Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Fourth Birthday tickers

2015. december 2., szerda

Gyors jelentés

gyors, merthogy az internet igen-igen háttérbe szorult az életemben (szerencsére).
-túl vagyunk egy Benedek tüdőgyulladáson: köhécselt már hetek óta, de az orvos mindig azt mondta, csak a váladék csurog hátra, attól köhécsel, semmi komoly. Hát jó... Aztán egyik éjjel sírva szólt, hogy nagyon szomjas. Felkelt, de nem tudott inni, mert "Mami, én nem akarok mozogni, mégis minden mozog....". Szédült szegény... Ahogy megfogtam, éreztem, hogy lázas. 39,1. Meglepett,mert neki nem szokott ennyire felmenni. Mondta, hogy nem tud nyelni sem, nagyon fáj a torka. Íg adtam neki gyógyszert, és kb 1 óra sírdogálás után elaludt. Délelőtt már 40 fokos láza volt, és csak feküdt, és aludt. Ha meg nem, akkor 2 másodpercenként köhögött, és hányt a köhögéstől... Nagyon ideges voltam, ráadásul aznap este én megint fotózni mentem épp. Így Janó vitte el orvoshoz, aki persze azonnal megállapította, hogy tüdőgyulladás... 1,5 hét antibiotikum, itthoni kúrálódás után jelentem jól van.
-Janó elutazott 4 napra Antwerpenbe. Iszonyúan aggódtam az út miatt, nehogy épp most történjen valami Brüsszelben. De szerencsére nem volt semmi gond. Mi is jól bírtuk a 4 napot, bár utolsó nap már Hanna nagyon ki volt készülve, a semmin sírt megállás nélkül. 
-3 év szenvedés után elmentem gasztroenterológiára. Mielőtt Borkával terhes lettem, akkor kezdődött az állandó gyomorfájás, hányinger... Na ez azóta kisebb kihagyásokkal, de megvan. Megelégeltem kb 3 hete. Elmentem a háziorvoshoz, ő azt mondta, hogy szerinte ez reflux, menjek gasztrora. Vicc, de 2016. március 17-re sikerült időpontot adniuk. Addig dögöljek meg. Agyrém!!!! Janó is felhúzta magát, azt a mondta, nem érdekli, akkor menjek el egy magánorvoshoz,mert ez nem állapot már. Így elmentem. Ott is azt mondták, hogy valószínűleg reflux. Szedjem 1 hónapig a gyógyszert, amit felírtak, ha nem javul, akkor viszont muszáj lesz egy gyomortükrözést csinálni... Hát remélem használni fog... 
-munka: boldog vagyok, mert van bőven így karácsony előtt. És élvezem továbbra is minden percét. :) Megmutatom itt is:




2015. november 11., szerda

Munka, 1. nap

Szombatra vállaltam az első turnus karácsonyi minifotózást. 2-3 héttel előre elkezdtem már készülni rá. Inspirációt gyűjtöttem, tervezgettem, mit és hogyan szeretnék. Leírtam, mit milyen sorrendben szeretnék, hogy ne legyen akkora rohanás. Szóval tényleg mindent próbáltam pontról pontra eltervezni. Múlt héten még futottam egy kört, mert az ötletekhez be kellett gyűjtenem csokis kekszet, ahhoz Andától üvegeket, szőrmét, stb... De csütörtök este úgy éreztem, készen állok... Pénteken még végiggondoltam egyszer mindent, és csodák csodájára nem agyaltam egész éjjel, hanem aludtam! Szombat reggel gyorsan összepakoltam, és indultam. Délelőtt segíteni mentem Andinak az ő fotózására, mert azért egyedül ezeket a minifotózásokat nehéz levezényelni. Fényeket gyorsan beállítani, fél óra alatt megcsinálni a képeket, gyerekek figyelmét a fényképezőre csalni, pénzt rendezni, stb... Szóval az ő 2 órás fotózásán segédkeztem, aztán nem jöttem már haza. Leültem nyugiban ebédelni, sétáltam, gondolataimat rendeztem, nézelődtem, vásároltam. Aztán indultam is vissza a műterembe. Gyors fény állítás, háttér, dekoráció, és jött az első család. Nemsokkal később befutott Zsófi is, hogy segítsen, ahogy én is Andinak. Az idő iszonyú hamar elrepült, összesen 5 családot fotóztam 2,5 óra alatt. Büszke voltam magamra, hogy sikerült, hogy megcsináltam. :) Tegnap este az 5-ből már 4 család képei kész voltak, átadtam. :) Vasárnap újabb fotózás, aztán következő héten szombaton ismét, aztán hétfőn, és megint szombaton. És élvezem minden percét. Az agyalást, a kigondolást, megvalósítást, fotózást, utómunkát. :) 

Mindeközben itthon:
szombaton, mielőtt elindultam, odatettem főni egy nagy adag húslevest, azt itt hagytam Janóra. Meg a 3 gyereket. És szuperül megoldotta, mire este hazaértem hulla fáradtan, a konyha ragyogott, és a nappaliban is csak 1 játékkupac várt félresöpörve. Úgyhogy nagyon büszke vagyok Janóra is, amiért ilyen szuperül megoldotta. És azóta is amit tud, segít, hogy alvásidőben dolgozhassak.

Illat

Van az úgy, hogy az ember megjegyez bizonyos illatokat hosszú-hosszú ideig... Ilyen az óvoda illata, ahova jártam. Ilyen nagymamám illata, szüleim illata. Vannak mesterséges illatok is, amik nem mennek ki a fejemből... Pl anyukám kézkréme, amit gyerekkoromban használt... Sose felejtem szerintem el azt az illatot, amivel esténként a kezét kente... :) Na és van egy illat, amit még talán tizenévesen éreztem először. Egy parfüm illata volt, tisztán emlékszem az esetre... Ildi barátnőm kapott egy új parfümöt, amit egy közös aerobic edzés után fújt magára... Megéreztem az illatát, és beleszerettem. Naomi Campbell parfüm volt. Nem sokkal később én is szereztem egy (nem eredeti) üveggel, imádtam. Aztán mást használtam, mire vettem volna, beszüntették azt az illatot. Égen-földön kerestem, minden ősszel beugrott, hogy nekem Naomi kell télre!!!! És minden évben elkezdtem keresni, hátha találok valahol, legalább valami hasonlót. Soha nem jártam sikerrel. Idén megint jött a kattanás, szombaton bementem egy parfümériába, hátha tudnak segíteni... Ha nem is azt, valami hasonlót hátha tudnak ajánlani. Hát nem.... Végül interneten megtaláltam az illatot!!!!!!! Természetesen nem az eredeti, de annak az utánzata (volt már onnan parfümöm, mert a Kenzo is nagy kedvencem (Janónak sajnos nem :D ), az is onnan volt, és tudtam, hogy tényleg semmi különbség az eredetihez képest). Azonnal megrendeltem, és tegnap megérkezett!! Alig vártam, hogy megszagoljam. És IGEN, AZ!!!! :) Több, mint 10 év után megtaláltam az illatot, amit kerestem!!! :) Úgyhogy most hatalmas a boldogság! :) 

Szösszenetek Benedektől


Simogatja Borkát: Boka olyan szép vagy.... Tényleg dönölű vagy...
Átfordul Hannához: Hanna te is nadon szép vagy!
én már épp mosolyogva nyugtázom, hogy egy igazi lovag a fiam, amikor kitör:
hahahahahahaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aki mondja, aaaaaaaaz!!!!! Úgyhogy én vagyok a legszebb, muhahahahhaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!!!!!


