igen volt... Éjjel kb semmit nem aludtunk, végig sírt Borka, hogy fáj a torka, fáj a pocakja... Ma reggel aztán jött a felismerés... Borka hasa, háta egy merő kiütés... Akkor már 99%-ig biztos voltam benne, hogy ez megint skarlát... Hannának is megnéztem aztán a testét, nyelvét. Kiütése ugyan nem volt, de a nyelvét meglátva azonnal tudtam, hogy ez bizony tényleg skarlát... Iszonyú piros, hólyagos málnanyelv... Úgyhogy délután volt egy körünk a gyerekorvosnál.... Persze skarlát, megerősítettek. 1 hét antibiotikum, otthon pihi... ÉLJEN!!!

én és a konyha...

Ma rettentő ügyes voltam a konyhában, már ami a főzést illeti. A kb 10 percet igénykő rizs főzésem bő 1 órára nyúlt:
Lábost elővettem, olaj bele, amíg melegszik, kiöntöm bögrébe a rizst. Amikor meleg az olaj (még az a szerencsém, nem lett forró), rizs HELYETT a mellette levő bögre teát öntöttem az olajra......... pffff. Sebaaaaaj, jót röhögök, tea kiönt, kiöblít, áttöröl, újabb adag olaj melegít. Most ügyeltem, hogy a rizst öntsem, csakhogy most meg vizes maradt kicsit a lábos, így amint melegedett az olaj, spriccelt, pattogot, és ahogy beleöntöttem a rizst, na azzal a lendülettel robbant szét és repült mindenhova a rizs.... :D Közben iszonyú sercegés.... Hanna nagyon boldog volt, hogy rizs hó esik, én kevésbé... Mindegy, a hiányzó fél bögre rizst gyorsan pótlom, keverek egyet rajta, aztán közben gyorsan felsöprök... De mire azzal végzek, és oda tudok lépni a tűzhelyhez újra, a rizs szénné égett...... :D Már nagyon röhögtem. Újabb lábos elő, kezdem elölről... Olaj, rizs, ott állok, kavarom, vízzel felönt, letakar, sikeeeeer. Közben odateszem a zöldséget is pirulni a másik főzőlapra. Nem bízom a véletlenre, állok mellette és kavarom szorgosan, de csak nem olvad el rajta a vaj, és csak nem pirul a fránya zöldség... Közben egyre büdösebb van és egyre csak füstöl valami. Na vajon mi lehetett az????? Igeeeen, véletlenül a rizs alatt kapcsoltam vissza a tűzhelyt, és azt égettem ismét szénné a zöldség sütése helyett.

Mára feladom.... :D

Szilveszter

Errol szolt a szilveszterunk, ujevunk. :) Sajnos Benedek es Jano kimaradt a kepekbol... :)

Advent, Karácsony, Szilveszter

Így egyben, mert sose fogok különben írni...

Advent: várakozás volt. És tényleg. Értették a gyerekek, együtt vártuk a Karácsonyt. Annyira jó, hogy idén már nem csak az ajándék volt a fő téma adventkor, hanem az, hogy mit is várunk, hogyan is várjuk, és mit ünneplünk. 7 év kihagyás után (legalábbis, ha jól számolok...) idén végre eljutottam rorátéra. És nem egyedül mentem, jött velem lelkesen Hanna. Iszonyú jó volt látni azt a csillogást a szemében, ahogy várja, hogy menjünk, és élvezi. Kétszer is voltunk. :)

Mindeközben iszonyú rohanás volt nekem az advent... Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi fotózás jön be nov-decemberre, és de... Minden héten volt 3-4 fotózás legalább. Iszonyú sok utómunka volt, de megérte. Mindenki nagyon boldog volt a képeket látva. És tényleg jó visszajelzés, amikor jön egy család, majd a képeket megkapva az ő testvérei is azonnal jönnek, meg a szülei... Szóval nagyon jó érzés ez... :)

Karácsony: 23-án késő délután Janó átvitte a gyerekeket apósomhoz, én addig itthon befejeztem az utolsó ajándékot (Borka babágyába varrtam ágyneműt), meg a sütést. Aztán a szokásos készülődés, rádöbbenés, hogy dejó, ismét tönre ment egy sor izzónk, 24-én reggel indulhat Janó izzósort keresni... Horror áron, de talált egy darabot... Délután mentünk a gyerekekért, átöltöztettem őket és úgy indultunk szüleimhez. Mindenki ott volt, hatalmas volt a tumultus, most döbbentem rá, milyen sokan lettünk. :D Jó volt, örülök, hogy ott voltunk. Vacsi után hamar jöttünk haza,mert Hanna már tűkön ült... :) Itthon újabb ámulat, mindenki mindennek nagyon örült. :)

Hanna csupa csajosat kapott már... smink készlet, gyerek körömlakk, hajgöndörítő kúpvas, és egy legot. 

Benedek legot kapott, meg könyvet, meg a favonathoz távirányítós vonatot.

Borka egy nagy ágyat kapott a kiságya helyett, meg a babájának egy új babaágyat/bölcsőt, meg kippkopp könyvet, plüss Tipptoppot.

Janó egy könyvet és egy kupont, amit beválthat egy wellnesshétvégére (kérdés, mit csinálunk addig a gyerekekkel :D ). Én pedig... Amire vágytam, egy új gépet... :) Már most szerelem, és már most nem hiányzik a régi, bár még szoknom kell, barátkoznom. :) Remélem sok-sok évig lesz hű társam!!!! :)

dec 25-26: anyukáméknál voltunk, másnap pedig Janó nagymamájáéknál. Természetesen az ajándékoknak mindenhol örültek. :)

Szilveszter: délelőtt Hannával voltam korcsolyázni, délután szüleim, este Karcsiék jöttek át. Gyerek nagyon élvezték!! :) Borka fél 10 körül kidőlt, aztán fél 12-kor hirtelen megjelent a nappaliban, és fenn is maradt utána velünk végig. :) Éjfélkor koccintottunk, aztán fél 1 körül kimentek tűzijátékozni, addig letettem Borkát meg Hannát aludni. Jó volt, bár utána a reggeli 7-kor kelés nem esett jól... :D 

És még valami: tavaly csináltam egy VÁGYAK, CÉLOK, ÉLMÉNYEK feliratú üvegcsét, amibe január első hetében cetliket dobáltam, rajta vágyakkal, célokkal. Aztán év közben pedig a nagyobb élményeket írtam fel és dobáltam be. Most pedig megnéztem... Nagyon jó volt végigolvasni a cetliket!!! A célok MINDEGYIKÉT sikerült teljesítenem. A vágyak kevésbé teljesültek, de sebaj. Az élményeket meg nagyon jó volt olvasni, volt, amit már egész elfelejtettem, de így újra eszembe jutott. :) Így a sikerre való tekintettel idén is elkészítettem az üvegcsét, már benne vannak a vágyak és célok. :) Remélem sok-sok élmény is lesz benne!!!

Képeket is hozok majd...