4 hónapos

  Barnabás hipp-hopp 4 hónapos lett. Kinézetre inkább 6 hónaposnak tűnik, hatalmas baba. Ami egész biztos, hogy nehéz csontozata van. Születésekor is vékonyka volt, pedig 3650 gramm volt. Most husi, de leginkább a combja hurkás, a többi nem vészes, nem gurul, nem hörcsög pofi, mint Benedek volt. 

Továbbra sem tudok betelni vele. Egy tünemény. Mosolygós, barátságos, végtelenül kiegyensúlyozott, békés, kedves baba. Az orvos mindig azt mondja, hogy ez a gyerek egy kis buddha... :D Még nyelni is lusta, ha épp olyanja van. :D 

A napirendünk most épp felborult. Na azért nem vészesen, csak érezhetően átalakulóban van. Az evések száma egyszerűen nem csökken. Reggel fél 9-9 körül eszik, aztán fél 12-12 között, fél 3-3, fél 6-6 és fürdés után fél 8 körül. Napközbeni evések kb 3-4 percig tartanak,mert minden más izgalmasabb a cicinél. Éjjel pedig.... Van, hogy már fél 12-kor kel, olyankor éjjel is 3 óránként eszik. De van, hogy csak 2-3 körül kér, utána pedig fél 6 körül, amikor én utána kelek is. Ezen kívül ritka, hogy kelne (oltás után igen, vagy ha náthás, stb). Hasfájás egy esetben fordul elő, ahogy megfigyeltem (összesen talán 2  ilyen alkalom volt): ha nálam diéta hiba csúszik be. Olyankor mindketten küzdünk 1-2 napig. Nappali alvása most alakul... eddig 1-1,5 óra ébrenlét után aludt 3/4-1,5 óra között. Most ez kezd kitolódni, van, hogy nem 1,5 órát bír, hanem 2 órát vagy picit többet. Általában 1-szer alszik egy nagyobbat napközben, de ez most változó, mikorra időzíti. Van,amikor délelőtt, és van,hogy késő délután. Ilyenkor 1,5-2 órát alszik (néha ennél is több), a többi alvása 40-50 perc.

Tudományok: mosolygós, sikít, kiabál, hangosan kacag. Tárgyakért 2 kézzel ügyesen nyúl, megfogja, és természetesen a szájába tömi. :D Mert mindent a szájába kell venni. Hátról hasra pillanatok alatt fordul, amint letesszük. Hasról hátra ritkábban fordul, ahhoz valamiért lusta, elvétve, heti 1-szer mondjuk. :) Lehet, nem tudatosult ez még eléggé benne. Ellenben hason úgy nyomja ki magát, hogy totál ki tud oldalra fordulni... És próbál négykézlábra állni. :O A lábát már ügyesen húzza a popsija alá, de még a kezével nem tudja felnyomni magát. Félelmetes tempóban fejlődik. Emberekkel barátságos, boldog-boldogtalanra vigyorog, de ismerős arcnak kimondottan örül. :) Cumizni ügyetlenül tud. Elaludni leginkább ringatva vagy babakocsiban tud csak sajnos, vagy sötétben néha egyedül...

Méretei: 66 cm és 7580 g, ezzel majdnem elérte Benedek 4 hónapos súlyát, ami azért durva... Ruháit lassan mind le kell cserélni 68-ról 74-re.

Keresztelő

  Már Borkánál is nagyon nehezen döntöttünk a keresztszülőkről, most meg pláne... Igazából a végére 2 opció maradt tulajdonképpen... De csak nem akaródzott végleges döntést hozni, így húztam az időt... Pedig eredetileg augusztusra terveztem, aztán szeptemberre. :) Szeptemberben aztán döntöttünk, Mártit és Andrást kértük fel. (Őket akkor ismertük meg, amikor Hanna oviba ment, a gyerekeink együtt kezdték egy csoportban. Mi pedig a beszoktatás alatt együtt sétáltunk az akkor babakocsis gyerekeinkkel. Ebből aztán az évek alatt barátság lett, és a covid ideje alatt Márti volt, akinek leginkább köszönhettem, hogy egyben tudtam maradni.)

Végül úgy voltam vele, ha már eddig húztuk, akkor legyen a születésnapomon, ha az úgyis vasárnapra esik. A születésnapom, mióta a szüleim nem élnek, már nem igazán ünnep, de így talán újra az lesz. Viszont aznap sem Tiborék sem Ádámék nem értek rá. Végül emiatt úgy döntöttünk, hogy akkor legyen szűk körben megtartva. Csak a keresztszülők, mi és nagymamám. Végül Ivánékat is meghívtuk, mert ők ráértek és szívesen jöttek. Janó családja pedig nem bánta, hogy nem "kell" jönniük. 

A keresztelő eredeti tervek szerint fél 12-kor kezdődött volna, előtte 10-től misével, amire nem igazán hívtunk senkit, mert nagyon sokan szoktak lenni. Ivánék végül mégis jöttek, de nagymamám nem. Ami fura volt, hogy a papunk (jóban vagyunk nagyon) mise előtt mondta, hogy szóljak a családnak, siessenek misére. De későn szóltam. Mise közben is a háttérben nagy szervezkedés folyt, amikor kiderült, meg szerettek volna lepni azzal, hogy a misén keresztelik meg Barnabást. Én itt szétestem... Nagymamám még sehol, a pap kezdené.... Végül látta, hogy én nem vagyok így nyugodt, és módosított a terven, nem keresztelt, csak felmutatta Barnabást, hogy őt fogja megkeresztelni mise után. :)

Mise után még a gitárosok is megkérdeztek, szolgálhatnak-e a szertartáson. Na ez aztán totál meghatott, mert ilyen nem szokott lenni. A keresztelő igazán különleges lett. Nem a keresztelő kútnál, hanem az oltárnál zajlott, és nagyon bensőséges, ünnepi volt. Szebbet nem is kívánhattam. Végül persze nem csak mi voltunk, jópár barát is bejött, ez is nagyon jó volt. Barnabás pedig hozta a formáját: egy nyekkenése nem volt egész végig, nézelődött, figyelt. :) 

Keresztelő után Mártiék vártak minket ebédre. Szuper délutánt töltöttünk együtt. Azért ezt még mindig szoknom, tanulnom kell, hogy szüleim nélkül is ünnep tudjon lenni az ünnep.