Beszélget épp Hannával.
H: fáj a szájpadlásom, biztos megsértettem evés közben, vagy megégettem valamivel...

B: Miiiiiiiid? A szájpadlásod??????????? Az meg miiiiiiii???
H: tudod, ami itt van felül a szánkban!
B (teljes komolysággal, elgondolkozva): jaaaaaaaa... És mit tartunk azon a padláson...? Tartalék fogakat?


2015. november 1., vasárnap

Bővült a család :))))

Ez is elmaradt... :D Szeptemberben új taggal bővült a család!!! :) Megszületett öcsémék kislánya is!!! :) Úgyhogy így közel 2 hónap késéssel, de Isten hozott Szandi baba :)

első találkozás :)

Benedek hosszasan nézte... :)



Elmaradva

Bevallom, marhára nem volt sem időm, sem energiám a bloggal foglalkozni az utóbbi hetekben-hónapokban. De próbálom azért behozni a lemaradást, hátha sikerül... :) Rengeteg minden történt. A nemlétező szabadidőmet, amit eddig kreatívkodással töltöttem, vagy olvasgatással, netezgetéssel, stb, az a múlté, legalábbis átmenetileg. Jelenleg örülök, ha élek. Van 3 gyerek, akik nonstop mondják a magukét, 10 másodperc nyugi nincs, mert valami mindig kell valamelyiknek. De hát ez ilyen. Emellett sokat vagyok apukámnál, vagy ő van épp nálunk, ami néha zökkenőmentes, néha ez is kihívás. Borka nagyon érzi, épp milyen apukám állapota, ennek megfelelően vagy teljes harmóniában vannak és játszanak, vagy utasítgatja a Nagypapát megállás nélkül, és ha nem csinál valamit, ököllel üti.... :/ Na ezt nagyon nehezen viselem. Az utasítgatások ilyenek: Papa NEM!!!!! Papa csönd!!! Papa nem jön pápá!!!! menj vissza!!!! Papa hess!!!!! Papa neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!! Papaaaaaaaaaaaaaaaa!!!!! Papa enyééééééééééém!!!!! stb... Na tehát a napom egy része így telik. :) Aztán amíg Borka alszik, én próbálok a lakásban valamit haladni, mert muszáj... mosni, netán főzni, rendet rakni, takarítani, stb... :) Aztán ha marad időm, lerogyok a gép elé 10 percre, olyankor ha kell dolgozom, ha nem kell, netezek... Majd ovi kör, de mire hazaérünk, egy kis játék, és már vacsi. Aztán én heti 2-3-szor elmegyek edzésre, és csak 3/4 9 körül érek haza. Jó esetben addigra legalább Borka alszik. Mire Hanna meg Benedek is alszik, negyed 10, és fél 10kor én is fürdök, 10-kor lefekszem,mert nem bírom tovább. Emellé elmegyek heti 1-2 alkalommal futni. :)
Emellett hatalmasat vállaltam, a novemberem tele van fotózással... Fogalmam sincs még, hogy lesz időm az utómunkára, mert a fotózás még hagyján, hétvégére tettem szinte mindet, na de az utómunka marha sok idő, és még nem tudom, mikor lesz erre időm. De persze megoldom. De izgulok, várom, és jó érzés, hogy nem is igazán hirdettem (akik korábban már jelezték, hogy jó lenne karácsony előtt, azoknak írtam most), és 5-6 fotózást terveztem max (az még reális lett volna, hogy belefér az időmbe), jelenleg ott tartunk, hogy 11 család van már beírva novemberre... De megcsinálom, mert élvezem, szeretem. :) 
Na tehát jelenleg így alakult át az életem, a kreatívkodás helyét átvette a sport, fotózás, apukám. :)
Ja és hulla vagyok, de nagyon hálás vagyok Janónak, amiért este, munkából hazaérve is azt mondja, menjek nyugodtan edzésre, tudja, hogy kell ennyi kikapcsolódás nekem is.

2 éves

Írjam? Írom, bár marha unalmas... Döbbenet, hogy már ennyi idős... Olyan nagy... Mégis olyan pici...
Egy igazi tündér... Komolyan mondom, mindenféle elfogultság nélkül, hogy nem láttam még ennyire kedves, közvetlen, mosolygós, barátságos gyereket, mint ő. És nem csak én gondolom így. Akárki meglátja, szóba áll velünk, mindig azt kapom, hogy "ez a kislány maga a csoda", "hát még egy ilyen kedves-mosolygós tündér nincs is...", "ez a gyerek tényleg egy ajándék, egy csoda", "eszméletlen, hogy idegeneknek is köszön, integet, puszit dob!", "egy igazi mosolyalbum ez a kislány!" stb. És igazuk van. Furcsa Hanna meg Benedek után ezt megtapasztalni, de nagyon jó érzés. Kimutatja az érzelmeit (pozitív és negatívat is), mindenről határozott elképzelése van, aminek hangot is ad. Emellett persze feszegeti a határokat időnként, és a képembe tud röhögni, de egyszerűen ő az, akire képtelen vagyok úgy igazán haragudni. Néha azt érzem, hogy nem megy... Annyira bele tudom képzelni magam minden pillanatban a disznóságaiba, hogy többnyire nem tudok nem röhögőgörcsöt kapni. Múltkor épp egy ovis anyuka mondta döbbenten, hogy ő most látott engem először úgy, hogy igazán határozott voltam, és Borkára ennyire erélyesen rászóltam... :D Pedig azért szoktam, mert van ami már nekem sem vicces, meg fáradt vagyok hozzá, de többnyire röhögök. Ettől persze a helyzet nem jobb, csak kevésbé idegesítem magam... De mondjuk az is biztos, hogy Borka az első gyerek, akivel képtelen vagyok vásárolni normálisan... A babakocsiban igen rövid ideig van el, hátamra sem akar hosszasan ülni többnyire. De ha csak úgy mellettem jöhet, annak az a vége, hogy ha 1 másodpercre elfordulok, akkor tuti, hogy már hűlt helye lesz, mire visszanézek.... Ha élelmiszer boltban vagyunk, 2-3 sorral odébb találom. Ha ruha bolt, akkor 2 verzió van... Vagy talál valami akasztós ruhasort, ahol a ruhák a földig érnek, és akkor bebújik mögé, vagy talál egy olyan polcot/akasztós sort stb., ami alá épp be tud feküdni, és nem lehet észrevenni. Én meg leizzadok egy pillanat alatt, de keresgélek, és szólítgatom... Aztán várom, honnan jön a hang, a vinnyogva röhögés vagy a horkolás. :D Mert ha fekszik, akkor alvósat játszik... :D És persze a végére én is szakadok a röhögéstől, amikor megtalálom. :D A múltkor a dechatlonban bújt el, egy felakasztott hálózsák mögé. Én tudtam, hogy ott van, de egy vásárló nem... Nem kicsit döbbent le, amikor a hálózsák "életre kelt" előtte... .:DDDD na szóval vicces a lányka!!! :D Persze ki tud akasztani, amikor direkt nem jön, ha kérem, amikor nem fogja meg a kezem, amikor a járda szélére kiteszi az egyik lábát, várva, hogy vajon hogyan reagálok, vagy amikor poénból tépi Hanna haját, vagy poénból megharap valakit, stb. :)
Na és akkor ezen kívül tények a mi 2 évesünkről:

-evés: az első és legfontosabb... :D 1-2 dolog kivételével bármit megeszik. Imádja a gyümölcsöket, zöldségeket, húst, tényleg mindenevő. Kedvencei a sajt (leginkább a mozzarella), a májkrém (vicces, mert üresen eszi, kenyeret alig-alig eszik csak), hagyma (üresen, önmagában), áfonya, stb. Amit nem szeret, az csodák csodájára a kenyér és a krumpli. :O Mindkettőt megeszi, ha nagyon éhes, de egyikért sem rajong. Egyedül eszik természetesen mindent.
-alvás: éjjel kb 11 órát alszik, 0-1-2-3-x keléssel. Napközben 1,5-3,5 óra között alszik, ez időszakosan változik. Alvósok száma végtelen... Ami nélkül nincs élet, az a cumi, nyuszi 1 és nyuszi 2, valamint cincin. :) Emellé jön 2 baba, hallo (régi számológépem, amit telefonnak használ), Boribon és a 7 lufi könyv, és néha egy kötött sapka.
-szobatisztaság: július 6-án reggel levette a pelust, azóta köszöni, csak éjszakára viseli el magán. Tökéletesen balesetmentesen lett szobatiszta, már a bilit is eltettem, csak a wc-t használja, azt is wc szűkítő nélkül. Éjjelre kap pelust, de kb 4-5 naponta 1-szer van benne pisi. Éjjel is felébred és szól, hogy pisilni kell. Kiviszem (természetesen még akkor is megölel, hozzám dugja a kis buksiját és megpuszil), pisil, és megy is vissza aludni.
-mozgás: szalad, bukfencezik, próbál ugrálni, de még nem igazán megy, felmászik mindenre.
-érzelmek: hihetetlen, mennyire kimutatja... Nagyon tud szeretni, de nagyon mérges is tud lenni, ami persze csak pár percig tart. :)
-beszéd: be nem áll a szája.... :) Furcsa, de magáról E/1 ben beszél többnyire (Hanna és Benedek is E/3-ban beszélt, mint a legtöbb gyerek általában). Borka közli, hogy ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉN!!!! ENYÉM!!!!! stb... :) Emellett, ha ez nem elég hatásos, akkor hozzáteszi: ÉN, baba, Bojiiii!!!!!!! Na és a Boji: annyira furcsa, hogy soha nem Borizzuk szinte, mindig Borka. Ennek ellenére magát Bojinak hívja, hiába tudja azt is mondani, hogy Borka. :) De nagyon édes, és imádom, ahogy mondja. :) Ja és én is legritkább, hogy Mami vagyok... Én Mei vagyok, Benedek pedig Bei. :D És énekel is, és IMÁDOM!!!!! :) Énekli, hogy booooodo booooooodo (Boldog születésnapot), énekli a Ma van a szülinapomat, a nád a házam tetejét, a jár a toronyórát, meg csomó énekből néhány szót, amit tud. :) De annnnnnnnyira cuki. :)
fogak: fogak száma jelentem 18!!! :) Szülinapja után 1-2 nappal bújt ki egyszerre 2 rágó. :)
méretek: 13-13,5 kg és 90cm


2015. szeptember 15., kedd

Párizs

Mindig vonzott  sem mentünk azonnal, mondtam, hogy inkább a házassági évfordulónkkor menjünk, akkor még maPárizs... Nem tudom megmondani miért, de mindig nagyon szerettem volna eljutni. Erre persze a gyerekek számának növekedésével egyre csökkent az esélye. De azért a vágy megvolt, nekem egyszer Párizsba el KELL jutnom, látnom KELL. :) És tavasszal közölte Janó, hogy hát úgy néz ki, hogy van egy 2 személyes út Párizsba, amire elmehetnénk!!!! :) Nagyon boldog voltam, de nagyon féltem is... Ezértjdnem fél évem van lélekben felkészülni arra, hogy itthon hagyjuk Borkát... Úgy terveztük, hogy szüleimnél lesznek addig a gyerekek, nyáron 1-2 alkalommal kipróbáljuk majd az ottalvást, és ha nagyon nem megy, akkor maximum Borka jön velünk. Persze ebből az egészből semmi nem lett így, hogy Apukám július eleje óta kórházban van... B tervnek jött, hogy hát akkor Janó apukájánál lesznek a gyerekek. 1 vagy 2 alkalommal előtte ott aludtak 1-1 éjszakát, nem volt semmi gond. Azért aggódtam még mindig, mert most 2 éjszakáról volt szó... :)
Péntek hajnalban jöttek apósomék, és egyszerre indultunk el, ők hozzájuk mentek át, mi meg a reptérre. 
1. nap: hideg, nagyon borús, szeles idő volt, néha szemerkélt az eső is. Mindketten elég feszültek voltunk még, valahogy még csak a testünk érkezett meg Párizsba. :) Vettünk bérletet, így kedvünkre metrózhattunk végig. :) Először megkerestük a szállodát, lepakoltunk, majd irány a Diadalív, és elsétáltunk végig a Champs-Élisées-n a Louvre-ig. RENGETEG ember mindenhol, persze többnyire turisták. A Louvre-tól kisétáltunk a Szajna partjára, megnéztük a szerelmesek hídját, ahol tele van a rács lakatokkal. :) Átsétáltunk a túloldalra, még ott is sétáltunk egy hatalmasat, aztán visszafelé még megnéztük a Montparnasse tornyot, és így mentünk vissza a szállásra. Szerintem kb 15 km-t gyalogoltunk... :)
2. nap: reggeli után ismét irány a város. Itt már kezdtünk felszabadultabbak lenni. :) Először elmentünk az Eiffel toronyhoz, hát nem tudom miért, de imádom... Így még inkább, mint képeken... :) Természetesen felmentünk, bár iszonyú hosszú volt a sor, és nagyon drága is volt, de nem lehetett kihagyni. Első körben csak a 2. emeletig mentünk fel, aztán ott úgy döntöttünk, fel kell menni a tetejéig... :D 256m.... hihetetlen magasság.... :) És hihetetlen jó volt fentről látni a várost, még a nap is kisütött átmenetileg. :) Amikor kigyönyörködtük magunkat, tovább mentünk, Elmentünk megnézni a Notre Dame-ot. Na hát ez a következő szerelem.... jajj, nagyon-nagyon tettszett belülről...  Utána újabb hatalmas séta, vissza a szállodába egy szusszanásra, és irány vissza a városba. Bementünk megint a Szajna parthoz, sétáló utcákban sétáltunk, ettünk, aztán mentünk a Montparnasse toronyba. 56 emelet magasról ismét meg kellett nézni a várost, de most este, kivilágítva. Nem tudok betelni vele.... Vagyis az Eiffel torony látványával leginkább.... 
3. nap: reggeli, kicsekkoltunk, bőröndöt leraktuk, és irány egy utolsó város-körre. Felmentünk megnézni a Sacré-coeur-t. Hát már a környék is egy csoda... Nagyon hangulatos!!!! És a Sacré-coeur maga is meseszép!!!! Meghallgattuk a mise elejét, jajj annyira tetszett az apáca kórus éneke is... Ahhhhhh!!!!! :) na de onnan már egy rövidke séta után már a reptérre kellett mennünk, hogy elérjük a gépünket... Végül este 9-kor értünk haza.