És néhány kép:

Az idő....

  Nagyon megvisel, hogy ilyen gyorsan megy az idő. Ráadásul Barnabás nem kímél ilyen szempontból... 3,5 hónapos, de hát kb olyan, mint egy 6 hónapos... Hatalmas, fejlett. Forog oda-vissza, pelenkázás közben is egy pillanat alatt hason van. Evés közben tekereg, nem ér rá... Próbál kúszni, négykézláb nyomni magát stb... Reméltem, olyan kis picike lesz najd, nint Hanna, hogy sokáig legyen pici babánk. Hát... Majdnem... Lassan kinövi hosszra a mózeskosarat. :/ És dumál, utánoz, teljes határozottsággal nyúl tárgyakért,veszi el és tömi a szájába... És a nevére is kezd figyelni. Úgy érzem, kettőt pislogtam, és már nem is pici baba, hanem nagy baba... :( Próbálok nem keeseregni és élvezni ezt a tüneményt, de azért sokszor összeszorul a szívem.

Ma "nosztalgiáztunk" a gyerekekkel, nagyon élvezték, a blogon visszaolvastam a kiskori szövegeiket. Szakadtak a röhögéstől, miket mondtak. :D Viszont ez most új lendületet adott talán, hogy folytatni kell, legyenek ilyem emlékek Barnabásnak is. :)

És még azt is megtaláltam, hol lehet címkéket beállítani a bejegxzéshez telefonon, hurrá! :) 

3 hónapos, 2 napos

  Úgy látom, a 2 hós poszt elveszett. :( Most gyorsan írok egy 3 hóst, mielőtt elmaradna. Döbbenet, de Barnabás már 3 hónapos volt szombaton.

Nála tüneményesebb babát nem is kívánhattam volna. Reggel kedves, finom hangon "beszélget". Napirendje viszonylag fix: reggel fél 7 körül legkésőbb felébred. Akkor gyors öltözés, pelus csere, pohenőszékből figyeli a készülődést, maj negyed 8-fél 8 között ibdulás. Elvisszük a nagyokat suliba, aztán ha kell, vásárolunk és irány haza. Épp bekapok 2 falatot és ébred, fél 9-9 között. Cici, játék, majd időjárás, intézendők, hangulat függvényében kb 10től újra séta, alvás. Fél 12-12 között ébred, cici játék. Délután ugyanígy, 4re vagy 6ra megyünk Borkáért, utána már többnyire itthon vagyunk. Este fél 8 körül fürdés, cici, majd maratoni altatás. Éjjel 1-3 alkalommal ébred. 

Amit tud:

-dumál

-megismer ismerős arcokat

-játékért nyúl, megfogja

-hangosan kacag

-hirtelen zajra nagyon megijed

-legújabb, hogy sikítva nevet :D

-hasról hátra fordult eddig 2-3 alkalommal, azóta ezt a tudományt pihenteti

-cserébe tegnap óta hátról hasra fordul végtelenszer egy nap :D Nem tudon, hova siet... 

-fejét stabilan tartja

A 2 hós oltást elég nehezen viselte, utána kerek 10 napra boeult fel az élete... Iszonyú hasfájás, szenvedés... Aztán ahogy jött, múlt is el egyik percről a másikra.

Vasárnap volt a szülinapomon a keresztelője. Azt hiszem, a 4 gyerek közül az ő keresztelője volt a legyszebb, de erről igyekszem külön írni.

Méreteit illetően cseppet sem kicsi (bár Benedeknél kisebb) : 6.830 gramm és talán 63 cm

7 hetes

  Ma 7 hetes ez a pici fiú.  Továbbra is azt mondom, hatalmas ajándék.  Rettentő mosolygós,  kiegyensúlyozott baba. Mióta elkezdődött a suli,  a napirend is beállt (nyilván folyamatosan változni fog, ahogy az igényei változnak).  Jelenleg a napunk: reggel az első etetés 5-6 között van,  akkor én már vissza sem alszom.  Többnyire Barnabás is megébred, mosolygósan. Ilyenkor felöltoztetem, aztán amíg kávézok,  "beszélgetünk",  vagy pihen az ölemben.  Aztán a nagyokat is ébresztem,  készülődés,  indulás suliba.  Ilyenkor elalszik a babakocsoban,  így van idő egy villám vásárlásra is, és úgy jövünk haza.  Fél 9 körül ébred és eszik újra. Kis nézelődés után elálmosodik, de aludni csak babakocsiban hajlandó nagyot, így újra sétálunk, fél 12-ig. Akkor evés, és egy hosszabb ébrenlét után már csak rövidebbeket alszik. 4re megyünk Borkáért a suliba, akkor megint alszik 1-1,5 órát. Este fél 8 körül van a fürdés, cici, alvás. Az altatás elég hosszadalmas, 9 körül tudok kijönni tőle. Néha előbb, néha később... 

6 hetes kontroll

  Ezen is túl vagyok.  Az orvosom azzal fogadott, mindent tud, rögtön szóltak neki, hogy műteni kellett köldökzsinór előesés miatt.  És hát murphy, a kedvenc,  sokadik gyereküket szülő kismamái szeretnek épp akkor szülni, ha ő repülőre ül...  Nekem is sikerült pont aznap...  :D

De aranyos volt,  elmagyarázta, hogy ez a köldökzsinór dolog sajnos elkerülhetetlen. Hiába indította volna ő be a szülést előtte vasárnap, amikorra behívott, mert akkor is műtét lett volna sajnos ebből. Valószínűleg a fájások is ezért álltak le az utolsó hetekben, hiába insult be többször,  mert a szervezetem érezte, hogy baj van. És tegyem össze a két kezem, hogy így indult be a szülésem,  mert ha otthon vajúdtam volna, bizony ennek nagyon caúnya vége lett volna...  Ez kellett a lelkemnek, azt hiszem ezzel én is pontot tudok már tenni a szülés végére.  :)

Egyébként mindent rensben talált,  szép a sebem is.  Uh-t ia csinált, minden rendben aszerint is (milyen furcsa volt nem egy dobogó szívet keresni a képen...  :D). Innentől lassan, de kezdhetek mozogni.  Az mondjuk rám fér...  :D Legközelebb pesig akkor kell mennem, ha a ciklusom visszaállt. 