Összességében:
-rettentő jól éreztük magunkat, de tényleg kellett bő 1 nap, mire tényleg ki tudtunk kapcsolni, egymásra tudtunk hangolódni... 
-árak: naggggyon drága minden!!! Egy üres kis picike croissant 2-2,5 EUR, a többi, normálisabb péksüti 4-5 EUR... :O Az Eiffel toronyba 17 EUR/fő a belépő... :/
-turisták: iszonyat, ami tömeg van, lépni nem lehet a belvárosban, annyian vannak... 
-lakosság: nekem bejön, hogy ennyire vegyes a népesség, hogy kb minden második ember fekete... :) És már azért valamit hajlandóak angolul is beszélni... Én még azt tanultam, hogy nem hajlandóak más nyelven megszólalni, még ha tudnak is, akkor sem... :D
-időjárás: nem volt túl kedvező, 10-15 fok körül volt, és még ha ki is sütött esetleg a nap, akkor sem volt meleg...
-közlekedés: föld alatt nagyon szuper, egyszer sem tévedtünk el, totál jól el lehet igazodni a metrókon. Van emeletes metró, meg sima metró, meg vezető nélküli metró... :D A felszínen kissé kaotikusabb a dolog, a kresz az csak valamiféle ajánlott dolog, ahogy néztem, mert lazán átmegy a kocsi a piroson, ha épp nem jön gyalogos, stb... :)
-egyéb: azt hiszem bármikor visszamennék... :) Ha gyerekekkel, akkor elmennénk Disneyland-be mondjuk... :) És örülök, hogy bevállaltuk, egy álmom vált valóra!!! :)

Képekkel egyelőre sajnos nem szolgálhatok... :( Örülök, hogy egyáltalán netezni tudok a gépemen, totál le van lassulva, ps-t elindítani esélyem sincs. :( Így még nem is láttam a képeinket sem igazán. De ami késik, nem múlik! :)

2015. augusztus 28., péntek

Mérés

Még májusban volt egy komplex mérés tornán (szerintem arról írtam is). Én június végén szerettem volna megismételni, lássuk, 1,5-2 hónap alatt mennyit változott a helyzet. De akkor nem volt ott a gép, aztán jött a nyári szünet. A héten újra kezdődtek az órák, és ma volt már gép is. Azt tudtam, hogy fogytam most a nyáron, kedden meg is kaptam, hogy én már izomból fogyok, nem lesz ez így jó.... De a mérés nem ezt mutatja. Az eredmény:

Testzsír szint: 17,1% (májusban még 21,5% volt)
Test izom szint: 35,7 % (májusban 33,5% volt)
Zsigeri zsír 2% (májusban is ennyi volt, ez a szervek zsírtartalma, ennyi a minimum, ami kell)

Tehát nem hiábavaló a futás, a torna, az izomszint nő, még ha fogytam is... 
És annak, aki nem tudja, mi értelme van a sok sportnak (a feszültséglevezetésen kívül), ha nem a fogyás a célom:

kb ez a különbség a 60 kg zsír és a 60 kg izom között... Nem akarok semmiféle extrém kinézetet, de személy szerint a jobboldali jobban bejön... Márpedig a 3 gyerek után inkább éreztem magam a baloldalinak, csak nem 60, hanem 52-3 kilóval... És ezen máshogy nem tudok változtatni, csak a sportolással. De jelentem, már kezdek elégedett lenni!!! :) 

2015. augusztus 25., kedd

Iron girl

Jelentem, vasárnap iron girl lettem. :) 
A versenyről:
A távtól picit féltem, bár 1 héttel előtte már futottam többet is. Azért féltem, tuti menni fog-e a tervezett idő alatt. A nagy vágy 1:05 volt, de azt mondta, 1:10-ig elégedett leszek. Elvileg chipes rajtszámunk volt, gyakorlatilag a rajtnál nem volt chip szőnyeg... Így viszont nem tudja kb senki a nettó idejét, hisz percek teltek el, mire mindenki átlépte a rajtot. Én végig Bernivel futottam, megbeszéltük, hogy figyeli a tempónkat, nem hagy elfutni az elején, mert akkor nem fogom bírni. Így szuper volt, mert mindig szólt, ha nagyon begyorsítottam volna. A Kopaszi gátról indultunk, le a rakpartra, el a Petőfi hídon túlig, ott egy KATASZTROFÁLIS visszafordító után (első körnél totál bedugultunk, le kellett állni kb, de a 2. körnél is eléggé lelassultunk ott) futottunk vissza a kopasziig, ott ki a Budafoki útig, majd vissza. Bent a gáton futottunk egy kis kört, aztán ki, és jöhetett a 2. kör. Ez így pont 10 km volt. Frissítő 1 helyen volt, és ééééén hülye nem csak vizet ittam, hanem izotóniás italt is. Na asszem ez nem kellett volna, még mindig érzem a gyomrom.... :/
A futást végig jól bírtuk, sőt, utolsó 200 m-t meg akartuk húzni, és begyorsítottunk eléggé. Na itt jött egy kis gond. Futottunk, és egy elég nagy tömeg futott épp be, elég lassan hozzánk képest... Berni még meg tudta előzni őket, én viszont nem... Totál le kellett lassítani hirtelen az utolsó 50 m-re, és akkor lettem rosszul... Szédültem, öklendeztem, hányingerem volt... Az utolsó 20 m-t csak támolyogtam a célba... :( ott leültettek, ittam, locsoltak, és jobban lettem. A pulzusom is eléggé elszállhatott, mert még 2,5 órával később is 92 volt... :/ 
De a lényegen nem változtat, büszke vagyok arra, hogy júniusban futottam először, és 2 hónappal később lefutottam a 10 km-t. :) A bruttó időm 1:08 lett, ami nettó kb épp 1ó 5p körül lehet. :) Tehát még a vágy is teljesült. :)) 
És ma azon agyaltam, melyik verseny legyen a következő........ :D 

verseny után a büszke iron girl-ök :)

2015. augusztus 20., csütörtök

Lányok

Na, hát azt kell mondanom, van némi hasonlóság a csajokban... Ha más nem, a grimaszolásuk... :D Meg a kukorica imádata. :D




Hanna  a képeken majdnem 1,5 éves, Borka meg ugye majdnem 2. Hát Borka haja most tart ott, mint Hannáé fél évvel korábban. :) Súlyra viszont közel 5 kilóval több Borka. :D


2015. augusztus 8., szombat

Képek

Végre eljutottam odáig, hogy a Nyíregyházán készült képek egy részét átnéztem legalább...


az igazi NŐ :)



nem tudom miért, de imádom a pingvineket-fókákat-jegesmedvéket...?

kissé fáradt, ábrándozó Borka










elállta az utat, nem lehetett kimenni tőle... :D





2015. július 22., szerda

Elmaradva

Nem volt kedvem írni mostanság... :( Pedig bőven lett volna miről.
-voltunk "nyaralni": július első napjaiban, 4 nap volt Nyíregyházán, az eleje szuper volt, állatkert, strand. A vége sajnos borzalmas... :( 
Majd ha kicsit több kedvem lesz, teszek fel képeket (még meg se néztem őket...)
-Borka 3. hete, hogy szobatiszta lett. Totál nem volt időm most ezzel foglalkozni, sajnos másról szólnak a napjaink, de Borka gondolt egyet, és levette a pelust. Azóta  csak éjjel van pisi, napközben stabilan szobatiszta, még délutáni alvásnál sincs baleset. Iszonyú büszke vagyok rá, hogy ezt ennyire önállóan, magától csinálta, egyik percről a másikra. :) 
-Meleg van... Piszkosul... Én jól szoktam viselni, de jelen helyzetben nagyon nehezen viselem... 
-Gyerekek: botrányosak... nyilván érzik a feszültséget itthon, ezért is zizik, meg a meleg is, meg mittudomén még mire fogjam. De este megőrülök, mire elalszanak, éjjel mindegyik kel X alkalommal, majd reggel jóóó korán fenn is vannak...
-Futás: Janó meglepett és benevezett augusztusra az iron girl futásra. :) Most erre gyúrok, az 10 km, jelenleg 7 megy gond nélkül... És legalább levezetem vele egy kicsit a feszültséget.... 


2015. június 27., szombat

4 éves Benedek

Elmaradtam, de mióta nyári szünet van, nem jutok ide...
4 éves lett Benedek. Annyira nagy már ő is.... :O Eddig minden szülinap olyan nagyon nosztalgiázós, merengős volt, végigfutott ezerszer az agyamon, hogy x éve ilyenkor épp mi történt... Most valahogy ez sokkal kevésbé volt így. Talán önvédelem, hogy ne törjön rám újra a vágy, hogy újra babát szeretnék. :)
Na de Benedekről és a szülinapról:
A szülinap 2 napos volt. Szombaton reggel a nappaliban héliumos lufik és ajándék várta. Hatalmas volt a boldogság. :) Délután jött a család egyik fele, és megkapta a nagy ajándékot, egy rollert. :) Másnap a család másik fele jött és Karcsiék. A hangulat mindkét nap jó volt, nagyon élvezték a gyerekek. :)

Na és Benedek:
Talán a 2 legnagyobb történés, változás az elmúlt egy évben, hogy megtanult beszélni, és hogy ovis lett. Hihetetlen, hogy 1 éve még alig pár szót tudott csak. Aztán szeptemberben lekezdett egyre több szót, decemberre már mondatokban beszélt, még ha érthetetlenül és iszonyú lassan is. Januárban szólalt meg először az oviban, most pedig folyamatosan, folyékonyan beszél. Még mindig akadozik, ha hirtelen szeretne valamit mesélni, de közel nem annyira, mint pár hónapja. És még mindig le van maradva kicsit, de már nem tartom reménytelennek, már a hangsúlyozás is alakul... :) Éééééés végre ÉNEKEL!!!! Eddig ez sem volt, 1 hete kaptam kb rajta, amikor a Jégvarázsból a Legyen hót énekelte a TV előtt állva. :)))
Imádom a saját "kifejezéseit", hangcseréit. :) Ilyeneket mond: huja (ruha), kepöcs (kechup) minuka (pindurka - csak egy minukát hagy játsszak mééééég), pókháló (szúnyogháló).
Tüneményes, iszonyúan igényli az odafigyelést és a szeretgetést, a bátorítást. Továbbra is komoly, megfontolt, merengő típus, és lassú. :) Este fürdésnél már mindenki megfürdött, amikor neki még mindig könyörgök, hogy egyáltalán vetkőzzön le végre... :D De ő ilyen, már egész megszoktam. :) 
Tesóit imádja, bár Hannára eléggé ránőtt, az ovi miatt pláne, hisz ott Hanna volt a biztos pont, aki érti, mit mond, aki játszik vele, segít neki. Hanna ettől eléggé be is sokallt év végére.... :/ De most, hogy nyári szünet van, 1 hét után megint szent a béke, iszonyú jókat tudnak együtt játszani, és imádom hallgatni, nézni (amíg közbe nem lép Borka :P ).
Szuperül tud bármivel játszani, és ezt imádom. Nagymamámnál pl egy kis parketta szegély darabbal kezdett el múltkor játszani, kb 15 cm az egész. Lefküdt, és elkezdte a szőnyeg szélén tologatni, hogy az a vonat. 10 perc múlva még mindig ugyanazt tologatta hatalmas átéléssel. :) De szeret kisautókkal játszani, fa vonattal, legoval, társasozni, kártyázni, memóriázni. A rajzolás, színezés nem megy. De nem is akarja, piszkosul nem érdekli. 

Méretei: ... cm, 16 kg


És egy kis Benedek duma:


Benedek: hova megyüüüüünk? 
én: hát én asszem a diliházba...
B: juuuj és az milyen???? Olyan, mint a bohócház????? Akkor oda én is megyek!!!!




Benedek: Melyik a kakukktojás? Oroszlán, lufi, busz, vonat?

én: hát passz...
Benedek: Hát a lufi!!!!!!!!!
én: és miért pont az???

Benedek: hát mert a lufit kipukkasztja a többi!!



.......

2015. június 18., csütörtök

ügyiiiiiiiiiiiiiiiiii

Úgy gondoltam, ha bejön a jó idő, megpróbálom levenni Borkáról a pelust. Odáig jutottunk, hogy levettük, majd mindenhova odapisilt. Ráült persze napi 100-szor a bilire, csak épp nem akkor kellett pisilnie... Szóval totál nem értette a dolgot, és háthatóan nem tudja még, hogy hogyan is kéne tudatosan a bilibe pisilni. Így gondoltam, várok még kicsit. De pénteken már nagyon melege volt, reggel azonnal letépte magáról a pelust. Nem pisilt, amíg vissza nem került rá a pelus, akkor viszont azonnal....... Vasárnap megint hasonlóan tett... Pelus le, semmi baleset, de nem is pisilt, kizárólag akkor, amikor pelust kapott... Hjajj... Aztán ma délelőtt jöttünk haza, pelus megint letép, de nagyon sírt, mert pont bepisilt, de megnyugodott és leül játszani. Én pakoltam a konyhában, amikor látom, megjelent a nappaliban a bilivel. Tudományosan elhelyezte, ráült, és erőlködött. Hagytam picit, aztán odamentem, és mit látok??????? Bilibe kakilt!!!!!!!!!! :) Nagyon remélem, hogy ez nem egy egyszeri, véletlen eset volt, hanem szép lassan rájön, hogy mire is való a bili. :) Minden esetre mi iszonyúan büszkék vagyunk rá már most is!!!! :) Alvás után pedig levette a pelust, és a bilibe pisilt! :)

Azóta pedig nem hajlandó rá... Hát így jártam, nem erőltetem. Majd pár hét múlva újra próbáljuk. 

A mozgás öröme 2. - a függő

Jelenleg ott tartok, hogy heti 2 mélyizom torna, mellette 30 napos kihívás itthon, a pihenőnapokon pilates. És akkor emellé még elmentem ma futni... és ha tudok, elmegyek, ahányszor tudok... Most elsőre 2 km-t sikerült futni 15 perc alatt, a tüdőm ennyit bírt. Következőre remélem többet sikerül, és szeptemberben bepróbálkozok egy wizz air futással is talán (vagy mégsem, megnéztem a nevezési díjakat), csak a távot kell megálmodni, majd teljesíteni... :) És akkor ez még nem elég, mert azon jár az agyam, hogy kéne egy kinect itthonra, mert télen nem biztos, hogy lesz kedvem pl futni... De a 40 fokban sem biztos... :D Szóval na... :) Függő lettem... Volt már ilyen, akkor heti 3-szor 2-3-4 órát voltam edzeni (részben Szilda társaságában, ugye??? :D)... :) Csak aztán jött Hanna. :) Hát ez van, minden esetre a változást érzékelem, és ez tetszik. :)