6 hetes

  Nem akarom. Már 6 hetes,  nem újszülött,  hanem csecsemő...  :(

Tünemény.  Kedves,  csupa mosoly, nyugodt. Talán ezek a legjobb szavak rá.  Persze tud sírni, de annak oka szokott lenni. Éhes,  fáradt,  nem jön ki büfi,  kaka,  ilyesmik. 

Amit tud: vigyorog   :D dumál sokat!  Megszerette a fürdést, de azért hamar fázik a vízben, így nem áztatom hosszan. Szereti a pihenőszéken lelógó elefántot hosszasan tanulmányozni,  a zenélő forgót,  és minden egyéb kontrasztosabb dolgot. Hétvégégén tartott növekedési ugrást, volt sírás bőven,  és nonstop cicizés.  Most így 75-115 g között eszik. A 115nek annyira nem örülök,  az nem marad bent...  Sajnos úgy néz ki, refluxos. Többnyire visszanyeli, de marja a torkát láthatóan a sav ilyenkor. Ha meg többet eszik 90 grammnál, akkor ki is jön elég sok.

A súlya brutál tempóban nő,  reméltem, picit lassul, de nem... 350 grammot sikerült 1 hét alatt híznia...  😃

5 hetes

  Vagy már kicsit több  is.  Borzasztóan szaladnak a hetek,  annyira szeretném minden pillanatát kiélvezni ennek az időszaknak.  Annyira jó,  annyira szeretem... 

A hormonok bennem most valahogy nagyon tombolnak a héten. Többször kerülgetett a sírás.  Részben soha nem érzett mértékben kezdtek hiányozni a szüleim.  Szerintem a haláluk óta nem hiányoztak még ennyire,  mint most. Másrészt hatalmas űr van bennem a szülés miatt.  Ezt nem tudom, fel fogom-e valaha dolgozni,  vagy ott marad, mint hiány.  Tegnap még Ágival is beszéltem telefonon,  ő persze nem lelki, hanem fizikai oldalról közelítette meg a dolgot. Megnyugtatott, hogy ha úgy döntünk,  az 5. baba simán születhet ugyanúgy hüvelyi úton.  Jót nevettem,  mondtam, hogy ez szuper,  csak utána fel is kéne nevelni...  Szóval a terhességet,  szülést még úgy 30-40 évnyi feladat követ...  :)

És ez félbe maradt, most így is hagyom, mert mára már 6 hetes Barnabás....  🙈😃

4 hetes, 1 hónapos

  08.19.

Ma 4 hete, hogy ez a kis csoda megszületett.  Eszméletlen gyorsan megy az idő.  :( Most kéne megállítani kicsit,  vagy lassítani.

4 hét alatt rengeteget változott, nőtt.  Tegnap voltunk 1 hós státuszon (így picit előbb, de sebaj). Doktor bácsi megdicsérte, ügyes, erős. És úgy látom, mostanság már nagy szó sajnos, ha egy baba csak anyatejes... 

És mit tudni a 4 hetesről: CUKI.  Rettenetesen cuki!!!  :)  Babakocsit megszerette, jókat alszik séta közben. Mosolyog, egyre többet,  iszonyú édes. Cici függő, én meg Barnabás függő.  😃 Fejét nagyon szépen emeli és tartja. Hatalmas szemekkel tud figyelni.  :)  Fürdést mostmár nem utálja, ha épp nem éhes.  Egyre többet eszik,  alkalmanként 60-80g között, de ma reggel rekordot döntött,  120g-ot evett (eddig 95 volt a csúcs). Persze olyan is van, hogy csak 45-öt eszik.  Elalvás egyedül csak néha megy, többnyire 5-10 perc ringatással alszik el vagy cicin. Napirend az alvásokat illetően nem igazán van. Van, amikor eszik és alszik tovább, de van, hogy nézelődik akár fél órát-órát, és csak utána álmosodik el. Zenélő forgó és a kontrasztos babageometria könyv hatalmas sláger, nagyon szereti nézegetni. 

Éjszakák: jelenleg 9 körül fürdetem,  kb 3/4 10re tudom letenni.  Éjjel egyelőre nagyon ritkán enged a 2 kelésből. Általában 1-kor és 4-kor kel,  aztán van, hogy csúszik, és csak 2-3 között kel. De még az előbbi is kibírható.  :)

Méretei: 57 cm, 4.650 gramm. Azaz kereken 1 kilót hízott. 

Tejkiütések megjelentek, de lekopogom, alig van a többiekhez képest. A nagy fázósság érdekesen alakul: alapból melege van, nem igen kell neki plusz réteg hozzánk képest, de fütdésnél nagyon fázós, neki a 37 fokos víz nem pálya, vacog benne. :) 

A köldöke elég sokára rendeződött, de végre az is szép!!! :) 

2 hetes

  Sajnos ritkán jutok oda, hogy írjak. Amiről mindenképp muszáj: annyi kérdőjel és félelem volt bennem az elmúlt 9 hónapban. Nem éreztem, hogy kész lennék most egy babára. De az égiek nem így gondolták, és kaptuk Barnabást. Aggódtam, hogy fogom-e úgy szeretni, lesz-e erőm, türelmem. Kialakul-e az a mértékű kötődés, ami a többivel? Tudom majd élvezni? El se tudtam képzelni, és ez borzasztóan aggasztott. Aztán megszületett, és természetesen a hormonok azonnal dolgozni kezdtek, és teljes szerelembe estem. Azóta minden nap hálát adok azért, hogy igent mondtunk erre az életre. Hatalmas ajándék ez a pici fiú mindannyiunknak.