2015. június 11., csütörtök

Vihar

A keddi hatalmas viharról:
3/4 3 körül jött egy hirtelen nyári zápor. Épp előtte érkezett meg Edit, így ő is itt volt. Vártuk, elálljon az eső, és akkor elindulunk együtt az oviba. Fél 4 körül végre picit elállt az eső, gyorsan elindultunk. Mivel úgy láttuk, kezd is derülni az ég, így csak bedobtam Borkának az esővédőt, meg Benedeknek a gumicsizmáját, mert végre van oka felvenni. :) 
Ahogy leszálltunk a buszról, elkezdett iszonyúan esni megint, és pillanatokon belül dió nagyságú jég kezdett esni. Borkára csak a kupolát volt időm ráhajtani, én ernyő alatt rohantam Edittel. mire az ovihoz értünk, mindent beborítottak a hatalmas jéggolyók. Bőrig ázva futottunk be, minden gyerek az ablakba tapadva figyelte a hatalmas vihart, dörgést-villámlást.  1 órát álltunk az oviban, hogy hátha kicsit csendesedik az idő, de hát nem igazán akart... Sőt, közben a levegő is jól lehűlt, a gyerekeken meg csak rövid nadrág meg trikó volt... 1 óra után feladtam a várakozást... Mondtam, hogy amikor épp nem jég esik, induljunk el.... Benedeket felültettem a babakocsi tetejére, Hannát ölbe vette Edit, és futás!!! Az oviból kiérve már a vádlimig ért a víz...... Edit edzőcipőben hezitált, mi legyen, én szandálban könnyen beszéltem, és előbújt a gyerek belőlem, FUSSUNK! Be a vízbe, babakocsi alját ellepte, és még a térdnadrágom szára is elázott... :D Iszonyúan röhögtem, de Edit is, és percekig csak röhögött, hogy Jéééézus, mire vettem én rá, cipőben ment ekkora vízbe!! :D De jó buli volt. :)
Itthon este az imánál a gyerekek természetesen ezt köszönték meg, hogy mennyire vicces volt ebben a viharban hazajönni, és remélik lesz még ilyen, mert nagyon jó buli volt. :D :D :D 

2015. június 1., hétfő

A mozgás öröme

Nem tudom chrome-ból megnyitni a blogot egy ideje, gőzöm sincs miért, de így totál meg is feledkeztem arról, hogy írni kéne...
Kivételesen magamról írok. 2 hónapja elkezdtem tornára járni, először csak gerinctornára. Azt mondtam, hogy jó-jó, de ha 2-szer ennyit csinálnánk mindenből, akkor lenne elég nekem. De tény, a vállam, nyakam alig fáj azóta, hogy elkezdtem. 2 alkalom után azt mondtam, hogy akkor e mellé be kell iktatni egy aerobicot is, ha már egyszer elkezdtem mozogni... Végül kipróbáltam a mélyizom tornát, és az maradt egyelőre. Kemény, erős alakformáló. 1-2 alkalom után azt vettem észre, hogy állandóan azt várom, mikor mehetek megint... Mennék heti 3-szor is, de így is nagyon nehéz megoldani, hogy legyen valaki a gyerekekkel addig. Minden esetre rájöttem ismét, hogy mozogni jó!!!!!!! :) És hiába futok 3 gyerek után, és hiába vagyok így is hulla estére, ez a mozgás más, ez jól esik, kikapcsol.
És így 2 hónap után már látom a változást... A "plöttyedt" hasam már nem is olyan plöttyedt, sőőőőt, ha befeszítem, újra kő kemény. :) Ma reggel pedig konstatáltam, hogy véééégre a combom sem ér össze!!!! Szóval nem hiába a torna. :) 
Még az első alkalmak egyikén meg lehetett mérni hiperszuper kütyüvel a testzsír, testizom szintet, szervek zsírtartalmát, bmi-t. Már akkor is tök jó értékeim lettek, a testzsír a normális alsó határán van, a testizom viszont már magasnak számít. :) Felírtam minden értéket, majd június végén új mérést kérek, meglátjuk, mi változott. :) 

 Jelenleg így nézek ki:


2015. május 20., szerda

Szobák

Végre gyorsan lefényképeztem a szobákat. :)

Gyerekszoba:







Háló:





2015. május 16., szombat

Benedek és az allergia

Egyik este fürdetem Borkát az olajos fürdetőjével, ami az ekcémájára van. Benedek megkérdezi:
-Mami, én nem vagyok allerigás?
-nem, nem vagy szerencsére.
-de valamire allergiás vagyok biztos...
-hát nem tudom, maximum az alvásra... (és röhögök)
eltelik kis idő, Borkát leteszem aludni, Benedek szól, hogy menjek, nyomjak neki fürdetőt, mert szeretne kijönni a kádból. 
-Mami, de ne ebből nyomjál, hanem a Bokáéból!
-miért, hát te nem vagy ekcémás...
-de allergiás vagyok!
-Te??? Hát nemrég beszéltük, hogy nem vagy semmire!
-De, nekem Bokáéval kell fürdenem, mert allergiás vagyok az alvásra, és kiütéses leszek különben!!!


Tegnap tüsszentett Benedek egymás után kettőt-hármat.
"hjajjjjjj szerintem allergiás vagyok a hapcizásra..."


jelzem nem téma itthon semmiféle allergia, mert senki nem az. :D Hogy ez most hogy jött neki, fogalmam sincs. :D

2015. május 15., péntek

Mozgalmasan

Mozgalmas napokat élünk...
Szombat délután közös családi vásárlásra mentünk, muszáj volt cipőt venni Hannának, Benedeknek meg szandált. Meglepően gyorsan végeztünk, és meglepően eredményesek voltunk. 9.000 Ft-ból sikerült venni Hannának egy vászon cipőt, Benedeknek egy szandált, és Borkának is vettünk egy szandit, mert azt nem szabadott otthagyni... Utolsó darab volt, pont az ő mérete, tökéletes a lábára, bőr, és 7.000 Ft helyett 2.490Ft volt. Hülyének is megérte! :D Úgyhogy nyárra most mindenkinek van minden.
Vasárnap délelőtt szüleim elvitték Hannát meg Benedeket mentő napra, mi pedig munkához láttunk Janóval, Borkával. Szobát cseréltünk, így már a 3 gyerek alszik együtt! :) Röpke tervezés után nekiláttunk. Vicces, mert minden lépést előre át kellett gondolni, hisz 2 pici szobáról beszélünk, arányaiban rengeteg cuccal... Az ágyak kivételével mindent kivittünk az előszobába, emeletes ágyat szétszedtük (nem fér át az ajtón), aztán a másik szobában összeszereltük újra. Próbáltam valami kis rendet teremteni, a nagy fonott ládát kipakoltam, átválogattam, rendbe tettem. Felkerültek a falmatricák is végre a falra, így jégvarázs gyerekszoba lett. :D
Az első este siralmasra sikerült... Borka fél 8-kor el szokott aludni szinte mindig. Hát most nem... 9-kor még sírt, szenvedett. Amikor meg félálomban volt, Benedek kezdett kiabálni, amire persze azonnal felriadt és folytatta a műsort. :( Annyira nehezen bírom, hogy Benedek totál nem toleráns a többiekkel. :(
De ha a polcok is a helyükre kerülnek, majd mutatok képet a szobákról.
Azóta az esték jól mennek már, ma pedig az első közös délutáni alvást is kipróbáljuk.