És amit tudni lehet róla így 2 hetesen: négyük közül egyelőre a legfinomabb, legnyugodtabb. Még a sírása is olyan kis csendes, visszafogott, amennyiben nincs "hatalmas" problémája (éhség). Cici függő! :) Az evése külön említést érdemel: annyira szeretem, hogy még enni is olyan nyugodtan, békésen tud, mint semelyik masik. Lassan, ráérősen. Iszonyú édes. :) Persze így nem 10 perc alatt eszik, hanem 30-40 perc, de akkor is olyan jó!!! ❤️ És addig is összebbújhatunk. :) Egyébként nem eszik sokat, olyan 45-70 gramm között. Ennek ellenére igen jó tempóban hízik... :D A kórházban ő elég sokat fogyott, de így is a 3650 grammból 2 hét alatt 3930 lett. :D Szóval gömbölyödik rendesen. A kezdeti nagyon fázós napok után most nagyon melege van. :) kb a hét elején jutottunk oda először, hogy napozót adtam rá. Na azóta még egy szál bodyban is melege van, betakarni még textilpelussal sem lehet alváshoz. :) 

Sétálni is a hét elején vittük először. Azóta napi szinten sétálunk (1 nap maradt ki, mert olyan pokoli meleg volt, hogy nem lehetett kimenni). Ami furcsa, sose alszik el babakocsizás közben... Remélem ez változni fog azért. :)

Gyerekek is oda vannak érte, bár most a héten csak Hanna babázhatott (ő hatalmas segítség, ha kell, felveszi, ringatja, altatja stb), mert a covid tarolt sajnos, mindenki elkapta. 

Szerdán voltunk a kórházban Áginál meg varratszedésen. Olyan jó volt látni Ágit. Kicsit furcsa is, hogy lassan elenged minket (gyerekágy végével).... Varratokat az orvos kiszedte (alig éreztem valamit), meglepően kedves volt ő is. Mondta, hogy szépen gyógyul a heg, minden rendben, a következő 4 hétben még ugyanúgy vigyázzak vele, ne emeljek, ne ázzon, stb. A heg környéke még mindig nagyon érzékeny, de remélem idővel ez is változik.

Megérkezett Barnabás

  

2022.07.22-én 11:35-kor megérkezett Tomka Barnabás 3650grammal, 57 cm-rel :) 

2022.07.21. Csütörtök

Eddig kaptunk haladékot, ha addig nem szülök, be kell feküdnöm és péntek hajnalban beindítják a szülést. A sors iróniája, hogy szerda este elkezdett fájni a torkom, meg bedugult az orrom. Csütörtök reggel nem hagyott nyugodni a dolog, csináltam azért egy gyorstesztet, mielőtt bementünk volna a kórházba. Nagyon halványan, nagyon sokára, de pozitív lett. :( Persze megint jött az aggódás, csak nehogy Janó elkapja... 

11 körül bejöttünk a kórházba, jeleztem a szülésznőmnek, mi a helyzet. Elkülönítőbe kerültem, ami önmagában egy szuper hely (egyágyas VIP szoba erkéllyel, klímával, tv-vel, hűtővel, saját fürdőszobával stb). Szóval ez a része még jó is. Annyi, hogy a szobából nem mehetek ki, és a babát sem viszik el tőlem semmikor, mert őt is el kell különíteni. 

Az első NST nem sikerült túl jól, ezért kaptam egy adag infúziót, közben vettek vért is a másnapi indításhoz. A 2. NST már jó lett. :) Így már csak annyi volt a feladat, hogy pihenjek reggelig és igyak sokat. 6-ra reggelizzek meg, tegyem rendbe magam, akkor NST és megkapom a tablettát. Nem voltam boldog, de ok. Este borzasztó nehezen aludtam el 1-1 órákra... Hol az orrom volt bedugulva, hol fáztam, hol melegem volt... De azért picit sikerült pihenni, bár 1-1 keményedésre megébredtem.

2022.07.22

02:50 épp megébredtem, átfordultam egyik oldalamról a másikra, már aludtam is volna vissza, amikor hatalmas pukkanás belül,elől lent.... Következő pillanatban már ömlött a magzatviz, iszonyatos mennyiségben, és tempóval. :) szerencsére tiszta, így teljes nyugalommal kezdtem picit hangolódni. Hívtam a nővérkét, nem volt boldog. 😃 Aztán csak beöltözött szkafanderbe és s jött. Kb 1 órát voltam NSTre kötve, mert hát a jó gyerekek éjjel alszanak, nem produkálják magukat. Enyhe keményedéseket éreztem, de nem fájt. 2-5 perc közötti szép fájások, mint kiderült. :D Mivel a baba lustácskának tűnt, így elég durván megmozgatták, hogy kicsit kizökkentsék (nagy szívfájdalom). Ez a macerálás annyira "jól" sikerült, hogy egy kis minimlális mocorgással reagált a baba, cserébe a fájások szinte elmúltak. 5kor megérkezett Ági (szülésznőm) is hatalmas mosollyal, hogy na hát így kell ezt, szülünk végre! Abban maradtunk, 8ig várunk, ha semmi, akkor néz egy új nst-t, megvizsgál és megnézzük, hogyan tovább. Az NST nekem nem tetszett. Itt írtam azt hiszem először Janónak, hogy nem rémlik, hogy a többieknél is így nézett volna ki a szívhang. Ági nyugodt volt, bár neki sem tetszett, ahogy láttam. Mivel a méhszáj semmit nem változott, 1 ujjnyi volt, az NST meg nem teljesen jó, így azt mondta, ne menjünk neki oxitocinnal. Ad egy méhszáj érlelő tablettát, ez vagy elindítja újra a fájásokat és akkor szuper, vagy ha nem, akkor várunk tovább, és 1 körül oxitocint ad. A tabletta megtette hatását. 20 perc múlva stabil 3 perces, egyre erősödő fájások lettek. Boldog voltam, sétáltam, hátha az segíti a tágulást is, és jól is esett. Áginak szóltam, hogy a fájások egyre erősödnek. Szóltam Janónak is, hogy gyerekeket adja le, mert szerintem lassan bejöhet. Átmentünk a szülőszobára. NST. Szuper, 3 perces rendszeres fájások. De Ági gyanúsan nem mozdul... Ad egy infúziót és szopogassak szőlőcukrot. Illetve váltsunk testhelyzetet. 

-Baj van? 

-Ebből vagy így, vagy úgy, de nagyon hamar gyerek lesz Ildi..

-Mi az, hogy vagy így vagy úgy...? 

-Várunk picit, a doktor úr is ránéz az NST-re, és meglátjuk. De nem kizárt, hogy császár lesz ebből.... 

-De mi a baj???? 

-A baba szívhangja. Egyre rosszabbul reagál a fájásokra. 

Eltelt pár perc, jött az orvos. Ránézett az NSTre, közölte, hogy ez AZONNAL császár, megy beöltözni. Már viharzott volna ki, amikor kérdeztem 2 fájás között, hogy de biztos?! Nem lehet várni picit? Megvizsgált, hátha... Semmi változás, ujjnyi méhszáj, nagyon magasan. Elmondta, hogy legritkább esetben mond ilyet, hogy azonnal császár, de ez az. Ha már a végénél járnánk, azt mondaná, várjunk, max vákuummal kiveszik, kis oxigénhiánnyal. De a jelenlegi helyzet szerint, ha várunk, ebből durva oxigénhiány vagy egy halva szülés a legvalószínűbb. Na én itt kiborultam. Ági aranyos volt, jött, elmondta, mi a szitu. A baba szívhangja minden fájásnál leesik, már 100 alá. Nem tudják, mennyi tartaléka van, de félő, hogy egyik fájás után nem szedi már össze magát... Ok, itt megértettem, és próbáltam elfogadni. Közben Janót is hívtam, hogy sos jöjjön, mert visznek a műtőbe.... Persze ő is megijedt. Mire ő beért, engem már épp vittek is be. Még azt láttam, ahogy mentem, hogy csöpög a vér belőlem, lehet valami vész reakcióként elkezdtem nagyon tágulni, de próbáltam nem ezen agyalni. A műtő ajtajában még pont láttam Janót egy pillanatra. A műtőben gyorsan vázolták, mi fog történni. Spinális érzéstelenítőt bekötötték és már fektettek is fel. Vártak, de nagyon lassan hatott csak, a jobb lábam nagyon lassan zsibbadt, és nem volt idő tovább várni, így hiába ettem 1 órán belül, akkor is altatás mellett döntöttek. Nem akartam, de muszáj volt... Az utolsó emlékem, hogy mondták, hogy szorítani fogják a nyakam, bocs... A következő kép már, ahogy ébresztgetnek: Ildikó, Ildikó, ébresztő, hall minket? Fogalmam sem volt róla, hol vagyok, mi történt. Aztán újabb filmszakadás. Újabb kép: Janó és Ági ébresztget. Itt már sikerült egy picit kinyitni a szemem, de fogalmam sem volt, mi van. Janó állt mellettem és mutatta: Ildi, nézd, itt van Barnabás!!! ❤️ Nem értettem, talán vissza is kérdeztem, hogy megszületett?!?! 

Innentől még mindig félálomban, de már a karomba tette óvatosan Janó a babát. Nem mozoghattam, nem is tudtam mozogni. Szép lassan kezdtem felfogni, mi is történt. De alig telt el egy kis idő így, sajnos Barnabást már vitték is el... :( Ez nagyon fájt. Azt mondták, 8kor jönnek, felállítanak, ha lezuhanyzok és úgy látják, el tudom látni egyedül Barnabást, akkor megkapom, onnantól csak velem lesz, elkünítve. Örökkévalóságnak tűnt, pedig velem volt elég sokáig Janó, és bele-bele is aludtam. Jöttek óránként hasat nyomkodni, vérzést ellenőrizni, infúziót cserélni stb. 

8-kor jött az éjszakás nővér, és a nagy feladat: fel kell kelni és zuhanyozni. El se tudtam képzelni, hogy fogom megoldani. De összeszorított fogakkal sikerült... Szédelegve kitotyogtam a zuhanyig, ott némi segítséggel lezuhanyoztam, kötést cseréltek, és mehettem vissza. A nővérke mosolyogva annyit mondott, piszok erős és elszánt anyuka vagyok, hogy egy nyikk nélkül bármit megteszek, csak megkapjam a babám. És sikerült. Eltelt 5 perc, és hozták Barnabást. Egy dolgot nem gondoltam előtte végig: ez azt jelenti, innentől fel KELL tudnom kelni, ha Barnabással bármi teendő van. És volt... Úgy hozták be, hogy még a kocsi matraca is pisis volt, az egész ruhája dettó, és derékig kakás... :D Ami még nagy szívfájdalom volt, hogy azt mondták, nem szoptathatok reggelig.... Újabb örökkévalóságnak tűnt, mire először a karomba vehettem, és szorosan összebújva ismerkedni kezdtünk a cicivel. Hihetetlen ügyes volt. 

Ami a szülést illeti: egyrészt hálás vagyok, hogy a kórházban voltam, amikor ez az egész történt... Ha itthon vajúdok, észre sem vettem volna, hogy baj van. Bele sem merek gondolni, mi lett volna a vége annak.. :( Másrészt van egy hatalmas hiányérzetem, csalódottságom. Annyira vártam és vágytam a szülés minden pillanatára... Annyira vártam a pillanatot, amikor kibújik, felsír és rám teszik. És ebből semmi nem volt meg. A szülés beindult ugyan magától, de alig "kóstolhattam bele" a vajúdásba, mert már módosult is a helyzet... Nem hallottam felsírni. Nem láttam, milyen volt első pillanatban, nem tették rám, nem ölelhettem meg. Ráadásul az altatástól még délután is nagyon kába voltam, a felére nem is emlékszem, mi történt körülöttem. Biztos idő lesz, mire ezt feldolgozom.

Arról nem is beszélve, amit Janó élt át az egészből... Nem tudta, mi történik, mert még nem tudtam, mi a gond, amikor kérte Ági, hogy szóljak neki, hogy jöjjön, mert valószínűleg császár lesz... Nem tudta, miért, mi történt, kinek van baja... Szegény nagyon aggódott értünk. És nem sírtunk együtt örömünkben...

-5 nap

  Huhh... Ilyenkorra már Hannával is beindult a szülés... Most meg sehol semmi. Reggel elmentem Janóval misére, majd megjártam a kórház kört. NSTn most először olyan együttműködő volt pocok, hogy 25 perc alatt végeztünk. Utána uh, hát ott nem volt könnyű dolguk, ugyanis végig tekergett a kis cuki. Igy csak nagyjából tudták megmérni.

Uh után várnom kellett a nőgyógyászaton, ez botrány volt. 2,5 órát vártam egy nyomorult pecsétre. Az orvos át se jött megnézni. Sebaj. Innen még volt egy köröm a szülésznőnél. Kérdezte, mi a helyzet. Mondtam, hogy hajnalban elég erőj fájások jöttek 4-5 alkalommal, amik kisugároztak a méhszájamba. Majd pisilésnél láttam, hovy bizony tágulok, mert ez nyákdugó... Ági örült neki, szerinte max 1-2 nap és szülünk, csak maradjak türelmes. Ha szerdáig semmi, akkor ismét kórház, nst, és akkor megnézik, mi a helyzet, van-e értelme picit rásegítve indítani.