A másik nagy változás Borka:



Ugyanaz a nő jött hozzánk, mint anno Hannánál. Akkor tök elégedett voltam, úgy voltam vele, nem bízom akárkire, annyi rossz élményt hallottam már... Szóval tudtam kb, mire számítsak. Borka nagyon barátságos volt szokás szerint, Tünde bőröndjét azonnal ki akarta pakolni. :D Aztán behozta a szobába a fülbevalókat, és hosszasan tanulmányozta őket. :D Nagyon édes volt. Közben persze én is megnéztem, és végül ugyanazt választottam, mint amilyen Hannáé. Borkának is tetszett, aztán elkezdtük az előkészületeket... Rajzolt Bokra kezére egy katicát, persze azonnal tartotta a másikat is, hogy oda is kér. :) Aztán megkérdezte, hogy a fülecskéjére is rajzolhat-e? Azonnal mutatta és tartotta oda, aztán a másikat is. Percekig nézte, hogy tuti szimmetrikus-e, jó helyen van-e mindkettő, Borka meg készségesen nézett jobbra-balra ehhez. :) Utána jött a belövés. Mondta, hogy gyorsak leszünk, 2 pisztollyal fogja lőni, hogy ne kelljen percekig várni, hogy betegye a másikat. Előkészítette mindkettőt, kérte, hogy fogjam Borka homlokát, és egy pillanat alatt bent is volt. Megvártuk, hogy ha elkezd sírni, vegyen levegőt, és mire levegőt vesz, már a másik is bent lesz. És tényleg... Felvettem, megöleltem, megkérdeztem, hogy kér-e egy csokit, és a sírást ezzel fel is függesztette. Kb 30 mp volt az egész sírás, iszonyú ügyes volt. Tünde pedig el volt ájulva, elmondta csomószor, hogy ő napi sok-sok kisgyereknek lövi ki a fülét, és nagyon ritka, hogy egy 1,5 éves ennyire barátságos, közvetlen legyen, és hogy ennyire jól kommunikál, hogy totál megérti, mikor mit szeretne. Úgyhogy én meg büszke voltam, hogy ennyire ügyes a mi pici lányunk. :) 



2015. május 10., vasárnap

Anyák napja

Első sorban erről a napról még mindig a saját édesanyám jut eszembe, hogy Őt ünneplem, és csak utána jut eszembe, hogy van, akinek viszont az én ünneplésem ugyanilyen fontos már. Érdekes, minél többet jelent maga az ünnep, annál kevésbé mutatom talán ki. Gyerekként még verset mond az ember anyukájának, meg énekel, mert azt úgy kell. És persze könnyekig hatódnak az édesanyák... Most, hogy felnőtt fejjel tényleg sokat jelent, nem adunk mást, csak két puszit, meg virágot. Pedig ilyenkor tudja csak igazán az ember, mit is jelent ez az egész... Felnevelni, gondoskodni, óvni, félteni egy életen át valakit, valakiket... Nagy munka, amit nem lehet eléggé megköszönni.

Vasárnap kaptam a sok-sok tulipán mellett egy kis videót Janótól és a gyerekektől, mindenki elmondta, "miért szeretem a Mamit", nagyon édesek voltak. :) 
Csütörtökön pedig ovis anyák napja volt. Nagyon készült rá Hanna, 1-2 hete mást se hallottam tőle, csak hogy nem igaz, nem megy ki a fejemből az anyák napi ének, és nem akarom, hogy meghalld!!!! :) Sikerült magában tartani! :) Énekeltek, verset mondtak, tündériek voltak. Aztán az Úgy szeretném meghálálni-nál minden gyerek az anyukája/nagymamája ölébe bújt (iszonyú tömegnyomor volt, így nem is tudtam anyukám mellett ülni, így mindketten az én ölemben voltak,mert hátra nem is tudtak menni :( ), és természetesen ahogy körülnéztem, egyöntetűen potyogott minden anyuka könnye. :D Utána még ajándékot adtak, és vége is volt.
Persze ilyenkor minden gyereknek jár a fagyi, úgyhogy szinte mindenki átvándorolt az ovi melletti fagyizóba, utána pedig a játszótérre. Szuper nap volt.
És Hanna kedvence, amit énekeltek, furulya kísérettel (azóta nekem is egész nap ezt kell furulyán kísérnem :D ): 


(csak így tudom feltenni, a baloldalon a cím alatt a 2:31-re kell kattintani, akkor indul el)

2015. május 6., szerda

Bezárva?

Nem  rajongok a rovarokért, sőt, némelyiktől egyenesen undorodok, félek. Ennél már csak öcsém a rosszabb, szerintem egy darázs ki tudná kergetni a világból is. Na és ezt örökölte Benedek is... Még a muslicától is fél, nevetséges, hogy ha nyitva van az ablak, akkor ő csak légycsapóval a kezében hajlandó létezni, mert mi van ha berepül egy darázs. Nem, mintha le merné csapni... :D Bármilyen bogár, rovar a lakásba kerül, ő hisztirohamot kap és retteg. Így sokszor parancsol rám, hogy zárjak be mindent, nehogy berepüljön valami! 
És sajnos minden évben van valami, ami sokat vendégeskedik nálunk... Egyik évben darázsfészek volt az erkély felett, na akkor nem lehetett tényleg kimenni sem az erkélyre, mert minden tele volt velük. Aztán volt 2 év durván sok poloskával, illetve gondolom idén is jönnek, csak még később. Tavaly megint rengeteg darázs volt, napi 8-10 legalább berepült a nappaliba. És idén új őrület: a fadongó... Eddig évente max 1-2 db-bal találtam szembe magam az erkélyen, de most napok óta alig van valami nyitva, mert egész nap itt repkednek. És igen, UNDORODOM és rettegek attól a rohadt nagy szőrös iszonyatos hangon "dongó" (mert ez már nem zümmögés) dögtől!!! Elhiszem, hogy ártalmatlan, de nekem ide ne akarjon berepülni!!!! Így napok óta alig volt nyitva az ablak, erkély, mert attól félek, bejön egy, én meg akkor köszönöm, de ki is költözök a lakásból, amíg valaki ki nem üldözi azt a dögöt!!! Úgyhogy ismét éljen a szúnyogháló mentes lakás, ahol nem merem Borkát nyitott ablak mellett letenni délután aludni, és ahol nem merek akármennyit szellőztetni, mert bejön valamiféle dög!!!!!! 

2015. május 4., hétfő

Fotózás

Nem akarok folyton erről írni, de most még friss minden. :)

Szóval múlt hétvégén (vagyis azóta már 2 hete ennek) 3 napot workshopon töltöttem. Egy Spanyolországban élő magyar fotóművész tartotta, Balassa László. 1 nap gyakorlat, 2 nap előadás. Iszonyúan tetszett és iszonyú sokat adott. Nem csak "szakmai" szempontból, hanem emberileg is. Nagy hatással volt rám, sokat tanultam a fotózásról, az emberekről, az életről.
2 ember jutott eszembe az első mondatai után, annyira emlékeztet rájuk. :) Ez a 3 nap alatt sokszor jutott eszembe. :D 
Készült egy kisfilm is a workshopról, szerintem érdemes megnézni. 



Most hétvégén (mármint 1 hete már...) pedig családot fotóztam a Kopaszin, szintén szuperül sikerült.
És el kell mondanom, Janó jól be lett dobva ezzel a mély vízbe. Szinte minden hétvégére jut 1-1 nap, amikor ő van a gyerekekkel, plusz múlt héten (és remélhetőleg innentől rendszeresen) még tornázni is elmentem... Láthatóan elfárad tőlük 1-1 nap után, de bírja, csinálja és szuper ügyes.