Azért fájások vannak, csak ritka.... 

-2 nap

 Ilyeneket csak Hannánál kellett írnom... :) De nála sokkal rosszabbul viseltem.

Tegnap voltam ismét kórház körön, az első fele elég rossz élmény volt. 

NST: 20 perc után hirtelen leesett a baba szívhangja a minimum 130-ról először 120-ra, aztán 99-re... A gép azonnal jelzett, hogy gond van. Rohantak, egy pillanat alatt fektettek le, szívhang visszajött. Onnantól újabb 30 perc NST fekve. Mivel ott nem volt gond, így a megoldás az volt, hogy az első 20 percet vágjuk le, én csak onnantól nézzük. :O Én persze ki voltam akadva, azért eléggé sokkolt ez az egész... De bíztam benne, hogy utána még úgyis megyek UH-ra, majd ott látjuk, hogy minden rendben. 

UH: 9:20-ra volt időpontom. Persze kiderült, hogy hát ember nincs, aki megcsinálja, így ez most elmarad... :/ Rettentő boldog voltam.

Orvos: ezek után mentem az orvosomhoz, az 1. pozitív dolog aznapra. Azonnal jött, megnézte a papírt, mondtam, hogy levágták az elejét, stb. Azt mondta, akár el is csúszhatott az érzékelő, és akkor félre mér. Ne aggódjak, utána már nem volt gond. Fájásokat ismét mutatott az NST, ennek örült. Megvizsgált (most kicsit rásegítve szerintem a tágulásra), méhszáj változatlan, méhnyak megrövidült. Mivel ő hétfőtől szabadságra megy, így vasárnap menjek be legközelebb hozzá, akkor csinál egy NST-t és meglátjuk, változott-e a helyzet. Ha semmi változás, akkor hétfőn újra NST, és onnantól már az éppen bent levő orvos nézi meg a leletet, és vizsgál meg. Illetve ha addigra lesz UH, akkor azt is megcsinálják. Jövő hét közepén pedig, ha addig sem történik semmi, akkor befektetnek és a hét 2. felében beindítják a szülést. Azért én bízom benne, hogy vasárnapig megszületik ez a picúr, az is már 4 nap terminus túllépés... 

Szülésznő: nála is jártam, mondta, hogy hát ő annyira azt hitte, hogy ez az időjárás majd megteszi hatását, hogy nem is érti, hogy nem szültem még. :) De ne aggódjak, egyet kér, ne veszítsem el a türelmem, próbáljak a babára és a szülésre hangolódni, és minden rendben lesz. Alapvetően ő hétvégén vidéken van, látja, engem az is frusztrál, hogy mikor kinek jó, nem jó, ha épp szülök. Szóval megígérte, hogy vasárnap ő hazajön reggel, ha bármi van, és szülök, 10 percre lesz a kórháztól. :) 

Az eheti különböző hírek (KATA és rezsicsökkentés) kellően elterelték a figyelmem arról, hogy kiboruljak azon, hogy még nem szültem. De azért lassan megszülethetne a kismanó, már jobb szeretném kint rázni a popsiját, amikor begurul a csuklástól, mint így bent... :D Merthogy rettentő sokat csuklik, elég kitartóan, és a végére nagyon ideges már. :) Ilyenkor csak az segít, ha elkezdem a popsijt picit rázni, hogy megnyugodjon, különben kiszakadna az oldalam. :D 

0 nap

  Egyrészt picit hihetetlen, hogy itt tartunk, és sehol semmi jele annak, hogy a pöttöm ki szeretne jönni. Másrészt meg álmomban nem gondoltam, hogy eddig bent marad... És még mindig hihetetlen, hogy napokon belül 4 gyerekesek leszünk... :) Azt is látom, most azért kellett ez az idő nagyon ahhoz, hogy kiélvezzem a pocakosságot is, hogy tudatosuljon kicsit, hogy babát várok, stb. Amíg dolgoztam, totál kizártam ezt az egészet valahogy, egyáltalán nem éltem meg a babavárást, sőt a szülésre gondolni sem akartam. Most megérkeztem úgy érzem, már várom, hogy szüljek, várom a babázást, várom az újat. :) 

Ma reggel elmentem csomagot feladni, aztán vásárolni, DM, auchan, aldi, lidl kör, majd haza. Főztem, ebédeltettem, elpakoltam, majd a lenti fürdőben lesikáltam a fugát. Ittam egy kávét, meg elkezdtem egy új könyvet olvasni, mert úgy éreztem, kb ülve elalszom, és ma nem terveztem délutáni alvást. Tettem egy jó nagy sétát, el kellett hoznom textil dobozokat a környékről, de az egy jó 2-3 km sétát jelentett. Utána még az emeleti fürdőben is fugát sikáltam, felmostam. És ha lesz még erőm, este elmegyek egy (remélem) utolsó tornára. De legalább nem unatkozom, ha már ez a kis pocok nem akar jönni. :)

1 nap

  HIHETETLEN!!! Holnap a hivatalos kiírt dátum. Volt már 2 vaklárma (egyszer sem mentünk be a kórházba), de múlt kedden este 7-től 11-ig 3 perces fájásokkal léteztem, utána ritkultak. Ma reggel 7-től dálután fél 1-ig. Akkor épp szóltam Janónak, hogy ha végzek az ebédeltetéssel, akkor lezuhanyzok, lássuk, mi történik, ha nem múlik, induljon el haza. Na ahogy végeztem a konyhában a pakolással nagy kínlódva, jött az utolsó fájás, és ott elvágták... :D Hát ez van. Lehet, ez a pöttöm sose akar már kibújni... 

Volt azért már több mélypont: 07.07. nagy vágy volt... A dátum is tetszetős, és a dokimnál szülhettem volna. És piszok csalódott voltam, hogy semmi nem történt. Aztán a következő a 07.10 volt, amikor reggel az a hír fogadott, hogy tesóm barátjáék szülnek (2 nap különbséggel voltunk kiírva)... Na ott jött a következő mélypont. Ez volt a következő vágyott dátum, de nálunk természetesen ekkor sem történt semmi. 

10-én reggel szépen elmentem a szokásos körre: nst, onnan a dokim, aki most ismét megnézett (SEMMIT nem változott a helyzet, egy picivel lejjebb van a fej, de ennyi). Aztán beszéltem a szülésznővel, és jöttem haza. Ha csütörtökig nem történik semmi, akkor ugyanez a kör, egy plusz uh-val megspékelve. De én nagyon-nagyon szeretnék szerdán már szülni. Már nem érdekelnek a dátumok, hogy reggel vagy este, csak legyen kint ez a kismanó. :D 

Amúgy teljesen jól vagyok, pörgök ezerrel, talán ennek a terhességnek a vége a legkönnyebb fizikailag. Minimálisan vizesedek csak, nem fáj semmim, nem nehéz a pocakom, stb... Úgyhogy egy szavam nem lehet, mosok-főzök-takarítok-kertészkedek naphosszat. Egyedül az alvás-álmosság a problémás kicsit. Ez az időjárás kicsit megviselt az elmúlt 1 hétben. Amikor nagyon meleg volt, képtelen voltam aludni, amint lefeküdtem, ömlött rólam a víz. Aztán végre kicsit lehűlt, akkor jött a szélvihar, akkor azért nem tudtam aludni. Most az utóbbi napokban egy fokkal jobb, viszont most meg napközben is alszom 1-2 órát... :D 

És ezer év után egy pocakos kép, 39+3 körül készült:

9 nap

  Ma volt aktuális a következő NST. Az elmúlt 3 éjszaka 3-4 órákat aludtam, ez a kegyetlen meleg párosult kellemes jósló fájásokkal, egy élmény volt. De ma végre aludtunk éjjel. :D 

Szóval reggel 8-ra volt időpontom NST-re, ahol minden szuper volt (ott bezzeg most 1 árva fájás nem volt), onnan mentem a szülésznőmhöz, gyorsan egyeztettünk. A pulzusom magas, igyak többet. Így is napi 3-4 litert iszom, nem megy több... De próbáljak, mert ez sok. Ok. Amúgy meg jó lenne most már a napokban szülni szerinte is... Hát nekem ne mondja, most kezdek morci lenni, fáradt vagyok, folyton ömlik rólam a víz...

Utána átballagtam a túloldalra, mert azt mondták, ma már lesz a dokim. Volt is, megnyugtató volt az egész, most tök nyugodt, jókedvű volt. Aláírta a papírt, mondta, hogy várjak 1 percet, mert most azért rám szeretne nézni, mi a szitu. Megvizsgált, azt mondta, alakulunk, nem gyorsvonat tempóval, de készüljek. Méhszáj már nyílik, szűk ujjnyira nyitva, nem tartja kizártnak,hogy egy erősebb front kicsalja babócát. A következő időpontom júli 11, akkor megint rám néz, de szerinte addigra én már rég nem fogok jönni. Aztán elkezdte írni a papírom, rám néz, elneveti magát, és megszólal: 

-"Csütörtökön én leszek az ügyeletes, csak mondom. :) " (havi 2 alkalommal ügyel csak, szóval nem túl sűrűn... :D )

Annyira cukin mondta, a vállamat megsimogatva, hogy egész jó kedvre derültem, és mondtam is neki, hogy na ez most annyira feldobott, hogy már nem is baj, ha nem szülök még csütörtökig. Most akkor ez az új céldátum. :D

-"jójó, de csak délután!!! Mert délelőtt bár itt leszek, de nem mehetek még be! Szóval csütörtök délután szüljünk, jó?"

-Jó, persze akkor úgy egyeztetek férjemmel, hogy aznap szabin legyen. :D

Nagyot nevettünk mindketten, aztán elköszöntünk és eljöttem. Hazáig ezen agyaltam, hogy nekem a (szokás szerint kitalálom majd a tutit, mikor szülök) mostani dátumok ezek voltak: 07.01, 07.02, 07.04., 07.07. Ebből most tartunk a 07.04-nél, és ebből ma már baba alig, ha lesz. :D Szóval a következő dátum viszont épp egy olyan, mikor az én dokim az ügyeletes.... <3 Most már nagyon örülnék, ha akkor születne a pici. :)

15 nap

 Irtó jót aludtam az éjjel. Reggel így nagy lendülettel indultam a napnak. :) Délelőtt hívott a szülésznőm, mondta, hogy ránézett a tegnapi NST-mre, hát azért arra készüljek, hogy ezt nem húzom így a 40. hétig. :D És szerinte jó, ha a jövő hét elejéig bent marad a pöttöm. Sejtem... De azt is tudom, hogy hallottam már hasonlót, aztán elvoltunk még 1 hetet simán.

Végül a lendületem késő délutánig tartott, addig megsütöttem egy adag ischlert, pakoltam, vásároltam, stb. Szóval nem lábat lógattam. Délután viszont elkezdtem iszonyúan keményedni. Persze jött a pánik,hogy na neeeem, péntekig a kis pocok bent KELL, hogy maradjon (csak nehogy bosszúból utána meg csak azért se akarjon kijönni még 2 hétig :DD ). :D Úgyhogy az este már pihenősebb, nehogy kikívánkozzon. :D Csütörtöktől már bátrabb leszek, akkor már nyugodtan szülhetünk. :) 

Amúgy meg a szülés előtt intézendő feladatok közül már csak 2 van a listámon, egyiket holnapra tervezem, másikat csütörtökre. Így pénteken tényleg nyugodtan szülhetünk. :D 

16 nap

 Hihetetlen leírni, de 16 nap van a kiírt dátumig... :O Azaz 2 hét+2 nap... Ha a terveinket nézzük, akkor hétvégén babázunk. Ha picipocok terveit, akkor ki tudja, de akkor is nagyon közel... :)