2015. május 1., péntek

6 éves

Illene már Hannáról is írnom... :) Olyan hihetetlen, hogy 6 éves... Igazi nagylány, csomó mindent meg lehet vele beszélni, és ez tök jó. Sokszor olyan, mint egy kamasz, már most félek, mi lesz néhány év múlva... :D Olyankor szemtelen, hisztizik, csapkod, majd duzzogva elvonul. 

Tesóit imádja, de azért Benedekkel rendesen össze tudnak balhézni, mert nem igazán tudja még tolerálni, hogy bizony már Benedeknek is önálló gondolatai, ötletei, akarata van, így nem mindig azt csinálja, amit épp Hanna szeretne... :) De azért alvásidőben elég nagy egyetértésben beszélgetnek, játszanak, bohóckodnak az ágyban. :)
Játszani továbbra sem túl sűrűn szokott. Nem babázik, nem barbie-zik (csak nagyon ritkán). Néha legozik Benedekkel, de inkább rajzol és színez, színez, színez. Ja meg matricákat ragasztgat megállás nélkül egy matricás könyvben, amit a szülinapjára kapott még. :)

Hirtelen nem is tudok mit írni róla... Na majd, ha eszembe jut valami, kiegészítem... :D
A méretei: 110 cm és 16 kg

2015. április 24., péntek

19 hós

Kimaradt Borka 19 hós beszámolója.
Cukibogár, állandóan mosolyog, nevet, huncutkodik, de ha nem foglalkozunk vele egy pillanatig, akkor egy igazi ördögfióka... Kezdenek önálló gondolatai, elképzelései lenni, és eszméletlen jó ezt látni. Egyiküknél sem volt ez ennyire látványos, talán Benedeknek volt hasonló, de neki sem ennyire. :) Kigondol valamit, és láthatóan próbálja azt elmagyarázni, megvalósítani. Pl tegnap a tápi ivás... Mindig hajnalban meg este kap, soha nem is kért máskor. De az utóbbi napokban a hajnalit nem itta meg. Tegnap reggel bemegy a szobába, és kihozza a cumisüveget. Hozza nekem, odaadja, és mutatja a dobozt is, és mondja, hogy tápi, tápi. :D Persze csináltam neki egy kis adagot, odavittem a babzsákhoz, hogy hát akkor igya meg, de kiakadt. Lecsapta a földhöz, és morcosan nézett. :D Amikor mondtam, hogy oké, akkor csináld, ahogy szeretnéd, akkor vigyorgott, felállt, megfogta, és úgy, ahogy ő elképzelte, ült le, és itta meg a tápit teljes elégedettséggel. :D Mert ő ezt így eltervezte, és meg is valósította. :D Na meg az öltözködés... Azt csak úgy, és olyan sorrendben lehet, ahogy azt ő épp elképzeli... :) A felsőt pl ne akarjam ráadni, mert azt a fejére kizárólag ő húzhatja fel, ha pedig kardigán, akkor az egyik kezét egyedül dugja bele, a másiknál segíthetünk csak. :D És millió ilyen van napi szinten, és imádom!!!!! :)

Végre nem csak eszi a zsírkrétát, hanem elkezdett rajzolni is! :)  Tündéri, ahogy beül a kisasztalhoz, és hatalmas koncentrációval firkál! :) De élvezi, és rettentő büszke rá. Természetesen ezt sem lehet egyedül, ott kell ülnöm mellette. Játékok alig érdeklik... Babázni szeret, meg kiskonyházni. De nem túl sokat. 
Most már elő-elő fordul (bár még igen ritkán), hogy nem a többiek ellen játszik, hanem társul, együtt építenek, vagy játszanak. 
Dumál. Tündérien, hol érthetően, hol kevésbé. :) De mond mindenfélét, az összes szót tuti nem tudom leírni, mert rengeteget tud, de néhány: nem, Apa, Hanna, Bebe (Benedek), Mimi/Mami/Mam (Mami), Papa (Nagypapa), Lili, Aszti (Aszti kutya), tess (tessék), köszi, hápű (hapci virág), vauvau, pipi, hápi, hamm, tisz/tiszi (inni), lálá (kisvakond), lába (láb), pipő (asszem így mondja, cipő), hapka (sapka), kaká (kabát), hau (haj), keze (kéz), ápa (lámpa), hajt (sajt), hepi (zsepi), tűsz (tűz), keksz. Ezen kívül még vagy kismillió dolgot mond, megnevez, próbál utánunk mondani, szóval nem folytatom tovább... :D
Szobatisztaság: végre ráül a bilire, magától. :) Szól, hogy kaka, vagy pisss, és megy a bilihez. Persze többnyire addigra már bepisil/kakil, de azért próbálkozik, nagyon édes! :)
Evés: alakul. Nagyon rég nem engedi, hogy etessük, mindent egyedül akar. De eddig a leves fele a ruháján landolt. Most látom, hogy végre ügyesedik, és már leves után sem feltétlen következik teljes ruhacsere. :)
Ma kapta meg a 18 hós oltást, egy igazi hős volt, nem sírt, csak biggyesztette a száját. :)
Ekcémás lett, elég durván. :( Pont 1 hónapja éreztem először, hogy a jobb alkarján olyan száraz-érdes a bőr. Elkezdtem kenegetni Hanna testápolójával (Babé atopic baba és gyerek testápoló), szépen el is múlt. De egyre több helyen kellett kenegetnem, már a másik karját is, meg a combját is. Aztán egyik nap elfelejtettem bekenni. Na itt kezdődött a baj... Belobbant nagyon durván. A kézfeje totál hólyagos lett, néhol már sebes. Hiába kenegettem utána is, egyre csúnyább, már piros, és vérzik szegénynek, és jön és mutogatja, hogy bibi, gondolom viszket. :( Mutattam ma a gyerekorvosnak oltás előtt, mondta, hogy hajjaj, ez bizony tényleg csúnya... :( Ne kerüljön a fürdővízbe semmi, csak sima vízzel öblítsem le, és a kezét is csak a Babé atopic fürdetővel mossam. Amíg meg nem gyógyulnak be a sebek, ne nagyon homokozzon, érintkezzen irritáló dolgokkal... :/ Remek!!!!
Update: tegnap kentem olajjal, meg a testápolóval is többször, szebb lett mára, nem lett újabb seb sem, remélem pár nap és rendbe jön!!!! :)
Méretek: 11,5 kg és 85cm

2015. április 18., szombat

Nagy lépés

Nem mindenkinek, de nekem mindenképp. A történet igen hosszú, egyszer elkezdtem még nyáron leírni, de piszkozatként elmentettem csak, nem tettem közzé. A lényeg, megtettem azt a lépést, amit 1 éve még nem hittem volna el, hogy valaha meg merek tenni: csináltam egy fotós fb oldalt.
Aki nem látta, itt a link:


Ha látom majd értelmét, lesz honlap is, de ahhoz még idő kell. Kicsit büszke vagyok, amiért meg mertem tenni, kicsit félek, és kíváncsi vagyok, hova jutok.

A hétvége egyébként ismét a fotózás jegyében telik, péntek-szombat-vasárnap workshop. :)

2015. április 14., kedd

Szülinap

A vasárnapi Hanna szülinap képekben:
(a képen levő torta feketeerdő - szerintem naaagyon finomra sikerült, ezen kívül volt egy csoki torta)