Tegnap este visszaolvastam, miket írtam utolsó hetekben-napokban a többi terhességnél. Hát pl olyanokat, hogy fél éjszaka szenvedtem, nem tudtam aludni, jósló fájások, blabla. Amit így olvasva látok: szülés előtti napokban, 1-2 hétben beállt, hogy minden nap kb azonos időpontban jelentkeztek a durvább jóslók, és utána a szülés is kb akkor indult be. És ez most is eddig így van egyelőre, kíváncsi vagyok, a szülés is olyankor fog-e beindulni. Jelenleg nem sok jelét érzem amúgy annak, hogy ki kívánkozna törpike. :D 
Most ebben a brutál hőségben azért nehezebben alszom már, de még mindig nagyon jókat tudok aludni... :D Akár napközben is bármikor. :D A meleg egyébként annyira nem zavar, kicsit belassultam tőle, de ennyi. Ez mondjuk lehet, nem is baj, mert kicsit túlpörögtem szerintem az utóbbi hetekben. Ja és a meleg meghozta a vizesedést is sajnos, ennek nem annyira örülök, de bizony ha ülök, akkor dagad kezem-lábam. Igyekszem  mozogni, rengeteget iszom (napi 3-4 litert :O ), mást nem tudok tenni. 
Múlt héten felhívtam a kórházat, és lyukat beszélve a hasukba, sikerült NST időpontot szereznem. Ma voltam az elsőn. Kérdezték, hogy érzek-e bármit, mert hát ők azért látják, hogy itt szépen alakulnak a fájások. Hát mondom érzem, de én ennek már nem dőlök be, ránézésre látom,hogy jósló, és mindháromnál hetekig voltak szülés előtt. :D Sajnos dokim a héten nincs, így vele nem tudtam beszélni, és vizsgálatot sem tudtam kikönyörögni. Ha 1 hét múlva még nem szülök, akkor újabb NST, és akkor már lesz dokim, és bízom benne, hogy rám is néz, hogy mi a szitu.

Célegyenes

  Sajnálom, hogy most nem tudtam a babavárásról rendszeresen írni... De most próbálok azért ezt-azt összeszedni. :)

Szóval:

ez a 33. hét, elég gyorsan közeleg a vége. Maga a terhesség sok szempontból iszonyúan hullámzó:

-hol iszonyú boldogsággal tölt el, hol rémülettel, aggódással

-hol alig bírok járni, hol pedig azt sem veszem észre, hogy nagy pocakom van, és pörgök ezerrel

-hol azt várom, hogy mikor születik már meg, hol pedig megállítanám az időt, és így maradnék még pár hónapig

-hol nevetek, hol bőgök a semmin

Ami állandó:

-zöldség és gyümölcs evési mániám 

-alvókám, szerintem egy mormota növekszik bennem

-szeretet, érintés, ölelés igénye

Ami még történt:

1. trimeszteri vérvételen a TSH-m alacsony lett, emiatt picit izgultam, de a 2. trimeszterre rendeződött. Addigra viszont a vérszegénység ütötte fel a fejét elég látványosan, így azóta vas tablettán, kreuterbluton és céklaleven élek többek között :D

2. múlt hétfőn letettem a munkát, holnap még bemegyek az irodába leadni a cuccom, meg elköszönni, de most átmeneti pihi következik (azért igyekszem nem felejteni, és fél év múlva szeretettel várnának vissza, ha úgy érzem...). Egyelőre borzasztó furcsa, hogy nem dolgozom, és napközben intézhetem a dolgom - mondjuk ez időszerű volt: a napi 8-10 óra munka mellett nem volt energiám a babavárásra készülni. Egyszerűen semmit nem vettünk meg, semmit nem készültem. Aztán most 1 hete elkezdtem agyalni, mik kellenek egyáltalán. Kórházi csomag összekészítése, kisruhák (rengeteget kaptunk) mosása, kiságy összeszerelése, szükséges dolgok összeírása stb...

3. a 28. hétre megint jött egy nehezebb, izgulósabb időszak. Rengeteget keményedett a hasam, menni alig tudtam. Orvosom azonnal elkezdte a görcsoldó szedetését, mivel a 3x2 magnézium sem lendített a helyzeten. Kezdtünk aggódni, nehogy ugyanúgy járjunk, mint Benedekkel, hogy kórház, tüdőérlelés, fekvés stb... Pár hét után ez szerencsére egész jól megszűnt, és a gyógyszert elhagyva is egész jól elvagyok. :) 

4. Orvos-kórház-szülésznő: orvost nem lehet már választani, a kórház is adott, szerencsére oda tartozunk, ahol a 3 nagy is született, így ez nem volt kérdés. Szülésznőt viszont lehet választani, és ezzel élek is, Ágival fogunk ismét szülni, akivel a 3 nagyot is. 

5. Gyerekek, várakozás: Borka nagyon izgatott, már nagyon várja a tesót. Persze láthatóan féltékeny is már most, le se tudom vakarni magamról. :D Benedek olyan Benedekesen várja, nem szól semmit. :D Hanna pedig már nagy. Ő már mindent ért, tud, vannak emlékei... :D Szóval tisztában van vele, hogy egy baba azért tud sírni is, tud idegesítő is lenni, stb. De lelkesen, kamaszosan várja, már jelezte, hogy öltöztetni majd ő fogja, én azt a részt felejtsem is el. :D Etetni Benedek szeretné, pelenkázni pedig Borka. Jó dolga lesz a kis Törpinek, azt hiszem. :) 

6. Közben eltelt 1 hét, a 34 hetet betöltöttük... Kiságy összerakva, komód, pelenkázó megvéve, ruhák kimosva, Hanna által kivasalva. :) Tegnap jártam a szülésznőnél, jobban aggódik, mint én... :D Annyit kért, még 2 hétig még ne szüljünk. Nem gondolom egyébként, hogy ez a veszély fenyegetne, sőt. Én szerintem kivárjuk a július elejét is. :) Addig pedig RENGETEGET alszunk. :D :D Hanna annak drukkol,hogy június utolsó hetében szülessen meg a pici, mert ő akkor táborban lesz, és szerinte mekkora poén lenne, hogy arra jönne haza, hogy megszületett a kistesó. :) Hát akkor július 1-én szülessen, ha már... :D 

7. Újabb hét telt el.... 35 hetes a pocak, és a napokban kezdtem el igazán bánkódni... Hogy mennyire keveset éltem meg ebből a kismamaságból a munka és állandó rohanás miatt. De most próbálom pótolni, amíg még lehet. :)

Tegnap voltam dokinál, hát nem mondom, hogy nem akadtam ki. Levette a kenetet, és ami eddig rendszer volt, hogy innentől hetente NST, és vizsgálat, na az most nincs. Hozzá nem kell többet mennem, és máshoz sem. Majd menjek be a kórházba, ha szülök. Ha 40. hétig nem szülök meg, akkor onnantól heti 1 NST, meg akkor megcsinálják a 36 hetes uh-t is. Nagyon szomorú, hogy ennyire átfordult ez az egész...